Új Dunántúli Napló, 2004. március (15. évfolyam, 60-89. szám)

2004-03-20 / 78. szám

2004. Március 20., szombat K U L T U R A -RIPORT 7. OLDAL KOMIKUS NÉPSZÍNMŰ HORVÁTUL. Vidám, felhőtlen kikapcsolódást ígér a Pécsi Horvát Színház teg­nap esti bemutatója, Pero Budák Gombolyag (Klupko) című darabja. A félreértések burleszk kigombolyí- tása közben néptáncokra, népdalokra is jut idő ifj. Filákovity István rendezésében. A felvételen Vidákovics Szláven, Grisnik Petra, Mészáros András és Polgár Éva._______________________fotó: tóth l. Somlói édességek Megasztárok siklósi rockkoncertje Futnak a képek ívj Sally kútja Taroltak a művészetisek Elképesztő pécsi sikerrel zárult az Országos Középiskolai Vizu­ális Verseny, ahol az első tíz kö­zött a Művészeti Szakközépis­kola 6 diákja végzett, megsze­rezvén mind a három dobogós helyet is. A siker „titka” - mint az alkalma­zott grafika két tanára, Gellér B. István és Molnár Tamás véli - ket­tős: egyrészt ezúttal idén olyan fel­adatot adtak, amit erre a szakra ta­láltak ki (könyvborító és csomago­lás, hungarikumok témakörben); másrészt a 4-5. éven tanulóknak már olyan szakmai rutinjuk van, hogy a koncepció kitalálásától kezdve szinte teljesen önállóan képesek végigvinni egy-egy pro­jektet. A tanár ugyan ott áll diákja mögött, de legfeljebb komoly vá­laszoltak előtt ad tanácsot, hogy szerinte mi lenne a jó, ám annak elfogadása se kényszer. Az országos első, Kollár Andor szülővárosa, Sopron belvárosának háromdimenziós grafikai térképét készítette el méretarányosan, ami egy interaktív városbarangolásra is jó - két hónapnyi, főképp számí­tógéppel végzett munkája fekszik benne. A második helyezést elérő Maries Attila 6 darab, a ma­gyar festésze­tet bemutató, dobozban el­helyezhető könyvsorozat borítóját ter­vezte meg. Raj­tuk kívül Kolbert András a harmadik, Eckstein Martina a 7., Prell Norbert a 8., Szabó Dávid a 9„ Varga Ádám a 11. lett. A munkák során a számítógép, a szkennelés, a különböző effek­tek használata ma már teljesen mindennapos és egyértelmű: mint az ifjú művészek mondják, a gép a munkafolyamatokat könnyíti meg, az ötlet, a terv azért még ma is papíron, ceruzával a kézben születik meg. A mai budapesti díjátadás az el­mélyült munka jutalma, de mégis van egy - nem is oly kicsi - szép­séghibája: míg bármely más OKTV-n győzedelmeskedő tanu­lók az adott tárgyból automatiku­san bejutnak az egyetemre, ez a művészetis diákokra nem vonat­kozik. Még a versenyt meghirdető és lebonyolító Iparművészeti Egyetemre se lehet felvételi nélkül bejutni az itt elért sikerrel, holott Gellér B. István és Molnár Tamás is egyöntetűen állítja: az OKTV (mivel portrérajzolással és egy művészettörténeti teszttel is kiegé­szül), bőven megüti egy felvételi színvonalát. M.K. Több jeles hazai popzenész, köztük a baranyaiak legjobbjai mutatkoznak be új minőség­ben vasárnap a siklósi sport- csarnokban Somló Tamás kon­certjén. A műsor díszvendége Kandech Evelyne lesz, és ő megasztársága fél órán át szó­rakoztatja a közönséget. Somló Tamás is újított, 55 esz­tendősen jogi diplomát szerzett, és doktori címmel először lép fel a régióban - tudtuk meg Trubics Zorántól, a koncertet szervező menedzsertől. Az éne­kesnek egyébként heteken belül a boltokba kerül legújabb CD-je, erről is hallhatnak dalokat a ze­nerajongók. Ha már jogi egye­tem, akkor még egy jogi kapcso­lat, a pécsi joghallgatókból álló Cirkusz együttes kíséri az LGT egykori sztárját, akikkel a tava­lyi pécsi Fürdőfesztivál óta tart a barátság, idén is együtt tur­néznak majd. Az pedig külön érdekesség, hogy Somló leg­utóbbi lemezének címe éppen Cirkusz volt. A siklósi bulin lát­hatják először a baranyaiak hosszabb, mintegy félórás önál­ló műsorral a Megasztár tévés tehetségkutató pécsi felfedezett­jét, Kandech Evelyne-t is, továb­bá a 12-es döntőről éppen csak lemaradó Székelyhídi Balázst. Evelyne egyébként a Trubics Zorán szervezte régiós koncer­teken az év során rendre lehető­séget kap, és ilyen fellépésből akad bőven. Néhány ínyencség a sorból: május elsején, az uni­ós csatlakozás idején Siklóson, a Várban az Edda lesz a vendég, nyáron ugyanitt négyéves szü­net után újra fellép Demjén Fe­renc. A siklósi nyári érdekessé­gek közt szerepel egy nosztal­giaest, olyan vendégekkel, mint Korda György és Kovács Kati. A Csirkepaprikás Fesztiválra pe­dig a Desperádó és a Dolly Roll érkezik. A Trubics-bulik pécsvá- radi csúcspontja augusztus 6-án Koncz Zsuzsa estje, és ezt a mű­sort várhatóan Siklósra is átvi­szik. , Természetesen ebben az esztendőben is lesz Pécsett Für­dőfesztivál a nyár elején, a Grovehouse és Charlie közre­működésével, és a szokásoknak megfelelően (immár az ötödik alkalommal) ősszel jön a Szige­ti úti aulába Demjén Rózsi. Emellett a popzenei menedzser a baranyai falunapi rendezvé­nyekre a következő hónapok­ban olyan szereplőket hoz, mint D. Nagy Lajos (Bikini), Krisz Ru­dolf, vagy a Crystal együttes. M. B. E. Húsvéti mise A VI. Pécsi Tavaszi Fesztiválon va­sárnap hallhatjuk az első egyház­zenei programot. A Bazilika Mo­zart Kórusa és Zenekara adja elő Haydn F-dúr miséjét a Ferences templomban délelőtt fél tízkor. A társulatnak azért esett erre a válasz­tása, mert kedves, kis apparátusú mű, mely jól illeszkedik a húsvét előtti böjt időszakához, amikor a li­turgia nem enged nagy méretű, ün­nepélyes miséket. A hagyományos négy helyett két szoprán szóló (Kuti Agnes és Kopjár Anikó) ör­vendezik majd a közelgő húsvét- nak, a vonósok koncertmestere Er­délyi Zoltán lesz, míg a vegyeskart Szamosi Szabolcs vezényli, m. b. e. Bartók és Hamar Hamar Zsolt legszebb pécsi Bartók- felvételei hallhatók holnap délután öt órától a Pannon-Koncert Tükör című műsorban. A Pécsi Rádió és a Pannon Filharmonikusok közös műsorsorozatában a nagy magyar zeneszerző életművéből, a kompo- nálási időrendet megtartva, először az 1923-as Táncszvit, majd az 1939-es Divertimento, végül az 1943-ban született Concerto hang­zik el. Mindhármat a művek zene- történeti rangjához ihletett előadás­ban szólaltatta meg a Pécsi Filhar­monikus Zenekar Hamar Zsolt ve­zényletével. (BZ) Ha egy filmre azt mondják, hogy eposzi jellegű, az általában azt je­lenti, hogy történelmi tárgyú, lát­ványos mozidarab, amely a szoká­sosnál hosszabb. Anthony Minghella Hideghegy (Cold. Mountain) című alkotása, amely Charles Frazier regényéből ké­szült, ezek szerint joggal kapta a kritikusoktól ezt a jelzőt, mert ve­títése több mint két és fél órát vesz igénybe, és témáját az amerikai polgárháborúból meríti. Ami a lát­ványosságot illeti, ez főként a film első harmadát jellemzi, amely a harcok bemutatásával foglalkozik. Hozzá kell tennem, hogy különö­sebb eredetiség nélkül, a szokásos dramaturgiai kliséket alkalmazva, és a csata mozaikdarabkáit alkotó közelképek manapság divatos hal­mozásával, amiről feltételezik, hogy életszerűbbé teszi a jelenete­ket, mintha a néző is ott lenne, pe­dig dehogy, a néző tudja, hogy nincs ott (szerencsére), a közelké­pek záporozása a beleélés segítése helyett inkább zavaró, mert olykor követhetetlenné teszi a forgatagot. Mindez háromnegyed óra. Az események centrumában: egy ha­talmas robbanás, amely méretei­nél fogva, feleslegesen, mai asszo­ciációkat ébreszt, betemetett tes­tek, haldoklók, halomba rakott holttestek. Komor látvány, népes statisztéria, sok pénz. Mindezt a jól bevált párhuzamos montázs és visszapillantó szerkesztés ellen­pontozza: a békeidők emlékképei, egy szerelem ébredése. Amikor ezen túlvagyunk, kezdődik az iga­zi film, amely már nem eposzi a korábbi módon, vagyis nem tág horizontú és hagyományos érte­lemben kevésbé látványos, ellen­ben eposzi mégis a dolog lényegét tekintve: a magányos, hazatérő hős kalandos utazása valóban Ho­méroszt idézi, persze csak tema­tikusán, lévén modem odisszea. Az örök emberi sors egyik alap­motívumát látjuk kibontakozni itt. Hazatérés a hűséges Pénelopéhoz, minden poklokon keresztül, s ez boldog beteljesülés akkor is, ha az istenek csUpán egyetlen éjszakát engedélyeznek. Beteljesül a láto­más: a hősnő egyik asszonybarát­nőjének, Sallynek kútjába tekintve látta a megérkező fiút, de a körü­lötte szállongó halálmadarakat is. Jude Law játssza Inmant, a ha­zatérni igyekvő harcost, a dezer- tőrt (a szökött katona témája is ős­régi gyökerekre megy vissza), aki­nek nehezebb a sorsa, mint egyko­ri előképének, mert annak csupán egyszemű óriásokkal és tengeri szörnyekkel kellett megküzdenie, viszont nem találkozott polgár­őrökkel. Ezek olyan férfiúk voltak, akik különféle papírokkal felmen­tették magukat a frontszolgálat alól, lévén az felettébb veszélyes hely, minthogy ott vissza is lőnek, ehelyett otthon biztosították a ren­det, ami annyit jelentett, hogy véd­telen nőkkel erőszakoskodtak, öregeket és gyerekeket bántalmaz­tak, rettegésben tartották a hátor­szágot, és katonaszökevényekre vadásztak. A polgárőrök bemuta­tása nem mentes romantikus sab­lonoktól, viszont jelzi, hogy a ren­dező pacifizmusa mindenféle erő­szak, agresszió elítélésére kiterjed, s arra koncentrál, mit jelent a há­ború az otthoniaknak. A tizenküencedik századi Péne­lopét, azaz Ada Monroe-t Nicole Kidman alakítja, aki kissé modoros gesztusokkal kezd ugyan, ám a fi­gura fokozatosan úrrá lesz rajta, s ennek következtében játéka egyre természetesebb színezetet kap. Lát­szik, hogy kemény, és nem is ered­ménytelen harcot folytat a „holly­woodi baba” korábbról hozzá ren­delt maszkjával. Társnőjét, Rubyt a fantasztikus átlényegülésekre ké­pes Renée Zellweger formálja meg igen plasztikusan, aki azonban erre a plasztikára még pluszban is rá- ráerősít egy kicsit, amikor a rende­ző nem figyel oda. Ez a színésznő nagyon tehetséges, de nehéz lehet kordában tartani. Igaz, Minghella önmagát sem tudja mindig kellően fegyelmezni. Nagy Imre Két sztár a hősök szerepében (Ruby, Renée Zellweger és Ada, Nicole Kidman) Egy öregember emlékirataiból Aranyrovás Az MTA szigorúan titkosított rak­tárából, renitens doktorandusz hallgatók kicsempésztek három ro­vásírással telerótt aranylemezt, amit Vak Sándor, a kitűnő rovás­szakértő - két doboz sörért - leolva­sott. Az alábbiakban, kommentár nélkül, közlöm az aranyrovás for­dítását: Haj regü, rejtem! A 2004. Disznótoros évben, a tavasz első napja előtti délután, Ko-Va, a központi sámánképző ve­zetője és I-Bo, a rimalány tanfo­lyam felügyelője, meglátogatták a Kerek Erdő tisztásán, Bű Kő rovó­sámánt, mert kiszámították, hogy a mester e napon, 650 éves. Bű Kő, évek óta nem hagyta el a tisztást. Nappal a nagy tölgyfa od­vábán aludt, egy mézet csorgató darázsfészek alatt, éjjel ugyaneb­ben a testhelyzetben a csillagos ég üzeneteit olvasta. Látogatói szeret­ték volna rávenni, tartson előadást a beavatásra váróknak, de látva fi­zikai állapotát, csak azt kérték, véshessék aranylemezre válaszait.- Mondd, mi gazdag életed 650 évének legfőbb tanulsága?- Hogy rövid az emberélet. Bosszantóan rövid.- Azért mondod, mert sok hát­rányos megkülönböztetés ért? Harmincéves korod előtt, már nagy ígéretnek számítottál a rovó­sámánok között...- Nem emlékszem e hátrányok­ra. Akkoriban első lánykám öltöz­tette ünneplőbe a kedvemet. Sokat ült két tenyeremben, hátával a szí­vemnek dőlve. Rohantam vele a vérbükk cserjék között. Kacagott. Mi ketten tudtuk csak a piros levél titkát. A kislány, később törvénylá­tó lett, megtanulta az ember alkot­ta rideg törvényeket is, de ítéletei­ben érződik, nem felejtette el-a pi­ros levél titkát. Ez sokszor eszem­be jut.- Egy időben minden az akara­tod szerint történt a beavatási bar­langban, bár hivatalosan, nem a vezetője voltál.- Ha az lettem volna, nem az tör­ténik, amit akarok. S most nem em­lékeznék múló sikerek mellett, any- nyi feledhetetlen szerelemre és buja szomorúságra. Nem tudnám, hogy az érzékiségben a lélek fontosabb, mint a hús öröme, hogy sok pásztor­órának az emléke szebb, mint a jelen ideje.- Nem szerették, hogy Bor Tengrinek is áldozol.- Az üresszívűek gyakran gyűlöl­ködnek Isten nevében. Ha valóban közük lenne a teremtőhöz, tudnák, mindegy, müyen néven tiszteljük Őt. De az acsarkodókkal keveset foglal­koztam. Kit a gyűlölet fűt, lehet néha elégedett, de boldog soha. Elég bün­tetés ez nekik. Bor Tengrit pedig azért tartom sokra Numi Tórem mel­lett, mert mámorítóak az ünnepei. Szent helyeken is helye van a tornak, s a táncnak. Ez ősi örökségünk. Min­den nép táncol örömében, szerelmi hevületében, de csak a mi népünk táncol balladát, s ropja méltóságtelje­sen a halotti torban is. Hogy megöre­gedtem, nem az éveim számán vet­tem észre, hanem, hogy ízetlenebb néha a bor, s csak fáradságot okoz a tánc.- Többször hívtak a Nagy Szálára. Nem mentél. Szavazhattál volna a hagyományőrzők vagy az erőszako­san is újítók mellett.- Kevés tiszta embert láttam a szálúkon. Legtöbbjüknek nem volt hite, csak taktikája. Program helyett ígérgetéseket zengtek, amiket más­nap letagadtak. A fő energiát az el­len tábor megalázására fordították. Nem a közösség érdekében küzdöt­tek, hanem a tisztségek megszerzé­séért. A tisztségeket harácsolásra használták. Nem akartam hozzájuk hasonulni. Engem nem a taps és az irigység éltet. Az arvisurák tanulmá­nyozását tartottam fontosnak, hogy felismerjem a történelem és az em­beri sors analógiáit, s ha eljöttek hozzám a fiatalok, segítettem őket, ha tudtam. A boldogság ringat ölé­ben ma, mert felkerestetek, s beszél­gettek velem.- Sokszor hiányzik az emberi szó?- Szeretek hallgatni és gondol­kodni. Nemrég - száz éve talán - csillagfényes nyári éjszakán, az Orfi tó fölötti domboldalon feküdtem legkisebb lányommal és nála egy évvel idősebb unokámmal. Tízéve­sek se voltak. Mikor álomba kun­cogták magukat, a Kaszás csillaggal kezdtem beszélgetni. Vigasztalt. Igaz, hogy ez a két gyerek, már nem bújik olyan bizalommal hoz­zám, mint azelőtt, de még szüksé­gük van rám. Éjszaka, a szabad ég alatt csak úgy mernek elaludni, ha maguk mellett tudnak. S müyen jó, hogy a két gyerek testvérként szere­ti egymást... Aztán én mondtam, hogy hárman fekszünk itt, egy csa­lád három nemzedékét képviselve, s köszönöm, hogy megerősít a Ka­szás csülag fénye. Hány ősömmel tehette ugyanezt, s hány utódom­mal teszi még? Azon az éjszakán kezdtem megérezni, hogy magam is a kozmosz része vagyok. Hajnal­ban feledhetetlen napfelkeltét lát­tam a tó fölött, s azóta minden meg­élt napfölkeltének üzenete van szá­momra.- Mit tegyünk, hogy röpke életünk boldog legyen?- Sose higgy azoknak, akit azt állítják: tudják, mire van szüksé­ged. Ne légy játéka, a hatalmi vágytól hazudozóknak. Nem adni akarnak, hanem eladni. S amit tárgyként megszerezhetsz, mint bárki más, csak átmenetileg nyug­tat meg. De ha olyant hallasz a madárdalban, amit más nem, vagy csak kevesen... ha nem legyőzni, de megérteni akarod az erdőt, a mezőt, s a része tudsz lenni... ha az emberre figyelsz és nem a rang­ra... ha megtanulod, hogy minden találkozás gazdagít bennünket, akár jó vagy rossz emberrel, fával, virággal, kutyával, betegséggel történik... derűs és boldog leszel. Különben, csak a boldogságot haj­szoló szerencsétlen.- S a szerelem? - kérdezte a ri­malány.- Sose szégyelld, de ne is gya- lázd, csak azért mert elmúlt. Ha bántod azt, akivel egynek érez­ted magad valaha, önmagadat bántod. Ahogy egy nálam is öre­gebb régi táltos énekelte: Zizzenő lomb a szerelem, - Lehullva is lágy takaró. Közreadja: Bükkösdi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents