Új Dunántúli Napló, 2004. február (15. évfolyam, 31-59. szám)

2004-02-26 / 56. szám

'K H 2004. Február 26., csütörtök RIPORT 7. OLDAL K U L TÚRA ­A „nép ügyvédje”: ingyenes jogsegély indul Áprilistól kezdik meg tevé­kenységüket a jogi segítség- nyújtó hivatalok a megye- székhelyeken, tevékenysé­gükkel egyelőre egyszerűbb ügyekben tájékoztatják a rászoruló ügyfeleket. A szervezetek március elsejé­től állnak fel. Tavaly októberben fogadta el az Országgyűlés a jogi segítség- nyújtásról szóló törvényt, amely már a kezdetektől a „nép ügy­védje” fogalomként kezdett be­lopakodni a köztudatba. A lé­nyege, hogy április elsejétől kez­dik meg működésüket azok a jo­gi segítségnyújtó hivatalok a megyeszékhelyeken - így Pé­csett is -, amelyek az egysze­rűbb ügyekben tájékoztatással segítik mind a magyar, májustól pedig mind az Európai Unió más tagországainak is arra rászoruló polgárait. A hivatalok másik feladata az lesz, hogy engedélyezzék a jogi segítők szolgáltatásainak igény- bevételét. Utóbbiak az ügyvédek, közjegyzők, civil szervezetek, egyetemi jogklinikák képviselői­nek köréből kerülnek ki, és jogi tanácsadással, valamint okiratok, beadványok szerkesztésével nyújtanak majd segítséget. A lé­nyeg, hogy mindezt az ügyfél számára ingyen teszik, hiszen az állam állja majd a honoráriumu­kat. Ez egyébiránt a rendszer működtetésre elkülönített pén­zek megkurtítása miatt, informá­cióink szerint, peres ügyben 3 ezer - a szaktárca eredetileg 4 ezerrel számolt -, peren kívüli­Ki kap ingyen tanácsot? A törvényalkotók eleve feltételezték, hogy vannak, akik nem tudják megfi­zetni az ügyvédeket. Ezért egyebek között azt is meghatározták, milyen va­gyoni helyzet „nem zárja ki" a rászo­rultság megállapítását. A minimál- nyugdijjal rendelkezők ingyenesen kapják meg a segítséget, a minimál­bért meg nem haladó jövedelműek költségeit pedig megelőlegezik, és a pernyertességtől, illetve -vesztességtől függően kell majd a későbbiekben rendezni a számlát. ben 2 ezer forintos órabért jelent a közreműködőknek. Bárándy Péter igazságügy-mi­niszter egy korábbi nyilatkozatá­ban elmondta, hogy a rendszer részleteiben már jelen van a ma­gyar büntető- és polgári eljárá­sokban. A törvény célja az, hogy ezt kiterjessze a peren kívüli ügyekre is - véleménye szerint ezáltal nemcsak megelőzhetők, hanem ki is válthatók a peres sza­kaszok. Az esetek jelentős há­nyadában elkerülhető lesz, hogy több évig, esetleg évtizedig hú­zódjon egy-egy ügy, amennyiben a rászoruló szakszerűen szer­kesztett iratok­kal rendelke­zik, vagy szak­szerű tanácsot kap. A rászorult­ságot eddig a bíróság, bünte­tőügyben a nyomozó ható­ság állapította meg. A „nép ügyvédje”-rendszer április elsejétől egyelőre csak a pe­ren kívüli ügyekben „szűrné ki” azokat, akik nem számítanak arra rászorulónak, hogy a kedvező fel­tételek szerint vehessék igénybe a fönt említett jogsegély-szolgálta­tásokat, mondja dr. Wirth Károly, az IM Baranya Megyei Pártfogó Felügyelői és Jogi Segítségnyújtó Hivatalának igazgatója. E szerve­zethez tartozik a jogi segítség- nyújtó hivatal, amelynek a tervek szerint 2006. január elsejétől már a peres ügyekre is kiterjedne a te­vékenysége. Mint minden megyében, úgy a baranyai hivatal is három fővel áll föl - úgy tudjuk, vezetője az ál­lamháztartási hivatal eddigi jog­tanácsosa, dr. Németh György lesz. Hogy mennyien is fordulnak majd hozzájuk, az Wirth Károly szerint megbecsülhetetlen, ám a megyei bíróság elnöke felhívta a figyelmüket arra, hogy „nagy ügy­félforgalomra számít­hatnak”. A „nép ügyvédje”- rendszer baranyai magva Pécsett, a Király utca 42-ben kap he­lyet. Wirth úr úgy tájé­koztatott, hogy hét­köznapokon teljes munkaidőben dolgo­zik az osztály, ám he­tente két alkalommal meghosszabbított ügy- félfogadást tartanak. Az igazgató ugyanak­kor szólt arról is, hogy a törvény végrehajtási rendeletéi még nem láttak napvilágot - feltehetően ebbe a munkába a minisztérium be kívánja vonni a most kineve­zett osztályvezetőket is. Emléknapi emberi üzenet Ha most nagyon patetikus kívánnék lenni, úgy fogalmaznék, hogy akkor, amikor éppen csak felvirradt a ma­gyarországi rendszerváltozás napja - persze! a barokk is május negyedi­kén öt óra tizenháromkor kezdő­dött -, egy apró rádiós glosszával megszúrtam az éppen ügyeletes kormányt. Mert hülyeséget csinált. Rögvest telefont is ragadott egy hon­leány, és kijelentette, hogy az ilyen szemeteket, mint én, el kell takaríta­ni az útból, és biztos jól éreztem ma­gam az előző rendszerben, abban a kommunista fertőben. Természete­sen, válaszoltam: akkor voltam fia­tal, hősszerelmes, felsőoktatás-nyű- vő és pályakezdő, családalapító - szóval éltem, és nem tehetek róla, hogy abba a korba és ide születtem. Aztán visszakérdeztem: Kegyed hány éves? Tizenkilenc! - durcásko- dott, és lecsapta a kagylót. Ezt a történetet forgattam tegnap az agyamban, amikor egy tizenhat éves srácot hallgattam; meg is süve­gelem: Sziics Zoltánnak hívják a pé­csi Radnóti 10. A-s diákját. Azt mondta a Kommunizmus Áldoza­tainak Emléknapján, az iskolarádió­ban, hogy óriási élményben volt ré­sze nemrégiben, amikor meglátogat­hatta a budapesti Terror Házát. Ami­kor szembesült azzal, hogy a két szembenálló, a fekete és a vörös ha­talom csak látszólag különbözött egymástól, s hogy a történelemben egyéni sorsok bújnak meg, és a nagyapja meséi embermesék. Arról szólnak, hogy nem túlélni, hanem élni kell. Ez a gondolat foganhatott meg a radnótis diákokban, amikor úgy vél­ték: nem elég két felirat, pár fotó a ki­végzett ötvenhatosokról, három el­csépelt frázis, s aztán mehetünk a büfébe a hamburgerért, hanem mu­tassuk meg kicsit másként is azt a kort, legfőképpen az ötvenes éveket. A komlói bányákba toborzó plakát­jaival, elmedózeroló könyveivel. Emléklapjaival és kitüntetéseivel. A bumfordi játék macival, a szenes va­salóval, a tejmérővel, a pörköltet rit­kán látott alumíniumlábosokkal, a nem tudni, milyen utakon kitapo­sott bakanccsal együtt. Mert élni kel­lett, ugyebár, itt és akkor is. S bölcsen hozzátették azért egy felirat erejéig, hogy tegyünk virágot és gyertyát az ablakba csütörtökön este. BALOGH ZOLTÁN Itt és akkor is élni kellett... fotó: löffler p. A kultúrában már tavaszodik A Tavaszi Fesztivál pécsi ség igénye nélkül válogattunk élő­programjában több mint har­minc koncert, irodalmi est, táncos és prózai darab, vala­mint kiállítások várják a pé­csi közönséget. A rendez­vénysorozatban a zene kapja a főszerepet. A Tavaszi Fesztivál a város évad­nyitó kulturális seregszemléje immár hatodik esztendeje, és mintegy három tucatnyi prog­ramból válogathatnak idén is az érdeklődők - hangzott el a Domi­nikánus Házban tartott tegnapi sajtótájékoztatón a március 8- április 3-a között megrendezésre kerülő találkozóról. A Győri Ba­lett nyitja meg a fesztivált a Mac­beth táncdrámával. A shakes- peare-i történetet az ötvenes évek Argentínájába helyezték át, és Piazzola, valamint Pendereczki zenéjére készült a koreográfia. Európai kézfogások lehetne a mottója az idei összejövetelnek, hangzott el a beharangozón, mi­vel több műsor is kontinentális összefogással jön létre. Ilyen pél­dául a három tenor mintájára szü­lető kontratenorok barokk bravúr- ária-estje, ahol magyar, német és angol földön tevékenykedő ének­művészek mutatnak be Purcell-, Händel- és Bach-dalokat. A teljes­zetesen a másfél tucatnyi zenei műsorból, így a könnyebb műfaj kedvelőinek a Hobo Blues Band buliját, a KFT (13 év után most je­lentkeztek új lemezzel) lemezbe­mutató hangversenyét, Pege Ala­dár dzsesszestjét ajánljuk. A ko­moly zene hívei sem fognak unat­kozni, a kortárs muzsika sajátos változatát hallhatják az EAR együttestől, a késő reneszánsz szerzeményeit játssza a Massaino Consort, a Pannon Filharmoniku­sok Kocsis Zoltánnal együtt lép­nek fel. A két műfaj között inga­dozik a francia Klezmer Nova, és ha már Franciaország, természe­tesen idén is része a fesztiválnak a frankofon hét március 15-től. A szokásoknak megfelelően lesz af­rikai és francia filméjszaka, kon­certek és színházi előadások, és egy igazi kuriózum is, a Mouton- Rotschild kiállítás. A név egy bor­vidéket jelöl, ahol a különböző év­járatú borok címkéit híres művé­szekkel terveztetik, így pl. Picasso, Chagall, Andy Warhol alkotásai­ban is gyönyörködhetünk. Kiállí­tásból pedig lesz még néhány érde­kes változat, így az a magángyűjte­mény, amely első ízben kerül a kö­zönség elé, és 1910-es avantgarde alkotásokat vonultat föl. M. B. E. Magyarul - magyarán Jogos dörmögések Az anyanyelv ápolásában régóta buzgólkodó jeles költő, műfordító így nevezi a köznyelvi műveltség fogyatékosságaira vonatkozó írásos észrevételeit. Amint írja, vele együtt sokan: hivatásosak és mű­kedvelők dicséretesen buzgólkod­nak a magyarul szólók leggyako­ribb hibáinak kigyomlálásán. Szo­morúan állapítja meg, hogy tevé­kenységük nem elég hatékony, sőt néha hiábavaló, ugyanis az évtize­dek óta bírált helytelen nyelvhasz­nálat makacsul tartja magát. Fonto­sabb észrevételeiből válogattam. A szoktam vök kifejezéssel elő­adók, szónokok, hírlapírók gyak­ran ékesítik beszédüket, cikkeiket, anélkül, hogy tisztában volnának eredeti, nyelvtani szerepével. Min­denekelőtt azt kell tudni, hogy a múlt idejű szoktam alak a jelenre vonatkozik. „Nem szoktam más tollával ékeskedni” - jelen idejű ki­jelentés, amelyet úgy is mondhat­nánk: „nem szokásom...” A norma­tív köznyelvben nincs is jelen idejű alakja. A szakok, szokom a nyelvjá­rásokban fordul elő. Kivétel az igekötős változat: „Vagy megszoksz, vagy meg­szöksz.” - „Majd megszokom az új munkahelyemet.” A volt akkor je­lenhetik meg, amikor a szoktam nem a jelenre, hanem régebbi idő­re, vagyis a múltra vonatkozik. Pl. „Az öregúr bevallotta, hogy gimna­zista korában bizony nem szokta volt mindennap megcsinálni a házi feladatát.” De azt már nem mond­hatom jelen időben, hogy: „amint azt naponta szoktam volt hajtogat­ni”, mert a volt itt annyit jelentene, hogy ezzel a szokásommal időköz­ben felhagytam. Az értelmező szótár jóváhagyja az örömet okoz állandó szókapcso­latot, sőt a dörmögő szerző úgy ta­pasztalja, hogy kizárólagossá válik az örömet szerezzél szemben. Talán ha megfordítjuk a képletet, kitet­szik a megállapítás igazsága: sze­rezhetünk-e bánatot? A valamennyit közölnek és a va­lamennyit közli szókapcsolat kö­zött lényeges különbség van. Ala­nyi ragozású ige előtt a tárgy ún. részelőtárgy, csak egy részt; tárgyas ragozású ige előtt viszont azt jelen­ti, hogy az összesét. Befejezésül: még mindig a kö­nyörgöm, állják hangzik a tárgy nélkül használt, tehát alanyi rago­zású igéink helyett. Helyesen: kö- nyörgök, álljon. Rónai Béla Egy a tizenkilencezer közül Két diplomával az álláshirdetések a fő olvasmányai Lakner Tünde 27 éves. Annak a generá­ciónak a tagja, akivel már minden fon­tos a rendszerváltás után történt, aki úgy készülhetett a felnőtt életre, hogy mást se hallott: tanulnia, képeznie kell magát, nyelvet tudni, mert akkor viheti valamire. Nem lustálkodta el a dolgot, megtette, amit a „kor” követel tőle. Most van két diplomája, hamarosan francia nyelvvizsgája. A történet egyetlen szép­séghibája, hogy egy valamije viszont nincsen: munkája. Nemrégiben olvasói levelet írt lapunknak, ennek alapján kerestük fel albérletében - a Baranya megyében hivatalosan nyilvántartott 19 ezer munkanélküli egyikét. Huszonhét évesen az ember elkezdi az életét - ez a kezdet, persze, sok-sok mindennek (úgy mint: igyekvés, szorga­lom, kitartás, lemondás, akarat - és még lehetne sorolni) a folytatása. De mi van, ha úgy tűnik, nincs folytatás, és az előbb felsoroltak hiábavalóak voltak? Ha úgy tetszik, egy esettanulmány kö­vetkezik, a jelenkorból.- Kislány korában mi szeretett volna lenni? Lakner Tünde (ez nem szójáték akar lenni) eltűnődik:- Nem is tudom. Későn érő típus va­gyok, még a gimnáziumban se tudtam, mit csinálnék szívesen. A kultúra, a mű­vészet mindig is érdekelt, úgyhogy a szí­vemre hallgattam, amikor első lépésben a művelődés-szervezést választottam. A Bács-Kiskun megyei Szabadszállás­ról származó fiatal lány munka mellett kezdett el tanulni, ugyanis a szülőhelyén lévő -honvédségi alakulatnál tizedesi rangban írnokoskodott, hogy előbb sze­gedi tanulmányait, majd (amikor már az „eszére hallgatott”...) a fővárosban lévő Államigazgatási Főiskolán töltendő évek­re megkeresse a pénzt.- Szegeden még bekerültem a finan­szírozottak közé, de a pesti három év 600 ezer forintomba került, plusz még a könyvek, úgyhogy ráment minden félre­tett pénzem. De lelkes voltam, mert azt hallottam, hogy aki itt szerez diplomát, az egykettőre kap állást. A dolgok azonban másképp alakultak. Lakner Tünde férjével együtt, aki a hon­védségnél volt ltiképzőtiszt, mozdulni akart Szabadszállásról, vonzotta őket a nagyváros.- Nem akarom bántam a szülőhelye­met, de hát nagyon kicsi település, tán még tízezren se élnek ott, csak pár éve város. Ha egy komolyabb filmre elmen­tem a moziba, volt, hogy négyen ücsö­rögtünk. Mindenképp váltani akartunk. Amikor némi várakozás után a hon­védségen belül a férjnek Pécsett ajánlot­tak állást (egyébként tanult szakmájának megfelelőt, a logisztika területén), 2002 januárjában a Mecsek-aljára költöztek.- Előtte talán kétszer jártam itt kirán­dulni, mindig is nagyon tetszett a város. Az Alföld után főképp a hegy, ma is sokat járunk kirándulni, de persze moziba, színházba, uszodába is. ilyen szempont­ból nincs is semmi baj. Hanem a munkahely. Tündét nem vette át a honvédség, így aztán, amikor kézhez kapta a diplomáját, nekiállhatott munkát keresni - ez az, ami máig is tart.- Hogy még „vonzóbb” legyek a mun­káltatók számára, a Munkaügyi Központ szervezésében elvégeztem egy multimé­diás számítógépes tanfolyamot is, ami nem kevesebb, mint nyolc hónapon át tartott. Közben már elkezdtem írogatni a pályázatokat, szép sorban, egyre többet. Szerintem mára körülbelül legalább 40 önéletrajzom fekszik vagy kering valahol az önkormányzatok között a megyében, ugyanis a legszívesebben az államigazga­tás területén dolgoznék.- A reakciók?- Talán öt-hat helyről hívtak fel, és közölték, hogy nincs üres hely, létszám- bővítésre nincs mód. Kedvesek voltak, beszéltem én polgármesterrel is szemé­lyesen, de mindig ugyanoda lyukadtunk ki, hogy nincs pénz. Volt, ahol azt kö­zölték, nagyon jó, hogy ilyen végzettsé­gem van, de inkább felvesznek egy érettségizettet, mert annak kevesebbet kell fizetni... Az ember bármennyire is reményke­dik, és persze büszke is (elsősorban a tu­dására, még akkor is, ha nem állt módjá­ban kipróbálni), előbb-utóbb kényszerű­ségből alább adja:- Egy idő után azt mondtam, mind­egy, elfogadok én érettségizetteknek szóló munkát is, adminisztrátori állást. Hát itt még nagyobb a tolongás, ötven- hatvanan jelentkeznek egy helyre. Az egyik helyen már kis híján szóba álltak velem, de végül is arra jutottak, hogy fi­atal nő vagyok, biztos elmegyek szülni néhány év múlva, és ők hosszú távra szeretnének valakit.- Vajon ez mennyire valós „veszély", a gyermekvállalás?- Még nem gondolok rá. Amíg én se ál­lok a saját lábamon, amíg nem találom meg saját magamat, addig nem lesz belő­le semmi. Az nem úgy megy, hogy „most van itt az ideje”, sőt, még rá is érek, hát akkor rajta. A hónapok telnek, Lakner Tünde is, mint valami búcsújáróhelyre heti egy-két alkalommal elzarándokol a Munkaügyi Központba, ám hiába.- Olvastam nemrég egy közgazdasági felmérést, hogy az állások több mint 60 százalékát személyes ismeretség révén töltik be - mi pedig szinte senkit nem is­merünk itt Pécsett.- A hangulata vajon milyen?- A hivatalban azt mondták, vigasztal­jon a tudat, hogy frissen végzett jogá­szok, orvosok is munka nélkül vannak. Amikor az olvasói levelet írtam, az volt a mélypont. Azóta összeszedtem maga­mat, megint bízom benne, hogy van egy munkahely, ami rám vár. Minden egyes próbálkozás egy új remény, utána jön a nagy zuhanás, de azt hiszem, lassan megedződöm, illetve próbálom magamat kordában tartani. Már egészen jól vise­lem a kudarcokat.- Egy napja (otthon)?- Reggel elmegy a család, akkor több­nyire a nyakamba veszem a várost. So­kat járok könyvtárba, szeretek olvasni, a szakdolgozathoz is itt gyűjtöttem anya­got - és hát az álláshirdetések. Bevallom, manapság azok lettek a fő olvasmánya­im, ha nem is a kedvenceim... méhes k.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents