Új Dunántúli Napló, 2003. december (14. évfolyam, 327-355. szám)
2003-12-27 / 351. szám
A MELLÉKLET A NEMZETI FELNŐTTKÉPZÉSI INTÉZET TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT Kevés a szakmunkás Az elmúlt két évtizedben Európában fokozatosan jelent meg a tudás alapú társadalom igénye. A gazdasági változások, a felgyorsult verseny miatt ma már senki nem ülhet a babérjain egy szakma vagy egy diploma megszerzése után. Arra is kicsi az esély, hogy egyetlen munkahelyen tölti el bárki is a munkás, aktív éveit. Budapest A legnehezebb helyzetben manapság a pályakezdő diplomások, valamint a 45-50 évesek vannak - mondja Balogh Péter (képünkön), a Fővárosi Munkaügyi Központ képzési osztályának vezetője. A fiatalok között túlépzés tapasztalható a jogászok, a közgazdászok esetében, s lassan telítődött a hazai munkaerő- piac informatikusokkal is. A diplomások körében nő a kereslet a műszaki végzettségűek iránt. S ami még meglepőbb, a munkaadók részéről óriási az igény szerelőipari és építőipari szakmunkásokra. A támogatott képzések közül a legnépszerűbbek a számítástechnikai és a nyelvi programok. Az idegen nyelvek közül az angol szerepe szinten minden szakterületen elsődleges. Ez követi a német nyelv a népszerűségi listán. Az élethosszig tanulás költségei igen tetemesek. Egy órányi képzés normája fejenként 400 forint. A munkaügyi központok által szervezett tanfolyamok többségét az állam, a foglalkoztatók és a képzésben résztvevők - esetenként más-más arányban - fizetik. Az átképzéseknél a szabadidőt is biztosítania kell a munkaadónak, hogy dolgozója az óránkon jelen lehessen. Csak az igazolt távollétet fogadják el, más esetben az oktatás költségeit a munkavállalóra terhelik. Nemcsak a már munkanélkülivé váltak körében népszerűek a munkaügyi központok által szervezett tanfolyamok. Egyre gyakrabban megelőzésként, az elbocsátás elkerülése érdekében iskolázzák be dolgozóikat a munkaadók. A 45-50 évesek többségénél igen nagy probléma az idegen nyelv és a számítástechnikai ismeretek hiánya. Őket megfelelő oktatás mellett irodavezetőnek, mérlegképes könyvelőnek, személyzeti ügyintézőnek is át lehet képezni. A fizikai szakmák közül az eladó, a személy- és vagyonőr, a szakács és a műkörömépítő is szerepel a képzési választékot rejtő listán. A támogatott tanfolyamokról mindenütt az illetékes megyei munkaügyi központok tudnak felvilágosítással szolgálni. NÉMETH ZSUZSA Hírek A fiatalok esélye A Foglalkoztatáspolitikai és Mumkaügyi Minisztérium a fiatalok munkaerő-piaci esélyeinek javítására és elhelyezkedésük elősegítésére hirdette meg az „Esélyt a fiataloknak” című programot. A munkáltatók elsősorban gépipari, építőipari, kereskedel- mi-vendéglátóipari szakmunkásokat kerestek az állásbörzéken; a munkaadók 40 700 álláshelyet kínáltak. A rendezvényeket 2003 őszén 72 ezer állást kereső személy kereste fel, 80 százalékuk pályakezdő fiatal volt. Létszámváltozások A gazdálkodó szervezetek 41 százaléka tervez létszámfelvételt, 5 százalékuk elbocsátást 2004-ben. Az egy évvel korábbi arányok 36,5, illetve 3,2 százalékot tettek ki. A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium előrejelzései szerint ugyancsak emelkedő a létszámcsökkenést jelző cégek aránya, amely 2003 I. félévében 22 százalékot, 2004 I. félévében pedig várhatóan 32 százalékot tehet ki. Feszültségkezelés Együttműködési megállapodást kötött a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, valamint az Országos Cigány Önkormányzat a romákat érintő munkaerő-piaci feszültségek kezelésére. A szakminisztérium szorgalmazza, hogy a megyei munkaügyi központokban foglalkoztatásszervező koordinátorok segítsék a megyei szintű roma programokat. Az FMM megvizsgálja annak lehetőségét és szükség szerint jogszabály-módosítást kezdeményez az érintett tárcánál, hogy a roma fiatalok általános iskolai végzettséget szerezzenek munkaerő-piaci eszköztámogatással, illetve az iskolarendszertől eltérő képzési formában. E nélkül ugyanis a hátrányos helyzetű roma munkanélkülieknek nincs esélyük megfelelő szakma megszerzésére.____________________ ■ Lépéselőnyben a tudás Pár éve már új fogalommal, a „három L" fogalmával ismerkedik az ország. Angolul úgy mondják, hogy long life learning, ami magyarra fordítva annyit jelent: az élethosszig tartó tanulás. A szakemerek szerint ez azt jelenti, hogy folyamatosan az elvárásokhoz kell igazítunk a tudásunkat: bővítenünk kell ismereteinket az iskolában, akár már a pályakezdéskor is és az aktív munkavállalási, az úgynevezett karrier szakaszban is. Zachár László, a Nemzeti Felnőttképzési Intézet igazgatója hangsúlyozza: az egész életen át tartó tanulást nem lehet értelmezni csak a felnőttkorra. Budapest- Miért fontos az élethosszig tartó tanulás?- Az egész életen át való tanulás, mint gondolatkör nem teljesen új. Vannak jó magyar közmondások, bár tudom, ez banális, például: jó pap holtig tanul, amelyből látszik, hogy a probléma nem újkeletű. Tíz évvel ezTanulni a tanulást előtt, amikor az úgynevezett Fehér Könyvben először leírták, miért fontos, hogy 'az egyén egész életében bővítse ismereteit, az okok többsége gazdasági volt. Akkor úgy gondolták, hogy a fejlett országokban megkezdődött egy társadalmi kettészakadás - tudókra és nem tudókra. Aki tud, az mindig előnyben lesz, mert „tudja”, hogyan kell tanulni és továbbtanulni, megszerzi a tudást. A leszakadók pedig azok lesznek, akik nem tudnak tanulni, így nem tudják megszerezni azt a tudást, amely egy fejlett társadalomban a boldoguláshoz szükséges. Ahhoz, hogy eligazodjunk a világban, lépést tartsunk a technikai-gazdasági fejlődéssel, szükség van állandó, legalább informális tanulásra.- Tehát az egyénnek, a munkavállalónak van szüksége állandó tanulásra ahhoz, hogy megállja a helyét a társadalomban?- Igen, mivel a társadalom állandóan változik, illetve folyamatosan fejlődik. Magyarországon például évente három-ötezer tanuló tizenhat éves koráig nem végzi el az általános iskolát, ami azzal jár, hogy ők gyakorlatilag nem tudnak belépni a munkaerő- piacra. Akinek ma Magyarországon nincs legalább nyolcosztályos végzettsége, az ott nem szerepelhet legálisan. A foglalkoztatottak között a legalább érettségivel rendelkezők aránya viszont magasabb, mint arányuk a munkanélküliek között. Tehát az érettségi fordulópontot jelent az egyén életében.- Nem érzi úgy, hogy a rendszerben benne foglaltatik önmaga kritikája is? Az imént mondta, hogy évente több ezren még az általános iskolát sem végzik el. Érdemes ebben a helyzetben az élethosszig tartó tanulásról beszélni?- Az a kérdés, hogy mely életkori szakaszt vizsgáljuk. Ha széles értelemben vesszük, hogy a társadalmi kiteljesedéshez egész életen át kell tanulni, akkor az iskolai képzési rendszer ennek csak egy szakasza. Azután ez folytatódik, hiszen, ha valaki boldogulni akar, tanulnia és továbbtanulnia kell. Tehát az egész életen át tartó tanulást nem lehet értelmezni csak a felnőttkorra. Hiszen „melyik” felnőttkort értjük ez alatt? A tizennyolcadik év betöltésével jelzett felnőttkort? Vagy a tankötelezettségi kor betöltésével kezdődő középiskola elvégzését? Esetleg a munkába állást? A felnőttképzési törvény különben ez utóbbitól, a 16 éves kortól „engedi” meg a felnőttképzést. Az egész életen át tartó tanulásban ugyanakkor benne foglaltatik a formális tanulás, vagyis az iskola rendszerű és a tanfolyami képzés, a nem formális tanulás, mint például a távoktatás és az informális ismeret- szerzés, például a televízió, a rádió és az újság.- Utalt rá, hogy az életen át tartó tanulásnak különböző szakaszai vannak. Melyek ezek?- Lehet kategorizálni életkor szerint, vagy az életben elfoglalt helyünk szerint. Már említettem az iskolai rendszerű képzést, ez mindenképpen az első szakasz. Azután innen kikerülve az ember továbbtanul a munkahelyén. Ezen belül a pályakezdés a tanulásnak egy megkülönböztetett rendszere ahhoz képest, amikor már rutinból végez valaki egy munkát. A harmadik kategória az idős kor, amely az életszerep változása miatt megint egy másfajta tanulást követel meg. Erre is készülni kell. E vonatkozásban a fejlett országokban az egyik legaktívabb réteg a nyugdíjasok tábora, akik sokszor aktívan tanulnak, többek között a foglalkoztatás nyugdíj melletti meghosszabbítása céljából. Természetesen a nyugdíjasok aktívan művelődhetnek - különösen, ha a nyugdíj nagysága ezt lehetővé teszi, mint például a fejlett országokban - pótolhatók olyan ismeretek, amelyekre addig nem jutott idő, többet élhetnek a hobbijuknak. Tehát összefoglalva: az egész életen át tartó tanulás szakaszai: az iskolai képzés szakasza, a pályakezdés szakasza, az aktív karrier szakasza, és végül az úgynevezett kiillesztés szakasza, amely lehet ugyanolyan aktív, mint az előbbiek, bár már nem a munka világán belül.- Vannak kimutatások arra vonatkozóan, vajon mennyibe kerül, ha az ember egész életében tanul? A nyelv- és egyéb tanfolyamok, a céges továbbképzések mind pénzbe kerülnek.- Pontos választ nem tudok adni, arra vonatkozóan viszont vannak adatok, hogy a képzés költségei egy adott tanfolyam- típusban vagy szakmacsoportban, illetve egy naptári év folyamán hogyan alakulnak. Azt is méri a statisztika, hogy milyen mértékben oszlik meg a költség a „teherviselő” felek között, így például a tanuló felnőtt a képzés díjának átlagosan kb. harminc százalékát fedezi. Az egész életen át tartó tanulás költségeinek egyik eleme tehát a puszta költségek nagysága egy adott időpillanatban. Az iskolát a nappali tagozatú egyetemi képzésig az állam támogatja, a közoktatásban a szak- képesítés ingyenes. Tehát ezt nem az egyén finanszírozza, hanem az állam és az önkormányzatok. Ennek a számszerű mértéke a normatívákra fordított összeg egy adott költség- vetési évben. Ezt növelik a diák és a családja oldalán is jelentkező költségek, például az utazás, vagy a tananyagok és a tanszerek ára. Abban a pillanatban azonban, hogy a „tanuló” kikerül a közoktatásból és az államilag finanszírozott felsőoktatásból, nyilván az egyénnél jelentkeznek alapveFOTÓ: EUROPRESS/KERÉK ÁGNES Zachár László a Nemzeti Felnőttképzési Intézet igazgatója. Okleveles gépészmérnök és tanár. Tanít a Budapesti Műszaki Egyetem Műszaki Pedagógia Tanszékén és a Pécsi Tudomány Egyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Intézetében. Kutatási területe a munkaerőpiaci képzések fejlesztésének elméleti és gyakorlati kérdései, és a munka világa. Szakíró, több mint 30 publikált cikk, egy középiskolai tankönyv, és négy egyetemi jegyzet szerzője. tőén a költségek, és ennek a mérése, illetve becslése egy kutatás feladata lehet. Az egész életen át tartó tanulás összes költsége ugyanakkor attól is függ, hogy hányszor képezzük magunkat tovább, vagy hányszor váltunk pályát vagy szakmát aktív életünk alatt. Utóbbi mértéke a fejlett országokban 6-8, Magyarországon ez a mutató csupán 3-4. STEINER Nem lesz egész életünkre elegendő a tudás-, készség- és ismeretkészlet, amit gyermekkorunkban a családban, iskolában, fiatalkorunkban képzéseken, főiskolán vagy egyetemen sajátítunk el. A tanulás erőteljesebb integrálása a felnőttkori életbe az egész életen át tartó tanulás gyakorlatban való megvalósításának fontos része, azonban csak az egész egy része. Az egész életen át tartó tanulás szempontjából mindenfajta tanulás folyamatos kontinuumot alkot a „bölcsőtől a sírig". Ennek nélkülözhetetlen alapja a mindenki számára biztosított jó minőségű alapoktatás kora gyermekkortól kezdődően. Az alapoktatás és az azt követő elsődleges szakmai oktatás, ill. képzés során minden fiatalnak el kell sajátítania a tudásalapú társadalom által megkövetelt új alapismereteket és készségeket. Ennek során arról is gondoskodni kell, hogy a fiatalok „megtanuljanak tanulni”, és pozitívan viszonyuljanak a tanuláshoz. (Részlet az Egész életen át tartó tanulás memorandumából) Élethossza i ártó tanulás
