Új Dunántúli Napló, 2003. november (14. évfolyam, 298-326. szám)

2003-11-17 / 313. szám

2003. November 17., hétfő RIPORT 7. OLDAL KULTURA­SZOBOR AZ EGYETEMALAPÍTÓNAK. Új köztéri alkotás formálódik ezekben a napokban a pécsi szobrászművész, Trischler Ferenc mű­termében. Az Albert Kázmér herceget, a mosonmagyaróvári mezőgazdasági egyetem alapítóját ábrázoló ötnegyedes, vagyis az eredi alaknál kissé nagyobb mellszobrot a tervek szerint még idén felavatják az északnyugat-magyarországi kisvárosban, _____________fotó: laufer László Dv á brátyinki, de nem úgy Bagi Dániel munkáját Kutatási Díjjal ismerte el a PAB A már-már romantikusan idilli magyar-lengyel viszony kö­zépkori történeti forrásokon alapuló kutatása meglepő ered­ményekkel tud szolgálni - derült ki a fiatal pécsi történész, Bagi Dániel kutatásai nyomán, akinek munkáját a Pécsi Aka­démiai Bizottság Kutatási Díjjal ismerte el. A Pécsi Tudományegyetem Kö­zépkor- és Koraújkori Tanszé­kének adjunktusa már közép- isokolásként is élénken érdeklő­dött mai szakmája iránt, de ter­mészetesen az egyetemi évek és elsősorban tanárai, Barta Gábor, Katus László és Font Márta ha­tása volt a döntő. Mint mondta: a pécsi történésziskola érdeme, hogy itt, Magyarország közép­kori és koraújkori történetét el­kezdték a szomszéd országok történelmébe ágyazva vizsgálni, ami korábban, a szocializmus évei alatt szinte teljes mérték­ben hiányzott. Ma már pl. Font Márta kutatásaiból egyértelmű­en látszik, hogy legcélszerűbb a csehek, szlovákok, lengyelek, magyarok és a Kijevi Rusz múlt­ját mint történeti régiót együtte­sen és részleteiben vizsgálni. Persze, mindig vannak ki­emelhető „részletek”, mint a magyar-lengyel viszony, amiről Bagi Dániel meggyőződése sze­rint leginkább egy idealizált kép él bennünk a mai napig.- A tények röviden: 1918-ig közös határunk volt a lengye­lekkel, szomszéd országnak számított. A középkorban közös uralom is volt, kétszer perszo- nálunió, 1370-1382, majd 1440- 1444 között, majd később az er­délyi-lengyel perszonálunió Báthori István uralkodásakor. Ám igazság szerint ebből a kö­zös múltból leginkább a 19. századi ro­mantikus lelkű értelmiségi fi­loszok gyártot­tak mítoszt. Ugyanis akkor épp az volt a helyzet, hogy Lengyelország nem létezett a térképen, három felé darabolták, Magyarország pedig a Monarchia részeként, bár saját alkotmánnyal létezett csak. így aztán mind ott, mind itthon jól esett felerősíteni a di­cső múlt, a szép középkor emlé­két. Bagi Dániel doktori értekezé­se Nagy Lajos király lengyelor­szági uralkodását tárgyalta, amiből az derült ki, hogy ez a múlt azért nem teljesen rózsa­színű.- Kétségtelen, a lengyeleknek nem ugyanaz a véleményük a magyar királyról, mint nekünk. Történetírásuk a jelenlétét ide­gen uralomként tartja számon, mi több, uralkodását kifejezet­ten károsnak ítélik meg. Legin­kább azért nem szerették, mert új, addig ismeretlen adórend­szert vezetett be, akár csak ko­rábban édesapja itthon, ami nem tetszett a lengyeleknek. De mindennek Lengyelországban nem lett gyümölcse, a tizenkét év ehhez kevésnek bizonyult. Hamis-e tehát az a kép, hogy Nagy Lajos alatt virágzott legin­kább Magyarország, amikor „három tenger mosta partjain­kat”?- Ez szintén a 19. századi his­torizmus szemlélete. Ha komo­lyan nézzük, sose volt három tengerünk, de talán még egy se. Hiszen a perszonálunió idején még a lengyeleknek se volt ten­gerük, ugyanis a Balti-part a né­met lovagrendeké volt. Az Adri­ával volt kapcsolatunk, de ak­kor is csak Horvátországon ke­resztül, a Fekete-tengerrel pedig szintén baj van, mert igaz ugyan, hogy Nagy Lajos veze­tett hadjáratot Havasalföldre, de területfoglalás nem történt. Ám igazság szerint a 19. századi tör­ténetírásban szinte minden nemzet esetében találunk ha­sonló túlzásokat, amik részben még ma is élnek. Az Anjou-kor véleményem szerint egyik leg­szebb korszaka a magyar kö­zépkornak, de a megértéséhez mindenképpen az Árpád-kor II. Andrással (1205-1235) kezdődő utolsó korszakát szükséges is­merni, az akkor meginduló tár­sadalmi változások teljesednek majd ki a 14. században. M. K. BUMM Pécsett BUMM: BUsinnes Ma Minden­kinek, avagy az üzleti élet nagy­jai az iskolákban. Az e című ren­dezvénysorozat célja, hogy a végzős középiskolásokhoz ellá­togató rangos hivatalnokok és üzletemberek előadásaikban és az azokat követő konzultációk­ban az üzleti élet világába és el­várásaiba nyújtsanak némi bete­kintést. Az első baranyai ren­dezvény csütörtökön volt a pé­csi Babitsban, Huber Éva Apeh- főosztályvezető, a Citibankos Vukmanné Braun Rita és a Ma­gyar PR Szövetség elnöke, Fer- ling József részvételével. b. z. Szociológiai esetleírások Újszerű módszerrel igyekszik ta­nítási gyakorlatát élőbbé tenni a PTE Bölcsészettudományi Kar Szociológiai és Szociális Tudo­mányok Intézetének szociálpoli­tikai tanszéke. Az intézmény esetleírási pályázatot írt ki szoci­ális szakemberek számára, hogy hallgatói valóságos, mai társadal­mi problémákkal összefüggő, azokat egyéni élethelyzetekben visszatükröző eseteken tanulmá­nyozhassák a segítő szakma le­hetőségeit és korlátáit egyaránt. A később oktatási segédanyag­ként hasznosítani kívánt pálya­munkák elbírálását a szociálpoli­tikai tanszék által felkért bizott­ság végzi majd el. A jeligés pályá­zatokat december 3-ig várják a PTE szociálpolitikai tanszékén: 7624, Pécs Rókus u. 2, telefon: 72/503-650/3567/. d.i. _________Jegyzet_________ Kí nai nagy fal Jó bolt a kínai Nincs is már szinte Pécsnek olyan utcája, ahol ne lenne. Fogyóeszköz a természetes anyagú fehérnemű, kell az olcsó cipő. A tur­kálók lassan árban is versenyképes alternatívája a kínai kabát, nadrág, dzseki, tréningruha. A fehérnemű a márkapiacokon is versenyképes. A több szempontból fontos ruhadara­bot fel is kell kötni annak, aki ma­napság ki akar jönni agyonadózott pénzéből Nélkülözhetetlen ruhada­rab a nadrág is. Ha például valódi kordbársony, akkor ugyancsak ugyanolyan jó, mintha a világ bár­mely exkluzív márkajele volna rajta. Amikor az embernek ilyesmire van szüksége, és nem derogál neki a kí­nai bolt, száz mäerenkent találhat ilyent. A derogálásról csak annyit, hogy annak idején a turkálókat is „úriasszonyok” lepték el A kínai bolt manapság áldás, de könnyen átokká válhat. Meglehet, a sok kicsi helyett elég lenne néhány nagy. Las­san az lesz a jellemző, hogy a már­kás (itt egy névnek kellene lennie) ing, gatya, zokni 30-40 ezerért, ugyanez a vele szemben lévő kínai­ban háromért kapható. Símivalón magas és nevetségesen kicsinek tet­sző árak merednek ily módon egy­másra a fontos, forgalmas utca szemközti oldalainak kirakataiból Nem attól fél az ember, hogyegynap már nem. is lesz más, csak kínai bolt... Nem. A bökkenő, hogy ugyan­az kapható mindegyikben. Egyazon áron. A pólókon még a feürat is egye­ző, a színválaszték nemkülönben. A patinás belvárosi gyógyszertár he­lyén legfrissebben megnyílt kínai­ban nyolcféle színben lát női kord­bársony nadrágot, ugyanez három férfiszínben díszeleg. Minden kínai bolt megegyezik ebben. Fillérre me­nően. A nagy összehangoltságban a különbség csak az, hogy egyik-másik bókban ez vagy az már elfogyott. A kínai nagy fal kövei a népi kohók öntecsei egyelőre még dugiban sem kaphatók... Friss pekingi hír, hogy a KP vezető szerepének megtartása mellett a leg­nagyobb gyárakat, üzemeket is pri­vatizálják. Kérdés: mennyi kínai is van már Magyarországon? Micsoda és mennyi kínai eredetű pénz csor­dogál zavarosnak tetsző honi pénz- csatornáinkban? Mi lesz, ha..? A sodró erejű kínai bolti invázió­nak legalább a peremvidékén már csak a változatosság kedvéért is szí­vesen látnánk olykor egy-egy afgán, thaiföldi, szingapúri árudát. Netán japánt, esetleg egy-egy életképes va­lódimagyart. BEBESS1 KÁROLY A Világ Világossága világa A Pécs Városi Bíróság kötelezése alapján közöljük, hogy a 2003. feb­ruár 10-i lapszámban A Vüág Vilá- gossága világa c. újságcikkben valót­lanul híreszteltük, hogy az éjszakás felügyelőt megbízási szerződéssel foglalkoztatják, a munka időtartama papíron 6 óra, hogy az intézmény­ben nincs gumikesztyű, fertőtlenítő- szer, a munkaruha ezen gyermek- felügyelő esetében egy gomb nélkü­li, ujjaüan köpeny, hogy a csap rossz, továbbá valótlanul híresztel­tük, hogy havonta váltják egymást a dolgozók és a tanárok. Ugyancsak valóüanul állítottuk, hogy az egyik fiúnak orvosi javaslatra rendszere­sen úsznia kellene, és nem engedik, továbbá valóüanul állítottuk, hogy úszás amúgy sincs, illetőleg az ala­pítvány Ford Tranzit gépjárművé­nek több mint egy éve nincs műsza­ki vizsgája és zöldkártyája. Ezzel szemben az éjszakás fel­ügyelőt munkaszerződéssel foglal­koztatják, a munkaidőkeretet a szer­ződés heti, és nem napi munkaidő­beosztásban tartalmazza, gumi­kesztyű, fertőüenítőszer igény sze­rint rendelkezésre áll, a munkaruha egységes, gombos és ujjas fehér kö­peny az éjszakás gyermekfelügye­lőknél. A csap bár gyakran elromlik, azt azonban javíttatni szokták. A dolgozók és a tanárok nem váltják egymást havonta, bár esetenként előfordul a munkaviszony rövid időn belüli megszűnése. A gyermekek úszásedzésre járá­sa engedett és biztosított, az alapít­vány Ford Tranzit gépkocsiját 2002. április 5-én műszaki vizsgáztatták. Azzal a megállapítással, hogy „két szelet kenyér és egy vékony szelet felvágott és egy pohár víz nem vacsora”, megtévesztően utaltunk arra, hogy a gyermekek vacsorája nem elegendő. Hamis színben tüntettük fel a va­lóságot azzal az állításunkkal, hogy „a pelenkát a szülőknek kell bevin­niük”, hogy „egyeüen fürdőkád jut rájuk” és hogy „a pedagógusoknál előnyt élvez, akinek nincs még meg a diplomája, áttelepült vagy mene­kült, tehát kiszolgáltatottabb, ezért olcsóbb munkaerő”. Ezzel szemben a valóság az, hogy a közgyógyellátás kedvez­ményében részesülő szülők a térí­tésmentesen kapott pelenkát bo­csátják az alapítvány rendelkezé­sére, egy fürdőkád a gyermekek megfelelő ellátására elegendő, mi­vel a gyermekek nem önállóak, nem bizonyított, hogy a pedagó­gusoknál bárki előnyben részesül­ne, vagy kiszolgáltatottabb, vagy olcsóbb munkaerő lenne. Nulladik szintű találkozások Nagy bajok vannak a Somogyi Béla utóban, mióta a 6-os Pécsett átveze­tő egyik szakaszát errefelé terelték. Az ötlet eredetileg nagyon életszerű: menjen olyan környéken az autós­forgalom, ahol kevesebb épületben és emberben tesz kárt. Csak hát kép­telenek vagyunk levakarni a cseleke­deteinkbe befészkelődött „magyar szindrómát”. így nevezem az átgon­dolatlanságot, az ebből következő problémákat, innentől a magyaráz­kodást és a tehetetlenkedést. Példának okáért az utca egyik tömbjének lakói már ott tartanak, hogy most keddre fórumot hívnak össze - remélhetőleg ott lesz valaki a Hivataltól is -, mert a Somogyi ut­cai polgárok szerint a megnőtt for­galom miatt repedezni kezdtek a fa­lak, ráadásul a ház tövében egy ki­sebb eső után is áll a víz. Az Illeté­kes erre úgy reagált: lehetetlen bizo­nyítani az ok-okozati összefüggést, az épület egyébként is jó százéves - ezek szerint ideje, hogy repedjen, tán még azt is meg kellene várni, hogy összedőljön -, a vízelvezetést pedig az előírásoknak megfelelően végezték el. A rendőrök elkerekedett szem­mel értetlenkednek: miképpen le­het, hogy az Újságban nem jelenik meg, hogy minden második nap olyan karambol történik a Somogyi-Légszeszgyár keresztező­désben, amihez már nekik is ki kell menniük? A kisebb kocsitörés mindenna­pos - ha tetszik: minden órás. De ezt már Bíró János meséli, aki mel­lett, pontosabban bútorgyára és -boltja mellett szokás szerint elsu­hantam volna, ha föl nem hív. Bíró űr nem közlekedési értelemben van karambolveszélyben: az útépítők egyszerűen elválasztották a világtól. Persze, kellett hozzá egy tervező is. Némi nyomozás után kiderült, mondja Bíró úr, hogy a pesti mér­nök helyismeret nélkül, úgy terve­zett, hogy be - vagy inkább ki? - se tette a lábát Pécsre. Természetesen elfogadták. „Magyar szindróma”. Hogy legalább nekünk alapo­sabb legyen a helyismeretünk: a Somogyi-Légszeszgyár sarkon volt az egykori Pécsi Bútorgyár, amit a privatizációs során sikerült szépen darabokra szaggatni. Az egykori fő­épületben csak a jó isten - meg a bérbeadó - tudja, hogy éppen kik vannak. Az udvarban működik egy megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató cég, a RÁNA, továbbá Bíró úr föntebb említett gyára, a bolttal. No már most ha kiállunk a frontra, mindenféle centizés nélkül, szemre megállapítható, hogy az el­készült remek, bombabiztosán megcsinált út a bejáratok szintjénél jó hatvan-hetven centivel magasab­ban halad el. Mindenféle levezetés nélkül. Magyarán ha valaki ide be akar jönni, állítsa le a kocsiját, ugor­jon egy nagyot, aztán sétáljon át a korábbi parkolókon. Ha anyagot ho­zott, azzal a hátán, ha szekrényt visz, akkor azzal, de visszafelé. Ha esik az eső, akkor egy tavon át. Azért a helyzet nem ilyen drá­mai, mondja Bíró úr, amikor szám­ba veszem a közelítési esélyeket; a szomszéd ugyanis, akit az elsőbb­Az új útfelület jó fél méterrel magasabban helyezkedik el az eddiginél, és a járda szintjénél ségadás tábla tövéből egy merész, százhúsz fokos kanyarral be lehet cserkészni, megengedte neki, hogy legalább az anyaggal bejárhasson az ő kapuján. Aztán az sem igazán a dráma kategóriába tartozik, hogy április vége, az útfelújítás kezdete óta Bíró úr állítása szerint havi más­fél millió forint a vesztesége, s tán azt is mindennaposnak tekinthet­jük, hogy emiatt eddig öt dolgozóját kellett utcára tennie. Arra a Somogyi Béla utcára, ahol a munkák befejez­te után is igazán gyönyörű törme­lékkupacokba, elfelejtett nyitott ak­nákba feledkezik a tekintet. S akkor jöjjön ismét a „magyar^ szindróma”! Tavaly december ele­jén, amikor híre kelt az útépítés­nek, minden lehetséges fórumot megkerestek, hogy tájékozódjanak és tájékoztassanak. Választ máig egyetlen levélre, telefonra sem kap­tak. Valami azért mocoroghatott némi lelkiismeretek terén: most ti­zenharmadikára az összes érintett szervezet, hatóság képviselője megjelent, helyszíni bejáráson. FOTÓ: LAUFER L. Már ott tartok, hogy akkor heppi- end, ám pont ennek fölemlegetése­kor, egy nappal később, pénteken megállt a magasban az útépítő cég alvállalkozója, hevenyészett váz­rajzzal a kezében. A bejárás tényé­nek ismeretében vetette papírra. Igen, megoldható a lejárás. A vízel­vezetés is. Hogy mennyiből? Fogal­ma sincs. Hogy mikor döntenek ró­la? Arról meg pláne nincsen. Csak a személyt tudja, akinek a kezében összefutnak szálak. BALOGH ZOLTÁN.

Next

/
Thumbnails
Contents