Új Dunántúli Napló, 2003. november (14. évfolyam, 298-326. szám)

2003-11-15 / 311. szám

2003. November 15., szombat R I P O R T 7. OLDAL KULTÚRA­Megyebarát régiót terveznek Szakmai ajánlások elfogadásával zárult tegnap Pécsett a XI. Megyekonferencia, a hazai közigazgatás szakembereinek fóru­ma, amelyen legtöbb szó a régiókról esett. Idén „Európa igen, és a megye?” alcímmel hir­dették meg a XI. Megyekonferendát. A Baranya Megyei Önkormányzat és a Megyei Önkor­mányzatok Országos Szövetsége által rendezett konferenciasorozatnak kezdettől az Európába megy a megye az állandó főcíme, csak ezt kez­detben kérdőjelesen fogalmazták meg. Az uniós csatlakozás ma már biztos, a megyék sorsa azonban a tervezett régiók mellett kétséges. Az alcím erre utalt, a tanácskozás zöme erről szólt. A csütörtökön kezdődött konferencián a má­sodik napon két szekdóban 266 résztvevő ta­nácskozott. Az eredményeket összefoglaló tájé­koztatón dr. Kékes Ferenc, a Baranya Megyei Közgyűlés elnöke beszámolt arról, hogy a parla­mentben, illetve a megyei önkormányzati testü­letekben mandátummal bíró pártok képviselői­vel folyt vita megmutatta, szinte valamennyi párt elkötelezett a valóságos decentralizmus mellett. Olyan közigazgatási reformot akarnak, amely révén legjobban hasznosíthatók az uniós fejlesztési támogatások. Dr. Balogh László, a Megyei Önkormányza­tok Szövetségének elnöke rámutatott, hogy bár nem kezdeményezői, a megyei önkormányza­tok is támogatják a régiót, feltéve, ha azzal érde­mi decentralizáció valósul meg. Ha a parlamen­ti egyezkedés elhúzódna, ideiglenesen a me­gyék és a megyei jogú városok delegáltjaiból ja­vasolják létrehozni a régiós testületeket. Dr. Sükösd Ferenc, a PTE ÁJK adjunktusa ar­ról szólt, hogy a közigazgatási szekcióban bi­zonytalanságot láttak abban, a régió három váll­fájából melyik favorizált. Kétséges, hogy a refor­mot 2006-ig keresztül lehet-e vinni a parlamen­ten. Ugyanakkor nagy jelentőségű, hogy a re­formban nemcsak a közigazgatás, hanem a ha­talomgyakorlás és hatalommegosztás alapkér­déseit is újra kell gondolni. Dr. Hrubi László, az MTA RKK tudományos munkatársa a témát tárgyaló szekció állásfogla­lásából kifejtette: a területfejlesztési rendszer önmagában is átalakítható, nem elválaszthatat­lan a közigazgatási reformtól. Alapcél a haté­konyság és a profizmus. Elégségesen kiépülő in­tézményrendszer kell az uniós Strukturális és Kohéziós Alap fogadására. Dr Ágh Attila egyetemi tanár, a Belügymi­nisztérium IDEA-programja, vagyis a Közigaz­gatási Reform Projekt elnöke hangsúlyozta: me­gyebarát régió létrehozása a I szándék, hiszen az állami kormányzati túlsúly felszá­ll ^ molása a cél. Csak úgy érde- mes regionalizmust létre- 1t Mul hozni, ha a decentrumok va­% jr i ióban politikai döntéshozó ^É||ri|pkj szintek, funkciókkal és pénz­m forrásokkal ellátva. A kor­Dr. Kékes Ferenc májusra kell elkészülnie há­rom törvénycsomagnak a változások megvaló­sításához, vagyis a választott, a közigazgatási és a fejlesztési régió szervesen összetartozik. A re­form több éves folyamat, 2006-ra a törvényho­zói szándéknak kellene megszületnie a reform­ról, és erre van remény. Ha mégsem sikerül, ideiglenes szükségmegoldásokkal teremtetik meg az EU-konform regionalizmus kereteit. DUNAI I. SZENZÁCIÓS BALETTBEMUTATÓ. Bartók Béla zenéjéhez méltó koreográfia született A fából faragott királyfi (Keveházi Gábor) - er­ről készült felvételünk -, és A csodálatos mandarin (Egerházi Attila) című egyfelvonásosokra, melyek premierje tegnap este volt a Pécsi Nemzeti Színházban. fotó: tóth László Almafa lesz a nagypapa Holle anyó - premier a Bóbitában A Pécsi Bóbita Bábszínház­ban vasárnap este mutatják be a Holle anyó című bábjáté­kot, amelyet Pozsgai Zsolt írt át bábszínpadra a Grimm- testvérek meséjéből. A világirodalomnak több olyan mű­ve, meséje, hőse, mesealakja van, aki, ami rendre vissza-visszatér akár divatszerűen is a gyermekek szelle­mi életét alakító művészek látóteré­be. Gulliver, Alice, Micimackó, a Kis Herceg, Andersen és mások. Aztán íme, most a Grimm-testvérek Holle anyója a Bóbitában - Pozsgai Zsolt színpadi adaptációjában. Az írót az „Aranytíz” nevű, nem­rég alakult budapesti színházban egy újabb műve próbája közben kérdeztük a pécsi bemutatóról. El­mondta, hogy a „Bóbitás” Holle anyó régebben már szerepelt a re­pertoárban. A mű és annak mosta­ni felújítása igazi gyermeki ezoteri­kus helyzeteken alapul. Valójában a „lélekvándorlás” a témája, hiszen az életen túli állapotról szól, amely­ben az egykori szerettek úgy jelen­nek meg, mint akik almafákként, kemencékként élnek tovább. An­nak idején egy előadás után a néző­térről kijövet az egyik kis srác meg­kérdezte az anyukájától, mi lesz a nagypapa, ha meghal. Almafa lesz, mondta neki az anyukája.- Azt kellett látnom - folytatja a darab szerzője -, hogy a gyerekek várakozáson felül fogékonyak az olyan mesékre, helyzetekre, ame­lyekről a Holle anyó szól. - A fanta­sy meg a Potter-őrület, az egész misztiko-mágikus irodalom ezen a valós és sajátságos gyermeki beállí­tódáson fejti ki a maga nem mindig építő hatását. Most, itt a budapesti Panna a pöttöm című gyerekszínhá­zi bemutatómra készülve ugyan­csak azt tapasztalom, hogy az ilyen előadások is ellensúlyozhatják vala­melyest az irodalompótlékok hatá­sát, mivel ezek a darabok valós szín­házi helyzeteket teremtenek. A gye­rekek pedig az én szememben igazi értő közönségnek számítanak. A mostani pécsi vasárnapi be­mutató Holle anyóját Sramó Gábor rendezte, a díszleteket Nagy Kovács Géza tervezte, a zenét Rozs Tamás állította össze. A bábtervezés Kriz- bai Judit munkája. Szereplők: Csiz­madia Gabi, Illés Hona, Malta Ló­ránt, Ragán Edit és Varga Péter. BEBESSI K. Pasquet a Koncert-Tükörben A Pécsi Rádió és a Pécsi Szimfo- előtti pécsi koncertjét közvetítik, nikusok holnap délutáni közös A 17 órakor kezdődő műsorban műsorában, a Pannon Koncert- Brahms Tragikus nyitánya és Tükörben ezúttal a zenekar uru- Mozart D-dúr fuvolaversenye guayi származású, most Német- mellett Sosztakovics 10. szimfó- országban élő vezető karmesteré- niája csendül fel. nek, Nicolas Pasquet-nek tíz év __________________________1 Futnak a képek ly A távcső és a szem Aki kohol, az vét a történelem ellen, aki viszont nem kohol, az vét a köl­tészet ellen, mondták a régiek. Leg­helyesebben akkor járunk el tehát, gondolták, ha különválasztjuk a té­nyeket és a művészetet. Igaz, ez nem is olyan egyszerű. Részint azért nem, mert a történelem tényei maguk is szövegek, azaz értelme­zett tények formájában hagyomá- nyozódnak ránk, részint pedig azért bonyolult a jelzett elkülönítés, mert a művészi alkotások gyakran történelmi eseményeket választa­nak témául. Ilyen Eric Rohmer Egy hölgy és a herceg (E Anglaise et le dúc) című filmje, amelyet sokan úgy értékelnek, hogy nem más, sőt, nem kevesebb, mint leszámolás a francia forradalom kétszázéves mí­toszával. Vannak, akik elvetik, mondván, hogy ellenforradalmi szemléletű, maga is mítosz, de a ba­rikád túlsó oldalán készült, mások pedig úgy fogalmaznak, hogy végre valaki ki merte nyilvánítani, hogy a revolúció szükségképpen terror, ez pedig akkor a jakobinus csőcselék önkényuralmát jelentette. Nézetem szerint mindkét véle­kedés egyoldalú és téves. Mégpedig azért, mert Rohmer - a mai európai film élő klasszikusa s alighanem legnagyobb mestere - mindvégig hangsúlyozza, hogy amit látunk, az műalkotás, fikció, s ezt az eszté­tikum törvényei szerint kell meg­ítélni, nem pedig az igaz vagy ha­mis kategóriái alapján. Műve ezen természetét a hallatlanul tudatosan alkotó rendező két módon nyoma- tékosítja. Egyrészt azzal, hogy for­gatókönyve alapjául Grace Elliott önéletírását választotta, vagyis egy személyes hangú elbeszélést, ami­ből a film nézőpontja is következik, lévén a hölgy a vásznon megidézett történet hősnője is egyben. Más­részt Rohmer azzal a zseniális meg­oldással reflektál a látványvilág megalkotottságára, a nézőpont és felidézés szubjektivitására, hogy a tökéletesen korhű jelmezekbe öl­töztetett színészeket digitális eljá­rással létrehozott külső terekben mozgatja, ezeket a kulisszákat pe­dig, beleértve a korabeli párizsi ut­caképeket is, Du Machy és Hubert Robert akvarelljeit felhasználva, azok stílusában készítették el. Grace Elliott, ez a Gainsborough ecsetje által megörökített rokokó szépség, aki most az elbűvölő Lucy Russell alakításában lép ki a képke­retből, a szigetországból került vá­lasztott hazájába, Franciaországba, ahol szemtanúként át- (és túl-) élte a forradalmi eseményeket. Nem lá­tott, s főként, nem nézett meg min­dent, és nekünk, mai nézőknek eh­hez kell tartanunk magunkat. XVI. Lajos kivégzésekor például a hölgy meudoni kastélya teraszán állt, táv­csöve a térre szegezve, ahol lehul­lott a király feje, de a teleszkópba csak a komomája tekintett, ő elfor­dult, ezzel fejezte ki véleményét. Nem volt ellenforradalmár, csupán angol, aki az alkotmányos monar­chiában, a hatalomnak Montes­quieu által elgondolt megosztásá­ban látta megtestesülni eszménye­it. A Bastille bevételekor még együtt örült a lázadókkal, ám a ja^ kobinus terrort nemcsak szörnyű­nek, de feleslegesnek is tartotta. Eb­ből fakad a film dramaturgiai gerin­cét alkotó vitája egykori szeretőjé­vel, a herceggel, vagyis a radikális, hegypárti Égalité Fülöppel, aki uno­katestvére, a király halálos ítéletére szavazott. Ekkor Grace levette a fér­fi képét szalonja faláról, s csak ak­kor tette vissza, mikor a herceget is elfogták, majd kivégezték. Lénye­gében tehát úgy vélekedett, mint Ranke, a nagy történész, aki szerint a forradalomnak az a balszerencsé­je, hogy nem legitim. Grace azzal is véleményt for­mált, hogy a terror idején is a régi előírásoknak megfelelően öltözkö­dött, vendégének elegáns kristály­pohárban kínálta a portóit, s a jako­binus törvényszék előtt is makulát­lan stílusban fejezte ki magát. Talán ezért nem végezték ki. A fogalmazás tisztaságára és világos­ságára Robespierre is sokat adott. Nagy Imre A távcső a történelmet kémleli; Grace (Lucy Russell) ránk tekint Egy öregember emlékirataiból Csakazértis vörös Lehet, hogy mégis megérem a kará­csonyt. Ha csak nem csap falhoz is­mét egy nagyobb napkitörés. De mindenesetre, van újra remény. Bár a hazai híradások arról szá­moltak be, hogy ötven „táplálékki­egészítő” megvizsgálásakor negy­venkilencről kiderült, egyáltalán nem tartalmazzák azokat a ható­anyagokat, amelyekkel reklámoz­zák őket, a Nature folyóirat egy köz­leménye reménykeltő. Egyébként dühít, hogy tévé, saj­tó hírt adott a szégyenteljes vizsgá­lati eredményről, de nem mondták meg, mi volt az az egyetlen bekap­ni való drazsé, amiben mégis volt, tán épp, fokhagyma-galagonya-fa- gyöngykivonat. Mert azt az egyet azért, szedném továbbra is. Amúgy edzett vagyok. A patika­tabletták némelyikétől is megszok­tam, hogy „nem szívódik föl” a szer­vezetemben. így aztán Zénó doktor kénytelen vénásan belém tömni fo­lyékony változatukat. A folyékony halmazállapot valahogy mindig megbízhatóbb. Ez év augusztus 24-én, a tekinté­lyes tudományos folyóirat, a Na­ture, teq'edelmes cikkben számolt be arról, hogy a Harvard Egyetem kutatóinak sikerült megtalálniuk az életet meghosszabbító molekulát, a resverátrolt. Ennek az antioxidáns- nak már felmerült a neve. A kísérle­tek bebizonyították, hogy csökkenti a rossz koleszterinszintet, javítja a szív- és vérkeringési rendszer egész­ségét, gátol néhány rákos megbete­gedést, csökkenti a bőrrák növeke­dését stb. Hogy az öregedést is gá­tolja, mert a sejtek szintjén hat és a DNS stabilizálását eredményezi, tel­jesen új felfedezés. Persze csak Amerikában. A franciák ősidők óta tudják, csak nem beszélnek róla. Csak iszogatják csendesen a vörös­bort. Adnak egy keveset a gyerek­nek is az ebédhez. A világ pedig francia paradoxonról beszél, azaz csodálkozik, hogy ők ehetnek akár­mit, nem hullanak korábban, mint ha más nemzet fia teszi ezt, s ebben az országban nem emelkedik a cu­korbetegek száma sefti. Mert a resverátrolt, aminek a je­lenlétében pl. az élesztőgombák élettartalma 70 százalékkal megnő, természetesen a vörösborban talál­ták meg a Harvard tudósai. Én ré­gen tudom, hogy ott van, csak ed­dig még nem mutattak be bennün­ket egymásnak. Ezért a nevét nem ismertem. Vagy tíz éve már, hogy Villány­ában, a Schuth-pincében, néhány jó­zan gondolkodású pécsi orvossal megalakítottuk a Bor és Egészség egyesületet. A pince hajdani építte­tője maga is orvos, s egyben Ferenc József udvari borszállítója volt. Bár akkor elfelejtették bevallani, hogy a császár azért élt olyan soká, mert villányi Schuth-bort ivott. Ám a déd­unokák egyike, Németországban dolgozó kutató vegyész, komoly előadást tartott arról, hogy a minő­ségi vörösborban közel negyven olyan mikroelem van, amelyet az emberi szervezet gyógyszerként hasznosíthat. Sajnos tagjaink túlzott elfoglalt­sága miatt az egyesület rövid életű volt, s így nem terjeszthettük el elég széles körben a kutató vegyész Schuth doktortól szerzett ismerete­inket. Ezért történhetett meg, hogy barátom, a kitűnő neurológus pro­fesszor, miután megszüntette derék- és ízületi kínjaimat, bosszúból eltil­tott a boritaltól. Hiába érveltem tu­dományosan. Ebből is látható, van olyan lehetetlen élethelyzet, amikor a saját egészsége érdekében sem ihatja meg az ember a maga örege­désgátlóját. A szőlő azért termeli a resverat- rolt, mert ez á túlélési válasza a stresszre. így hárít el fertőzést s ja­vítja ki károsodásait. Ezért a déli Kaliforniában vagy Ausztráliában, az ideális körülmények között ter­mő szőlő héjában kevesebb ilyen anyag termelődik, mint a mosto­hább körülmények között megérő­ben. Mert a héjból kerül a borba. Magyarra fordítva azt jelenti, a villá­nyi borban valamivel kevesebb res- veratrol van, mint a homoki vörös­ben, ergo a villányiból kicsit többet kell innunk. A megkezdett palacko­kat amúgy sem érdemes tartogatni, mert levegővel érintkezve a gyógy- hatás másnapra elillan. Viszont a reduktív érlelésű borban ezért több van a varázsszerből, mint a hagyo­mányos, levegővel érintkező, hor­dós érlelésűben. Ezt jó tudni. De mit tegyen, aki más gyógysze­reket is szed, autót vezet, netán gye­rek vagy absztinens? A biofizikus, dr. Hummel Zoltán elsőként szabadalmaztatta a resve- ratrol kombuchával való stabilizálá­sát. Vörös kombucha nevű itala, nem alkoholos erjedés eredménye, de jó antioxidánsként levegőn a bor­nál is tovább őrzi redukciós képes­ségét. Literes palackjaiból, nyitás után négy-öt napig sem megy tönk­re a resveratrol, mert a kombuchá- ban 80 különféle enzim vigyáz erre. Hummel a kékszőlő héjából von­ja ki a hatóanyagot, majd vegyítésig lég- és vízmentesen őrzi. Ezért vörös kombuchája azonos értékű a leg­jobb hatású vörösborokéval. Csak alkoholmentes. És sokkal olcsóbb. Napi 2 deci fogyasztását ajánlja a szabadalmaztató, öregedés- vagy ér­elmeszesedés-gátlóként, gyulladás- csökkentőnek, rákmegelőzőnek, szív- és érrendszeri betegek közérzet- javítójának, koleszterincsökkentő­nek. A zsíros ételek kedvelőinek, do­hányosoknak, immunrendszeri problémákkal küzdőknek ennél töb­bet kellene inniuk. Egy biztos, a gyógyszerekkel ellentétben a sokol­dalú természetes molekulákat tartal­mazó készítménynek nincsenek mellékhatásai, s nem is placebo. Velem egyszer már feketenadály- lyal kezelt fehérbor, amit egy szebé- nyi varrónőtől kaptam, csodát tett. Úgy döntöttem hát, hogy magam is fontos kísérletbe kezdek. Közeled­nek a Luca-napi varázslatok, sok borkóstolási lehetőséggel, s az ád­venti vásár sem nélkülözi majd a borkínálatot, megvizsgálom hogyan hat, ha váltakozva fogyasztok vörös­bort és vörös kombuchát. Amelyik nap nem vezetek, csak az utóbbit iszom. Bükkösdi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents