Új Dunántúli Napló, 2003. november (14. évfolyam, 298-326. szám)
2003-11-09 / 305. szám
2003. NOVEMBER 9. A királykisasszony és a kritikusok Vitriolos kritikák fogadták Medgyessy Péter miniszter- elnök nevelt lányának bemutatkozó dokumentumfilmjét. Tornóczky Anita azonban úgy gondolja, a támadások nem szakmai tejesítményének, hanem a személyén keresztül családi hátterének szólnak. ■ - Tornóczky Anita és stábja gyenge filmet csinált, még a látszata sem maradt annak, hogy a királykisasszony önerőből tart ott, ahol tart - írta a Népszabadságban Krausz Barnabás, miután az MTV bemutatta Medgyessy Péter nevelt lányának T-akta című, a kalocsai női börtönben forgatott dokumentumfilmjét. Az Index internetes újság oldalain Tóta W. Árpád úgy vélte, van itt egy kisasszony, akinek büdös a manökenélet, tévézni akar, most végre van tévéje, ami körülbelül az övé és az apué.- Egy éve talán elkeseredtem volna, de az ellenem régóta folyó hadjárat megkeményített - mondja Tornóczky Anita, akit már nem érdekelnek a támadások, mert úgy véli, ezek a van rajta sapka, nincs rajta sapka kategóriájába tartoznak. - Nem tudok mit kezdeni a személyem elleni támadásokkal. Jobban örültem volna építő kritikáknak, de itt nem történt más, mint beledöngölték az agyagba Tornóczky Anitát. Aki ezt csinálta velem, korábban Friderikuszról és Vitrayról írta, hogy megbukott. Ha egy szakmabelinek nem tetszik, azt elfogadom mondja. - Ilyen is volt egyébként, és ez jobban bánt, mint az ilyesféle kritikusi vélemény. Megemlíti, hogy ■ - Semmilyen jogszabály nem tiltja, hogy a miniszterelnök családtagjai az adófizetők pénzén fenntartott közszolgálati televízióban dolgozzanak - mondja Török Gábor politológus. - Szerencsésebb lenne, ha a családtagok kereskedelmi televízióban tűnnének fel, mert ez a mostani a szerencsétlenebb megoldás. Nincs határvonal, egyéni megítélés dolga, ki mit gondol minderről. Számít a szakmai színvonal is, de a szakmailag tökéletes produkció sem zárja ki a támadásokat. Kérdés, mennyire érzi becsapva magát a néző, és megfordul-e a fejében, hogy egy-egy műsor készítője csak azért látható a képernyőn, mert rokona a miniszterelnöknek. ■ Értelmetlen dolog a családi háttere miatt támadni Tornóczky Anitát, rajta keresztül kritizálni a miniszterelnököt - mondja J dr. Nagy Richárd, aki 1974-1984 között volt az MTV elnöke. - Az a lényeg, milyen a produkció, ettől kezdve mindegy, hogy az alkotó az angol királynő vagy a tatár kán rokona-e vagy sem. Nálam elképzelhetetlen volt, hogy valakinek a valakije produkció és tehetség nélkül kerüljön képernyőre. Nem a rokonság számított, hanem az, hogy mit tud. Egyszer azért szabadultam meg egy televízióstól, mert folyton magas rangú rokonaira hivatkozott. Azt kértem dolgozzon, az ötleteivel tüntessen, ne a kapcsolataival. ha valóban rossz a dokumentumfilmje, mint a kritikusok állítják, valószínűleg nem nézik meg kilencszázezren. Meggyőződése, hogy mindez nem a szakmáról szól, hanem arról, hogy fogást találjanak a családján, és nem érti, miért kérik rajfa számon, hogy az édesanyja kihez ment férjhez, amikor ő tizenkét éves volt.- A legjobban az esik rosz- szul, hogy alkotótársaimat amatőrnek nevezték, ez őket is bántja - említi. - Engem amatőrnek tarthatnak, de akik már sok mindent felmutattak a műfajban, azokat nem. A kritikus azt is leírta Tornóczky Anitáról, hogy szép, ez önmagában érdektelen részlet, ettől még nem lesz valaki jó riporter.- Átlépte a műfaj határait - véli Tornóczky Anita. - Én is tudom a műsor hibáit, nehéz műfaj, sok a buktatója, kell még tanulnom. Ha egy fiatal nő gyakran feltűnik a képernyőn, vagy azt mondják róla, hogy valakinek a valakije, vagy azt, hogy valakinek a szeretője a televízión belül. Ritkán hiszik el, hogy egy nő alanyi jogon is képernyőre kerülhet. A két kritika nem tántorított el, az egyik ráadásul hozzánemértésről tanúskodott, azt írta, játszom a kamerával. Úgy látszik, nem tudja, mi a vágókép, amit nem is én vettem fel. Kós György rendező az adás előtt megnézte, és azt mondta, hogy számítsak kritikákra, de szerinte ebbe szakmailag nem lehet belekötni. Régóta ismerjük egymást, lehet, hogy elfogult, de megnyugtatott. A videokazettát otthon is megmutatta a családjának.- Édesanyám, aki csak ritkán mondott jót eddigi televíziós munkáimról, elégedett volt, nevelőapám nem szeret szembe dicsérni, de az anyukámnak elmondta, hogy nagyon tetszett neki a börtönfilm. Ő a napilap kritikáját is olvasta, de nem került szóba köztünk. Nem is kérte, hogy rá való tekintettel hagyjam abba a tévés munkát. Ez számára nem támadási felület, nem fogják se jobban, se kevésbé szeretni, ha televíziózom, ha nem. Legfeljebb az én lelkemnek ártanak vele. Mindenesetre már leforgattam a T-akta következő filmjét, amely néhány baga- méri romacsaládról szól. Az MTV képviselője - talán az esetleges elnöki lemondás körüli események miatt - nem kívánt véleményt nyilvánítani, csupán az biztos, hogy a romaközösségről szóló új T-akta adásba megy, arról viszont nincs szó, hogy nyolc alkalomra szóló szerződést kötöttek volna Tornóczky Anitával. Antall József Antall József már nem érhette meg a magyar politika zsibvásárrá züllését. Csupán 1315 nap jutott neki osztályrészül. Az ellenfelei és elvbarátai által csak Tanár Úrként számon tartott Antalitól idegen volt a magamutogatás, az utcai politizálás, a ricsaj, ráadásul makacsul ragaszkodott eszményeihez, elveihez. Minderről frissen megjelent naplója is híven tanúskodik. Persze ez a könyv csak részben az övé... 1315 napja Az exminiszterelnök felesége, Klára asszony utólag elismerte: megváltozott a családi életük, amikor Antall beszállt a nagypolitikába. A közös séták, kirándulások rendre elmaradtak. ■ A volt miniszterelnök 1315 napját bemutató kötetet valójában egykori kabinetfőnöke jegyzi. Marino- vich Endre már-már szellemidézésre vállalkozva, megpróbálta az Antall által papírra sosem vetett gondolatokat úgy lajstromba venni, mintha azokat maga a nevezett „követte” volna el. Naplójából egyebek mellett kiderül, hogy Antall József személyes sikerének könyvelte el a KGST 1991-es jogutód nélküli megszüntetését. Az exminiszterelnök hajdani munkatársa, Kupa Mihály egyet is ért ezzel a vélekedéssel. - Tényleg Antalit dicséri az említett szervezet eltörlése. Sőt, azt gondolom, neki köszönhettük - és ez a nagyobb érdem - a Varsói Szerződés kimúlását is. Akkor, amikor a többi tagország politikusai csak hímeztek-hámoztak, merészen vállalta véleményét és nagyobb plénum előtt mondta ki: le kell zárni a múltat. Szerencsére ebbéli törekvésében támogatta őt Gorbacsov is. Mécs Imre, aki mindvégig jó viszonyt ápolt Antallal, másként emlékezik és úgy véli, a nemzetközi folyamatok révén eleve meg lettek számolva a KGST és a Varsói Szerződés napjai. A szabad demokrata politikus azzal a kulcsmondattal sem ért egyet, miszerint: „a népek, a nemzetek nem lehetnek felelősek azért a diktatúráért, amelyben őket élni kényszerítik.” - A sztálinizmus sem csak Sztálinból állt - mondja ironikusan, majd hozzáfűzi: ezt a mondatot Antall biztosan árnyaltabban fogalmazta volna meg. Azt persze Mécs sem vitatja, hogy hajdani politikai ellenfele elhivatott ember volt. Ezt diáktársa, az író Gyurkovits Tibor szintén megerősíti. - Antall a rendszerváltás utáni idők miniszterelnökei közül mesz- sze a legkülönb volt. Mindig hosszú távon tervezett, gondolkodott, s a nemzet, az ország sorsáról elmélkedett, ami néha hátrányosan érintette a praktikus, gyakorlati kérdéseket. A magam részéről biztosra veszem, hogy nem lenne nálunk alkotmányos rend, ha ő nincs. A politikai elemző Karácsony Gergely ugyanakkor figyelmeztet: Antall nem volt népszerű politikus a maga korában, napjainkban jobban kedvelik őt az emberek, mint amikor még hivatalban volt. „Az Antall-éra a XIX. század világát idézte. Ám időszerű kérdésekre nem lehet efféle megközelítésből válaszolni. Bizonyos értelemben Dávid Ibolya, az MDF jelenlegi elnöke is őt követi, kopírozza, és mire megy vele? Pártja két százalékos támogatottságot tud felmutatni.” Kupa viszont úgy látja, Antallék idején még úri módon folyt a diskurzus a parlamentben, dacára annak, hogy az a kabinet hihetetlenül nehéz helyzetben dolgozott. Karácsony azonban megjegyzi: 2003-ra a politika színházzá alakult, míg Antalinál más volt a mérce. A színházasdiban remeklő Orbán Viktor mégis előszeretettel emlegeti elődjét. „Életműve biztos iránytű annak a kérdésnek a megválaszolásában, hogy mi a nemzet érdeke” - mondta a közelmúltban az 1998- 2002-es kabinet feje. Gyurkovits biztos benne, hogy ha Antall József élne, Orbánnal rokonszenvezne. Mécs viszont úgy gondolja, hogy 0. V. - a népmeséi túlzások ellenére - nem örökös. - Antall kétségtelenül kedvelte Orbánt, de nem benne látta az utódját. Művelt ember lévén a Fidesz vezérének faragatlanságait nehezen viselte, bár megbocsátotta neki a baklövéseket. - A tanári attitűd valóban áthatotta a teljes személyiségét. Kevesen tudják róla, de nem szeretett nagy tömegek előtt szónokolni. A kommunikáció terén az akkori köztársasági elnök, Göncz Árpád volt a jobb. Érdekesség, hogy a könyvben szerepel egy hosszú passzus a piknikus emberekről is. Antall úgy vélte, legádázabb ellenfelei rendre azok közül kerülnek ki, „akik nem járnak, hanem gurulnak”. Torgyánt és Csurkát sorolta ebbe a kasztba. Képzeletbeli koporsóverőiként tartotta őket számon. Kupa úgy látja, hogy Antall velük kapcsolatban kissé elszámolta magát. Mindkettőjükről azt hitte ugyanis, hogy képes kezelni arroganciájukat. - Csurka azonban a végén már komoly fejtörést okozott neki is. Megbontotta pártja, a Fórum egységét, s az MDF eróziója azóta is tart. Szabó Zoltán Attila II „Kohl Horn Gyula érdekében emelt szót és javasolta, hogy legyen ő az új kormány külügyminisztere. Nem értettem egyet és azzal érveltem, hogy a kancellárnak is meg kell értenie, itt gyökeres változások lesznek, más világ kezdődik és nemhogy az egykori Központi Bizottság osztályvezetője nem lehet kormánytag, hanem az sem, aki csupán egy volt a nyolcszázezer párttag közül. A kancellár tovább győzködött, a beszélgetés kezdett barátságtalanná válni. Elvi okokból nem engedhettem, a beszélgetés félbeszakadt, a kancellárnak meg kellett ismerkednie a kis Magyarország még hivatalba sem lépett miniszterelnökének elszántságával és következetességével.”
