Új Dunántúli Napló, 2003. október (14. évfolyam, 268-297. szám)
2003-10-11 / 278. szám
8. OLDAL POLITIKAI VITAFÓRUM 2003. Október 11., szombat BUM „Ügy fussatok, hogy elnyerjétek!” A pécsi Református Kollégium Gimnáziuma és Általános Iskolája sportcsarnokát tavaly október 26-án vették használatba az iskola diákjai és a város polgárai. A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának újonnan épült tornacsarnokát néhány héttel ezelőtt gondolatébresztő beszédek közepette avatta fel a szónok és a rend főnöke. Az önkormányzati Pollack Mihály Szakközépiskola és Szakiskola felújított tömbben kezdhette meg az idei őszi oktatást. Mindhárom iskola fejlesztésében közös, hogy a polgári kormány működése alatt indult el, és mindegyik felépülését támogatta az előző kabinet. A Pollack több száz, a két egyházi fenntartású gimnázium az előremutató és bátor vállalkozásához külön-külön több tízmilliós összegű segítséget kapott. Az átadások azonban mindhárom esetben a jelenlegi kormány regnálása alatt történtek meg. Most nem indulnak a városban sem kormányzati, sem önkormányzati támogatással új kezdeményezésű beruházások. Ám a jövő évre szóló, most elénk került költségvetési javaslat és a tárgyalás alatt lévő adótörvények sem jeleznek jó híreket. Az, hogy a választási ígéretekkel szemben országosan és helyben is rossz irányba mennek a dolgok, rámutat egy szemlélet, egy jelenség szűklátókörűségére. Annak a politikai képletnek a saját maga ellen fordulására, amely az előző őszön kimondva és kimondatlanul végig jelen volt a város szocialista polgármesterének kampányában. Színre színt, Medgyessy Péterhez hasonló színű polgármestert - mondták a szocialisták. A város bízott a szavukban, azonban a mára előállt helyzetet ismerjük. Egyre romló gazdaság, folyamatos áremelések, a családok mozgásterének és kezdeményezőkészségének beszűkí- tése. A nemzeti gondolat és cselekvés feladása. Roham az oktatás ellen, az egészségügy elbizonytalanítása, a honvédség elgyengítése. A morális válság kézzel tapintható. Mintha a bennünk élő optimizmust szeretnék velünk feladatni. Pécsett is jól láthatóak a gazdátlanság jelei, és a város sodródása a kormánnyal. A színre színt képlet önmagában nem old meg semmit, mert nem a színek erősítik egymást, hanem a teljesítmények adódnak össze. A szocialisták előző kormányt bíráló igazságtalan szavainak egyre kevesebben adnak hitelt, mert a korábban kétkedők számára is látható, hogy az Orbán-kormány minden nehéz- . ség közepette is a nemzet, az ország - ezen belül most nem részletezett számos támogatásával Pécs és Baranya- gyarapodását szolgálta, a családok tettrekészségére épített. A polgármester úr és stábja akkor sem állt a helyzet magaslatán, de a polgári kormány által generált országos gazdasági teljesítmény árnyékában akkor ez nem látszott, és a pécsi média sem segítette a tisztánlátást. Most a kormány és a város vezetésének külön-külön is kimutatható rossz teljesítménye adódik össze, de a változtatáshoz előre kell néznünk. A példák sem véletlenül kerültek ide az oktatás világából, hiszen okulnunk kell a szolgai módon csak a szín- re-szín képletét szajkózók m színre színt „elve” kevés, 1 azaz a következő kormány lelkületű valódi városi stra- tégiát kell hozzáilleszteni, hogy a teljesítmények a vá- BBSEBäM* ros közösségének boldogulására összeadódhassanak. A közéleti pozíciók megszerzése kevés, azt a helyi közösség javára, az értékek felmutatására kell tudni fordítani. Mindannyiunk számára figyelmeztető lehet hát a két egyházi gimnázium sportcsarnokának avatásán egyaránt elhangzott idézet: „Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!” Körömi Attila, országgyűlési képviselő, Fidesz-Magyar Polgári Szövetség Közelgő nemzeti ünnepünk 7,7 százalék Közeleg legfrissebb keletű nemzeti ünnepünk napja: október 23-a. Az 1956-os forradalom és szabadságharc az a történelmi esemény, amely több mint három évtizeddel a tragikus események után hozzájárult a rendszerváltozás elindításához. Paradox módon mégis ez az ünnep az, amely eddig leginkább" megosztotta a magyar politikai életet: nemcsak a jobb és a bal oldal mentén, ami érthető is, hiszen a forradalmat és a szabadságharcot vérbefojtó rezsim és a mai baloldali politikai kurzus között folytonosságot lehet felfedezni, hanem a politika jobboldalán is, sőt az egykori résztvevők, a megtorlás szenvedő áldozatai között is békétlenkedést lehetett tapasztalni. Éppen ezért minden olyan esemény üdvözlendő, amely az 1956 szellemiségét őszintén vallók közös gondolkodását és konszenzusát elősegíti. Erre volt példa nemrégiben a II. világháború alatt a Don-kanyar- ban hősi halált halt magyar honvédek emlékére emelt kopjafa, amelynek felszentelésénél a különféle 56-os és jobboldali szervezetek egységesen jelentek meg. A szervezők reményei szerint ilyen alkalom lesz az október 23-án, az Aradi vértanuk f- útjánál állított fánál tartandó kezés is. A pécsi polgári oldal összes jelentős pártja, egyesülete és polgári körei által szervezett ünnepség, amely délután fél ötkor kezdődik, színvonalasnak ígérkező kulturális jellegű programjával a méltóságteljes emlékezést kívánja az előtérbe helyezni. A rendezvény ünnepi szónokai Pető Sándor, az 56-os Szövetség országos alelnöke és Staub Ernő, a Fidesz Országos Választmányának tagja, önkormányzati képviselő lesznek. A megemlékezést koszorúzás és este hat órai kezdettel a Székesegyházban megtartandó ünnepi mise fogja zárni. Bognár László, a Fidesz pécsi szervezetének alelnöke Kopjafaavatás A Pécs-Baranyai 56-os Szövetség ezúton tájékoztatja mindazokat, akik az 56-os forradom hőseire, ha- lottaira kegyelettel emlékeznek, hogy azok emlékére október 18-án 10 óra 15 perces kezdettel ökumenikusán kopjafa emlékművet szentelünk, avatunk. A helyszín a pécsi köztemető, ahol az 56-os forradalom több áldozata nyugszik. A most avatott emlékmű lehetővé teszi, hogy a megemlékezés virágait, gyertyáit a kopjafa emlékműnél helyezzük el. Ezzel fejezzük ki azt, ami azoknak a halottainknak megjár, akik nem tétováztak akkor, mikor a haza úgy kívánta, hogy történelmet csináljanak. Pető Sándor, 56-os Szövetség, Pécs-Baranyai elnök Az elmúlt héten pénzügyminiszterünk azzal lepett meg, hogy idén a nyugdíjak reálértéke 7,7 százalékkal nőtt. Igaz-e ez? - Egy gyors számítást végeztem. Idén januárban 8,4 százalékkal emelték a nyugdíjamat, szemben az előző évi 10,6 százalékkal. Igaz, akkor még egy másik kormány volt. Szóval az ez évi emelés erre az évre összesen 32.700 forintot jelentett. A februári forintleértékelést követő kamatláb-zuhanásnak köszönhetően a harmincévi munkámmal összekuporgatott megtakarításom éves kamatának összege is közel ennyivel lett kevesebb. A nyugdíjemelésemet elvitte a forint leértékelése. További „örömök” is értek A villany árát eddig 17 százalékkal, a gáz árát májustól 12 százalékkal emelték. Igaz, októbertől a gáz árának némi kompenzációjára is számíthatok, de az emelés mértéke így is 6-8 százalékos lesz. Az élelmiszerek ára 18-20 százalékkal nőtt. Például a liszt ára a nyári 60 Ft/kg helyett 74 Ft ugyanabban az áruházban, akcióban. A télire való burgonyát éppen duplájáért sikerült beszereznem, mint az elmúlt évben. A víz- és csatornadíjra már nem is emlékszem. A városi közlekedés 7 százalékkal lett drágább, és a szocialista városvezetés' novembertől ismét ilyen mértékű emelést tervez. Az elmúlt nyáron Orbán Viktor becsapott. Ázt mondta, hogy jól tegyük el a 19.000 forintot, mert majd kétszer is jönnek érte. Háromszor jöttek! Már az átlagban kéthavonkénti 9-10 százalékos gyógyszeráremelés elvitte. Most a novemberben esedékes összeggel óvatosabb leszek. Eszembe nem jut holmi karácsonyi eszem-iszomra költeni. Hiszen tudom, hogy az áfa emelése miatt 5 százalékkal nő a gyógyszerek ára, 13 százalékkal a villany és a gáz ára. Gondolom, nem marad le a vízmű és a távfűtők sem. Ezzel szemben a kormányzat 6 százalékos nyugdíjemelést tervez. Kíváncsi vagyok, László Csaba ezek után hány százalékos reál emelkedésről beszél majd? A jelenlegi kormány már ebben az évben elérte azt, amihez Horn Gyulának négy évre volt szüksége. A kis- és közepes nyugdíjak vásárlóereje közel 16 százalékkal csökkent. Ennek kiszámításához nem kell egyetem, elég naponta vásárolni. Tartok tőle, mi kis jövedelműek, ebbe a „jóléti rendszerváltásba” bele fogunk pusztulni. Maráczy Tibor, KDNP, Pécs PÁRTHÍR JÓKAI ANNA KOSSUTH-DÍJAS ÍRÓNŐ lesz a vendége a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség megyei Női Tagozatának. A pécsi Dominikánus Házban október 17-én, pénteken 18 órai kezdettel sorra kerülő rendezvényen dedikálással egybekötött könyvvásárlásra is sor ke- rül. Az érdeklődők a Női Tagozat munkáját is megismerheük, . w Tizenöt éves a Magyar Demokrata Fórum „A víz szalad, a kő marad, a kő marad.” 2. A nemzetté válás útján újra történelmi lépéseket tehettünk - visz- szafordíthatatian folyamatokat indítottunk el. Büszkék lehetünk arra, hogy mára egy felébresztett, önmaga értékrendjében megerősödött nemzet él a Kárpát-medencében. A szovjet, kommunista időszak 40 esztendejének szellemi és morális lenyomata terhel bennünket, de az egyre inkább magára ismerő magyarság - határon innen és túl - történelmünk folyamatában joggal tölt el bizakodással bennünket. Erős nemzettudattal fogunk az európai családba visszatérni. A kormányképes mérsékelt és jobboldali erőteret ma a Magyar Demokrata Fórum és a Fidesz képviseli hazánkban Felelős kötelességünk, hogy méltányoljuk és erősítsük egymást. Az MDF hitet tesz a partneri együttműködés és a politikai tisztesség mellett. Ne becsüljük le politikai ellenfeleink erejét és képességeit. Mégis joggal tekinthetjük magunkat a következő választás reménybeli győztesének, ha ellenzéki éveinkben célirányosan, következetesen szólunk és cselekszünk. Biztos vagyok benne, hogy az ellenzéki pár év meg fogja erősíteni a jobbközép konzervatív értékrendet Magyarországon. Egy baloldali kormánnyal szemben az élet, a jó munkamegosztás, és a választóink ki fogják kényszeríteni belőlünk értékrendünk kereteinek legjobb és maradandó megoldásait. Ebben az országgyűlési ciklusban is híven és következetesen fogjuk képviselni mindazokat, akik tudatos értékválasztók és polgárosodó hazánk mellett voksoltak. Ránk azonban azok is számíthatnak, kik a kormányváltásra szavaztak, mert együtt leszünk bírálói és ellenzői a rossz vagy nem elég jó döntéseknek. Egy-egy be nem váltott ígéretnek a megvalósítását kérjük számon. Az előttünk álló időszakban lehetőségünk, s egyben kötelességünk is lesz bebizonyítani, hogy tartósak, igazak és működők-e azok az értékek, melyek a magyar polgári fejlődés zálogai, s melyeknek képviseletére, szolgálatára együtt szegődtünk honfitársainkkal a rendszerváltozás hajnalán. Azok számítsanak ránk, akik úgy gondolják, méltó szerepe lesz a magyarságnak abban az Európában, melynek alakításában végre mi is érdemi módon részt veszünk. Egy a történelmére, kultúrájára méltán büszke magyar nemzetként munkálkodunk a magyarság felemelésén. Úgy járulunk hozzá a nemzetek Európájának fejlődéséhez, hogy abban egyformán vesz részt minden magyar, éljen Európa vagy a világ bármely szegletében. Hivatásunk - Márai Sándor szavaival szólva: „...szeretni és szolgálni a népet, melyhez nyelv, emlék, jó és rossz sors, nyelvnél és fajtánál is erősebb kötőanyag, a közös nemzeti sors kötöz...” „Ez a dolgunk Európában. A Magyar Demokrata Fórum fennállása óta sok ellenfele, sok ellenzője volt, végigkísérte a legnagyobb ellenfele - a kishitűség! A pártot életre hívó elveket vagy irányokat illetően nem volt szükségünk a homlokzat átfestésére, a jelszavak cseréjére. Jelen vagyunk a mostani történelmi folyamatokban. Még azok is gyarapodásunk szükségességét emlegetik, akik eddig nem csatlakoztak hozzánk. A tisztesség pártjává lettünk. Ez tagadhatatlanul számunkra kedvező és esélyteremtő helyzet. Kérdés az, hogy élünk-e ezzel a lehetőséggel. Kérdés az, hogy vállaljuk-e annak a felelősségét, hogy olyan sokan tekintenek ránk várakozással. Tétlenül toporgunk, és csak mondjuk, hogy jobbközép erőre lenne szükség Magyarországon, vagy lépünk is egyet, mert mi akarunk lenni a meghatározó jobbközép erő. Hiszem, hogy valami másnak kell kezdődnie. A magunk útját járjuk, annak a tudatában, hogy ezen a jó úton mások is elférnek. Mi együtt maradunk, és nem botladozunk ezen az úton, és nem kullogunk senki után. Együtt maradunk, együtt tartunk, s rokonszenv- vel tekintünk azokra, akik ezt az irányt követik. A Fórumnak új stratégiai célra nincs szüksége. Ám bátorságra és tiszta beszédre, cselekvésre annál inkább. Higgyünk magunkban és legyünk képesek e hit felmutatására. Az MDF a legválságosabb időszakban sem váltotta aprópénzre tekintélyét, jövőjét. Körülöttünk nem volt botrány. A jelzőt nem veszítettük el: becsületes párt. Nagy tőke ez, s talán a legnagyobb tőke a mai világban. Naggyá közbizalom és a jó cselekvési program tehet bennünket. Hogy kikre számíthatunk? Mindenkire, aki eddig jelentette a Fórumot, a Fórum szellemiségéhez tartozott. Arra is, aki elment, ha egyetért a mai MDF törekvéseivel, és támogatja azokat. Arra is, aki mindvégig kitartott mellettünk, és mindenkire, aki az új feltételek között részt akar vállalni az európai Magyarország építésében. Kérem, jöjjenek, akik hagyományosan a hazánk minden: nem feltétlen híresek vagy kimagaslók, de akik büszkék arra, hogy tisztességesek, szorgalmasak, tiszteletreméltók, akik nélkül magyarságról, a magyar népről beszélni nem lehet. Akik tisztességüket, szorgalmukat szeretnék a közéletben viszontlátni. Dr. Dávid Ibolya, MDF Biztos, hogy ez az út vezet Európába? Ma már bizonyos, 2004. június 13- án az Európai Parlament képviselőire szavaz az ország. Ennek így kell lennie. Erre vártunk, ezt reméltük még akkor is, amikor ennek kevés volt az esélye. A Független Kisgazdapárt mindig elkötelezett híve volt az európai útnak. Megyei szervezetünk - élve az Új Dunántúli Napló által kínált lehetőséggel - kifejtette véleményét az április 12-i népszavazásról, későbbiekben hazánk felkészültségével kapcsolatos álláspontunkról. Aggódó szavunkat sohasem a csatlakozás ténye, hanem hazánk állapota miatt hallattuk. Mindannyiszor felhívtuk a kormány figyelmét a magyar vidék egyre súlyosabb helyzetére. Nem az ezerhektáros gazdaságok európai uniós esélyei aggasztják a Független Kisgazdapártot. Ők tőkeerejük, több lábon álló gazdaságuk eredményeként képesek lesznek a jóval kisebb méretű uniós versenytársaikkal szemben is helyt állni. A Független Kisgazdapártot a tejválsággal, a sertéspiaccal megküzdeni képtelen családi gazdák, az aprófalvak iskola, értelmiségi, munkahely nélkül maradt lakói, a vidék Magyarországa jövőbeni sorsa aggasztja. Mindenekelőtt azért a több mint hárommillió emberért aggódunk, akiknek a rendszerváltás nem sok jót hozott. Mondhatjuk úgy is, a vesztesekért aggódunk. Bíztunk abban, hogy a parlamenti pártok felismerik, hogy az Európai Parlamentben sokkal nagyobb esélyt kell adni a vidéknek. Bíztunk abban, olyan irányt vesz az Európai Parlament tagjainak választásáról és jogállásáról szóló törvénytervezet, mely intézményesíti a magyar vidék hangsúlyos képviseletét Brüsszelben, Strasbourgban. Reméltük ezt azért, mert tudjuk, hogy az Európai Unió a közös mezőgazdasági politika - ezen belül különösen a vidékfejlesztés - és a strukturális műveletek finanszírozása révén bevételei túlnyomó hányadát a vidék felzárkóztatására szánja. A Független Kisgazdapártnak - mint parlamenten kívüli pártnak - nem volt beleszólása a törvénytervezet alakulásába. Szomorúan kellett tapasztalnunk, hogy a négypárti egyeztetés során a legnagyobb hangsúlyt az európai parlamenti képviselők várható fizetése és kettős képviselői megbízatásuk - magyar országgyűlésbeli és Európa-parlamenti - esélyeinek latolgatása kapta. Főbb vonalaiban a parlamenti pártok között megköttetett az alku, a törvényjavaslat a T. Ház vitájára vár. Nagyon kiviláglik belőle, hogy mi a jó az alkut kötő négynek. A tervezet szerint a polgárok zárt listás szavazással választják meg az európai parlamenti képviselőket. Ez azt jelenti, hogy a pártok előre meghatározott - általuk fontosnak tartott sorrendben - jelölhetnek képviselőket. így a választók csak abban dönthetnek, hogy az általuk támogatott párt hány képviselői helyhez jut. A listaállításhoz legalább 20.000, a választópolgárok aláírásával hitelesített ajánlás szükséges. A mandátumkiosztásban csak azok a listák vehetnek részt és szerezhetnek mandátumot, amelyek több szavazatot hoztak, mint az összes listárajeadott összes érvényes szavazat 5%-a. Az 5%-os küszöbbel a Független Kisgazdapárt egyetért, ez általában az elfogadott európai limit. Aggályos a magyar vidék érdekeinek figyelmen kívül hagyása a zárt lista és a 20.000 ajánlás előírásával. Már megint minden Budapesten dől el. Nagy az esélye annak, hogy a jelöltek jelentős hányada nem a vidék képviseletében kerül a pártlistákra, és dönteniük kell Brüsszelben mezőgazdasági politikáról, vidék- fejlesztésről, regionális forrásokról. A törvénytervezet nem teszi lehetővé a prefe- renciális elv alkalmazását. Ezáltal a szavazóknak nem lesz lehetőségük arra, hogy a pártlistákon szereplő jelölteket rangsorolják. Nem lesz lehetőségük arra, hogy megy éj ük-régiójuk esetleg listára kerülő jelöltjét előnyben részesítsék ugyanazon pártlista általuk kevésbé ismert más jelöltjeivel szemben. Arra sem kínál esélyt a törvény- javaslat, hogy az országos pártlista helyett esetleg - a vidék hangsúlyos képviseletéért - körzeti-regionális listák állítására kerüljön sor. Erre úgy tűnik a demokrácia olyan szintjére kell jutni, mint Belgium, Írország, Németország, Olaszország stb. Ezekben az országokban meg lehet nézni, hogyan áll a vidék ügye! Ami pedig a 20000 ajánlócédulát illeti. Egészen más ezt aprófalvakban összeszedni, és egészen más Budapesten vagy 150-200 ezres városokban. Nem parlamenti pártnak költségvetési támogatás nélkül - a támogatott pártokkal szemben - szinte lehetetlen. Tisztelt Képviselő Urak! Még a parlamenti döntés előtt gondolják végig a Független Kisgazdapárt aggodalmait. Tegyenek olyan módosító indítványokat, melyek garantálják a magyar vidék képviselőinek is az Európai Parlamentben a megszólalás esélyét! Dr. Kurucsai Csaba, az FKgP Baranya Megyei Szervezetének elnöke
