Új Dunántúli Napló, 2003. szeptember (14. évfolyam, 238-267. szám)

2003-09-20 / 257. szám

2003. Szeptember 20., szombat KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL Gerendás Péter Görcsönyben A Liszt- és Emerton-díjas elő­adóművész, Gerendás Péter élő hangversenyére készülhetnek mindazok, akik ellátogatnak Görcsönybe szeptember 20-án délután fél kettőkor. A magyar könnyűzene Roy Harperjének minden neves hazai művész a barátja, bármelyikük szívesen látja fellépésein vendégelőadó­ként a zeneszerző-énekest, aki maga is kiadott hat nagylemezt, ugyanakkor olyan sztároknak írt dalokat, mint Zorán, Koncz Zsu­zsa, vagy Friderika. A görcsönyi program a vete- ránautó-találkozó jegyében zaj­lik: a faluba érkező vezetők, uta­saik és persze, nem utolsósor­ban a nézők szórakoztatását szolgálja a koncert. Ez indokolja a szokatlan időpontot is. A ze­nés összejövetelen mindazok a dalok elhangzanak, amelyeket a muzsikus az utóbbi években si­kerre vitt. Nem hiányoznak a Zoránnak, Koncz Zsuzsának szerzett számok sem, és persze elhangzik néhány latin ldasszi- kus is. A műsort egyébként egy meglepetés-sztárvendég föllépé­se is kiegészíti. A szervezők annyit árultak el, hogy az illető­nek ugyancsak írt már dalt Ge­rendás Péter. Ami a háttérmun­kálatokat illeti: professzionális hangtechnikát, első rangú hang­zást ígérnek a rendezők. A hely­szín stílszerűen az Unicum tér, az Új Dunántúli Napló által is tá­mogatott koncertre pedig a belé- pés díjtalan. _____m. i^e. Wa gner, Mozart és Bartók a Pannon Koncert-T likőrben Vasárnap délután 5 órától a Pécsi Szimfonikusok 2000/2001-es évadnyitó hangversenyét sugá­rozza a Pécsi Rádió a „Pannon Koncert-Tükör” című új műsora. A Hamar Zsolt vezényelte kon­certet azért választotta a prog­ramba a szerkesztő Kovács Atti­la, mert véleménye szerint mind­három műsorszám, Wagner: Trisztán és Izolda című operájá­nak Előjátéka és Izolda szerelmi halála, Mozart A-dúr Klarinétver­senye és Bartók Béla Concertója olyan nagyszerű előadásban szó­lalt meg, amely kiállja a nemzet­közi összevetés próbáját is, ami­re a Mozart-versenymű szólistá­jának, Amóth Zoltánnak, a pécsi zenekar szólamvezető klarinét­művészének két nagy sikerű né­met koncert keretében lehetősé­ge is adódott a pécsi hangver- senyt megelőzően. _______ ■ Év ek óta lehangoló látványt nyúj­tott Pécsett az alagút melletti tér­ség. Ám nemrég, a rendbe tett Kál­vária-lépcsővel együtt a mellette lé­vő domb is megszépült. Hajlékta­lanok tanyájából reprezentatív bo­rospincét varázsoltak. Bár a lát­vány csak egy-két év múlva lesz teljes, amikor az elültetett ameri­kai vadszőlő befutja a tetőt. így az építmény a természeti környezet szerves részeként hat majd. Ám a belváros szégyenfoltjából máris szemet vidító térség lett. Ez Somo­gyi Tibor érdeme, aki Borházának méltó környezetet kívánt adni, ha az közterület is. A Detky Rita tervezte környezet és a Bachmann Bálint tervezte pin­ce előterének kis ékszere Rétfalvi Sándor színes bronzszobra, amit a Pécsi Napok nyitónapján vett át a város nevében dr. Toller László pol­gármester. Afrikai zöld gránitból készült hordó tetején, térbe forgatott asztal körül hét bacchánsnő vidul. Közé­pütt, aranyserleget tartó Bacchus Jubileumi ünnep tornaterem-avatóval PÉCS A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában tegnap benső­séges ünnepség keretében emlé­keztek meg arról, hogy 45 év után éppen tíz esztendeje került vissza a patinás középiskola a rend fennhatósága alá. Ez alka­lommal Bíró László püspök ce­lebrált misét a Bazilikában, majd a tanintézet dísztermében tudományos ülésre került sor. A visszavétel történetéről Korzen- szky Richard tihanyi bencés per­jel szólt, az elmúlt időszakra pe­dig Huszár Lőrinc ciszterci igaz­gatóhelyettes emlékezett. Az apropó alkalom volt arra is, hogy a közel 200 millió forintos beruházásból felépült tornater­met is felavassák. A beruházás­hoz 20 milliót adott az állam. A birtokbavétel lehetőségét dr. And- rásfalvy Bertalan egyetemi pro­fesszor, az Antall-kormány kul­tuszminisztere méltatta, majd P. Zakar Ferenc Polikárp zirci főapát áldotta meg a létesítményt. _____ K. F. Táncos felvonulás Bár egymást érik a városban a fesztiválok, az csak a Pécsi Na­pok horvát találkozójának a sa­játja, hogy népviseletbe öltö­zött táncosok és népzenei együttesek vonuljanak végig dalolva, pörögve bokázva az ut­cákon. A horvát napot a Tanac táncegyüttes szervezésében 8. alkalommal rendezik meg hol­nap a Pécsi Napok keretében, és a felvonulás 15.30-kor indul az Ifjúsági Háztól. A társaság a Széchenyi téren át a Szent Ist­ván térig halad táncolva, mulat­va, ahol tíz együttes folyamatos folklórműsora következik. A Backi Monostor és a Sombor Szerbia és Montenegróból, a Devinsko Novo Selo Szlovákiá­ból, a Donji Andrijevci, a Draz- Topolje az Oslje-Stupa és a Samobor Horvátországból, a Ljubuski Bosznia-Hercegoviná­ból érkezik, míg hazánkat a Prisika és a Tanac táncegyüttes képviseli, utóbbiakat a Vízin zenekar kíséri. Aki kedvet kap. a Sétatéren a horvát folkmű- sorhoz, annak érdemes az esti IH-beli gálaműsorra (19.30) is betérnie, mert ott a felsorolt tár­sulatok még alaposabb prog­rammal jelentkeznek. A horvát nap zárásaként pedig a publi­kum is táncra perdülhet: 21 órától táncház lesz az Ifjúsági Házban. M. B. E. Pécs ókeresztény öröksége Sopianae városának 4. száza­di ókeresztény temetői em­lékegyüttese nagysága, gaz­dagsága, részben egyedisége tekintetében a legjelentősebb az Olaszországon kívüli nek- ropoliszok emlékanyagában. Az UNESCO Világörökségi Bizott­sága 2000. decemberi döntésével Pécs 4. századi emlékei bekerültek az emberiség történelme szem­pontjából kiemelkedően fontosnak ítélt kultúrtörté­neti kincsek so­rába. Tegnap Pécs Önkor­mányzata, a Pécs/Sopianae Örökség Kht. a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola, a Kol­ler József Ala­pítvány, a Pécsi Kulturális Központ és a Janus Pannonius Múzeum ál­tal Pécs ókeresztény öröksége cím­mel a Dominikánus Házban rende­zett tudományos konferencián te­kintették át e kulturális kincs ösz- szefüggéseit. A konferencián - amelyet dr. Kunszt Márta, Pécs al­polgármestere nyitott meg - dr. Ka­tus László, a Pázmány Péter Katoli­kus Egyetem professzora, dr. So­mos Róbert, a PTE BTK egyetemi tanára a 3-4. század történetével, az ókeresztény jelképek vüágával, a kor történetével, teológiai és filo­zófiai áramlataival, illetve dr. Tóth Endre régész, a Nemzeti Múzeum könyvtárigazgatója és dr. Visy Zsolt, a PTE régészprofesszora az emlékek régészeti jelentőségéről tartott előadást. Elhangzott többek között, hogy a 2-3. században főleg a keleti tar­tományokból érkeztek nagyobb tö­megben keresztények Sopianaeba. Pannónia délkeleti vidéke ideológi­ai és kulturális tekintetben előbb észak-itáliai, majd a Balkán helle- nizált provinciái felől kapott im­pulzusokat. A kereszténység első nyomai a 3-4. század fordulójáról származnak a mai Pécs környé­kén. A keresztények szabad vallás­gyakorlása kezdetén, a 4. század­ban Sopianae már helytartói és fel­tehetőleg püspöki székhely. Óke­resztény temetői emlékegyüttese ebből az évszázadból származik. Annak nagysága és gazdagsága legjelentősebb az Olaszországon kívüli nekropoliszok emlékanya­gában. A sírkamrák falfestése is csak Róma katakombafestészeté­hez hasonlítható. A pécsi síremlé­kek építészetileg sajátosak abban, hogy köztük kétszintes, kettős funkciót betöltők is vannak: egy­szerre voltak temetkezési helyek és kápolnák. A leletegyüttes a Duna vidéki kereszténység törté­netének is elsőrangú forrása. Az avatás utáni első kosármeccs az új tornateremben fotó. t. l. Futnak a képek Beszédes némaság Fliegauf Benedek Rengeteg című filmje hét epizódból áll, amelyeket zeneileg felfogott motívumok fűz­nek össze műegésszé. Ilyen motí­vum - a címadó erdő mellett - az a titokzatos valami vagy valaki is, ne­vezzük talán „lényének, amelyről, illetve akiről sok szó esik az egyes dialógusokban. Előbb egy kutya képében jelenik meg, majd hol el­veszíti meghatározható arculatát - mint a szerintem legjobban sikerült második epizódban -, hol pedig emberevő hallá vagy egy halott ba­rát árnyékává válik, aki feltehetően testi láthatóságában is megjelenik a záróképen. Ehhez az alakját foly­ton változtató lényhez tartoznak azok a lassan, vánszorogva lépege­tő lábak is (esetleg még az a ruhát­lan női hát is), melyek felvillannak egy-egy képen. Ez a zenei kompozíció a film leg­főbb értéke. A szerkezet következe­tes és pontos, és kellőképpen talá­nyos is. A dialógusok azonban, vé­leményem szerint, nincsenek meg­felelően átgondolva és megírva. Egyfelől igen bátor, bár végső soron logikus megoldás - csak nem min­denki ismeri fel.-, hogy egy film, amely vizuálisan közelképekből építkezik, nagy szerepet tulajdonít a beszédnek. Áz arcokhoz ugyanis hozzátartoznak a kimondott sza­vak is. Másfelől viszont a párbeszé­dek nyelvi színvonala (leszámítva a már említett második epizódot, to­vábbá az elsőt, s bizonyos mérték­ben még a gyanúsan háborgó lelkű apa monológját is), nem kielégítő. És emiatt egy egészen kiváló, egyébként remekmű-gyanús ren­dezői koncepció vall, végső soron, kudarcot. Mivel sok múlott rajta, érdemes a problémát közelebbről szemügyre venni. Az egyes párbe­szédek többnyire úgy épülnek fel, hogy az egyik fél szinte folyamato­san beszél, „ontja a szöveget”, míg a másik inkább hallgat, és csak időnként szól közbe. A „szövegelő" szereplő beszéde rá nézve rendkí­vül leleplező. Valójában nincs a másik számára mondanivalója, sa­ját rögeszméit hajtogatja egy primi­tív konzumműveltség színvonalán, mint az orrkarikás lány az erdőben, a halott barátját emlegető férfi dur­va szavai pedig egy kóros lélek megnyilvánulásai: feltehetően azért ismételgeti ugyanazokat az egytagú szavakat, mert a gyűlöle­ten kívül égyéb érzés nincs benne, s azt sem képes megfogalmazni. Ezek a beszélők kommunikációs szempontból valójában némák. Sokkal beszédesebbnek tűnik partnereik hallgatása. A barátját vá­ró fiatal nőé, az éppen elhagyott asszonyé vagy az óriás hal abszurd meséjét döbbenten és idegenkedve hallgató lányé. Szeretném hangsú­lyozni, hogy ez így - eddig a pontig - formailag rendben van. A hétköz­napi társas érintkezés válsága, az agresszív beszédszólam leleplezé­se, az igénytelen közlés ijesztő lelki vetületének feltárása elismerésre méltó művészi cél, az elképzelés meg is felel ennek. Csakhogy a nyelv alulstilizálása, az ennek jegyében születő dialógus megfogalmazása, mint minden minimalista szöveg létrehozása, va­lójában bonyolult és igen összetett írói feladat. Nem lehet mindig ugyanazokkal a trágár szavakkal megoldani. Háy János drámái és újabb novellái igazolják, hogy a kellő tudatossággal és stílusérzék­kel történő alászállás ebbe a nyelvi rétegbe katartikus élményhez ve­zethet. De ha minduntalan ugyan­azt a néhány szót mondogatják, az igen szűk határt szab az ábrázolási lehetőségeknek. Az nem jó ellen­érv, hogy az életben is így van, a film pedig a valóságot tükrözi. Egy­felől nem biztos, hogy ez a két állí­tás igaz (a magam részéről hajlok arra, hogy mindkettő hamis), más­felől a műalkotás, így egy film vilá­ga olyan kitalált, autonóm termé­szetű, lehetséges világ, amelyet ön­törvényei tesznek hitelessé. Ez pe­dig a filmbeli párbeszédekre is vo­natkozik. Nagy Imre Lelki erdő, nyelvi sivatag. Elképzelhető együtt? ______________________________________________________Egy öregember emlékirataiból Meditáló Bacchus áll, mintha fölülemelkedne kísérői­nek világán. Egyedi megfogalmazá­sú ez a mámoristen, ahogy sajátos jegyeket mutat a szobrász első pé­csi köztéri munkája, a havi-hegyi kereszt korpusza is. Érdekes, hogy Rétfalvi Pécsett látható munkáinak fele egyházi környezetbe készült. A már emlí­tett mellett, négy szembe-miséző oltárt készített; a Pálos templom­ban szakrális térben bronz dom­borműve, a Kertvárosi templom­ban nagyméretű bronz korpusza áll. A dóm külső, áttört kapuja, mű­vészettörténészek sorát inspirálta tanulmányírásra. Gondolnánk: ennyi egyházi fel­adat után, kitombolhatná magát a pogány témában. Ám úgy tűnik, az új mű összegzés inkább. Rétfalvi végzősként, a régi színes szobrokról írta disszertációját. Pá­lyája elején maga is alkotott színes szobrot, aztán a feladatok szellemé­ben alkalmazkodott a mai felfogás­hoz. Fiatalon sok domborművet ké­szített, s testre tapadó mhában fe­szítő asszonyokat. Most feszülő, színes ruhákba öltözteti baccháns­nőit. A szobor szemből a térplaszti­ka élményét adja, ám hátul szinte domborműnek tűnik. S a régi for­mákat idézve, tombol két tompor. Bár Bacchus piciny aranyozott szarvai, kicsit faunra is utaló lábai rejtik a mítoszok félállati figuráját, aki itt zárt felsőkarokkal, felhúzott vállal megjelenik, karmesternek tű­nik, nem zenésznek; inkább böl­csességet áraszt, mint érzékiséget. Az utóbbit pompás kíséretére hagyja, serleggel a kezében, tán ar­ra gondol: a bor elmélyült meditá­cióra is ösztönözhet, nem csak du­hajkodásra. A polgármester úr, a bronz Bac- chusnak és bacchánsnőinek „Tisz­teletbeli Tüke” címet adományo­zott, s nevükben elrendelte a Pécsi Napok idejére a városban a vidám­ságot, de utalt arra is, hogy a római kori sírkannák közelében, a Kálvá­ria-domb alatt, a borról az is eszünkbe jut, hogy a kereszténység egyik jelképe. S valóban. Olyan művelődéstör­téneti szimbólumot fogalmazott meg Rétfalvi Sándor, amely többér­telműségével minden elmélyült né­zőjének mást sugall. A szobor mögötti létesítmény, méltó környezetéhez és belvárosi helyéhez. A több ágú pincét csak palackozott borok tárolására és for­galmazására használják. Ezért ne­vezhetjük inkább Borháznak. De milyen elegáns borháznak! Ebben még a vasrácsokat is iparművész (Bicsár Vendel) hegesztette. Soós Kára belsőépítésznek sike­rült egyszerre puritán és reprezen­tatív belső tereket kialakítani. Min­den dísztől, hivalkodástól mentes környezetben a borospalackoké a főszerep. Ám a praktikus raktározá­si mód, elegáns látványt kölcsönöz konstruktív rendjével a diszkrét vi­lágításban. Azt hiszem, nem csak a jó bor, a szép pince is kifejezi gaz­dája személyiségét. De mit kell tudni Somogyi Ti­borról? - kérdezték sokan, a borok világában jártas emberek is. Ki az, aki hatalmas összeget hajlandó költeni közterület rendezésére, köztéri szobor állítására? Hol lehet megvenni a borait? A válasz meglepő. Somogyi Ti­bor gazdaságában a szőlő, mint gyümölcs és boralapanyag, csak másodlagos termék. Ezért nem ke­rült bora kereskedelmi forgalomba. Csak borversenyek, borválasztások alkalmával kóstolhattuk azokat. Háromszor nyerte el a Pécs Város Bora címet, egyszer a Hölgyek bora cím is az övé lett. Villányi borverse­nyeken rendre szerezte az aranyér­meket, köztük három nagyaranyat is. Kedvencem egy 98-as évjáratú olaszrizling, amely Pécs Város Bora volt, majd országos nagyaranyat nyert, végül 2000-ben Kutjevóban, a közép-európai nemzetközi riz- lingversenyen szintén nagyarany minősítést kapott. Erre mondta Diófási professzor úr, hogy így lesz a szubjektív zsűrik ítéleteiből ob­jektív igazság. A Somogyi család 39 éve foglal­kozik szőlőoltványokkal. Tibornak 15 hektár nemesalany ültetvénye van. Több mint másfél millió leoltá- sa volt ebben az évben. Ez az or­szág legnagyobb magántulajdon­ban lévő oltványiskolája. Saját törzsültetvényeikből, min­dent saját alapanyagból ^állítanak elő, az oltványtól a borig. Ők nem a jó minőségű borszőlő érdekében korlátozzák a termésmennyiséget, hanem hogy jó oltórügyük legyen. Nem adnak el szőlőt, és nem vásá­rolnak. A bor is csak saját szőlőből készülhet. A családi gazdaság alap­ja- az oltványiskola, a bor ráadás. Sok fajtából kitűnő, de kevés bor. Nem is érné meg kereskedelmi láncban forgalmazni. Bár ’96 óta minden érdemleges termést lepa­lackoztak. Most, hogy a Borház is megkezdi működését elsősorban a csúcsgasztronómiát célozzák meg. De gondolnak a hétköznapi bor- fogyasztóra is. Terveik közt szere­pel, hogy nyugati mintára beveze­tik a borok vákuumos töltésű, do­bozos csomagolását. Ennek nagy előnye, hogy a lassan fogyó bor, az utolsó cseppig megőrzi üdeségét, zamatait. Nem úgy, mint a tegnap­előtt megkezdett kannák vagy pa­lackok, amelyek maradék bora bá- gyadtságával, már az antialkoholis­ta propagandát szolgálja. Mert mint tudjuk, a rossz borból a kevés is árt, ám a jó bor a legjobb orvosság. S néha olcsóbb is, mint a tabletták. Bükkösdi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents