Új Dunántúli Napló, 2003. július (14. évfolyam, 177-207. szám)

2003-07-06 / 182. szám

RIPORT 2003. JÚLIUS 6. Kit érdekel, hogy Ki mit tud? Voltak idők, amikor még a Magyar Televízió játékos mati­néin is csak az győzedelmes­kedett, aki valóban (felmuta­tott valamit. Napjainkban egy bekamerázott házikó lakói akár országos ismertségre is szert tehetnek úgy, hogy ott­létükkor senki sem tudakolja: Ki mit tud? A napokban azért egy hajdan a Táncdalfesztivá­lon kitűnt zenekar megtette a magáét: a KFT együttes Teca címmel „elemezte” a Zsanett-jelenséget. ■ A KFT zenekar két hete ismét színpadra állt, s nemcsak régi slá­gereit nyomta le, leendő lemezük dalaiból is szemezgettek. Nagyot durrant a poénbomba, amikor rá- kezdtek Teca című dalukra. Az el­ső ízben a Millenárison előadott nóta szövege ugyanis igencsak át- hallásosnak mondható, minthogy valami ilyesmi: „Teca, ne legyél sztár, tévésztár, ... hív a kenyér­gyár. / Teca ne legyél sztár, hisz annyi a sztár ma már!” Alighanem sokan ráismernek ezekből az iro­nikus mondatokból Zsanett édes­bús történetére. A Big Brother 1 üdvöskéje a játék után maga is el­hitte, hogy nemcsak egy marke­tinggépezet terméke, hanem való­di sztár. A vidéki falucskából szár­mazó leány nyomban leszámolt korábbi életével, elhagyta szüleit, barátját, egykori munkahelyét, a szörpgyárat, és Budapestre uta­zott, hogy megmutassa, ő a leg a dívák mezőnyében. Az a néhány mesebeli hét viszont hamar el­szállt, s maradt a keserű felisme­rés: képességek nélkül bizony nem megy. A tévés valóságshow másik szereplője, lü ma egy kivé­teltől eltekintve szánja sorstársait. - Sokan megzakkantak abból a csapatból. Van köztük olyan is, aki mindmáig úgy érzi, ő sztár, ismert közéleti személyiség. Nem látja be, hogy amit mi akkor letettünk az asztalra, vajmi keveset ért.- A képlet roppant egyszerű: a legszebb mellű nőből mindig sztárt csinálnak - rögzíti Hidy Pé­ter szociológus. Hozzáteszi: a tele­víziók kereskedelmi vállalkozá­sok, s azt sugározzák, amire igény van. A KFT frontembere, Bomai Tibor megjegyzi: bár a látszat más, őt bizony nem irritálják a Te- cák, hiszen ha tehetségesek, húsz­harminc éven át is helyük lehet a színpadon, ha meg nem, úgyis eltűnnek a süllyesztőben. Tény azonban, hogy növeli esélyeiket a dobgéphangzás és a play back- technika. S hogy létezik-e az amerikai­hoz hasonlatos magyar álom? Hidy nemigen hisz benne. Mint mondja, a lecsúszott rétegeknek nem lehet valóságshow-kkal esélyt teremtem. Ráadásul egy kis­településen élő roma gyereknek sansza sincs arra, hogy beválogas­sák egy ilyesféle szupershow-ba. Tény, hogy a társadalmi rang­létrán való feljebbkapaszkodás- nak ez idő tájt kevés útja-módja van Magyarországon. Általában a családi helyzet, a kapcsolati tőke és a pénztárca vastagsága dönti el, kiből mi lesz. Mindezt az adatok is alátámasztják. Meg­erősíti Hidy Péter is. Mint mond­ja, a sikerszakmák bőrfoteljeibe azok jutnak el, akiknek jó a hát­szelük. A megfelelő szellemi és anyagi háttér ugyanis óriási sansz, elvégre olyan közösség­ben élünk, ahol a gazdagok és a szegények között egyre nagyobb a szakadék. Ráadásul egyre ne­hezebb felismerni, ki a munkás, ki a paraszt és ki az elitértelmisé­gi. Az is csak felfogás, minősítés kérdése, mitől tehetséges valaki. - A modern társadalmak egyen­lőtlenségek halmazai. Lelassult a rétegek közötti áramlás - erősíti meg a szociológus. Úgy tűnik, ma sem az állambácsi, sem a nagy testvér nem képes orvosol­ni a társadalmi bajokat. Szabó Zoi.tán Attila Koncz Zsuzsa azt mondja, ha nincs a Ki mit tud?, ma jogász lenne valahol vagy vala­mi efféle. „Én ugyanis nem azzal a szándék­kal énekeltem, hogy ez lesz az első lépcső a karrieremben. Tetszett a játék, másodikos gimnazisták voltunk Gergely Ágival, és már csak a Ki mit tud? után kezdtem el komo­lyan énekelni. Kár, hogy nincs már ilyen össznépi játék, a mai tehetségeknek nem kedvez a hazai terep...” Ungár Anikó nagy híve a Ki mit tud?-típusú erő­próbáknak. Pályáját, karrierjét is nagyban befolyá­solta a hajdani tévés tehetségkutató, s állítja: ma is szükség lenne hasonlóra. Igaz, egy mai Ki mit tud? csakis a kor igényeihez igazítva lehetne ütő­képes. - Sajnos, jelenleg az átlagos embereket mutogatják a csatornák. Minden tiszteletem az övék, de sztárrá sohasem válhatnak - jegyzi meg Ungár, majd rögzíti: egy ifjú bűvésztehetségnek 2003-ban nagyon meg kell szenvednie a sikerért. •% Fi Szűts Judit szerint, hogy kiben mennyi szufla, tehetség rejtőzik, azt az idő dönti el. - Meg­lepődnék azonban, ha valaki a manapság le­mezt készítő egykori valóságshow-szereplők közül harminc évet töltene el - ahogy én is - a pályán. Ugyanakkor azt is belátom, hogy egy olyasféle seregszemle, mint amilyen a Tánc­dalfesztivál volt, és aminek én is sokat köszön­hettem, ma ósdinak tűnne. Tehetséggondozás címén valami mást kellene kieszelni. SjSjr isi Germán tehetségkutatás ■ Ha „Ki mit tud?” nincs is az NSZK-ban, a fiatal tehetségek felfede­zésének több módja van. Dieter Bohlen muzsikusként, producer­ként jó érzékkel indította be tavaly 2003-ra átnyúló „Németország szupersztárt keres” című tévéműsorát. Bohlen ragyogó zsűritagnak bizonyult: „A hangod pocsék, a szong, amit előadtál szar volt, de aranyosan mosolyogsz és remek a mozgásod” - ilyen és hasonló kri­tikákkal rostált ki sokakat, míg másoknak lemezszerződést ajánlott, I sőt maga is mikrofont ragadott felfedezettjeivel közösen. Már több videoklip is született a zsenipalántákkal, s a talk-show-k új vendé­gekkel gazdagodtak. Tegnap este a SAT 1-en beindult a Star Search című tehetségkutató verseny. Az NDK-ból 1989-ben Magyarorszá­gon keresztül az NSZK-ba szökött műsorvezető, Kai Pflaume irányí­tásával zene, tánc és manökenkategóriában keresik a jövő sztárjait | az EU legnépesebb államában. Mogyorósi Géza, Berlin Figyelem, sztárok: üdülni veszélyes! Az utóbbi napok bűnügyi krónikáit olvasgatva könnyen az az érzése támadhat az embernek, hogy hazánkban az ismert emberek mintha védtelenebbek lennének. Nemrég Antal Imrét rabolták ki, majd Gör­gey Gábor lakását fosztották ki a betörők. Egy kriminalisztikai szak­értő szerint nehéz helyzetben vannak a hírességek, hiszen a többség úgy véli, van mit a tejbe aprítaniuk, a média révén pedig sokukról tudni, hogy mikor nincsenek otthon. ■ Öt nappal ezelőtt törtek be Görgey Gábor író-politikus laká­sába Solymáron. A Vasút utcai vil­lát állítólag semmiféle riasztóbe­rendezés nem védte, a betörést a bejárónő vette észre. A tettesek ér­tékes festményeket, ékszereket és ezüsttárgyakat vittek magukkal, az ellopott értéktárgyak között több XIX. századi, Görgey Artúr tábornokot ábrázoló festmény is volt. Az elkövetők tudhatták, ki­nek a házát fosztják ki, hiszen a volt kulturális miniszter éppen ek­kor külföldön nyaralt. Nem járt jobban Antal Imre sem. A mű­sorvezető nem utazott el, ám a bűnözőket ez sem hátráltatta.- Egyik este csengettek nálam, s amikor ajtót nyitottam, négy-öt fiatalember állt az ajtóban - me­sélte Antal. - Némelyiküket látás­ból ismertem, ezért nem fogtam gyanút. Igaz, erre időm se nagyon volt, mivel azonnal jöttek befelé. Egyikük egy márkás itallal kínált, s én balga, megkóstoltam. Azon­nal összeestem, és csak másnap délelőtt tértem magamhoz a ki­fosztott lakásban. Antal Imre kirablását egy isme­rőse - látva a kárt - úgy jellemez­te: öregem, téged nem kifosztot­tak, nálad költöztettek! A bútoro­kon kívül ugyanis szinte minden­nek lába kelt. Eltűnt az összes öltönye, a Zsolnay-étkészlet, az aranyórája, több kristályváza, s ■ Bajor Imre egyedi módon védekezik a bűnözők ellen. A ka­pujára kitett egy díszes névtáblát: „Bajor Imre színművész”.- Ez nem kivagyiság, inkább előrelátás. Lehet, hogy naiv vagyok, de úgy gondolom, ha valaki be akar menni, és ezt elolvas­sa, talán azt mondja magában: „szeretem annyira ezt az Imit, hogy nem lopom meg." Bajor módszere mellett szól, hogy ez a fajta hozzáállás egyszer már bejött nála. Amikor még a Szelidi-tónál volt egy nyaralója, ki­tette a kapura a fényképét, s néhány sort is mellékelt hozzá.- Azt írtam, hogy a házban nincs semmi, amit érdemes lenne elvinni, de a villanyóra jobbra van, szekrényében található két üveg bor, azt fogyasszák egészséggel. Amikor tavasszal kimen­tem, a villanyóra alatt ott volt a két üveg üresen, egy kis cetli társaságában, amire csak annyi volt írva: „kösz!”. Egyébként a környék összes házába betörtek, csak hozzám nem­könyvek garmadája. Még a ked­venc cipőjét is elvitték. Most egyetlen mélytányérja maradt, ezért mint mondta, még vendége­ket sem tud hívni. Détár Enikő néhány éve a fér­jével, Rékasi Károllyal autót akart venni, ezért kivették a bankból a pénzüket, s hazavitték. Egy nap­pal később betörtek hozzájuk.- Minden értékünket elvitték - mesélte a színésznő. - Bár a meg- lovasított összeg a müliót sem érte el, nekünk ez még ma is rengeteg pénznek számít. Mégsem ezt saj­nálom a legjob­ban, hanem azt, a nagyma- mámtó örökölt fe­hér köves arany­gyűrűt, amit Gigi lá- nyunkna szántam. Ezt akár még most is visszavásá- IJpMi rolnám. Enikő dühét az is fokozta, hogy a betörők úgy viselkedtek, mintha otthon lennének: a spájz- ban letörtek egy darabka kolbászt, s pezsgőt bontva falatoztak. A szí­nésznő sejti, hogy kik lehettek, ám mivel bizonyítéka nincs, nem szeretne vádaskodni. Ehelyett most már elővigyázatos.- A környéken a miénk a legsze­rényebb kinézetű ház, úgy gondol­tuk, felesleges riasztóval felszerelni. Ezt a mulasztásunkat azóta már pó­toltuk, s a berendezés akkor is mű­ködik, ha otthon alszunk. Rácsot is felszereltettünk, és sohasem tar­tunk otthon készpénzt. Benke László - vagy ahogy a legtöbben ismerik: Laci bá­csi - valószínűleg a leg­ismertebb séf Magyar- országon. Hozzá már két­szer is betörtek, egyszer sajnos sikeresen.- Legutóbb csak az ab­lakok szétfeszítéséig jutot­tak a bűnözők, mert megzavarták őket. A mo­zsár­jr A Rékasi-Détár házaspár a betörés után felszereltette a riasztót, s azóta éjszaka is bekapcsolják... gyűjteményemet viszont elvitték. Volt olyan mozsaram, amelyen még a Monarchia címere is ott dí­szelgett, egy másikat pedig Erdély­ből hoztam. Elvitték mind a kilen­cet. Azóta nem adok többé pénzt egyetlen utcai kéregetőnek sem. Korábban mindig jótékonykod­tam, de most azt mondom: sajná­lom, ezt a pénzt ellopták tőlem. A séf a betörések óta riasztót szerelt fel, s azt sem veri nagydob­ra, ha külföldre utazik. Ilyenkor egyébként is a család valamelyik tagja hozzá költözik, hogy ne áll­jon üresen a lakás.- Ha bemutatjuk a lakását, a legtöbb híresség azt szokta kérni, hogy se a szövegből, sem pedig a fotókból ne derüljön ki, hogy hol lakik - árulta el Szűcs Eszter, a Lakáskultúra című lap főszerkesz­tője. Az viszont csak ritkán fordul elő, hogy a sztár a fotózás előtt el­tesz értékesebb tárgyakat.- Inkább azt szokták kérni, ír­juk bele a cikkbe, hogy van riasz­tó. Sőt, ha a fotókon ez látszik, mi is rajta hagyjuk a fényképen. Ha kívülről fényképezzük egy ismert ember házát, mindig ügyelünk, hogy az utcanév, a házszám, de még a gépkocsik rendszáma se le­gyen felismerhető. Huszonhét éve vagyok a lap főszerkesztője, de ez idő alatt még egyetlen cikkünk sem adott tippet betörőknek. Aki reflektorfényben él, azt jobban fenyegeti a betörés ve­szélye, hiszen a vagyoni helyze­te is sokkal látványosabb, vagy legalábbis azt gondolják az em­berek, hogy jobban él, mint az átlag - mondta Virág György pszichológus, az Országos Kri­minológiai Intézet igazgató- helyettese. - Persze az igazán profi elkövetők bárkiről kiderí­tik, hogy milye van, miket gyűjt, hol lakik. D. T. t i < 4

Next

/
Thumbnails
Contents