Új Dunántúli Napló, 2003. július (14. évfolyam, 177-207. szám)

2003-07-19 / 195. szám

8. OLDAL POLITIKAI VITAFÓRUM 2003. Július 19., szombat HHI Keresztgyalázások Nyílt levél dr. Toller László polgármesterhez Tisztelt Polgármester Úr! Egyesületünk Pécs városáért jött létre. Elsődle­ges feladatunknak tekintjük az évezredes hagyo­mányok és értékek megőrzését és továbbadását. Közismert tény, hogy Pécs ősi keresztény város, püspöki székhely, ahol a kereszténységet ért mindennemű támadásnak különleges súlya van. Mély megrendüléssel tapasztaltuk, hogy vá­rosunkban az utóbbi időben egyre inkább elha­talmasodtak a keresztgyalázások és keresztron­gálások. Az útszéli feszületeket ismeretlenek rendszeresen megcsonkítják, festékkel kenik be, gyalázkodó feliratokkal firkálják tele, sok teme­tőben pedig - különösen a vasasi temetőben - gyakorlatilag nincsen sírkereszt, amelyről ne tör­ték volna le a Krisztus-korpuszt. Az efféle ke­resztrongálások aligha minősíthetők másnak, mint a tudatos félelemkeltés, más szóval: a terro­rizmus módszeres megnyilvánulásának. Mindez különösen visszás abban a város­ban, amely ókeresztény tárgyi emlékei, a festett keresztény sírkamrák miatt az UNESCO Világ- örökség címével büszkélkedik, s amelynek egyik, óriásplakátokon és - a cím elnyerésének Azt írta az újság.. Azt írta az újság - olvasói véle­ményt közölve - „Jóska bátyánk­nak” sikerült úgy tönkre tennie a magyar mezőgazdaságot, hogy azt csak az elkövetkező három­négy ciklusban lehet helyrehozni. A véleménynyilvánítás szabad­sága alkotmányos alapjog. A Füg­getlen Kisgazdapárt ezt a szabad­ságjogot a demokrácia kiteljesedé­se legfontosabb garanciális elemé­nek tekinti. Ezért pártunk nevében mi is élni kívánunk a véleménynyil­vánítás lehető­ségével. No, nem , Jóska bá­tyánk” védelmé­ben! Nem szo­rul ő erre, külö­nösen nem a magyar mező- gazdaság ügyé­ben. Szólnunk kell a Független Kisgazdapárt agrár- és vidékpoliti­kája érdekében. Szólnunk kell, mert a tények makacs dolgok, nem árt néha figyelembe venni azokat. Mindenekelőtt nagy baj lenne, ha az alig három évet hivatalban töltő miniszter olyan „csapást” mérne saját ágazatára, mint ami­lyet a bevezetőben hivatkozott „véleményalkotó” feltételez. Eh­hez negyven év, „munkás-paraszt hatalom”, „létező szocializmus” kell. Az 1945-ös kisgazda földosz­tás után a beszolgáltatás, padlás- söprés, kollektivizálás, „szerep nélküli település” a magyar mező- gazdaságra, a magyar vidékre mért csapás fő iránya. Ugye nem kell bizonyítani, hogy mindezt nem a kommunisták által felszalá- mizott Független Kisgazdapárt, hanem a most hatalmon lévők elődpártja és mára demokratává vedlett prominensei követték el. Valószínű, hogy a mai szociál-li­idején Polgármester Úr által is viselt - jelvényen megjelenő jelképe Krisztus nevének rövidítése, az ún. krisztogram. Szomorúan állapítjuk meg: mindeddig semmi , jelét nem tapasztaltuk an­nak, hogy a város vezetése igyekezne megóvni a Pécs területén szép számmal megtalálható ke­resztény jelképeket, s iparkodna megakadá­lyozni a rongálást és félelemkeltést. Ezért a leghatározottabban kérjük a kereszt- gyalázók felkutatását és a vonatkozó törvények velük szembeni foganatosítását. Ezen álláspon­tunkat már korábban megfogalmaztuk, felhívá­sunkat eljuttattuk a helyi és országos tömegtájé­koztatás szerveihez. Tájékoztatjuk továbbá Pol­gármester Urat, hogy a keresztény közösséget ért pécsi atrocitások tényét az azokat dokumen­táló fényképekkel együtt immár szélesebb kör­ben szándékozunk nyilvánosságra hozni, első­sorban az Egyesült Államokban és az Európai Unió országaiban. Ezért tisztelettel kérjük Polgármester Urat, vá­laszlevél formájában ossza meg a város közönsé­gével gondolatait a pécsi keresztény jelképek meggyalázásával kapcsolatosan, hogy mind a Rongálás és félelemkeltés hazai, mind a nemzetközi fórumokon hitelesen tudjuk bemutatni a pécsi helyzetet. Szívélyes üdvözlettel Az Összefogás Pécsért Egyesület elnöksége: Dr. Aknai Tamás, Dévényi Sándor, Dr. Heidl György, Dr. Kellermayer Miklós, Kővári János, Lengvárszky Attila, Pap András berális hatalom aktív politikusai - akkori gyermekkoruk okán - még nem söpörtek padlást, de élvezték annak előnyét, hogy egyenes út­juk volt a továbbtanulásban, eg­zisztenciájuk megalapozott kiépí­tésében. Nem voltak polgári csö- kevények, vagy kulák osztályide­genek. így lehettek termelőszövet­kezeti és állami gazdasági veze­tők. Uralták az élelmiszerfeldolgo- zó-ipart szőröstül-bőröstül. A mezőgazdaság gondjai nem a rendszerváltással kezdődtek. A 80-as évek termelőszövetkezetei­nek túlnyomó többsége a mező- gazdasági alaptevékenységből származó veszteségeit a mellék­üzemágak nyereségéből fedezte. Nem azért voltak ezek nyeresé­gesek, mert a világot csodálatba ejtő technológiákat alkalmaztak, hanem azért, mert csírájában a piacgazdaság eszközeivel éltek. Jól jött az elvtársaknak - ma már uraknak - a tiltás-tűrés-támoga- tás időszaka. Felkészülhettek a rendszerváltásra. Ők a megfelelő időben a megfelelő helyen vol­tak, és pénzük is volt. így történhetett meg, hogy a mezőgazdaságban érintett 27%- nyi, közel hárommillió hazánkfia került egyik napról a másikra re­ménytelen helyzetbe. A gazdasá­gok mindössze 8%-át kitevő nagy­üzemek - átlagosan 1500 hektár területtel - birtokolják a földek 90%-át. A 92%-nak - kisüzemek­nek - alig 10% föld maradt. Ezt örökölte a polgári kormány és an­nak minisztere 1998-ban! Hogy mit tett és mi a teendő, arra a kö­vetkező írásban szeretnénk - akár vitaindító jelleggel - kitérni. Dr. Kurucsai Csaba, a Független Kisgazdapárt Baranya Megyei Szervezetének alelnöke A szegények bizonytalansága A kevesek által áhított és felfoko­zott eufóriával végrehajtott rend­szerváltás legvisszataszítóbb kö­vetkezménye ma az állandósult bi­zonytalanság. A szocialista rend­szer helyébe léptetett vadkapitaliz­mus embertársaink számottevő há­nyadának reményteli jövőképét szertefoszlatta, s a perspektívátlan- ságot, a fölöslegesség létállapotát, a másodrendűség megalázó státu­szát nyújtotta nekik cserébe. Tizenhárom esztendei tapaszta­lat függvényében kijelenthető, hogy a mostani társadalmi viszo­nyok össze sem hasonlíthatóak a fondorlattal felszámolt és vég nél­kül becsmérelt szocializmus eré­nyeivel, a „puha diktatúra” idején a többségnek nyújtott lehetőségek emberi vonatkozásaival. Ha a szá­mos pozitívum között csak a mun­kalehetőséget említjük, azt, hogy aki akart, végzettsége szerinti mun­kakörben dolgozhatott, s nem kel­lett attól tartani, hogy munkahelyé­ről máról holnapra utcára kerül, föl- becsülhetetlen az előnye a tömeges munkanélküliség forrását képező mostani társadalmi állapotokkal szemben. Még akkor is, ha a foghí­jas szervezettség következtében számos profitorientált ágazatban kétségtelenül fölösleges munka­erőt is alkalmaztak. Fölbecsülhetetlen értéke volt an­nak a rendszernek, hogy a dolgo­zót elsődlegesen embernek, s nem kizárólag olyan, profittermelő mun­kaerőnek, termelési tényezőnek te­kintették; akit munkáltatója gátlás­talanul utcára tehet, ha profitérde­kei éppen ezt diktálják. A bizonytalanság okozta szo­rongást eddig mindazok megta­pasztalhatták, akik olyan társada­lomban kénytelenek élni, melyben szinte fölülmúlhatatlan a szegény­ség. A kapitalista rendszer botrá­nyos szegénységkrónikáját az irgal­matlanul kizsákmányoló tőke írta és írja a kárvallottak, vesztesek szá­mára. A munkahelyek tömeges megszűnése, a munkásszállások bezárása, a kilakoltatások, a falvak termelőszövetkezeteinek szétveré­se, a szociális foglalkoztatóként működtetett állami szektor ellehe­tetlenítése okozta, hogy az ország­ban tömegével vannak munkanél­küliek, hajléktalanok, éhező gyer­mekek, a gyógyszerüket pénz híján mellőzni kényszerülő betegek, kis- nyugdíjból vegetáló idős emberek, a hivatalosan is másfél millión felü­li létminimum alatt tengődök, egy­szer s mindenkorra elesettek, éh­bérért robotolók. A gazdagok, a rendszerváltás politikai és gazdasági nyertesei pél­dátlan közönnyel tekintenek a tö­meges elszegényedésre. Részvétle­nül nézik, ahogy százezrek sodród­nak a társadalmi lét peremére, vál­nak az állam irányítóinak közös hi­bájából roncsemberekké. Mintegy hárommilliónyira tehető immár azok száma, kik leszakadóban van­nak a társada­lom nehezen megkapaszko­dó csoportjaitól. A mai rend­szerben a ver­seny és a ha­szonszerzés kí­méletlenül fél­Dr. Siidi Bertalan géket, a képzet­leneket, az időseket és általában mindenkit, aki képtelen alkal­mazkodni a kevesek újjáéledt úri muris világához. Az új évezred kezdetének Magyarországában ugyanis a társadalmi szolidaritás nem egyeztethető össze a tőke ér­dekével. Dr. Südi Bertalan • • Üröm az ünnepen Sajátos dolog a születés, az élet egyik csodája, amikor látszólag a semmiből valami új jön létre. Számomra az is mindig ezzel a csodával ér fel, ha az emberi el­me lép a természet mozgatóru­góinak a helyébe és létrehozza alkotását. Miután kigondolta azt, amit fontosnak tart, tervez­geti, megfontolja, összeszedi a hozzávalót, aztán nekilát a munkának, és elkészül a mű. Minél nagyobb méretű vagy összetettebb feladatról van szó, annál több minden kell hozzá és annál több ember összefogá­sára van szükség. És ha megvan az akarat és a közös erőfeszítés, akkor a végén együtt örülhe­tünk annak, amit teremtettünk mindnyájunk hasznára. Az ilyen alkotómunka öröm­ünnepére autóztam el nemrég a Szekszárd melletti Duna-híd el­készülte alkalmából, melynek je­lentősége nem csak honi régiók összekapcsolásában van. Külön értéke, hogy a folytatásában le­fektetett több kilométeres aszfalt­csíkkal együtt már szerves részét képezi annak az útvonalnak, amely majd közvetlen folyosó­ként köti össze a Nyugatot Délke- let-Európával. Lendületet kap ez­zel a közlekedési hálózat éltető irányaiból eddig kirekesztett Dél- Dunántúl, melynek hátrányos helyzetét mi pécsiek igazán a bő­rünkön érezzük. Nyilván ilyen gondolatok mo­tiválták a híd itteni megépítéséről szóló döntést, és nyilván ezek sarkallták a közélet egymással vi­askodó táborait arra, hogy az ér­tékes alkotás létrejöttét saját ér­demüknek tüntessék fel. így vé­gül három hídavatót is rendez­tek. Odaérve ünnepelni, az én ál­lampolgári lelkesedésemet hatal­mas tábla törte le. Tudtomra adta ugyanis, hogy „készült az ADÓ­FIZETŐK pénzéből” - ’adófize­tők’ csupa nagybetűvel kiemelve 23 milliárd forintból, és folytató­dott tovább csupa nagybetűvel: „KÖSZÖNJÜK ÖNÖKNEK”. Furcsán éreztem magam, za­varba jöttem. Engem nem illet semmiféle köszönet. Adót fizetni kell. Néha morgok, hogy sok az elvonás, de hát e nélkül nem mű­ködne az államháztartás. Igaz, fi­atal koromban másként forogtak a kerekek, az adó ismeretlen fo­galom volt akkor nálunk, helyet­te „békekölcsönt” jegyeztünk, vagy eleve visszatartották fizeté­sünk egy részét. Csak a népi de­mokrácia hanyatlásának vége fe­lé vezették be a jövedelemadót és a forgalmi adót, s azóta jórészt ezekből gazdálkodik az állam. Egyébként, akárhogy is szervezik a kérdést, a mindenkori kormány dönti el parlamenti jóváhagyás­sal, hogy mire költik az én pénze­met, nekem nincs beleszólásom. Volt, amikor munkánk ellenér­tékének tetemes hányadát elgurí­tották Moszkváig, volt, amikor tocsikoltak vele, vagy láthatatlan csatornákban tüntették el. A szekszárdi Szent László- híd építése csakúgy, mint min­den állami beruházás, valóban a mi pénzünket használta fel, de nem a mi döntésünk alapján. Ezért nem a minisztérium vagy a kormány tartozik nekünk kö­szönettel, hanem nekünk kell megköszönni, hogy az általunk felhatalmazott személyek hasz­nos, értelmes dologra fordítot­ták adóforint­jainkat. Ezt így végiggondol­va, a kihelye­zett tábla szö­vege a töme­gek félreveze­tésére szolgáló ősi, demagóg, populáris bal­oldali hatásva­dászat. A dolgozó népet emeli piedesztálra, mondván, minden nekik köszönhető. Munka nél­kül persze nincs semmi, de az ország irányítása, a társadalom életének szervezése, a gazdaság összehangolt működtetése, a pénz elosztása, a beruházások sorrendjének és finanszírozásá­nak megállapítása mindig a döntéshozók kezében van. Ak­kor is ott volt, amikor a mérhe­tetlen eladósodás és a szocialis­tának nevezett rendszerünk összeomlása a sír szélére sodor­ta a nemzetet, és akkor is, ami­kor a felemelkedés útjára lép­tünk. Akkor is ott van, amikor áron alul adják el a közvagyont, akkor is, amikor nekünk utat és hidat építenek. Ez a boldog s ünneplő ember­sereget fogadó tábla egyetlen célt szolgált: nehogy esetleg va­laki bugyután az előző, polgári kormánynak osszon gondolatai­ban babért az új híd láttán. Pe­dig a döntést az a politikus gár­da hozta, a beruházást ők indí­tották el, és a munka nagy ré­szét is ők vezényelték le. így hát ezért az alkotásért nekik jár a köszönet. Dr. Schmidt Pál Párthír A KERESZTÉNYDEMOKRATA NÉPPÁRT Baranya megyei szer vezeteinél folytatódott a megújulás. Most a mohácsi szervezetnél történt meg a tisztújítás. Elnök: Wéber Ádám (7700 Mohács, Ka­zinczy u. 14. telefon: 69/303-280). Fogadónap minden kedden 17 órától 18 óráig. A dobszai szervezetnél július 11-én Egyed Ferencet választották meg elnöknek. Titkár Szabó Bernadett, gazdasági veze­tő Speigl Istvánné. Elektronikus szavazás Az elektronikus szavazást biztosító számítógép, amelyet várhatóan első alkalommal az európai parlamenti vá­lasztáson alkalmaznak a külképvisele­teken, minden olyan feltételnek eleget tesz, amely lehetővé teszi a törvényi követelményeknek megfelelő szava­zást - közölte Márfai Péter, az MSZP- frakció informatikai munkacsoportjá­nak vezetője. A leadott szavazat nem ismerhető meg, a választó személy- azonossága nem derül ki, áramkiesés, esetén is tovább működtethető, nincs hálózatba kötve, tehát internetoldalról nem támadható, könnyen szállítható és telepíthető. A szavazás folyamata: a választó kap egy szavazásra jogosító kódkártyát, amelyet bele kell helyez­nie a szavazógépbe, és a szavazólap csak ezt követően jelenik meg a képer­nyőn. Ez a kódkártya kizárja azt, hogy egy személy több szavazatot adjon le. A szavazás lezárása után az adatokat interneten továbbítják, aminek bizton­ságát elektronikus aláírás és időbé- lyegző is garantálja. _____________■ Zü richben lakik a Az európai vásárlóerő-összehasonlítás drámai szakadékot mutat Kelet és Nyugat között, de néhány keleti régió felvehe­ti a versenyt európai uniós térségekkel. A vásárlóerőt jelző mutatók sze­rint a nyugat- és kelet-európai ré­gióban - Fáröer-szigetektől Észt­országon át Bulgáriáig - Ausztri­ában magasabb a vásárlóerő, mint Németországban és Svédor­szágban, s megelőzi Franciaor-. szágot, Finnországot és Olaszor­szágot is. Gazdag és szegény között óri­ási a távolság. Nagyságrenddel a legjobb módú európaiak Svájc­ban élnek. 279 régió adatait a Re- gioData Research és a Consodata Marketing Intelligence állapította meg. Az összes első helyet a svájciak foglalják el. Az általuk vezetett első tíz közé rajtuk kívül csak London belvárosa, Luxem­burg és Oslo környéke jutott. Európa szegényháza a Bal­kán. Zürich vásárlóerő-indexe 213. Ugyanakkor Románia észak-keleti régiójáé 13,4. Ha te­hát a zürichiek statisztikailag kétszer olyan gazdagok, mint az európai átlag, akkor a kelet-ro­mániaiak 86%-kal szegényeb­bek. Mind a nyolc romániai ré­gió az utolsó tíz között találko­zik két bolgár régióval. Bármilyen drámai is a kelet­nyugati szakadék, néhány kelet­európai térség eséllyel tarthat lépést a Nyugattal - mondja Mark Ruhsam a RegioData-tól. Prága térsége máris több vásár­lóerőt tud felmutatni, mint 29 nyugati régió. Tíz belépő ország közül ötben van olyan térség, ahol a lakosság vásárlóereje leg­alább olyan erős, mind a gyen­gén fejlett vidékeké Spanyolor­szágban, Portugáliában vagy Görögországban. így pl. a szlo­vének ugyanolyan gazdagok mint az andalúziaiak. Ruhsam szerint lassan növek­vő jólét tapasztalható ugyan Ke­leten, de egy időben egyre na­gyobb a szakadék a gazdag vá­rosok és a vidéki térségek kö­zött. Ez a trend mindenekelőtt Lengyelországban, Romániában és Bulgáriában figyelhető meg. Polarizálódás ez, mely Nyugat- Európában már alig fordul elő, mivel a mezőgazdaság kisebb szerepet játszik - mondja Wolfgang^ Richter, a RegioData főnöke. És fordítva: ipartelepí­tés, jó munkahelyajánlatok és a turizmus a nagyvárosok fellen­dülését szolgálják. A távolság az Európai Unió és a belépők között most is, mint korábban rendkívül nagy. Erőteljesen fejlődik Szlovénia és vonzó gazdasági mutatók következtében Brno és Budovi- ce régiójában is erősödik a vá­sárlóerő. Hasonló fejlődés vár­ható a közeli években Pozsony­ban. Hátul kullognak viszont a határ menti területek Magyar- országon. Magyarországon egy átlagos háztartás 8500 eurót költ évente, ez Ausztriában kö­zel 30 ezer. 196 GAZDAGOK ÉS SZEGÉNYEK EURÓPÁBAN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents