Új Dunántúli Napló, 2003. június (14. évfolyam, 148-176. szám)
2003-06-11 / 157. szám
2003. Június 11., szerda 2 0 0 3 17. OLDAL POSZT Leszek én még pécsi színész! Nem bánok semmit sem - ez a címe Vári Éva Edith Piaf-estjének, de kezdődhetne így egy afféle önvallomás is, hiszen a művésznő túl az ötödik ikszen cserélte fel a pécsi pódiumot a pestivel, ami a hazai gyakorlatban korántsem szokványos. Ráadásul ezt igen eredményesen tette, díjak, közönségsikerek jelzik a döntés jogosságát, a Rose monodráma pedig a POSZT versenyprogramjába került.- Nem bánok semmit sem! - egy élet konklúziója ez, vallja Vári Éva. - Az embernek el kell fogadnia a kudarcait, sikereit. Önmagámra vetítve egyébként nem bánom, hogy elszerződtem. Eleinte borzasztóan rosszul éreztem magam, úgy gondoltam, sose fogom megszokni az új társulatot, egy új várost, és egy új közönséget. Végül mégis csak megérte elmenni. Mindemellett boldog vagyok, hogyha Pécsett lehetek. És hozzáteszem, leszek még pécsi színész! Az sem kizárt, hogy egyszer megunom az utazgatást, s újra ideszerződöm. Kiderült, soha nem volt szerepvágya, mert mindig attól félt, ha egy darabhoz nagyon ragaszkodna, akkor az biztos nem sikerülne. A monodrámák színésznője kifejtette azt is, hogy véleménye szerint jelentősen megváltozott az utóbbi esztendőkben a színész-rendező közti viszony. Húsz éve még úgy látta, a színész csak egy eszköz a rendező kezében, aki önmagát akarja kifejezni, néha az író ellenében is. Most viszont nagyot fordult a világ, napjainkban jobban hagyják a színészt érvényesülni, mert a darabot nem a rendező fogja eladni. Ennek kapcsán a POSZT-ra érkező monodrámát, a Rose-t elemezte. Rose egy nyolcvanéves nő, és nincs az a férfi, aki jobb instrukciót adhatna, mint amit koránál és neménél fogva ne tudna. A rendező tt elsősorban abban segített, hogy az arányo- megtalálják. Hogy a darab ne szentimen- maradjon humora, ritmusa, és hogy másfél óra tödekessé tegyenek. A rendező Ihm Eldad szabadkai magyar, aki a háború után Ottó Flemming amerikai filmrendező asszisztenseként dolgozott.- Az angol nyelvterületről hozott művel személyes érintettsége van, a próbák során többet sírt mint én - idézi a betanulás időszakát a, művésznő. Mert ez az ötvenoldalnyi tömény monológ a zsidóság történetét mondja el a XX. században, egy Ukrajnából származó gazdag amerikai nő visszaemlékezése nyomán, jókora iróniával szemlélve a környezetét. Nincs színésztársi segítség, helyette egy zsidó szokásra épül a mű, a halottakért süvét ülnek, és ilyenkor egy héten át ki-bejárnak az adott háznál az ismerősök, beszélgetve egymással. Egy ilyen személyes kitárulkozás a Rose, ahol a nézők jelentik a rokonságot. Nemegyszer a hallgatóság veszi is a lapot, beszól, kérdez az előadás alatt, ettől válik érdekessé a történet. Vári Éva azt is elmondta, most nem szívesen kezdene bele egy újabb monodrámába, elég csak arra gondolni, hogy tavaly egy nyáron át tanulta a szerepet. Inkább társasjátékra vágyik, és ez meg is valósul a Budapesti Kamarában. Antonioni egy művét alkalmazza színpadra Kiss Csaba, melyben Kulka Jánossal, Györgyi Annával és Horváth Lilivel játszik együtt. A Rose-ra a POSZT-on akkora volt az érdeklődés, hogy nyugodtan meghirdethettek volna újabb több tucatnyi előadást. Úgy tűnik, látják ezt a szervezők is, mert a takarékos költségvetésű mű várhatóan visszatér majd Pécsre: bejelentkezett már rá a nagyszínház, a Harmadik és a Művészetek Háza is. __ _ MÉSZÁROS B. E. FESZTI VÁLEMLÉKEK. A 2002-es POSZT legérdekesebb eseményeit, díjazottjait idézi fel az a tárlat, melyet a Dunántúli Napló két munkatársa állított össze a Helyőrségi Klubban. Képünkön az egyik színművészetis hölgy éppen úgy egyensúlyoz a Sétatéren egy karikán, mint ahogy a szervezőknek kellett ügyeskedniük az OFF- prog- ramok kavalkádjában.________________________fotó: tóthl. Ha tártalan kitörési lehetőségek Bodolay Géza, a kecskeméti színház főrendezője a Don Juan után idén a nagyváradiakkal tért vissza a színházi megmérettetésre. A provokatív megoldásairól ismert szakembert arról faggattuk, mennyiben más a határon túli és a hazai vidéki színjátszás helyzete, mit mutat a nagyváradi gyakorlat.- Nagyváradra az ottani direktor: Meleg Vilmos hívott. Azonnal igent mondtam - Móricz és Ady okán. A nagyváradi színház épülete ugyanannak a monarchia-végi sorozatnak az egyik példánya, mint a miénk Kecskeméten. Az élet pedig az elmúlt száz év során értelemszerűen igencsak megváltozott, ám az épület áll, egy mindmáig nagyon furcsán pezsgő város közepén. Nagyváradon éppoly érzékletes az ezredforduló káosza, mint mondjuk Berlinben, a mostani ezredvég Párizsában.- Kiváló színészek érkeztek a társulattal. Hogy nem figyeltek még fel erre a csapatra a magyar színházak, és nem hívják el a tehetséges művészeket?- Sokan olyan elképesztő előítélettel, szemellenzővel ülnek be a nézőtérre, hogy mindenkor csak azokat látják jónak, akikről ezt már régen és eleve elhatározták. A váradi szülészeknek nyüván sokat ártott, hogy a korábbi előadásaik rendezői nem mindig feleltek meg az újdondász elvárásoknak. Mindemellett Ács Tibor és Medgyesfalvy Sándor játszottak többször Debrecenben, Kardos M. Róbert pedig kiváló szülészként volt elkönyvelve, amíg Kolozsvárott Tompa Gábor társulatában játszott.- A Rokonok rendezése érdekes, modem megoldású, mégis olyan érzése volt a nézőknek, élesebben is felszínre törhetne ez a konßktus, a mai viszonyoknak megfelelően.- Nem éreztem ilyen dramaturgiai kényszert. Móricz ebben a művében éppen eléggé aktuális anélkül, hogy különösebben hozzá kellene nyúlni a regény szövegéhez. Ha majd érthetetlenné válik ez a nyelvi és társadalmi közeg, akkor talán érdemes lesz azon gondolkozni, hogyan közelítsük a mához. Ha egy választott hivatalnok agyonlövi magát, az szerintem elég éles konfliktusra utal.- Ezúttal is visszaköszönt néhány Bodolay-megoldás, így a számok kódolt üzenete. Valóban eny- nyire misztikus a számok szerepe?- A mozgalmi sofőr beadványának száma: 1789-1948. Ez egy pimasz ötlet, nem több, az is csak azoknak, akik emlékeznek ezekre a történelmi nyerőszámokra. A kérdés azt demonstrálja, hogy mindent logikusan érteni akarunk. Miközben a minket körülvevő események túlnyomó többsége nem racionális, nem bedobozolható érvek mentén jön létre.- Vidéki színház vezetőjeként miként értékeli a vidéki színházak helyzetét, jelentőségét napjainkban?- Jóval fontosabb néha, mint a valódi szellemi központokban, csak másképp. A színház Kecskeméten például centrális helyzeténél fogva több szempontból is'meghatározó a város életében. Ez a helyzet egyébként vidékenként nagyon eltérő lehet, míg a gondok közül a pénzhiány mindenütt azonos.- A nagyszínházakra megmaradnak a klasszikus, és a látványos könnyed produkciók, a stúdiókra pedig az értelmiségi kortárs darabok. Ezt a leosztást sugallja az idei POSZT.- Szomorú lennék, ha ez lenne a jövő. A magunk részéről súlyos kockázatok árán is igyekszünk nem átmenni a bulvámegyedek oldalára. De látni kell, hogy ma az emberek túlnyomó többsége nem akar gondolkozni semmiről, még a színházban sem. A feladat azonban Shakespeare óta ugyanaz: a részeg matróz és az udvari értelmiségi együttes lekötése. MÉSZÁROS B. E. Vámos pajzán történetei Több mint fél évszázad van a hátam mögött, találkoztam olyan írókkal, akik ma már kötelező olvasmányok, legendás sportolókkal, színészekkel, és neves külföldi hírességekkel. Számos érdekes történetem van a találkozásokról, talán meg kellene írnom, de az túl nagyképű lenne, így hát inkább elmesélek közülük néhányat - mondta Vámos Miklós Pajzán Históriák című beszélgetése során hétfőn a Pécsi Nemzeti Színházban. Az első sztori Kodály Zoltánt, a zeneszerzőt idézte, aki Budapesten, a Köröndnél Vámos Miklósék környékén sétálgatott délutánonként. A kis Tibit (mert a Miklós Vámosnak csak a művészneve) néhány társával együtt egyszer ebédre is meghívta magához a zeneszerző, aki Vámos bevallása szerint hihetetlenül bandzsított. A meglepetés a házban érte őket, mert a kastélyban libériás inas Ip- gadta a csapatot, és Pablo Casals volt a díszvendég. A feleségek mintha a két nagy öreg unokái lettek volna, a csellista meg is kérdezte tolmácsok útján Kodályt: - Hogy tudta rávenni ezt a fiatal nőt, hogy a felesége legyen? Mire a válasz: - Egyszerűen megkérdeztem tőle: hölgyem, akar az özvegyem lenni? Gimnazista emlékeiből Örkény Istvánnal való megismerkedése került elő. Egy író-olvasó találkozón mindössze ők ketten voltak jelen. Az író, látván, hogy nincs közönség, húsz percen át lapozgatott egy kötetet, majd egyszer csak felkiáltott: - Kíváncsi vagyok, ki teszi föl az első kérdést? Bizony Vámos lett az, aki bátran tudakolta: - Miként lesz az ember Miklós, aki Tibor író? Mire Örkény elkezdett firkál- gatni a levegőben, mutatva: úgy hogy ír. Latinovits és Ruttkai Éva képét is felvillantotta, akik szereplői voltak első megfilmesített prózai művének, a Hanyatt homloknak. A film egyébként úgy megbukott, hogy utána még a mozit is átépítették, jegyezte meg Vámos Miklós. Mindenestre a bemutatót követően Ruttkai bőgve jött ki a filmszínházból. ■ Ő próbálta vigasztalni, látván hogy így átérzi a zsidóság sorsát ábrázoló történetet, mire a színésznő kifakadt: mit érdekel a maga hülye filmje, én a lányom magánügyei miatt bőgök. Latinovitsról pedig egy másik sztorit említett. A színházbüfébe egyszer egy rendkívül ronda nő lépett be. Mire a színész felkiáltott: - De uram, itt esznek! A Vámos Miklós írásaiból készült tévéfümek kapcsán az apját játszó színészek közül szóba került Major Tamás is. A mester sok dioptriás szemüvegben tengődött utolsó éveiben, s ekkor történt meg vele, hogy a foxit levitte sétálni a térre, de már egy daxlival tért haza. És a közönség jókat derülhetett az est folyamán Zelk Zoltán, Mándy Iván, Várkonyi Nándor, Huszárik Zoltán, Puskás Öcsi különcségein is, majd egy mai esettel zárult a beszámoló. Amikor Kertész Imre tavasszal Kossuth-díjat kapott, az egyik magyar miniszter így gratulált a Nobel-díjas írónak: Életem meghatározó élménye volt a Makra. Kertész pedig így válaszolt: - Nekem is. MÉSZÁROS B. ENDRE ESTE A SZÍNHÁZ TÉREN fotó:tóth László 1 I m é n y” I szöveget
