Új Dunántúli Napló, 2003. június (14. évfolyam, 148-176. szám)

2003-06-11 / 157. szám

18. OLDAL 2 0 0 3 2003. Június 11., szerda POSZT Korokat összekötő ékszerek Ilovay Zsuzsa soha nem tanulta az ék­szerkészítést, hirtelen jött sugallatra fo­gott bele az elsőbe. Sajátos technikájú egyedi munkáiból - köztük színházi ék­szerekből - a Parti Galériában látható a POSZT ideje alatt kiállítás.- Ketté kellene bontani a dolgokat, hiszen szerintem más a hétköznapi és megint más a színházi ékszer.- Igen, van különbség a kettő között. Na­gyon szeretem, ha valaki tervez, és a színhá­zi ékszerek esetében olyanokat kell megcsi­nálnom, amik egyébként soha nem jutná­nak eszembe. Sok jó ékszert csináltam így, olyant, ami nekem is tetszik.- Nem okoz konfliktust, hogy más ízlését kell megvalósítania?- Dehogy! Deák Zsuzsának, a grafikus barátnőmnek, ha nem tetszik az ékszer, ak­kor azt mondja, hogy szedjem szét. Most ebben vagyunk, és miután nagyon szeretem a munkáit és az ízlését, tudomásul vettem, hogy éppen nem sikerült, amit akartam.- Értem, de a színházi ékszer attól is más, hogy fizikailag távolabb van az embertől. Az ékszer a hétköznapi életben bizalmas tárgy. A színházban viszont monumentáli­sabb, látványosabb.- Kozák András rendezésében ját­szották Pesten Füst Milánnak a IV. Hen­rik király című da­rabját, ahhoz kért fel közreműködőnek Tordai Hajnal jel­meztervező. Az előző POSZT-on járva vala­hol meglátta a kiállí­tott Pécs szépe-koro- nát, és azt mondta: Kell nekem a tervező­je! Ezek után jelmez­terveket küldött, me­lyeken bejelölte a palástcsatokat. Koroná­kat és fülbevalókat kellett még készíte­nem, de úgy, hogy mindent teljesen fám bízott. Akkor még csak sárgarezet használ­tam, és külön ki kellett húzatni a drótot, mert nulla-hármassal nagyon kevesen dol­goznak, és ki is kellett lágyítani, hogy le­hessen vele horgolni. Továbbá ahhoz a munkához sokkal nagyobb kövek, achát- szeletek kellettek, amik sokkal jobban lát­szanak, mutatósabbak.- Csak attól egyedi az Ilovay Zsuzsa-féle ékszer, hogy horgolt technikával készül?- Kezdünk közeledni... Ha akarja, nem írja bele, de én hiszek a reinkarnációban. Nem is jó szó, hogy hiszek, inkább élem és tapasztalom. Az ékszerkészítést nem ta­nultam sehol, de volt egy nagyon jól zené­lő barátom, és rendszeresen elszakadt a gi­tárjának a húrja. A damil rézzel van bete­kerve, egyszer leszedtem, és horgoltam be­lőle egy tenyérnyi darabot, ami néhány évig bent állt a fiókban. Aztán férjhez men­tem máshoz, és hirtelen elkezdtem horgol­ni, de olyan nagyon csúnyákat és esetlene­ket...! Aztán tizenhét év alatt valahogy ki­alakult ez a stílus. Egyszer megvádoltak, hogy biztosan valami Egyiptommal foglal­kozó könyvből nézem ki a motívumokat. Dehogy nézem, egyszerűen úgy gondo­lom, és kész! A másikra azt mondják, hogy bizánci, vagy indiai, vagy tengerentúli. Ha mondják - biztos úgy is van. BALOGH Z. Horgolt ékszerek é Messzire nőtt pécsiek 3. Parti Nagy Lajos költő, író- Lenyűgöző szám: Ibusár című drámádat az ősbemutató óta eltelt 12 év alatt a POSZT-on, a Tettyén mutatják be tizennegyedszer, Ud­varos Dorottyával. Madách, Mol­nár Ferenc, esetleg Örkény, talán Szakonyi dicsekedhet ilyen siker­rel. Sőt, pécsi korszakodban csak verset írtál, s a dráma műfaj klasz- szikus formája éppen a költészet. Ezzel szemben többször kijelentet­ted, hogy nem vagy drámaíró!?- Mert nem vagyok az, és ez tény, nem álszerénység. A dráma­íróé szerintem egy másik mester­ség, s főleg egy másfajta érzé­kenység. A költő, az író, elsősor­ban szövegben, nyelvben, mon­datban gondolkodik, míg a drá­maíró mindenekelőtt színpadi helyzetben,' testek és figurák konfliktusában, látványban, ha úgy tetszik. Ez egyáltalán nem je­lenti azt, hogy a jövőben netán nem írok eredeti színpadi művet, de, mondom, a viszonyom más a színpadhoz, a színházhoz. Egyébként én nem a költészet, sokkal inkább a próza felől jutot­tam a dráma közelébe akkor is, ha prózai szövegeim meglehető­sen „költőiek”, sűrűbbek, mint az átlag próza-sűrűség. Felkértek, hogy A test angyala című kisregé­nyemből írjak egy hangjátékot, majd nem sokra rá másik hangjá­tékra kértek, ez volt az Ibusár, amit Dobák Lívia, illetve a debre­ceni színház kérésére átigazítot­tam drámának. Nagyon megle­pett, hogy siker lett belőle.- Az Ibusár elég öntörvényű szer­kezete azonban esetleg megkérdő­jelezi e véleményt: az irodalomban már minden témát megírtak?!- A témáknak az a sorsuk, hogy korról korra újraírják őket. Már minden és mindennek az ellenke­zője is meg van írva. Szerencse, hogy egy írott szöveg nem a tárgya, a témája, hanem a hogyan-ja által lesz művészetté. Nem az a lényeg, hogy mit, hanem hogy hogyan írunk meg. A hogyanok, a módsze­rek változnak, az ember kevésbé, legalábbis az alaptulajdonságai. Ezért élők még ma is a görögök, vagy Shakespeare és ezért nem lehet el- nyűni Csehov drá­máit. Nem igazán tudom, mi az Ibu- sár sikerének oka. Nyilván hálás sze­repek vannak ben­ne, zenés is, s földhözragadt, va­lamint a vágy-vi­lág színház-kom- patibilisan ütkö­zik benne össze, mondjuk. A má­sik darabom, a Mauzóleum kifeje­zetten a budapesti Katona József Színház számára készült, de ugyancsak „szövegdarab”, tulaj­donképpen arról szól, hogy egy helyzetben hogyan működnek a mondatok, mennyi szöveget bír el a színpad, s a beszéd hogy képes cselekményként viselkedni. A Ka­tonában hét év alatt száz-valahány- szor játszották- Az irodalmi középszer viszont politikai, történelmi témákkal is próbál érvényesülni!- Nem tudom, bizonyára. De ahogy mondtam, a téma másodla­gos. A lényeg: az írói, az irodalmi minőség.-A költő számára milyen bölcső volt Pécs?- Tizenhárom évig éltem ebben a városban. Abból hetet töltöttem el a Jelenkor szerkesztőségében. Ezek az évek életem legfontosabb korszakát jelentik, ekkor szociali­zálódtam az irodalomba, értékren­dem, a világhoz való viszonyom azt hiszem itt alakult ki. Weöres Sándortól Csorba Győzőig, Mé­szöly Miklóstól Bertók Lászlóig, Nádas Pétertől Esterházy Péterig az akkori irodalom legfontosabb szer­zőit éa műveit közöltük. Azt hi­szem, vidéken szerkesztett folyó­irat soha olyan fontos nem volt, mint a 80-as években a Jelenkor. Ez nemcsak Szederkényi Ervinen, Csordás Gáboron, esetleg rajtam múlott, hanem az adott korszakon is. Ekkor verték szét a Mozgó Vilá­got, s így a Jelenkor maradt az a fo­lyóirat, amely képes volt arra, ami­re Magyarországon nagyon kevés lap, hogy „írót avasson”. Ez a kivé­telezett helyzet aztán néhány év után, anélkül hogy a folyóirat meg­változott volna, a nyolcvanas évek vége táján megszűnt.- Ha azt mondom: Pécs, akkor...- ...akkor én azt mondom, hogy ez a város nekem a felnőt­té válás nagyon sokszálú em- lékkötege. Per­sze az a belső város, melyet magamban őr­zök, az már nincs, már lebe- gővé vált, múlt­tá rajzolódott, a falait már nem lehet élő kézzel megtapogatni. Egyszer meg kéne írnom. Tulajdonképpen tartozom azzal, hogy megírjam azt a Pécset, amely bennem él.-Ennyi?- Ennyi! És még mennyi min­den!... Földessy Dénes Parti Nagy Lajos 1953-ban született Szekszár- don. Pécsett, a Tanárképző Főiskolán végzett, 1977-ben. Két évig a Baranya Megyei Könyvtár­ban dolgozott, 79-től 1986-ig a Jelenkor egyik szerkesztője volt. 1986 óta szabadfoglalkozású íróként él Budapesten. Tíz könyve jelent meg, legutóbb a Hősöm tere c. regény (2000). Az idei könyvhétre Grafitnesz c. verseskötetét jelenteti meg a Magvető. Díjai: Déry-díj, ’90; Gravesbij, '91; József Attila-díj, '92; Szép Emő-díj;' 93-ban az Ibusárért, '96-ban a Mauzóleumért kapta a Színikritikusok diját; Artísjus-díj, '94; Soros Alkotói-dij, ’95; Mikes Kelemen-díj, ’96; A Ma­gyar Köztársaság Babérkoszorú-díja, ’96.; Alföld-díj, 1997. SLUSSZ címmel a Színház- és Filmművészeti Egyetem IV. évfolya­ma Csehov Platonovját mutatta be. Az osztályvezető tanár: Máté Gá- bor, míg a rendezőtanár: Szász János. ______________ fotó: tó™ l. SZ ÍNHÁZ-PLAKÁT. MolnARTamás plakátjaiból látható válogatás a pécsi Horvát Színház tetőtéri galériájában.________________fotó:t.l. ÚJSÁGPLAKÁT-KIÁLLÍTÁS. Újságokat hirdető plakátokból nyílt kiállítás a pécsi Kulturális Központ nagytermében. Az Axel Sprin- ger-Magyarország és az Axel Springer Budapest Kiadó Kft. gyűjtemé­nyéből készült válogatás 1898 és 1941 között megjelent plakátokat mutat be, különös figyelmet szentelve a színházi tematikájú mun­kákra. A kiállítás a III. Pécsi Országos Színházi Találkozó ideje alatt tekinthető meg.________________________ __ ■ « DRAKULA. Az erdélyi gróf vámpír-meséje a Budapest Táncegyüttes feldolgozásában került bemutatásra a Tettyei Szabadtéri Színpadon. ___________________________________ ______________________________________________________________________________________________________________________FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents