Új Dunántúli Napló, 2003. május (14. évfolyam, 118-147. szám)

2003-05-11 / 127. szám

2003. MÁJUS 11. SZTÁROK ÉS SZTORIK Nem volt félnivalóm Lasz György tragikusan hir­telen hunyt el a múlt héten, ez az interjútöredék két hét­tel halála előtt készült. Lasz már 44 évesen visszavonult egy infarktus után, s meg­alapította az In-Kal Security Kft.-t, amelynek haláláig elnöke volt. Szóvivőként is becsülték, később szakér­tőként, az egyik legnagyobb biztonsági cég főnökeként még inkább.- A nyugdíjba vonulásának csak a betegség volt az oka, vagy eldöntötte, hogy a ma­gánszférában is kipróbálja magát?- Az egyik ok a betegség, a másik, hogy az akkori be­osztásomat - a rendszervál­tás után én lettem a BM saj­tószóvivője - már túl politi­ka közelinek éreztem. Min­dig mindent a szakmai tudá­sommal értem el. Én mindig a betörőt, a rablót, a gyilkost üldöztem. Nem volt félni­valóm az új rendszertől, hi­szen minden kormány üldö­zi a betörőt, a gyilkost, min­denütt a világon. Azt, hogy én a mozgalomban részt vettem, senki sem kérhette rajtam számon, csak a csa­ládom, mert kevesebb időt töltöttem velük.- Ekkor mindössze 44 éves volt. Rögtön tudta, hogy merre tovább?- Nem, de miután a családom megtudta, hogy egészségügyi nyugállo­mányba kerülök, eldöntöt­ték, hogy a hátam mögött alapítanak nekem egy va­gyonbiztonsági céget.- Akkor a cégalapítás nem saját ötlet volt, hanem a családja lepte meg vele.- Miután a kezemben volt a miniszteri papír, hogy én egy nyugállományú főtiszt vagyok, a feleségem és a két fiam beültetett a kocsiba, és elvittek az Erzsébetvárosi Chicagóba, a Wesselényi és a Klauzál utca sarkára. Közöl­ték, hogy apuci, itt az új iro­da, itt működik a bt. Megle­petten néztem, hogy milyen bt., mire közölték, hogy a Privát Police, melyben én va­gyok a kültag, ők a beltagok.- Tudták azt, hogy aki olyan aktív életet élt, mint ön, belehalhat, ha nincs mit csinálnia?- Az orvos figyelmeztette őket. Ezzel átsegítettek azon a szakadékon, amibe az em­ber kerül, ha nyugdíjba megy. Elfordulnak a barátok, a kollégák. Egyszer mentem az autómban a körúton, és mivel nem volt más válasz­tásom, megfordultam a záró­vonalon. Épp arra jött egy járőrautó, és kiszólt nekem egy fiatal gyerek, akinek korábban a főnöke voltam, támogattam, hogy „vigyázz öreg, erre egyszer rámehet a nyugdíjad!”. És mindössze 44 éves voltam. Nem süllyed­tem el, szakember marad­tam, nemzetközi szinten elis­mernek. Amikor ezt megta­pasztalták, visszajöttek hoz­zám a barátok és a kollégák.- Mi volt az első megbí­zásuk?- Egy kiskutya felkutatá­sa, két nap alatt megoldot­tuk, húszezer forintért, de Dr. Lasz György Született: Balatonfűzfő, 1948 - Budapest, 2003. május 3. Gyermekei: György (30) és Zoltán (25) Pályája: 1967-1992. BM közbiztonsági és bűnügyi szak­terület, különböző vezetői beosztásokban, 1988-1992. Mi­nisztériumi osztályvezető és szóvivő, 1992-2003. Az In-Kal Security elnöke és alapító tagja Tisztségei: A Magyar Országgyűlési Hivatal elnökének bizton­ságpolitikai főtanácsadója, a Magyar Ökölvívó szövetség alelnöke, az MLSZ Biztonsági Bizottságának elnöke ennél nekünk sokkal többe volt. Utána rendezvénybiz­tosításokkal foglalkoztunk, és a cég szép lassan kinőtte magát. Mi 1991-ben kezd­tünk a piacon, két évvel a rendszerváltás után, ekkor már több éve működtek más cégek, így mi az egyik utol­sóból piacvezető cég lettünk.- Akkor bebizonyították azt a régi közmondást, hogy az utolsókból lesznek az elsők, és az elsőkből az utolsók.- És minden segítség nél­kül. Engem a volt kollégáim soha sem juttattak egyetlen megbízáshoz sem. Nem is voltak kapcsolataim, hiszen én bűnügyi területen dolgoz­tam, nem nemzetbiztonsági és más operatív területen, amit kihasználhattam volna. Az In-Kal nevet szép lassan vezettük be a piacra. Egyre inkább úgy veszem észre, hogy mára túlnőtt a nevünk. Ha kimegyek száz embert megkérdezni az utcára, hogy mondjon egy biztonsági céget, 90 az In-Kal-t mondja. Tíz év alatt becsülettel erő­södtünk meg, mindig igye­keztem távol maradni a poli­tikától, ugyan nem tagadom azt, hogy balos vagyok, de ez a munkában soha sem je­lent meg. Ugyanúgy biztosí­tottunk MDF-kampányt, SZDSZ-kampány nyitót, MIÉP-kongresszust, MSZP- rendezvényeket, de a Fidesz első kongresszusát is az In- Kal biztosította. Bagi László '"•’«kah. tíré HÍREK Hegedűs D. Géza eljegyezte magát U A héten ülte 50. születésnapját Hegedűs D. Géza, | akinek a házi köszöntőn el kellett ismernie, sze- | rencsés ember. Első nekifutásra, 18 esztendősen | felvették a Színművészeti Főiskolára, s már akkor f kinézte magának Várkonyi Zoltán. Hegedűs 28 j éve hűséges is a Vígszínházhoz, ám 1980-tól még- f egyszer járta a főiskolát a rendezői diplomáért. | Ma beszédre és színészmesterségre okítja a jövő színművészeit. Pedig jeles bizonyítvánnyal szép­reményű építőipari technikusnak indult. Kovács Bence rommániája ■ Kovács Bence rendező, forgatókönyvíró és stábja a héten befejező helyszínére, Székelyudvarhelyre ért a Ceausescu életéről szóló film felvételeivel. A for­gatócsoport Nagyváradtól Bukarestig hetek óta más és más helyszínen dolgozott. A film a 14 éve halott diktátor és családjának 25 éves „áldásos” te­vékenységét idézi fel tragikomikus formában. „Egy szocreál vígjátéknak nevezném, akár az NDK-s Go Trabi Go-t, vagy a Bacsó-féle Tanút - mondja. - Ré­gi mániám, hogy egy olyan vígjátékot készítsek a korról, arpin az emberek ma már nevetni tudnak.” Rudolf Péter, az alázatba szoruló ■ Rudolf Péter egyik szeme sír a másik nevet. Nevet, mert az Új Színház művészeti vezetője lett, és sír, ugyanezért... Mint régi színész-rendező azt tartja, hogy aki átkalandozik a „főnöki” oldalra, az na­gyon alázatos színész lesz. Külön fájdalma, hogy imádott csapatát, a Vasast, melynek ifiválogatott tagja is volt egykor, visszaminősítették a BLSZ-be. Ecseteli, a többletmunka feledteti vele a traumát. Jordán: maradnak a vacsorák j ■ Jordán Tamástól friss igazgatóként Magács 1 .ászló, az „öreg Nemzeti" rendezője vette át a stafétabotot a Merlin Színház élén. A teátrista hű marad a va- csorás kabarékhoz, annál is inkább, mert Jordán Tamással még együtt találták ki. A vacsorás előadás pedig amúgyis klappol neki: „A főiskolai évek alatt minden évben kimentem Amerikába, ahol pincér­kedéssel igyekeztem pénzt keresni” - idézi. Szeret­ne nemzetközivé tenni minél több előadást, me­lyek az angol mellett újabban orosz, francia, német és cseh nyelven is megszólalnak. A magán-államférfiú U Életrajzi könyv jelent meg Habsburg Ottó 90. születésnapja tiszteletére. írói, Éva Demmerle és Stephan Baier 20 éve közvetlen munkatársa a politi­kusnak az Európa Parlamentben. A kötet nemcsak a „magán-államférfiúról” szól, a Habsburg-dinasztia tö métát is bemutatja. „Számomra a politika min­ds ekelőtt felelősséget jelent” - vallja a Páneurópai Unió 91. évében járó elnöke. 1987-es magyarországi látogatásához ezért kért az akkori kormánytól enge­délyt, mert nem akart „kárt okozni”. Habsburg Ottó, akinek életrajzi kötetét stílusosan az Európa Kiadó gondozta, opti­mista Magyarország jö­vőjével kapcsolatban, az uniós népszavazást is sikeresnek érzi, füg­getlenül az alacsony részvételi aránytól. Mint mondta: fél év múlva már senki nem fog emlékezni a rész­vételi arányra, de a döntésre igen... Zsoltárok Mezei mezében 11 - Válasszál! - mutatott a szekrényre, János úr, s én vá­lasztottam négy ruhát - mesé­li Pápai Erika, akit négy év­vel ezelőtt mutattak be Mezei Mária özvegyének. Szigethy Gábor rendező akkor írta meg a Pikáns zsoltár című Mezei Máriát idéző estet, me­lyet Pápai Erikára testált. Tö­redékekből, visszaemlékezé­sekből, a felejthetetlen színésznő írásaiból, s a kup­iétól kezdve a sanzonokon át a zsoltárokig. Míg Eri­ka szülni volt, szüneteltették az előadásokat, most, Mezei Mária halálának 20. évfordulóján pedig ismét műsorra tűzték a Komédium Színházban.- Én nem Mezei Máriát játszom, csak tolmácso­lom - mondja Erika. - Kisebb volt és vékonyabb mint én, a sok úszástól nagyon jó alakkal. Bár az átalakí­tásokkal nem volt probláma: Mária nagyon szeretett enni, néha tíz-húsz kilókat szedett fel, majd adott le. Ez a ruhák varrásain is nyomon követhető. Ám még­is csak az lett, aki akart: duci szőke kislányból egy vöröshajú démon - és zseniális... Melis György is Gundel-díjat kapott HA Magyar Oscar-díjnak tartott Gundel Művészeti Díjat az idén Szabó Magda, Udvaros Doroty- tya, Garas Dezső, Ragályi Elem­ér, Bíró Eszter, Mérei Anna, Ka­tona Zsuzsa, Horesnyi Balázs, Zeke Edit, Katona Klári, Soly- mosi Tamás, Babarczy László, az életműdíjat Melis György, a külön díjat a Fabini Alapítvány, a főváros díját a Budapesti Tava­szi Fesztivál kapta. Az ünnepséget a Gundel Ét­teremben rendezték meg, ott, ahol az egyik díjazott, a július 2-án 80. évét betöltő Melis György operaénekes fél évszá­zaddal ezelőtt nem is akárkik­kel vacsorázott.- Ritkán járok a Gundelbe, először ide az ötve­nes évek elején egy fogadásra hívtak meg - emléke­zik az ünnepelt. - Paul Robson, a világhírű ameri­kai fekete énekes volt a díszvendég, a házigazda pedig nem más, mint Rákosi Mátyás. Jól elbeszél­gettünk egymással hármasban, de a politika hál’ Istennek min­dig nagy ívben elkerült. Azt a luxust mindig megengedhettem magamnak, hogy ne politizál­jak, párttag sem voltam soha. Melis György 1949-ben ke­rült az Operaházba, de eredeti­leg építésznek tanult.- Először normális pályára akartam menni - folytatja -, egy évet el is végeztem a Műegyete­men, magánúton tanultam éne­kelni. A Carmenben mutatkoz­tam be és nemrég a Bánk bán­ban köszöntöttek közelgő szüle­tésnapi évfordulómon. Szép és hosszú pályafutásom során olyan világnagyságokkal énekel­hettem, mint Gyurkovics Mária, Osváth Júlia, Orosz Júlia, Székely Mihály, és Simándy József. Életem vége felé az az egy vigasztalásom megvan, hogy valamit tudtam adni a közönségnek, amiért mindig hálás volt, és a szeretetével fizetett. (temesi) Paul McCartney világ körüli turnén van, s május 15-én Budapestre Is megérkezik a szomszédos Bécsből. A leg­utóbbi interjújában pénzről, szerelemről, drogokról és öreg­kori terveiről beszél. Sose sze­retne visszavonulni, legfeljebb a kocsmáig hajlandó hátrálni.- Hatvan amerikai fellépés van az ön háta mögött Ame­rikában, szép teljesítmény 60 évesen.- Megszoktam a kemény munkát. S nem is fáradtam el igazán, hiszen szeretem, amit csinálok és a közönség erőt ad nekem és a zenekarnak.- Németországban 7 kon­certet adott áprilisban. Hamburgi időszakából tud még valamit németül?- Igen, mint például jó na­pot, jó estét, hogy vagy...- Köszönöm, jól. Ezt a Star klubban tanulta?- Nem, az iskolában. A klubban más dolgokat tanul­tam, azokról jobb nem beszél­ni. Túl mocskos dolgok.- Mennyire fontos önnek a közönség reakciója?- Minden művésznek fon­tos a taps. Ez egyszerűen hangzik, de igazából erről szól a történet. Nincs más hozzá fogható érzés.- És ez elég ahhoz, hogy kibírjon 3 órát? Van valami más fitneszprogramja is?- Nincs, néha elmegyek egy edzőterembe, és kicsit jógá­zom. Ezenkívül biciklizem, és evezek. De mindezt csak szó­rakozásból, nem kondicionáló tréning gyanánt teszem. A fit- neszre a feleségem, Heather szoktatott rá.- Nem úgy hangzik, mint aki a visszavonuláson gon­dolkodik...- Érdekes, épp most érek abba a korba, amikor hivata­losan mindenki nyugdíjba vonul. De sajnálom, a nyugdíj nem az, amin én most gondol­kodom. Ha már a közönség nem tapsol, és én fáradtnak ér­zem magam, ráérek majd ezen elgondolkodni és például ker­tészkedésre adom a fejem.- És abbahagyni a zené­lést?- Ha egyszer nyugdíjba me­gyek, akkor is tovább zenélek majd kedvtelésből. Talán újra kocsmákban és bárokban fo­gok fellépni. És ha kidobnak, az ajtó előtt zenélek tovább. Mindig zenész maradok.- És a pénz?- Mindig megkérdeznek, hogy miért csinálom még min­dig. A „Beatles”-szel már két év után abbahagyhattuk volna, ha csak a pénzért csináltuk volna.- Egyébként milyen szere­pet játszik az ön számára a pénz?- Szeretem. Kapitalista vi­lágban élünk, aminek én is ré­szese vagyok. Munkáscsalád­ban nőttem fel, és nem felej­tettem el, milyen is volt az. Sok pénzt kerestem életem­ben, de ha a munkámért pénzt ajánlanak, természetesen to­vábbra is szívesen elfogadom.- 60 éves létére még min­dig nagyon fiatalos.- Talán csak szerencsém volt. De a másik ok, a felesé­gem, Heather. Figyelek rá, hogy jól nézzek ki. Az ilyen szerelem csodálatos dolog, fia­talít.- Önről mindig egyfajta „jófiú” kép alakult ki. Soha nem piszkálták ezért vadabb kollégái?- Nem, mindig boldog vol­tam az életemmel. Fiatal, kezdő zenészként Londonban sokszor odajöttek hozzám: Hé, kellenek ezek a tabletták? Per­sze - mondtam -, mik ezek?- És élvezte a drogokat?- Nem igazán fogtak meg ezek a dolgok. Másnap túl fáradt voltam.- Melyik a világ legjobb zenekara?- A Beatles.- És a legrosszabb popslá ger?- Azt hiszem én írtam.. Nem, várjunk csak. „My dying-A-ling” Chuck Berrytől.- A leghülyébb dolog, amit vala­ha a színpadon csinált?- A közön-, séggel a Yellow Submarine-1 énekeltetni.- Miért volt ez hülyeség?- Mert meg­csinálták. És nem akarták abbahagyni... „Ha már nem tapsolnak, kocsmában fogokglÉnélni”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents