Új Dunántúli Napló, 2003. április (14. évfolyam, 89-117. szám)

2003-04-26 / 113. szám

2003. ÁPRILIS 26., SZOMBAT KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL Ellesni valami kedveset Milyen eredeti és ősi szakmai jegyeket mutathat napjaink­ban egy új családi ház vagy üdülő? Nem könnyű meglepni ízléses újdonságokkal az építkezőket, de Tomay Ta­másnak, a magányosan alko­tó pesti építésznek évről évre sikerül. Hogy miként, az pén­tektől május 15-ig látható a Közelítés Galériában. Igényesen évente két családi há­zat lehet csupán megtervezni, vallja Tomay Tamás Ybl-díjas építész. Mint kiderült, éppen ezért az ars poeticájáért válasz­totta őt a fiatal pécsi építészek­ből álló K. L. M. V. csoport a be­mutatásra, mert a szakmabeliek, és a leendő építkezők egyaránt rengeteg ötletet leshetnek el a jól étgondolt tartalmas alkotások­ból. A Közelítés Galériában (Pécs, Mátyás király u. 2.) közel kétszáz rajzon és fotón tekint­hető meg, hogy alkotói korszaka csúcspontjának 15 évében mire jutott az építész, aki fővárosi kö­rökben egyedülálló módon, egy­magában dolgozik. Az építész tárlata a Közelítés Művészeti Egyesület jóvoltából látható Pécsett, akiknek a szer­vezésében ez már a harmadik tervezői bemutatkozás. Az egye­sület a továbbiakban is igyek­szik a fiatal alkotók számára kü­lönleges hazai és nemzetközi művészkapcsolatokat keresni, de nemcsak az építészet, hanem a társművészetek terén is - ezt igazolja, hogy május 15-től idén is megrendezik a volt Apolló moziban az összművészeti fesz­tiváljukat. Getto József pécsi építész úgy jellemzi a Tomay-kiállítást, hogy az épületei nem valamiféle speci­ális Tomay-féle jelekről ismer­hetők fel, még­is azonnal tud­ni, hogy ő az alkotó, mert ezek a házak megérintik az embert. Igen szuggesztív ha­tásúak az épít­mények, és minden egyes mun­kán látszik, hogy szó sincs a ha­gyományok, a kialakult stílusok másolásáról, hanem a régi meste­rek szellemisége halad tovább. Tomay Tamás tevékenysége épp oly kiemelkedő a hazai épí­tészetben, mint a napjainkban oly sokat emlegetett svájci terve­zőké a világ építőművészetében. Érdemes odafigyelni rá, mert mindenki elleshet belőle valami számára kedveset. ____ MÉSZÁROS B. E. THO NET-KIÁLLÍTÁS PÉCSETT. Évszázados bútorokból, lakberende­zési cikkekből nyílt kiállítás a Várostörténeti Múzeumban, a Felsőma­lom utcában. A Bútorok Ausztriából - Michael Thonet életműve című bemutatót május végéig láthatják az érdeklődők. fotó, laufer László Magyar szemmel Bagdadban Drávasztárai nővel találkoztak Ammanban Háromnapos „villámlátogatáson” járt az iraki fővárosban két Magyar tévés. Havasi Jánosnak és Róbert Lászlónak szó sze­rint úgy kellett éjszaka besurrannia Bagdadba. Havasi János, az MTV szerkesz- tő-riportere és az egykor pécsi Róbert László sorsa úgy kötődött össze, hogy Havasi egyszer föl­tette a kérdést: Róbert miért nem folytatja a ’80-as évekbeli sikeres sorozatát, a Tisztelendőket, és útiért nem forgat magyarokkal? tó, válaszolta Róbert, de akkor Havasi menjen neki opera- tőrködni. Itt tartottak, amikor hí­rét vették, hogy a Magyar Baptis­ta Szeretetszolgálat segélyszállít­mányt küld Irakba Szilágyi Béla lelkész vezetésével; adott volt te­hát, hogy megnézzék, miképpen segítenek a tisztelendők a vál­ságban. Április 9-én érkeztek Ammanba, meséli Havasi János, ahol egy kétnapos eszmecsere közepébe csöppentek: mit lehet tenni, ha senld nem kaphat iraki vízumot, és még a határ megkö­zelítéséhez is külön engedély kell a jordánoktól? Csak egy vala­mit: csatlakoznak az éjszakai ille­gális konvojok valamelyikéhez. így jutott egy fogadott jordán taxin, 550 kilométeres sivatagi út után 11-én hajnalban Bagdadba a két magyar tévés. Ugyan a baptis­ta lelkész nem kísérte el őket, így „tisztelendők-riport” sem ké­szült, de nem jöttek haza üres kézzel. Az iraki főváros egyik pe­remkerületi templomában, köz­vetlenül a lebombázott légvédel­mi központ mellett sikerült for­gatniuk a kaldeusok virágvasár­napi miséjén, hazafelé tartva, Ammanban pedig riportot készí­tettek az ott élő magyar nőkről. Köztük egy drávasztárai fiatal- asszonyról, aki fölvette a muzul­mán hitet. Természetesen megörökítet­ték a bagdadi mindennapokat is, már amit három nap alatt meg lehet örökíteni. Próbálkoznak az emberek - mondja Havasi János -, van közlekedés, benzin is akad innen-onnan, az alapvető élelmiszerekhez borsos áron ugyan, de hozzá lehet jutni. Nincs viszont áram és telefon, a kijárási tilalom ellenére rendsze­resek az éjszakai lövöldözések, amikor az amerikaiak tüzelnek ilyen-olyan csoportokra, és vi­szont. Jártak Szaddam egyik pa­lotájában is, éppen amikor az emberek a maradék holmikat vitték el. Nem egyszerűen rablás volt ez, mondja Havasi, hanem furcsa rácsodálkozás arra, hogy milyen luxusban éltek egyesek, amikor az irakiak zöme nyomor- gott. A többség üdvözli, hogy Szaddam Húszéin eltűnt a szín­ről, de ezt várják mihamarabb az amerikaiaktól is, különben - és ezt a kamerába is többen bele- mondták - lázadás tör ki. A magyar asszonyokról ké­szült riportot az MTV Aranyfüst című műsorában május 4-én, a Bagdadban készült két riportfil­met az ezt követő hetekben, ugyancsak az MTV műsorában sugározzák. BALOGH Z. Jótékonysági koncert Ha nem is a jótékonykodás moz­gatja a világot, de néha lök egyet kettőt rajta. Erről számolt be a mi­nap egy koncert szervezése kap­csán Vér József, Bicsérd polgármes­tere, mondván, hogy a rákos gyer­mekek megsegítésére pénzt szeret­nének gyűjteni, s hogy a pénz a le­hető legjobb helyre kerüljön, úgy tervezik a dolgot, hogy az össze­gyűlt summát átutalják a pécsi Sze­mem Fénye a Beteg Gyermekekért Alapítvány számára. A szervezés napjában a fáuban elterjedt a hír, s az első reakcióként egy helybéli kislány a perselyben gyűjtött pén­zével kopogtatott be a polgármeste­ri hivatába. Röviddel később pedig több környező település polgár- mestere is jelezte, hogy különféle adományokká és jegyvásárlássá fogják segítem a program szervező­it, a bicsérdi és zóki önkormányza­tokat. Hiszen mindenütt akad- akadhat rászoruló. Nos, a tervekből lassan váóság lesz. A rákos gyermekek megsegí­tésére szervezett jótékonysági kon­cert május 4-én délután 5 órakor kezdődik a bicsérdi átalános iskola tornatermében, s a koncert egyik húzó csapata a szintén ingyen fellé- pő Pa-Dö-Dö együttes lesz, w ___________Futnak a képek ___________ A Solaris vonzásában Steven Soderbergh nagyon me­rész feladatra vállalkozott, ami­kor Solaris címmel taváy filmet forgatott Stanislaw Lem regényé­ből, hiszen ott magasodott előtte Andrej Tarkovszkij harminc év­vel ezelőtt készített utolérhetet­len remeke. Soderbergh azonban nemcsak bátor volt, hanem elég intelligens is ahhoz, hogy felmér­te légyen: neki más úton kell ha­ladnia, mint amelyen korábban a halhatatlan orosz mester járt. Tarkovszkij ugyanis a sci-fivel szemben, amely térben és időben átáában elszakad a Földtől, na­gyon is földi kérdéseket feszege­tett: az orosz irodalmi tradíciónak megfelelően a bűn és bűnhődés problémáját elemezte egy olyan történet elbeszélése során, amely űrbéli kalandozások helyett egy lelki utazás eseményeit, emlékké­peit idézte meg. Filmjének tehát nem kozmikus, hanem tellurikus kötődése van. A Föld elvesztésé­nek veszélye náa is, mint Madách Tragédiá-jának űr-jelenetében, a természettől és a hagyományoktól váó elszakadássá azonos. Erre utá, többek között, hogy Kelvin nevű hőse kabinjában Rubljov Szentháromság-át látjuk, s a súly­talanság állapotában Cervantes könyve, a Don Quijote lebeg el las­san a hősök szeme előtt. SteVen Soderbergh visszatér a sci-fi műfajához. Munkájának esztétikai minősége nem vete­kedhet Tarkovszkij opuszáéval (de ki lenne s milyen film erre ké­pes?), egészen mások a dimenzi­ói, viszont alighanem megalkotta a Kubrick-féle Űrodisszea méltó párját. Az ő történetének na­gyobb része azon a titokzatos űr­állomáson játszódik, ahová külö­nös vendégek érkeznek. Nem tudni, emberek-e, és léteznek-e egyáltalán. Helen Gordon sze­rint, aki ebben a filmben - egy fe­kete színésznő, Viola Davies alakjában - Sartorius doktor he­lyére lép, meg kell szabadulni ezektől a rejtélyes látogatóktól, Chris Kelvin viszont (akit George Clooney eddigi legjobb alakítása­ként formál meg) ragaszkodna a maga vendégéhez: halott, de most újjászületett feleségéhez. Nemcsak azért, mert szereti, ha­nem mert jóvá teheti korábbi vét­keit. A Natascha McElhione által játszott feleséget ezúttal Rheyának hívják: a név arra a mitikus istennőre utal, aki az Ég­bolt és a Föld nászából született. Soderbergh tehát a szerelmi té­ma, a férfi-nő viszony jegyében értelmezi Lem regényét. Filmje két idősíkon játszódik, a jelenbe­li drámát a múlt eseményei hatá­rozzák meg, így a két szféra egy­séges látványvilágot képez. Időnként Tarkovszkij szellem- ujjának nyoma is látható a vász­non. Ilyen az eső-motívum alkal­mazása, mindjárt a nyitó képso­ron a gyermek titokzatos alakja, s ilyen a kulturális utalásokat he­lyettesítő gyönyörű Dylan Tho­mas vers, az And death shall have no dominion ismételt idézé­se: „Ki elveszti eszét, majd észre tér, / 'Ki tengerbe vész, ismét par­tot ér; Szeretők halnak, él a szere­lem; / És nem vesz rajtuk erőt a halál.” (Kálnoky László fordítá­sa) A Solaris-bolygó, amelynek neve azt jelenti: 'naphoz tarto­zó', a 'nap', 'napfény' értelmű sol, solis származéka. Az égitest örvénylő, rózsaszínű gömbje, amely időnként megjelenik a fel­vételeken, kettős sugárzású szimbólum: pusztító, magához rántó erő, .de megvilágosodás, feltámadás is egyben. A film nyi­tottnak tűnő befejezése e polifón jelentésvilág fényében értelmez­hető. Élek még, vagy meghaltam? - kérdezi Chris Kelvin a záró jele­netben. Számunkra ennek már nincs jelentősége, válaszolja Rheya. Égyütt vagyunk. Mindaz, amit tettünk, megbocsáttatott. Nagy Imre Chris Kelvin szerepében: George Clooney, Rheya, Natascha McElhione ________________________________________________________Egy öregember emlékirataiból A présházban nincs tévé Néhány éve már nem sétáltam a Mecseken. Eleinte hiányzott. Panelerdőben élek, panelat­káktól fulladok hajnalban, s ha ki­tárom az erkélyajtót, sörgyári cef- teszag tódul be, bár virágzanak a házak között is a fák, bokrok. A városi ember előbb-utóbb min­den rosszat természetesként fo­gad el, végtelen szaladásában. A tavasz illata, a tüdőt tisztító üde levegő csak emlékeimben szuny- üyadozik. Ezért is örültem, amikor Szabó Dezső borász barátom meghívott Szajkra Emmauszra. Szabadko­zott, hogy náluk húsvét másnap­ján nincs akkora felhajtás, mint Eólyban, de egy csendes beszél­getésre, némi borkóstolásra szíve­sen vár. Úgyis ritkán látjuk egy­mást. Főként a Luca-napi borver­senyek után találkozunk, amikor Dezső átveszi az aranyérmeket olaszrizling és sauvignon blanc boraiért. Egyszer az utóbbival a Luca-vére címet is elnyerte, vele egy barrique hordót, előlapján Szatyor Győző gyönyörű faragásá­val. Meglepetésre családom hölgy­tagjainak is tetszett az ötlet, pedig ők kirándulnak, lovagolnak, tenger­parton, Balatonon nyaralnak, azaz élvezik rendre a jó levegőt, de a fal­vakon csak áthajtanak az autóval. A hagyományról alig tudtam mondani valami használhatót. Hogy német telepesek hozták, hogy az írás szerint feltámadása után Jézus megjelent az Emma- uszba tartó tanítványoknak. Hogy a Mestert, emmauszi emberek, is­meretlenül is meghívták és vendé­gül látták otthonukban... és ennek .emlékére... Mindez érthető volt, de hogy Emmausz-járáson részt venni nem csak azt jelenti, hogy nem otthon ebédelünk, s ott isz- szuk a bort, ahol termelték, hanem valami többet, azt nem tudtam ér­zékeltetni. Mikor beértünk Szajkra, a lá­nyok hangosan ámuldoztak, mi­lyen szépek itt a házak. Gazdag fa­lu - mondták. Nem naplopók lak­ják - morogtam én a szakállamba, de közben arra gondoltam, a falusi ember bizony nem nyolc órát dol­gozik. Több pincesor van egymás kö­zelében, idilli környezetben. A szőlők messzebb vannak. Mintha mesterséges sáncok oldalába épí­tették volna a présházakat. Min­den épület szerény, körben gyep és virágzó gyümölcsfák. A házso­rok közt kocsiút. Ha belépünk, nemcsak a pince tágas, a feldolgo­zótér is, ahol a régi kézi préssel szemben a modem csömöszölő is ott díszük. Csak pillantást vetek a lesózott halakra. Négyféléből fő majd a ha­lászlé. Törpeharcsát is látok, har­monikus lére számíthatunk. Első utunk a pincébe vezet. Megszem­léljük az óriáshordót, a hagyomá­nyos hordókat, a reduktív erjesz­tést szolgáló tartályokat. Köztük a díszes Luca-vére hordó üresen áll.- Nem vagyok oda a barrique borokért - mondja a gazda - szép ez a hordó így is. Háromféle bort termel Dezső, de vagy kilencet kóstolunk. Más évjá­rat, szűrés előtt, szűrés után, mindennek története van. Nem hi­valkodik, a kedvezőtlen stádium­ban levő bort is bemutatja. Sok olyant hallottunk, amit nem taníta­nak a borízlelési tanfolyamon, s nem is tartozik a fogyasztóra. De itt érdekes volt, mert minden részlet fontos annak, akitől hallottuk. Jár­tunk már vüághírű borászok pincé­jében, kóstoltuk a legmárkásabb borokat. Nem is feledjük el. De ez más. ízlettek a szép szajki borok, de mintha csak azért mentünk vol­na a pincébe, hogy kiválasszuk, ki mit szeretne majd inni az ebédhez. Olyan természetes volt minden. Míg a hal főtt, az asszonyok a háziasszonnyal körbesétálták a környéket. Én széket kaptam a présház elé, hogy a napot és a szel­lőt együtt élvezzem. Ha a panelházban valaki halat főz vagy pörköltet, az erőszakos hagymaszag több emeletet beterít. Itt pár méterre a bográcstól, a tiszta levegőn élveztem, hogy a készülő ebéd illata incselkedik a nyálkép­ződésemmel. Diszkrétnek hatott, mint körben minden. Néha emberek vonultak el, kö­szöntek, köszöntem. Itthon a szomszéd lépcsőházban lakókkal már nem üdvözöljük egymást. A férfiemberekkel beszélgettem. Barátom nagyfiával és Gyuri barát­jával. Gyuri nem iszik, nem cigaret­tázik, mégis velünk volt egész nap. Feltűnően tájékozott a világ dolgai­ban. Bár most azért morgolódik, hogy áron alul sem veszik meg a disznóit. Később tudtam meg, gyá­szol, de nem traktálta ezzel az elő­ször látott vendéget. Egyszer egy főzőversenyen zsűritársa voltam Sobri Jóskának, a híres halfőző mesternek. Volt halászlé, amire csak ránézett és 0 pontot adott, amelyikből egy kanálnyit ízlelt, ar­ra 3-4 pontot írt. Két tányérból kós­tolta meg a halat, s evett néhány kanál lét. Ezek 8 pontot kaptak. Nos Dezső 10 pontos halászlevéből a vén Sobri is evett volna. Sűrű, egyszínű és homogén volt az állaga a bogrács fenekéig. Verte is az íze a leghíresebb halászcsárdák főztjét. Ilyen pazar ételt nem lehet tömeg­ben elkészíteni. Megismertem Dezső menyét és unokáját is. Délután a kisebb fiú, Zoü jött meg sokadmagával foci­zásból. Szó nélkül vette a hébért és vitte barátait a pincébe. Ekkor fogott el kicsit az irigység. Annak ízére éreztem rá, mit jelent, ha három nemzedék él együtt. Há­rom nemzedék úgy, hogy minden­ki otthon érzi magát. Ritkán tudom meglátogatni anyámat, be kell ter­veznem, ha a közel lakó unokáim­mal találkozni akarok. Hazafelé az autóban azt mondja pszichológusnövendék lányom: - Nagyon kedves emberek voltak, de mindenki. És a halászlé! Hát igen. Nem történt semmi különös. Csak emberszabású em­berek között voltunk, embersza­bású körülmények között. S ez nagyon jól esett. Hazaérve auto­matikusan nyúltam a távirányító­ért, de megállt a kezem. Nem aka­rok még visszazökkenni. Legyen tévémentes a mai nap. Bilkkösdi László

Next

/
Thumbnails
Contents