Új Dunántúli Napló, 2003. április (14. évfolyam, 89-117. szám)

2003-04-12 / 100. szám

2003. ÁPRILIS 12., SZOMBAT 7. OLDAL KULTURA-R PORT KÖLTÉSZET NAPJA a Pécsi Városi Könyvtárban. Az általános iskolás tanulók részére kiírt Weöres Sándor versmondó verseny és kódexlap-tervező pályázat (a versenyen 18 iskola 206 tanulója vett részt) eredményhir- detését és díjkiosztó ünnepségét tartották tegnap a pécsi Várkonyi Nándor Könyvtárban. foto. múu£r andre* ♦ Bolero fanfárokkal Vamus Xavér-koncert a pécsi Zsinagógában Fanfárokra és két orgonára hangszerelt Bólé­it, közismert klasszikus dallamokat, egye­dülálló héber zsoltárt hallhat a közönség Var- nus Xavér április 15-i pécsi koncertjén a Zsi- nagógában. A művész évek óta nem szerepelt a városban, de most egy különleges és monu­mentális előadással jelentkezik. ' Olyan helyszíneket kerestem ehhez a koncertkörút­hoz, ahol jó hangzású orgonák találhatók, mert a mű­sor különlegessége Ravel Bolero- átirata, melyet két orgonával, ötö­sökkel és fúvósokkal játszunk el - mondja az estről Vamus Xavér. A hordozható orgona a sajátom, a közreműködő másik orgonamű- vész pedig egy fiatal tehetség, So- mqgyí Tóth Dániel, aki most fejezi he a Zeneakadémiát. . A pályakezdés kapcsán Xavér 'hsszaemlékezett arra is, hogy ő miként ismerkedett meg a hang­szerrel. ' Amikor ötéves koromban be­tegen feküdtem, apám fel akart 'enni nekem egy Halász Judit-le- mezt. De mellényúlt, és egy cseh mgonista bakelitkorongját húzta ki. Elsőre ebbe a képbe, a zwollei Szent Mihály templom belsejébe, j* kékes ezüstösen csillogó orgoná­ba szerettem bele. Ekkor már ta­mtam zongorázni, de onnantól hisztérikusan követeltem, hogy vigyenek orgonáim, "égül a kőbányai református templomban láttam elő- ször a hangszert a maga valójában. Ez a szerelem az °rgonával azóta is tart, ha az életem összes szenvedé­lyét, elhivatottságát összegezném, az orgona iránti ra­jongásom húzná le mindig a mérleget. ~ Az orgonazene és az egyház elválaszthatatlan. H°gy fér meg a vallással a művész? A pécsi koncerten egy héber zsoltár is elhangzik- A vallással a kapcsolatom a családomtól örököl­tem, és ez a viszony a következő: tudunk Isten létezé­séről, de amíg Isten nem jön oda hozzánk az utcán, és nem mutatkozik be, addig nem hiszünk benne.- Sokat foglalkozik a halállal. Legutóbbi könyvének címe is erre utal, sőt, nemrégiben úgy nyilatkozott 45 évig akar élni. Miért ez a halálvám?- Közvetlenül a negyedik iksz előtt ironikusnak szántam ezt a 45 éves kort, bár a családunkban igen gyakori a negyven alatti halálozás, ugyanis nem ket­tő, hanem tíz végén égetjük a gyertyát. Másrészt azt gondolom, hogy az emberi filozófia egyetlen igazán értelmes célja azt kutatni, hogy miért vagyunk itt, és hova megyünk. Egyébként az orgona­zene számomra éppen ezt adja vissza, az egész univerzumot. Vi­dor mondta találóan: orgonán ját­szani annyi/mint-az örökkévaló­ság megérzéséből és megértésé­ből fakadó erőt kinyüvánítani.- A pécsi koncerten a Bolero mellett mit hallhatunk még?- Bach d-moll toccata és fúgáját gondolom nem kell bemutatni, az egyik leggyakrabban elhangzó or­gonamuzsika. Albioni Adagioja ugyancsak közismert dallam, s ezeken túl Beethoven Egmont nyi­tánya hangzik el. Ezt az átiratot ta­valy játszottam először a Dohány utcai Zsinagógában, hétezer em­ber előtt, és hatalmas sikere volt. A Boleróval kapcso­latban pedig el kell mondani, hogy a fúvósok Angliából érkeznek, és fanfárokat is megszólaltatnak, visszaidéz­ve XIV. Lajos korát. Emellett lesz egy kuriózum, egy héber zsoltár, mely a legendás pesti főrabbi, Hevesi Si­mon 30 éves papi jubileumára készült, és azóta soha nem énekelték még el. __________________ MÉSZÁROS B. ENDRE „A ranyos” kórusok Kimagasló eredményeket értek el a napokban megtartott pécsi Éneklő Ifjúság hangversenyén a résztvevő kórusok. Az Év kóru­sa címet és Arany Diplomát ka­pott a mohácsi Park Utcai Általá­nos Iskola Nagykórusa, a kom­lói Kodály Zoltán Ének-Zene Ta­gozatú Általános Iskola kórusa, a Kodály Gimnázium Vegyeska­ra és Bartók Béla Leánykara, va­lamint a Ciszterci Rend Nagy La­jos Gimnázium Laudate Vegyes­kara. Arany Diplomában része­sült a szigetvári Tinódi Általá­nos Iskola Kicsinyek Kórusa, a Sásdi Általános Iskola kórusa, a pécsi Mátyás Király Utcai Általá­nos Iskola kórusa, amely elnyer­te a Magyar Kórusok és Zene­karok Szövetsége dicsérő okle­velét is. Az Év kórusa címet el­nyert együttesek „jogosítványt” kapnak nemzetközi versenye- ken való induláshoz. ________idi Eg y pécsi győztes A napokban fejeződött be Pécsett, a Leőwey Gimnáziumban az or­szágos Gordiusz Matematika Tesztverseny, amelyen négy kö­zépiskolai évfolyam 188 verseny­zője vett részt. A Gordiusz verse­nyek gondolata 1995-ben néhány pécsi matematikatanár fejében született meg, s 1996-ban már 600 baranyai középiskolás mérhette össze tudását. A következő évtől országossá szélesedett ki a moz­galom, majd később a határon tú­li diákokat is bevonták. Az idei döntőn a 9. évfolyamosok között a 10. lett Csörge Péter, a PTE Babits Mihály Gyakorló Gimnázium ta­nulója. A 11. évfolyamból 5. he­lyezést ért el Tolnai Gábor, a Ja­nus Pannonius Gimnázium ver­senyzője. A legjobb eredmények pécsi szempontból a 12. évfolya­mosok versenyében született, itt első lett Ruppert László a Janus Pannonius Gimnáziumból és ötö­dik Metzing András, a Leőwey Klára Gimnáziumból. cs. l. Zeneiskolai sikerek A pécsi Liszt Ferenc Zeneiskola növendékei kiválóan szerepeltek különböző versenyeken. A Fafú­vós és Ütő Találkozón kiemelt dicséretet kapott Longauer Beáta (oboa), akinek Sturcz László a tanára, Kőszegi Zsombor fagott - tanára Megyimórecz István - és a zeneiskola ütőegyüttese, felké­szítő tanáruk Balogh Jenő. A Za- thureczky Ede Országos Emlék- versenyen Wunderlich József hegedű szakos növendék har­madik helyezést ért el, tanára Zsoldos Attila. <*) Futnak a képek Hosszú, sötét árnyék „Nálam a Holocaust sosem tudott múlt időben megjelenni" - írja Ker­tész Imre A száműzött nyelv című esszékötetében, amelyben a kér­déskör több más vonatkozása mel­lett bírálja a szörnyű eseményt tár­gyul választó filmeket, így Spiel­berg híres művét is, és elvet „min­den olyan ábrázolást, amely impli­cite nem rejti magában Auschwitz messze ható etikai következmé­nyeit, amely szerint tehát a nagy betűvel írt Ember - és vele a humá­num eszménye épen és sértetlenül kerülhetett volna ki Auschwitz- ból." A Holocaust „hosszú, sötét ár­nyéka az egész civilizációra ráve­tül, amelyben megtörtént", mond­ja, s ezért, teszi hozzá, az európai tudatnak állandóan szembe kell néznie ezzel a ténnyel, a Holocaust „fekete gyászünnepe" elmaradha­tatlan - jelen idejű - része kell le­gyen e tudatnak, amely csak ily módon tehet szert a továbbéléshez szükséges erkölcsi tartalékra. Azért idéztem üyen hosszasan Kertész Imrét, hogy tisztázzam - a magam számára is -, miért fontos film Roman Polanski A zongorista (The Pianist) című alkotása, ez a tiszta szándékú, felkavaró mű, amely szerencsére mentes a rende­ző korábbi munkáinak modorossá­gaitól, és ezzel együtt melyek azok a nézőpontbeli problémák, ame­lyek esztétikailag is érzékelhetők a vásznon. Kezdjük ez utóbbiakkal. A fil­met befejező esemény, a már Len­gyelország felszabadulása után megrendezett koncert, a zongoris­tát felállva ünneplő közönséggel, hatásos és, önmagában véve, na­gyon szép lezárása a cselekmény­nek, ám, úgy vélem, egyszersmind a múltba is helyezi a varsói gettó szörnyűségeit, s ezzel leegyszerűsí­ti a Holocaust-jelenséget. Pedig Po­lanski - a film alapjául szolgáló Szpilman-emlékirat tényanyagát kiaknázva - árnyalásra, differenciá­lásra törekszik: kendőzetlenül be­mutatja a gettóbeli visszásságokat is, a mások nyomorúságát kihasz­náló seftelést, sőt, igen kritikusan szemléli a németekkel együttmű­ködő zsidók tevékenységét. Ez az elmarasztaló pillantás az ártatlanul szenvedő többség mártíriumát még tragikusabbá teszi. A németek áb­rázolását a filmnek ebben az első szakaszában mégis kissé felszínes­nek érzem. Néha az a látszat kelet­kezik, mintha csupán egy csomó gazember követte volna el a ször­nyűségeket. Számomra az idős férfit ökölcsa­pással a járdáról leparancsoló fiatal német katona jeleneténél, vagy an­nál a képsornál, amikor a lágerbeli tiszt szilveszterkor, afféle „mulat­ságként", végigütlegeli a foglyokat, sokkal megrázóbbak azok a felvé­telek, amelyek a Szpilmant meg­mentő német parancsnokot mutat­ják be. Művelt, zeneértő ember, hu­manista lélek, aki még a köpenyét is odaadja az általa bújtatott zsidó­nak. Miért érzem oly súlyosnak ezt az epizódot? Mert a brutálisan vere­kedő, kiszolgáltatott embereket bántalmazó náci, szörnyű monda­ni, de egyszerű eset, világos képlet. Ám ezt a parancsnokot látva - aki egyébként szovjet hadifogságban halt meg - szinte belehasít a néző­be a kérdés: ha ilyenek is voltak köztük, mert voltak, akkor hogyan történhetett meg ez a rémség. Ez a kérdés - a jelenben tevődik fel. A film második fele, amikor Szpilman különféle lakásokban, ro­mos épületekben bujdosva, abla­kokból kitekintve, csak szemlélő­ként figyeli az eseményeket (s lesz, közvetve, tanúja a gettólázadás­nak, a varsói felkelésnek), művészi szempontból egységesebb. Adrien Brodyjátéka is ekkor a legelmélyül- tebb. Es látunk egy képet, ami ben­ne marad az ember szemében. Az utcai harcok során a németek há­tulról lelőnek egy menekülő nőt, aki térdre esik, majd előre görnyed­ve meghal. így marad ott az úttes­ten, ebben a különös testtartásban. Mintha az elmozdíthatatlan je­len időben térdelne. Nagy Imre Wladyslaw Szpilman szerepében Adrien Brody Egy öregember emlékirataiból Ninive ^niikor e sorokat írom, hull a hó. A gyümölcsfákon virágok dide­regnek. A televízióban a fegyver- fsakra, menekülő diplomáciai onvojra, kórházra, újságírók zállására lövő felszabadítók már urtös bombát is bevetettek az bakiak érdekében. E bomba több zaz civil mohamedánt segített ~r*ah színe elé, a Paradicsomba, 'keres a diktátor elleni harc. Az rabok fosztogatnak, a tankok Pjdotabelsőkben randalíroznak. ‘"Megteremtik az újjáépítés szük­ségességét. Csak a meteorológusok adnak í^nyt. ígérik, hogy mire ez az as megjelenik, visszalopakodik ‘fasz, virágvasárnapra csitul­ok a böjti szelek. A katonai fMakértők nem ígérnek békét, mtsvétra sem. ni fe 3 Színház téren hétfőn süt- p.jteS a nap, hogy a Maskarás h,-.; §%alábasai és a tojásírók, hgg'te'váró hangulatot teremt­Magam, Tarján Gábor hétfő esti előadását várom a Dominikánus Házban. Ő, aki a régi eszközök funkciójának, készítésének titkát ismeri. Könyve, a Mindennapi ha­gyomány - illusztrációit Szatyor Győző rajzolta -, a tárgyi néprajz alapműve. Gábor húsz-egynéhány éve még néprajzi táborokat veze­tett nyaranta, Magyarlukafán. A fi­atalok jurtát építettek, növényekkel festették a gyapjút, gally-szövőszé­ken szőttek, természetes anyagok­ból használati tárgyakat készítet­tek, megidézve őseink világát. So­kan értették meg itt, hogy nem volt primitív a korábbi kultúrák kreatív embere. Ezt csak a fogyasztói társa­dalomban eltompultak vélik róla, akik már elvesztették bensőséges kapcsolatukat a természettel. Bár 14-én, Rítus, szokás, ünnep címmel beszél a húsvétról, gon­dolom a hímes tojások motívuma­inak elemzésére is sort kerít, nem csak a liturgiára, s a gyerekjáté­kok dramaturgiájára. Sajnos, mint a vicc Mórickájá­nak, mindenről ugyanaz jut eszembe. Szeretnék rítusról, hús­vétról beszélni, de a világcsendőr agressziója körül járnak gondola­taim. Nem véletlenül. Nekem a Folyamköz, a civilizáció bölcsője, Kurdisztán az agrárkultúra szüle­tésének színtere. Ha látom, hogy Basrában már az óvárost rombolják, eszembe jut: nem messze innen léteztek a sumér Úr és Uruk romjai, amelye­ket már az öbölháborúban szét­bombáztak. E városokban megta­lálták az özönvíz előtti és utáni ki­rályságok dokumentumait, s a hatezer éves iszapréteget. Ez az üledék bizonyíték, hogy amit a Nimród eposz és a Gilgames epo­szok ékírásai elmondanak a víz- özönről, s ami Noé nevével az Ószövetség könyvébe is bekerült, nem mese. Történelem. Basra fölött, a Tigris és Eufrá- tesz összefolyásánál, országnyi mocsárban, nádházakban, nád­csónakokon, baromfik, vízi biva­lyok és kutyák közt él egy nép. A világ legszabadabb, legfüggetle­nebb népe. Datolyát esznek. Öt­ezer éves életformát őriznek, állí­tólag a sumér kori alapnépesség utódai. Nem ismerik a betegséget. Madanoknak nevezik őket. Az arabok nehezen érték el a XX. században, hogy legalább szemé­lyi igazolványt váltsanak. Vajon őket már felszabadították? Vagy a mocsár felégetése, elfertőzése, még várat magára? Moszult bombázzák, lövik, el­foglalják. Hiába rejti az egyik dzsámi Szent György porhüve­lyét. Hiába őrzi a város, a párthus korban itt prédikáló Szent Péter, Szent Tamás, Szent Bertalan em­lékét, nem beszélve Jónás és Dá­niel prófétákról, akik a muzulmá­noknak is szentek. Hatezer éve itt kereszteződnek a karavánutak. Csak előbb a Tigris jobb partján páváskodó Ninivében, majd a gő­gös város pusztulása után, a bal parti Moszulban. Lehet, hogy Mo- szul is az ókori Ninive sorsára jut? Nagycsütörtökön délután, a Színház téren, az iskolás gyere­kek Schneider Mónika tanárnő irányításával, népi gyermekjáté­kokat adnak elő. Az egyikben azt éneklik: „Ninive, Ninive, király, király biztos..." Fölfejthetetlen néphagyományaink minden réte­ge. De dramatikus játékaink leg­mélyén ősi történet, egy-egy va­rázsszó rejtőzik, amit már nem értelmezhetünk pontosan, de ezek a motívumok sokszor a Tig­ris és bal oldali mellékfolyója, az alsó Zab környékére utalnak. Ninivétől délre állt valaha Nimród városa. Nimródról a Bib­lia nyomán még számon tartjuk, hogy „nagy vadász vala Jahve előtt", s övé volt Ninive, Bábel, Uruk, Akkád és Sineár földjének minden teremtménye és java. Ám a modern tudományosság­nak nevezett szolgalelkűség már feledtette, hogy a magyar nép így nevezte az Orion csillagképet, s a mítoszok szerint az ő fia Hunor és Magor. A szubartu királyság a Tigris és az Eufrátesz forrásvidékén ezer évig ellenállt az asszír hódítás­nak, majd a szavárdok, Nimród unokáival elvonultak a Kaukázus felé, az Aral-tó felé, amerre már korábban is terjeszkedtek. Men­tek a rokonok után. Más-más né­ven, más-más időben, több nép vált ki belőlük. Legkésőbb a ma­gyar. Ám azok a szavárd magya­rok, akiket a térképek a Kaukázus alatt jelölnek Árpád kora után, a kettéváláskor csak a rokonokhoz mentek vissza! Bulcsú és Tor­más, Árpád unokái, Bizáncban, 948-ban Konstantin császárnak elmondják, hogy népük régi neve „Sabartoi-ásphaloi” volt. Ez he­lyes fordításban alsó-zab-úr-földi-t jelent. (Sab = Zab) Van egy különös minta a hús­véti tojások között. Tévesztett út­nak nevezik. Főként Moldvában, Erdélyben gyűjtöttek ilyent, de a Dunántúlon sem ismeretlen. A motívum egyik változatát vizsgál­va, Varga Géza, a bronzkori írás szakértője, az Ararát környékét, a Tigris és Eufrátesz forrásvidéké- nek stilizált térképét vélte felfe­dezni. Négy folyóval (az Araxes és a Kizilmak is itt ered). Szerinte ez a bibliai Éden. Itt találjuk most három ország területén a kurdo- kat, akiknek fegyveres támogatá­sát ősi ellenségük, az arabok ellen elfogadták az amerikaiak, de már előre megmondták, ne is álmodja­nak önálló államról. Nemrég sok ezer horvát és bosnyák halt meg, míg az USA hangoztatta, hogy az egységes Jugoszlávia fennmaradásában érdekelt. A csendőröket sosem az jelle­mezte, hogy gondolkodnak. Bükkösdi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents