Új Dunántúli Napló, 2003. március (14. évfolyam, 59-88. szám)
2003-03-08 / 66. szám
6. OLDAL KULTURA-RIPORT 2003. Március 8., szombat Életkérdések A világ a miénk, de osszuk szét, ami bennünk jó Tegnapi számunkban közöltük dr. Papp Lajos szívsebész professzornak a SERRA lelkiségi mozgalom szervezésében tartott előadásának első részét. Most a beszéd folytatását olvashatják. Komoly tudósok, filozófusok, papok, orvosok nagy-nagy bölcsességeket mondanak, de joggal kérdezik meg, hogy mi a megoldás. Ne csak papolni tessék erről, hiszen 2002 év óta, vagy 2003 év óta megkaptuk azt a lehetőséget, a tanácsot az Ember-Istentől, Jézus Krisztustól, hogy másként tegyünk. Önök is, mint én, mindannyiszor gondolkodunk e felől, és utamban, keltemben, ahol jártam az országot, és próbáltam okosakat mondani, kaptam egy nagyon szép, verstanilag nem kifogástalan, de tartalmában mindent, amit össze kell foglalni - mi a teendő ebben a helyzetben itt és most -, azt elmondta egy néni, egy iregszemcsei tanító néni. 81 évesen küldte el hozzám az ő Miatyánkját, ami így szól: AZ ÉNMIATYÁNKOM Mikor a szíved már csordultig tele- Mikor nem csönget rád soha, senki se - Mikor sötét felhő borul életedre - Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe: Ó „Lélek” - ne csüggedj! Ne pusztulj bele! Nézz fel a magasba - reményteljesen, S fohászkodj - MIATYÁNK! KI VAGY A MENNYEKBEN. Amikor a magányod ijesztően rádszakad - Mikor kérdésedre választ a csend nem ad - Mikor körülvesz a durva szók özöne - Átkozódik a „Rossz”, erre van Istene!... Ó „Lélek” - ne csüggedj! Ne roppanj bele! Nézz fél a magasba - és hittel rebegd: Uram! SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED! Mikor mindenfelől forrong a „nagyvilág” - Mikor elnyomásban szenved az Igazság - Mikor felszabadul a Pokol a Földre - Népek homlokára Káin bélyege van sütve: Ó, „Lélek” - ne csüggedj! Ne törjél bele! Nézz fel a magasba: hol örök fény ragyog, S kérd: Uram! JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD! Mikor belédsajdul a rideg valóság - Mikor életednek nem látod hasznát - Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve - 0 „Lélek” ne csüggedj! Ne keseredj bele! Nézz fel a magasba - hajtsd meg homlokod S mondd: Uram! LEGYEN MEG A TE AKARATOQ1 Mikor a .kisember” fillérekben számol - Mikor a drágaság az idegekben táncol - Mikor a „gazdagság” milliókat költ, hogy éljen - És millió szegény a,kincstől” hal éhen... Ó „Lélek", ne csüggedj! Ne roskadj bele! Nézz fel a magasba - tedd össze két kezed- S kérd: Uram! ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET! Mikor életedbe lassan belefáradsz - Mikor hited gyöngül - sőt ellene támadsz - Mikor, hogy imádkozz: nincs kedved, sem erőd - Minden lázad benned: hogy tagadd meg „Őt”!... Ó „Lélek” - ne csüggedj! - Ne egyezz bele!!! Nézz fel a magasba - s hívd Istenedet: Uram! - segíts! - BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET! Mikor hittél abban: hogy téged megbecsülnek - Munkád elismerik, lakást is szereznek - Mikor verítékig hajszoltad magadat - S később rádöbbentél: hogy csak kihasználtak...! Ó „Lélek” - ne csüggedj! Ne ess kétségbe! Nézz fel a magasba: sírd el Teremtődnek: Uram! MEGBOCSÁTOK-AZ ELLENEM VÉTŐKNEK... Mikor a „nagyhatalmak” a békét tárgyalják - Mikor BÉKE SEHOL!!! - Csak egymást gyilkolják!... Mikor a népeket a vesztükbe hajfiák - S kérded: Miért tűröd ezt?! Istenem! MIATYÁNK!... Ó „Lélek” - ne csüggedj! Ne pusztulj bele!!!.. Nézz fel a magasba: s könyörögve szólj - Lelkünket kikérte a „Rossz” - támad, tombol!... Uram! Ments meg a kísértéstől! MENTS MEG A GONOSZTÓL!-Ámen UTÓHANG: S akkor szólt a Mester: kemény - szelíden: Távozz Sátán! Szűnj vihar!!! Béke - csend legyen! Miért féltek - ü, kicsinyhitűek?... Bízzatok! Hiszen Én megígértem nektek: Pokoli hatalmak rajtatok - erőt nem vesznek!... Hűséges kis nyájam - Én Pásztorotok vagyok - S a végső időtóg VELETEK MARADOK!!! Hogy nem téveszt az ember irányt? Mi itt a baj? Ha kinyitják a televíziót, ha hallgatják a rádiót, mindenki szabadságról beszél. Mindenki arról beszél, hogy meg szeretné menteni az emberiséget, mindenki arról beszél, hogy azok a gonoszok, mi vagyunk az igazak, én, ez az ember, aki itt áll, ez mondja az igazságot, ő a gonosz. Ez az állam azt mondja, hogy én képviselem a jót és az igazságot, és ők a gonoszok. Mi történt? Mikor történt a nagy hiba? A francia forradalommal kezdődött a baj. Mert a francia forradalom az úgynevezett felvilágosodás kora volt az a pillanat, amikor megpróbálták Istent letaszítani a trónról, mert emberi léptékkel mérjük a szabadságot, az egyenlőséget és a testvériséget. Mert hogy mi egymás szemében nem vagyunk egyenlőek, nem vagyunk egyformák, nem vagyunk egyformán szabadok. Az Isten előtt vagyunk egyenlőek és egyformák, számára vagyunk egyformán fontosak, mindenki, minden teremtett, született hatmilli- árd ember, aki ezen a földön él. Ha az ember maga határozza meg a szabadságot, akkor összekeverednek a dolgok, hiszen már a francia forradalom hajnalán mit jelentett ez a szabadság, hogy Marat Robespierret küldte, Robespierre a többieket a bitófa, a guillotine alá, és az ő szabadságuk azt jelentette, hogy a francia arisztokratákból negyvenezret megöltek. Ez az emberi szabadság. Nekem szabad gyilkolni a másikat. Ha az ember irányt keres, ha földre hajtott fejjel valamerre elindul és sűrű erdőbe ér, nagyon-nagyon gyorsan és könnyen eltéved. Ha van tájolója, iránytűje, akkor az esetek egy részében fölveszi az északi irányt, de elég, ha egy nagyobb vasmag, vasépület, vagy netalán tán a földben lévő vastartalom megzavarja az iránytűt. Hogyan nem téveszt az ember irányt? Ha a földről fölemeli a fejét és föltekint az égre, mert az Északi sarkcsillag mindig északra mutat. Ha a földre szegezi a tekintetét, és földi léptékkel méri az igazságot, akkor igen gyak- raneltéved. Föl kell emelni a tekintetünket a földről az ég felé, mert ott van az - a néni is erről írt hogy kiben lehet bízni, miben lehet bízni? Miért féljük a halált?-AmenHát nem a mindennapok a győzedelmesek? Van már Önök között olyan, aki a másik oldalról jött vissza? Van tapasztalata, hogy az borzasztó? Persze, ha a kezünkbe vesszük a halálunk pillanatát is, mert a ránk mért keresztet nem vagyunk hajlandók viselni, amikor majd emberek döntenek arról, hogy ki mikor haljon meg, hiszen már arról döntünk, hogy ki, mikor és mennyi szülessen, mert hatmillióval kevesebben vagyunk ebben az országban, mint lehetnénk, mert annyi magzatot pusztítottunk el. Ez nem elég, most már a halált is a kezünkbe akarjuk venni, sőt az sem elég, hogy megölünk csecsemőket, és megölünk idős embereket, most már a saját képünkre és hasonlatosságunkra akarunk embert teremteni. A teremtés szentsége: Isten saját képére és az ő méltóságára teremtette az embert. Most tessék elképzelni, hogyha az ember ezt is a klónozással kézbe veszi, hány Hitler, hány Sztálin, hány gonosz ember lehet közöttünk? Nem elég az, ami most van? Egyetlen egy búzaszem De mégis. Magyarországon élünk. Oly sok mindent mondanak a magyar népről. Hivatkoznak Attilára, hivatkoznak Árpád apánkra, Szent István királyra, hivatkoznak hőseinkre, Hunyadi Mátyásra, én pedig azt mondom, hogy én egyetlen egy dologra hivatkoznék az ezeréves, kétezer éves, ötezer éves történelmünkben: a magyar népre. Merthogy mindenkor ők tették azt, amit tettek és a jövőben is ők fogják tenni. Mi a magyar nép legcsodálatosabb tulajdonsága és legnagyobb hibája? Ugyanaz: nem tud gonosz lenni. Tessék megnézni a világtörténelemben a forradalmak történetét. A magyar ember lett légyen ez bármikor - nehogy Dózsa Györgyöt mondják, az más volt nem tudott pusztítani magyar magyart, de még magyar másokat sem. Hogy a legutóbbi eseményekre célozzak, 1956-ra, amikor mindenkiben benne volt az a közeli fájdalom, amit családtagjaival tettek és mégsem haltak meg többen, mint egy tucatnyi ember, és az sem biztos, hogy a rossz szándékból történő halál volt. Van egy ezeréves tapasztalatunk: nem tudunk gonoszok lenni. Márpedig hogy szól a nagy tanítás? Hogy mindenkit saját fegyverével legyőzni. Ezer éve tanuljuk meg azt, hogy nem tudunk olyan gonoszak lenni, vagy annál gonoszabb, mint az ellenségünk, tehát eleve, ha ezen az úton járunk, akkor vesztésre vagyunk ítélve. De van egy másik példa, van egy másik út, amit nem próbáltunk meg igazán az elmúlt ezeréves történelmünk során. Pedig kettőezerkét évvel ezelőtt az Ember-Isten megmondta, hogy mit kell tennünk. Ugye, Mózes, amikor lehozta a kőtáblákat, akkor tíz parancsnak kellett lenni, hogy az emberiség hellyel- közzel ne gyilkoiássza egymást és magát, hogy lehessen emberi módon élni, és ez a tíz parancs Krisztussal fölöslegessé válik, mert a szeretet törvénye nem ismeri sem a gyilkosságot, sem a hazugságot, sem a hamis tanúságot, és hadd ne soroljam tovább a Tízparancsolatot. Vajon miért nem élünk ezzel az isteni kegyelemmel? Talán azért, mert nem hiszünk benne kellőképpen. És amivel kezdtem az előadást, hogy mit tehetünk, az egyén mit tehet, az egyes ember mit tehet ebben a borzalmas világban, akkor mindig menekül, hogy pici vagyok én ahhoz, maga sem tudott semmit sem csinálni, meg ezek a jó szándékú politikusok sem tudták megváltoztatni, Krisztus is belehalt - azt is megfeszítették - a nagy jóságába. Hatmilliár- dan vagyunk, ebben az országban alig többen, mint tízmillióan. Mindannyian egy-egy búzaszem szerepet töltünk be ebben a hatmilliárd búza-ember tengerben. Fölteszem a kérdést, hogy elképzelhető-e az, hogy a serpenyőben há- rom-hárommilliárd, hazánk serpenyőjében öt-ötmillió búzaszem, emberszem van. Elképzelhető, és hogyha ez a mérleg pontosan ki van egyenlítve, akkor egyetlen egy búzaszem elbillenti jobbra vagy balra a mérleg nyelvét. Na ennyi szerepünk van. Nem több, de mindenkinek úgy kell élni az egy szem búzaszem életével, hogy lehet, hogy a világ sorsa, lehet, hogy az országom sorsa rajtam fordul meg. Sok szeretetlángocska Merthogy miből van korlátlan lehetősége az embernek? Vagyona: ki szegény, ki gazdag. Életben, időben: ki öreg, ki fiatal. De ott bent: ki akadályozza meg az itt ülőket és az innen távol lévőket, hogy szeressenek? Annak nincs mennyisége, nincs határa, és nem függ a másiktól. Az csak tőlem függ. Én sugárzóm és mindenki, aki meggyújtja magában ezt a pici egy gyertya sze- retetnyi lángocskát, a nagy sötétségben nagy világosság tudna támadni. És azt is kell tudni, hogy a szeretet mindig legyőzi a gonoszságot. A világosság mindig legyőzi a sötétséget. Tapasztalták-e azt, hogyha ülnek egy setét szobában, meggyújtják az egy szál gyertyát, világosság lesz. Kinyitják az ablakokat, beengedik a külső sötétséget, de a gyertya fényét nem halványítja el. Minél több gyertyát gyújtunk a szobában, annál világosabb lesz. Fordítva: ha sötét van a szobában és világos nappal kinyitjuk az ablakokat, nincs olyan erő, mely a világosság bejövetelét megakadályozná. A világosság, a fény, mindig legyőzi a sötétséget. Csak hisznek-e annyira benne, hogy ez a bennünk, bennem, Önökben lévő jóság és szeretet tudja megváltoztatni a világot. Ez a fő kérdés. Hisznek-e annyira benne, hogy nem azt mérlegelik, hogy én szeretek és ő nem szeret, mert a krisztusi tanítás ott van a szeretet tanításában: aki téged megdob kővel, dobd vissza kenyérrel. Ha megütik orcádat, jobbat, tartsd oda a balt. S erre mondják azt, Önök közül nagyon sokan vannak, Salamon Béla ha tetszik emlékezni, vagy tetszenek emlékezni azzal a bizonyos hasonlattal azt mondta, hogy „Aki téged megdob kővel dobd vissza kenyérrel - azóta stráfkocsival járok a pékhez.” De van példa. Volt egy ilyen pici, vékony ember, valahol Indiában. Nem volt fegyvere. Egy szobában, fehér vászonban egyedül ült, és egyedül a nagy hitével, a békességével, a szeretetével legyőzte az akkori világ egyik legerősebb hadseregét, az angol-brit korona coloniális hadseregét. Ez Gandhi volt. Krisztus is legyőzte, hogyha nem is nagyon sokat tudnak róla - mert a krisztusi szeretetnek volt egy évszázada a második-harmadik évszázadban -, de akkor a gonoszok legyőzték. Most ugye hogy is szól az írás? Ha nagy a baj, jő a segítség. Hát most igazán nagy a baj, és jönni kell a segítségnek. De mindenkinek meg kell gyújtania a maga kis lángocskáját. De még az sem elég. És tulajdonképpen ezzel szeretnék búcsúzni Önöktől. Mert a szeretetben rejlő, a fényből megjelenő boldogság, ami az embernek - ha ezt meg tudja tenni - élete részévé válik, ez nem tartható meg magunknak. Hamvas Béla tanácsaival kívánok Önöknek nagyon sok szeretetlángocska- gyújtást. Ha nagyon nehéz is. Meg ha időnként elfújja a szél, elfújja a gonoszság. Újból meg lehet gyújtani. Egészen addig, míg a gyertyánk csonkig nem ég. Amíg élünk, mindig meggyújthatjuk. A Hamvas Béla-i üzenet így szól: „A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Most, amikor elküldték, az útra bocsátó hatalom így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint saját magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd, senki sem tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Elbocsátalak téged is, mint mindenkit, felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, s minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tiéd!” Menjünk, mert a világ a miénk, de osszuk szét, ami bennünk jó van. És gyújtsuk meg ezeket a kis lángocskákat minél többen, hogy minél nagyobb világosság legyen. Egyetemi esték Európa tere - a tér Európája Dr. Tóth József intézet- és tanszékvezető egyetemi tanár, a Pécsi Tudományegyetem rektora az Egyetemi esték keretében Tér és földrajz a tudományban címmel tartott előadást. Európa már rég nem kizárólagosan földrajzi fogalom, földrajz nélkül azonban legföljebb csak egy ilyen nevű, szeretnivaló hölgyre gondolhatnánk. Európát a földrajztudomány mai állása szerint 51 állam alkotja, ez pedig, ha még oly furcsa is mindössze 14 országot jelent. Az országok ugyanis többé-kevésbé természetes úton-módon, hosszabb időintervallumok alatt jöttek létre. Az államok születésében azonban az esetek sokaságában az „erősebb kutya barátkozik” elve érvényesült. A művi úton létrejött országok születésénél pedig uralkodók, hadvezérek, politikusok, a hatalom emberei bábáskodtak, így a természetes ország-alakulatok háborúk, világháborúk szabdalta felszínére zagyva, értelmetlen vonalak kerültek.. A „határok”, ahol esetleg lőnek is... Az így körberajzolt területeken azután államok alakultak, így távolodott el egymástól az országok és az államok száma. Mindezzel valójában senki sem járt jól. A földrajztudomány első számú alapkategóriája a tér. A tér fogalmában, ennek mai értelemben vett globalitásában természeti és társadalmi tényezők vannak jelen, és hatnak egymásra. A tér négy fő alrendszerből áll, és eg/tetraéder modellel jellemezhető. Az egységes globális jellegben a társadalmi komponens hatása erősödik. Ha ugyanannak a térnek az indusztriális, a pre- vagy posztindusztriális helyzetét vizsgáljuk, akkor egy további alapkategória válik döntővé. Ez az idő. 2003 egy olyan időpont amikor a földkerekség egyes távoli zugaiban az ott lakók még olykor-olykor jóízűen megeszik egy-egy embertársukat... Másutt, például Mongóliában örülnek, ha felbukkan valahol egy kis ipar. Nyugat-Európa posztindusztriális területein azonban gyökeresen eltérő a helyzet. A kapcsolatrendszereket a település, a vonzáskörzet, a régió, az országok képezik. Másfelől a rendszer községből, „járásokból”, megyékből és az országból áll, a szűkebb és tágabb értelemben vett vonzáskörzet elvezet a régió fogalmához. A természeti, társadalmi, gazdasági és infrastrukturális alrendszerek fejlettségi szintjei térségenként mások. Ezzel együtt meghatározók. A történelmi értelemben vett országokat, mint például Ibériát, Skandináviát, Britanniát, Franciaországot, Németországot, Itáliát és nem utolsósorban Kárpátiát mindig is régiók alkották. A rendkívül érzékletes, izgalmas és szellemes előadásban szó esett arról is, hogy minden országnak, így Kárpátiának is van egy szív-területe. Ez esetünkben a Székesfehérvár, Esztergom, Vi- segrád, Buda, Budapest jelezte térség, ami a régiók számára különleges funkciókat is jelentett. A határok ésszerűtlen voltára mi sem jellemzőbb, mint hogy az például elmúlt fél évszázad legkeményebb határa Magyarország és a „legbarátibb” ország, a Szovjetunió között húzódott. A tudomány szempontjából a tér súlyos megsértését képezik a nonszensz, abszurd határvonalak. Ezek a nyugati példákhoz hasonlóan várhatóan az Európai Unió Kárpátiájában is jelképessé válnak majd. Ennek a térségnek a - jó minőségű, gyorsforgalmi utakkal könnyen bejárhatóan is érzékelhető - egysége csak Európa egységének keretében éledhet újra.- Ezért vallom magam is, hogy az Európai Uniónak nincs alternatívája - fejezte be nagy tetszéssel fogadott előadását dr. Tóth József. A.
