Új Dunántúli Napló, 2002. november (13. évfolyam, 298-326. szám)
2002-11-20 / 316. szám
6. OLDAL K ŐRÖS BEM UTATKOZIK 2002. November 20., szerda Kórós nyitottá vált Eldugott kis falu a Harkány Sellye útvonaltól északra. Korábban csak nagy kerülővel, a sámodi útra térve lehetett eljutni Harkányba, a kilencvenes évek közepén több falu összefogásával megépült a Rádfalva felé vezető út, ezzel Kórós is nyitottabbá vált. Azóta is ez volt a legnagyobb beruházásuk, most azért harcolnak, hogy az út szélesítésével ezen a vonalon buszjárat is közlekedhessen. Autóbusszal ugyan könnyen elérhető, de ha valaki nem sajnálja a fáradságot, begyalogol, vagy kerékpározik a tőle két kilométerre lévő Sámodra, s onnan már vasa 600 főt, aztán a modernizáció, no meg az igen költséges infrastruktúra kiépítetlensége a lakosság elvándorlásához vezetett. Az itteniek többnyire a mezőgazdaA falu központja úton is elérhető a közeli Harkány, vagy esetleg a megyeszékhely is. Valamikor nagy település volt, lakosság a XIX. század végén elérte KÓRÓS LAKOSSÁGÁNAK ALAKULÁSA 5701 B J _____________ 280 1 J _] 246 Ti _J 245 i 1930 1960 1996 2001 Ságból éltek, a második világháború után, a hatvanas években a téeszben dolgozott a legtöbb kó- rósi, a háztáji meg plusz jövedelmet jelentett. Mindez'a szövetkezet felszámolásával megszűnt, egy csapásra sokan váltak munkanélkülivé, néhányan ugyan el tudtak helyezkedni, ám a munkaképes korú lakosság jó része ma is tétlenségre van ítélve. Kihasználták az alkalmat, a kilencvenes évek elején döntő mértékben állami segítséggel kiépítették a vízmüvet, minden háztartás hozzájuthatott az egészséges ivótás templomok egyik legértékesebbje a kórósi, Gyarmati János vajszlói asztalosmester keze munkáját dicséri. A falu körzetében lévő földbirtokok többségét gazdaságok bérlik, a kárpótlás során ugyan néhányan földhöz jutottak, ám tulajdonuktól hamar megszabadultak, olcsó pénzért adták tovább a felvásárlóknak. Egyébként sem tudtak volna mit kezdeni tulajdonukkal, gyorsan pénzhez akartak jutni. A lakosság ellátását vegyesbolt biztosítja, kocsma is található a polgármesteri hivatal szomszédságában. Az egészségügyi ellátást a háziorvos végzi, a rendelőt is kialakították. A nagyobb bevásárlásra azonban már Vajszlóra vagy Harkányba kell utazniuk, ám erre kevesen vállalkoznak, nagy itt a szegénység, sokaknak még a naam a lakosság ritkán veszi igénybe, jobbára csak az iskolások használják csoportrendezvények megtartására. Az itt lakók többsége valamikor református vallású volt, azonban már a katolikusok is egyre többen vannak. Temploma református, a 18. század végén épült, akkor még torony nélkül. 1795-ben ezt is hozzáépítették, 40 . évvel később még bővítették is. A műemlék építmény különös értéke a festett, kazettás mennyezet, s virágmintával borított a két karzat. A vízhez. Az utakat járdákat is felújították, a folyamatos karbantartásra viszont már nem jut pénz, hiszen a költségvetés nagy része az önkormányzat működésre megy el. Pályázni ugyan sok mindenre lehet, ám ha nem tudják biztosítani az önrészt, tulajdonképpen nincs is értelme jelentkezni. Gázra, szennyvízcsatorna kiépítésére nincs pénzük, a lakosság túlnyomó többsége alig tudja összekaparni a napi élelmiszerre valót, a százezer forintos hozzájárulást igénylő fejlesztésekre gondolni sem mernek. A kiskorúak közül az általános iskola alsó tagozatosai helyben kaptak egészen a múlt évig oktatást, a felső tagozatosok, valamint az óvodások már Vajszlóra járnak. A kultúrház ugyan lehetőséget biztosít a közösségi együttlétre, pi betevő falat előteremtése is gondot okoz. A település fennmaradása a fő cél - mondja a polgár- mester, Rózsási János -, hiszen itt a legégetőbb problémát jelentő munkahelyek még a távolabbi jövőben sem létesülnek, ráadásul a környező települések is ilyen gondokkal küszködnek. Próbálkozunk ugyan az Agórával egyezkedni, s szerződést kötni a kul- túrházban működő, csökkent munkaképességűeket foglalkoztató üzem létrehozásáról, ám megállapodás eddig még nem született. Kóróson igazi látványosság csak a műemlék templom (amely manapság már automatikus, elektronikusan vezérelt haranggal működik), de ez édeskevés az idegenforgalom fellendítésére. magyarországi kazet- A híres kórósi református templom A FALU TÖRTÉNELME Már az őskorban alkalmas volt a vándorló népek letelepedésére, ám bizonyíthatóan csak a IX. századból maradt fenn emlék az állandó lakosságról. A jelenlegi területétől körülbelül egy kilométerre lévő Palaj-pusztán találtak ezt alátámasztó tárgyi emlékeket. Ezeket már a Nemzeti Múzeum tárolójában lehet megtekinteni. Az 1848-49-es szabadságharcban több falubéli is részt vett a Mészáros Albert vezette szabadcsapatban. A későbbiek folyamán csendesen tettek a falu napjai, az első és a második világháborúban elesetteknek nemrégiben állítottak kopjafát a templom kefében. A lakosság körülbelül egynegyede kiskorú, valamivel nagyobb arányú a nyugdíjasok száma. Faluképe aránylag rendezettséget mutat, a templomkertben van játszótér, a főtéren sportpálya, a főút mellett pedig ültetett facsemeték sora jelzi, hogy az itt lakók próbálnak a település arculatán változtatni. A falu gazdái A település polgármestere Rózsási János (76 éves, nyugdíjas), alpolgármester Vass István (41, könyvelő). Az önkormányzati testület tagjai: Kis Lázár (31, rokkantnyugdíjas), Laudon Zoltán (34, traktoros), Táncsics Zsolt (32, traktoros) és Metró Sándor (50, buszsofőr). Körjegyző Papp Csilla. A kisebbségi önkormányzat tagjai: Bogdán István, Faragó Sándor, Kis Zoltánná. w koros, dunantulinaplo. hu Az összeállítás a Baranya Megyei Közgyűlés támogatásával készült. Összeállította: Békéssy Gábor C Ú N B E M U T A T K O Z I K Cúnban fogy a lakosság Az itt lakók lassú fogyásában nem lehet csodálkozni, ide új lakó nem költözik, a régiek meg lassan kihalnak. Munkahely nincs, a gyermekek ugyan a falu lakosságához képest sokan vannak, legtöbbjük azonban iskolavégeztével szintén nem jut munkához. A községnek nincs vasútállomása, megközelítése csak busszal lehetséges. A járatok számával nincsenek megelégedve, azt szeretnék ha legalább a fél tízes busz is bejönne Cúnba. Erre viszont kevés az esélyük, ugyanis a plusz küométereket valószínűleg a falunak kellene fizetöCsámóta Máriagyűd ny W-:Terehegy Márta , u , . * akiós :<o őlpacsfa Kovácshifía Orávaszóboics • Ma!!v Só finrriica nie, márpedig erre nem telik a szűkre szabott költségvetésükből. Kémes az összekötő kapocs, ide járnak a gyerekek iskolába és óvodába, naponta jár be velük a busz, néhányan vállalják a napközit is, itt ismerkedhetnek meg a gyerekek az iskolában, valamint a teleházban a számítógép rejtelmeivel. A faluban kevés a komputer, a gyerekek legtöbbje számára elérhetetlen, így azután az internettel is teleházban kell ismerkedniük. A vezetékes vízszolgáltatáshoz 1992-ben jutottak hozzá a faluban, minden háztartás vezetékes vízzel rendelkezik, a vízmüvet közösen tartja fenn Kémes és Cún. A gáz bevezetésére nem gondolnak, csatornázásra pedig egyáltalán nem telik az ittenieknek. A fürdőszobás lakások száma csekély, leginkább az olcsó fával fűtenek, a szennyvíz eltávolítása tartálykocsival történik. Az utak, járdák rendbe rakása valamikor régen megtörtént, mostanára azonban olyan mértékben leromlott az állapotuk, hogy felújításukról gondoskodni kellene. Az egyik belterületi út rendbe rakása sem tűr halasztást, a következő évi költségvetéskor erre is megpróbálnak pénzt szerezni. A kultúrház belső felújítása folyamatban van, a polgármesteri hivatal tatarozásával azonban már elkészültek. A polgár- mester Vas Sándor ugyan szeretné a falu közösségi életét fellendíteni, a kul- túrházba életet lehelni, ám a felnőttek többségét ki sem lehet mozdítani a házból, a gyerekek szívesen jönnének, ám az oktatás és a tanulás miatt nemigen érnek rá. A szociális földprogramban jövőre vesznek részt, növény- és állat- tenyésztésre kértek állami támogatást, meg is kapták, most mérik fel, ki az, akinek háztáji kis földecské- jén önkormányzati segítséggel legalább az ellátásukat biztosító élelmiszereket elő tudnák állítani. ■ A polgármesteri hivatal Tatarozzák a házakat A KÖZSÉG TÖRTÉNELME A község neve először az írott forrásokban 1346-ban bukkant fel Chehy formában. A Csehi helynév cseh telepesekre utal. A török hódoltság alatt is folyamatosan lakott település, lakossága a XVII. és a XIX. században is színmagyar. Az első világháború után néhány német és horvát család telepedett itt le. A múlt század végén két puszta alakult ki a falu határában Csehipuszta és Jégverempuszta. Ezeknek 1930-ban 39 magyar anyanyelvű lakója volt. A község a második világháború végén, 1945 márciusában a nagy drávai ütközetben sok kárt szenvedett. A település gazdái A polgármester Vas Sándor (62 éves, nyugdíjas), alpolgármester Varga Borbála (40, rokkant- nyugdíjas). Az önkormányzati testület tagjai: Csécs János (54, szociális járadékos), Pöntöl Istvánná (35, falugondnok), Döme Rezsőné (52, rokkantnyugdíjas), Fehér Mihály (50, segédmunkás). A körjegyző Ormódiné Kony- hás Gyöngyi. A cigány kisebbségi önkormányzat elnöke Orbán Béla, tagjai Orbán Jánosné és Orbán Sándor. cnn. dunantulinapb. hu Az összeállítás a Baranya Megyei Közgyűlés támogatásával készült. Összeállította: Békéssy Gábor Azt mondja Vócsa József, cúni őslakos, hogy valamikor itt csupa református élt, csak az utóbbi évtizedekben nőtt meg a katolikusok aránya. Ez persze nem jelent semmilyen gondot, ám templomuk csak egy van, az pedig református, 1798-ban épült, 1823- ban bővítették. Évekkel ezelőtt még azon morfondíroztak, hogyan lehetne megoldani az épület tatarozását, mígnem a pályázattal sikerült erre is pénzt szerezni. A felújított templomhoz vezető út azonban annyira leromlott, hogy elhatározták, a jövő évi költségvetésből kijavítására pénzt tesznek félre. A községbe vezető utat a falu széléig építették ki, onnan tovább már csak földúton lehet elérni a szomszédos települést. Szeretnék megnyitni a falut Szaporca felé, hogy ne kelljen óriási kerülővel a székhelyközséget, Kémest elérni. Erre azonban kevés az esélyük, ugyanis az állami támogatás évenként csak egy-két zsák- település megnyitására elegendő, s ilyen falu több száz van Magyarországon. Arra viszont kaptak támogatást, hogy a település utcaképét meghatározó házak homlokzatát felújítsák. A faluszépítő program keretében, Phare-támoga- tással 33 ház tatarozása kezdődött el, a családok egyenként 80 CÚN LAKOSSÁGÁNAK ALAKULÁSA ezer forintot kaptak költségtérítésre. Az önkormányzat szándéka szerint valamennyi ház homlokzatát vakolását, festését megoldották volna, azonban néhány háztulajdonos egy fillért sem volt hajlandó áldozni a felújítására. A házak többsége már elkészült, nagy valószínűséggel ez a program még a hideg idő beállta előtt befejeződik. A homlokzatfelújítások hamarosan befejeződnek
