Új Dunántúli Napló, 2002. november (13. évfolyam, 298-326. szám)

2002-11-20 / 316. szám

* fl 2002. November 20., szerda KULTÚRA RIPORT 7. OLDAL CSEREELŐADÁSOK. A Pécsi Nemzeti Színház és a kaposvári Csiky Gergely Színház tíz-tíz előadással vendégszerepei egymás teátrumá­ban ebben az évadban. A pécsiek a Pillangókisasszonyt mutatják be a kaposvári publikumnak, míg a somogyiak a Káprázatos hölgyek, vagy amit akartok című komédiával érkeznek. A Babarczy László rendezte darab nagy sikert aratott már a múlt héten is, de még nyolcszor műsor­ra kerül a baranyai megyeszékhelyen (legközelebb december 27-én, 28-án). Felvételünkön Angler Zsolt, Keszeg László, Lázár Kata és Gryl- lus Dorka a kaposváriak előadásán. _______________________________________________fot6:t6thlA«zl6 Az EU a mindennapokban- A táncházmozgalommal kezdő­dött a karrierünk, no meg az 1977-es Ki mit tud?-győzelem is segített, hogy országosan ismert legyen a Vujicsics együttes - mondja Eredics Gábor a csapat­ból. Eredetileg Pomázon jött ösz- sze a szerb, horvát és macedón népzenét játszó társaság, majd a fővárosi közgazdasági egyetem táncháza lett az állandó otthona. A héttagú együttesben mindösz- sze egyszer volt változás 28 éves fennállása során, pár esztendeje a mohácsi Horváth Zoltán tambu- rás is bekerült a bandába. És a tamburánál, valamint a baranyai kötődéseknél érdemes elidőzni. Mert a Vujicsics együttes hang­szeres tudásán túl (klarinétosuk, Borbély Mihály a hazai dzsessz- életnek is meghatározó egyénisé­ge) arról híres, hogy visszahozta a népzenét játszó zenekarokba a tamburát. A falvakat járva fedez­ték fel ismét a hangszer különbö­ző változatait, melyekből napja­inkban hatfélét is megszólaltat­nak koncertjeiken. Baranyai kötő­désük pedig nem csak a népzenei gyűjtéssel kapcsolatos, Eredics Gábor Pécsett végzett a főiskolán ének-népművelés szakon, itt szü­lettek gyermekei, Borbély Mihály pedig pécsudvardi lányt vett el. Másrészt idei, Podravina című le­mezükön, amely a mai koncert fő anyaga, több baranyai közremű­ködő is található, így Vízin Antus és Radó Juli, de több CD-jükön játszott Debnár Ferenc, és Szabó Zoltán dudás is. Az európai integráció keresztény szemmel PÉCS Kétnapos nemzetközi szimpózium kezdődik ma reggel 9 órától a Pécsi Tudományegyetem Ifjúság út 6- ban lévő kari tanácstermében, me­lyet a Kelet-közép-európai Paszto- rálteológusok Hálózata, a Bécsi Pasztorális Fórum és a PTE BTK Vallástudományi Központja szer­vez. A szimpózium témája - az eu­rópai integráció keresztény szem­mel- maga is tükrözi a fórum ak­tualitását. A előadók között ott ta­lálhatjuk többek között dr. Karl-Jo- sef Räuber apostoli nunciust is. Az első napon a tagjelölt orszá­gok egyházjogi kérdéseiről, az EU- bővítés vallási vonatkozásairól esik szó, s ebben a körben dr. Wild- mann János, a Vallástudományi Központ vezetője például arra ke­resi a választ, hogy vajon a bővítés milyen kihívásokat támaszt az egy­házak számára. Csütörtökön pedig többnyire egyéb, az uniós bővítés migrációt befolyásoló hatásáról lesz szó. E témakörben érdekesnek ígérkező előadást tart az Ukrajná­ban hivatását teljesítő Chagala Ta­ros görögkatolikus pap, Kamii Slá- dek, a pozsonyi Európapolitikai Központ igazgatója. _________icf. Mi ndenkit az érdekel, hogy az ő életét miképp fogja befo­lyásolni Magyarország Euró-’ pai Uniós tagsága. Hogy ez nyilvánvalóbb legyen, Pé­csett is immár két és fél éve működik az Európai Infor­mációs Pont. Az Európa Centrum Kft. Varga- Sabján László vezetésével mű­ködteti a 2000 májusában létre­jött Európai Információs Pont iro­dát. Míg az ügyvezető igazgató jelenleg Tamperében tanulmá­nyozza az EU-t, az iroda új veze­tője, Kerner Barbara azt a célt tűzte ki maga elé, hogy elsősor­ban a 29-60 közötti lakossággal szeretné minél inkább megis­mertetni az uniót.- Itt nem az intézményrend­szer működéséről van szó fő­képp, hanem abban szeretnénk fogódzót nyújtani az emberek­nek, milyen mindennapok vár­nak rájuk az EU-ban. Sokan sokféleképpen képzelik el a dol­got. Van, aki azt hiszi, ha hétfőn tagok leszünk, már pénteken el­kezd folyni hozzájuk a pénz. Sokan még mindig valamiféle elvont dolognak tartják az EU-t, pedig a legfontosabb, hogy min­A 45 évvel ezelőtt alakult Me­cseki Fotóklub internetes klubgalériáját bárki megte­kintheti, most egy reprezen­tatív fotóművészeti kiadvány megjelentetését tervezik. A hajdani Pécsi Balettel évtize­deken át a Mecseki Fotóklub volt a város világszerte legismer­tebb kulturális hírvivője. Ameri­ka nagyvárosaitól Új-Zélandig szinte nem létezett fotófórum, ahol pécsi fotós ne állított volna ki. Hasonlóképpen van ez a vi­lág fotóművészetével is, amely valamilyen formában mindig megjelent és ismertté vált a vá­ros falai között a klubprogra­mok, tárlatok révén. A Mecseki Fotóklub Halász Rezső fotógalé­riájának mostani, szám szerint 234. kiállításának fotói között csendesen ünnepel a tagság. 45 évvel ezelőtt dr. Gyúró Béla, He- gyessy Zoltán, dr. Oppe Sándor, Szendrődy István, Tóth Károly, denki a saját területén, az őt érintő kérdésekben legyen fel­készült és tájékozott. Hiszen a belépésünk után a számtalan jog mellett temérdek kötelezett­ség is kötelező érvényű lesz a számunkra - mondta Kerner Barbara. Ezért tartanak fórumot, elő­adást, ahol csak lehet.- Nem akarunk arra várni, hogy ide zarándokoljanak el a la­kosok, mert talán hiába is Vár­nánk. Ezért megragadunk min­den alkalmat, konferenciát, ren­dezvényt, falunapot, és ahová hívnak, megyünk, visszük a szakmai tájékoztatóinkat, mert csak így lehet elérni, hogy a ma­gyar lakosság is saját problémája­ként élje meg a csatlakozás ügyét. Azt hiszem, kijelenthet­jük, ez már rég nem külpolitika, sokkal inkább belpolitika. Az Információs Pont október­ben a megye összes középisko­lájában tartott EU-tanórát, ami nagy siker volt, a fiatal generáció nem csupán érdeklődőnek bizo­nyult, hanem - kérdéseik alap­ján - felettébb tájékozottnak is, ami sokszor még tanáraikat is meglepte. dr. Tatai Ferenc és id. Vadász Ist­ván alapítottak meg először egy turistaegyesületi fotóklubot, majd ugyanebben az évben, 1957-ben létrehozták a Mecseki Fotóklubot. A mostani tagok zö­me még nem is élt, a mai veze­tők többsége is legföljebb csalá­di albumokban került kapcsolat­ba a fotóval. Hámori Gábor el­nök az ünnepi megemlékezés után kérdésünkre elmondta, hogy a félszáz tagot számláló klub tekintélyesebb fotográfusai nemzetközileg is ismertek, meg­becsültek. Az internetes fotógaléria a ta­gok képeivel, adataival már rész­ben elkészült, a Kortárs Fotómű­vészeti galériával együtt. Most egy reprezentatív fotóművészeti kiadvány előkészületeit kezdték meg. Miközben a tagok albumo­kat adnak ki, ennek a kötetnek a megjelenésére csak később ke­rülhet sor. BEBESSI K. M. B. E. M. K. Jubilál a Mecseki Fotóklub Itt csak üvölteni lehet, némán A tizenhét éves Toyota egy Ady utcai félreeső parkolóban támasztja a falat. Nem szeretem a lila autókat, de ez itt olyan esendő a kivert fél szemével, a megnyomott fenekével, a földbe nőtt gumijaival, hogy kezdem elfogadni a csúnyaságát. Egy, tehetetlen, sorsver­te majdnem-matróna. Dugonics utca, első emelet, mondja a telefonba Szilágyiné. A Dugonics ut­cában egyetlen emeletes ház van, még az elején, ifjúkorában ablakszemei az öreg Zsolnayt figyelték, túl a falon. Az ilyen régi, belvároson kívüli pécsi ut­cákban a régi emeletes házak néha el­képesztő dolgokat rejtegetnek, lefoga­dom, legalább tucatnyi lakás van az udvariakkal együtt a kapubejárón túl, persze hogy nem tévedtem; ha az itt lakók összes vagyonát összeadnánk, talán kijönne egy félhavi közepes bankigazgató-fizetés, ezzel nem a bankigazgatókat bántom, csak egy fintor volt, ők itt a Dugonics utcában legfeljebb némán üvöltenek egyet, és ki-ki újra betemeti az érzéseit. A Toyotát Szilágyiné a rokkantutal­ványból vette, erre az öregre futotta, kis pénzből lila álom, kellett ez az au­tó, mert Szilágyinét ezzel hozta-vitte az unokaöccse a doktorokhoz, más­hová nem is ment, legfeljebb a gyerek néha kisegítette a ház elé, a szűk ut­cára, mégiscsak nagyobb ott a tér, mint harminckét négyzetméter, abból is ez az egyetlen szoba, nem is be­szélve a sarokba állított heverőről, amelyen nincs idejük kihűlni a ván­kosoknak. A Toyotát egy szeptember eleji reg­gelen valaki nekinyomta a falnak a Su- rányi úton, ott állt az unokaöcs albér­lete előtt, persze betétlap sehol, minek is, az ilyenek miért vannak állandóan útban, ahelyett, hogy egy roncsteme- tős zsebét hizlalnák, még egy bónusz- kategória is többet ér, naná, hogy van, aki nem fizet évente négyezerrel töb­bet, ha fizet egyáltalán, meg is nyerte ezt a láthatatlan játszmát, a rendőrök lezárták az ügyet, passz. Ott egye a fe­ne a Szilágyiné féléket. Szóval három hónapja már, és azóta itt bal oldalt mintha még jobban fájna, ne tudja meg, mennyire tud fájni egy vastagbéldaganat, húsz kilót fogytam két hét alatt, a műtétig, a férjem annyi­ra megijedt, hogy azóta sem láttam, al­koholista volt, de azért szerettem, igaz, háromszor beadtam a válópert, mégis, húsz év az húsz év egymás mellett, akármi történt, néz rám. Ez már a második férje volt, az első ötvenévesen halt meg rákban, a rák be­költözött a családba, az anyját most mű­tötték. Három testvérét is eltemette, a gyereke harminchét éves lenne most, de csak tizenegy napot élt, itt tényleg csak üvölteni lehet, de Szilágyiné nem ordít, csak szorongatja az oldalát, mintha a vi­lág legtermészetesebb dolga lenne ennyi kín, persze könnyű nekem, én csak hall­gatom, nem élem, és itt most gyorsan pontot kéne tenni, de nem lehet. Négy éve fölnyúlt valamiért a szek­rény tetejére, össze is roppant két csi­golyája. Csontrák. Majd ha lebénult, akkor műtik csak, mondták az idegse­bészeten, a Rét utcában. Se takarítani, se mosni - akkor mitől a-pedáns rend? Az öccse, az a furcsa képű ember a gan­gon, ő végez mindent? Persze, bólint Szilágyiné, megmutogatom neki, mit és hogyan kell csinálni; csak néggyel rövidebb nálam, ötvennyolc éves, de rokkantnyugdíjas ő is, nyombélfekély, idegi alapon, kubikos volt, mindig szótlan, nem tudok beszélgetni vele, orvoshoz nem akar menni, csak vono- gatja a vállát, de elvégzi, amit kell, még a patikába is el lehet küldeni. Mosogat­ni nem nagyon kell, a lakbér, a villany- számla, a gáz-, a víz-, a szemétdíj, a gyógyszer után ugyan mire is futná? Krumplira, krumplira aztán krumplira, esetleg csirkelábra, nagy néha far-hát­ra. Persze, hogy ott támasztja a Toyota a falat, amíg az ki nem dől mellőle. Nem gondolta volna, hogy ide jut, tizennégy évesen, amikor az anyja kesztyűvarrónak adta - az ő kívánsá­ga volt a házasság is -, nem szerette azt a szakmát, mint ahogy az első urát se, el is ment a vágóhídra, onnan a sütőiparba, aztán gyökeret vert a vi­rágaival a Konzum sarkánál, naná, hogy a kórházakban is megismerték, húsz év alatt egész Pécs elment előt­te, akkor tényleg jobban élt, csak hát a betegség elvitte a virágokat. Ez meg, fordul az ablakban lévő cserép felé, kint volt az ajtó előtt, és látja, valamelyik éjszaka letördelték a leveleit, azt is tudom, ki volt, micsoda emberek vannak! Ezek után, mondja meg, mit remélhetek? BALOGH ZOLTÁN I FOTÓ: LÄUFER L. Egy élet fájdalma az arcán Óriási sikert arattak az elmúlt esz­tendőkben a Parti Galéria Ilyenek voltunk nosztalgiakiállításai. Idén december 7. és 2003. január 5. kö­zött az Ilyenek voltunk - Pécsi em­berek sorozatban a hippi korszak kerül terítékre, 1965-1975 viseleti és viselkedési sajátosságai. Sokan a fi­atalságukkal nézhetnek majd szembe: a korabeli fotókról közis­mert polgárok nevetnek vissza hosszú hajjal, virágmintás pólók­ban. Alföldi klumpa, jelvények és bizsuk, plakátok és lemezborítók, fölfújható fotelek és egyéb klasszi­kus érdekességek idézik a korsza­kot, miközben Janis Joplin vagy a Led Zeppelin korongjai forognak. A buli része, hogy nap mint nap film­vetítések is lesznek - olyan műve­ket láthatunk, mint a Szelíd motoro­sok, vagy az Eper és vér. A kiállítás anyagához bárki hozzájárulhat a kort tükröző tárgyaival, dokumen­tumaival, a Parti Galériában (tel.: 213-842) várják a jelentkezőket. MÉSZÁROS B. E. Ilyen hippik voltunk A Vujicsics pécsi gyökerei Úi lemezét mutatja be ma az együttes Az ország legismertebb népzenei társulata, a szentendrei Vu­jicsics együttes ad ma koncertet a Dominikánus Házban. A zenekar sok szállal kötődik Baranyához.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents