Új Dunántúli Napló, 2002. szeptember (13. évfolyam, 238-267. szám)
2002-09-08 / 245. szám
RIPORT 2002. SZEPTEMBER 8. Sztár polgártársak Politikusok talán soha nem keresték még ennyire a sztárok társaságát. A minap Schmitt Pál főpolgármester-jelölt mellett Dolly és Balázs Fecó ült a sajtótájékoztatón. A jobboldallal rokonszenvező művészek egyébként polgári kört is alapítottak. Némelyik előadóról viszont azt mondják, hogy anyagi haszonra váltható hálát vár.- Nos, ez utóbbiakat hívom én megélhetési zenészeknek - vallja meg némi kajánsággal Bródy János, aki nem tagja az Érték- megőrző Polgári Társaságnak, amit a hajdani bojtorjános Kemény Győző szervezett. Nem hinné, hogy valamikor is tető alá- Magyarországon imázsromboló hatása van, ha egy sztár politikai rendezvényeken szerepel - jellemzi az új divatot Szántó Péter PR-szak- ember. - A kétpólusú magyar politikai rendszerben a közönség egyetlen pop-rock- sztárról, de még sportolóról sem hiszi el, hogy őszintén kötelezte el magát egyik vagy másik párt mellett. Sokkal inkább úgy érzi: a későbbi haszonnal kecsegtető előnyök férmesterüb miatt vállalnak politikai szerepléseket. Láttam, Demjén is színre lépett a Szabadság téri tüntetésen. Első reakcióm az volt: miért? Évek óta él a tanyáján, elzártan a világtól. Vajon miért vállalta? hozna ilyesfajta csoportosulást. - Nem kívánok polgári kört szervezni - jegyzi meg. - Nincs is szükségem rá. Amióta dolgozom, mindig is az emberi jogok érdekében tettem és teszem a dolgomat. Az ötven-hatvan zenészt, előadót, színészt, sportolót magáénak tudó Értékmegőrző Polgári Társaság alapító tagja Szikora Róbert, aki nem is olyan régen még azt nyilatkozta, hogy ő bármelyik politikai párt rendezvényén fellép, csak fizessék meg.- Igen, volt ilyen időszakom - bólint az R-Go vezetője. - Azt mondtam, én művész vagyok, távol kívánok ugyan maradni a politikától, de ha megfizetnek, vállalom. Csakhogy a Szabadság téri volt az utolsó politikai rendezvény, amin felléptem. Dühösen jöttem el, mert amatőr volt a szervezés. A hangosítás méltatlan volt egy XXI. századi polgári körös eseményhez. Másrészt hallottam, amint valaki ezt mondja: látod, ezért jó Fidesz- bulikra járni, mert azokon ott a Szikora és a Demjén... Ha kell, írásban adom, hogy engem többé nem lehet megvenni pártcélokra. Másrészt meggyőződésem, hogy a zenész és a politikus közül az utóbbi jár jobban, mert mi odavisszük neki azt a több ezer embert, akiért húsz év alatt mi küzdöttünk meg. Egyébként nemzeti vagyok, keresztény és magyar. Ezért járok el a polgári körbe. A bikinis Németh Alajos úgy jellemzi e társaságot, hogy eszegetnek, iszogatnak, tervezgetnek, mindenféle extra nélkül.- Miért ne lehetne véleményem a világról, és benne a politikáról - kérdezi a Bikini vezetője.- Elvek nélkül nem lehet élni. A kedvesem is másfajta elveket vall, mégis egy ágyban hálunk. 7—! a mi föpőTql ■: • Dolly és Balázs Fecó az ő főpolgármester-jelöltjükkel Hogy a polgári kör hangulatát jellemezzem, meghívtuk Orbán Viktort. Eperjes Károly letámadta: Viktor, nagyon rossz súgóid vannak, rúgd ki őket! Rendezvényeik Mészöly Kálmán nélkül, is elképzelhetetlenek. Máig nem érti, miért kezdték ki, amikor Orbán Viktorral lábteniszpartit vívott Szolnokon. Régóta barátok, és úgy gondolja, az exminiszterelnök tehetséges futballista lett volna, ha nem a politikusi pályát választja. Mészöly most azért szurkol, hogy két unokája még jobb világban élhessen, és már megszokta, hogy olykor a politikai szerep- vállalása miatt bántják. Reviczky Gábor is ott volt a Szabadság téren.- Aki ismer, annak ez nem okozhatott meglepetést - magyarázza a színművész. - A mi családunk számára a baloldal soha nem létezett, hiszen őseink nemesi levél birtokosai voltak. Úgy kerültem a Szabadság térre, hogy megkérdezték a színészeket: ki meri vállalni a szereplést a tüntetésen? Sőt, tudok arról, hogy egy tévésorozat szereplőinek megtiltották, hogy feltűnjenek a Szabadság téren... Pataky Attila, az Edda együttes vezetője már a Kossuth téren is ott volt. A miértre így válaszolt:- Mert nem vagyok titkosügynök! Csak nyíltan tudok vállalni bármi iránti elkötelezettséget. Senki nem hitte huszonhárom éven át, hogy a baloldal híve lennék. Szövegeim és az Edda zenéje egyértelművé tette a szembenállásunkat. De mivel nem volt alternatíva, csak azt lehetett biztosan tudni, hogy nem tartozunk a kommunista hatalom kedvencei közé. Hála istennek néhány éve körvonalazódik egy politikai irányzat, amelynek eszméi sok ponton találkoznak a mi világ- szemléletünkkel. És szüksége van a segítségünkre! És ne segítsünk, mert „hogy néz az ki?" HiSzikora: soha többé nem lépek fel politikai rendezvényen szel apádban? És titkolod? Szereted a párodat? És titkolod? A világgal is szembeszállnál a gyermekedért? És titkolod? Ugye, nem! Ugye nem jön el megint az az idő, amikor titkolnunk kell hitünket a népünkben! Ugye nem fognak minket soha bántani többé azért, mert meg akarunk tanulni újra büszke, boldog nemzetté válni? Sajnos értelmetlen lenne fellépnünk a baloldal rendezvényein, mivel ott is előadnánk a Táltos örökség című dalunkat, melynek refrénje: „Nagy a Te nemzeted, nagy a Te végzeted, emeld fel a fejed!” Vajon hogyan fogadnák ezt a nótát, amikor pártvezérük néhány hete azt nyilatkozta, hogy meg kell tanulnunk kicsinek lenni? Balázs Fecót is megkeresték, lépjen fel a Parlament előtti téren, de ő akkor éppen külföldön tartózkodott.- A zenésznek nem ez a dolga - mondja a zenész. - Soha semmilyen országgyűlési választási kampányban nem szerepeltem. Ezért is esett jól, amikor az előző kormánytól megkaptam a Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét zeneszerzői tevékenységemért, és a sitkei kápolna érdekében tett munkámért. Ami után megérkezett az MSZP gratuláló levele is. így egyszerre kaptam meg a Fidesz kitüntetését és az MSZP elismerését is. Schmitt Pál családtagjai meghívtak a hatvanadik születésnapjára. Az már csak a hab volt a tortán, hogy kiderült: egyike vagyok kedvenc zeneszerzőinek. Fizetett bérencként jellemezték egy helyütt Demjén Ferencet, aki elénekelt egy dalt a polgári körök Szabadság téri rendezvényén.- Nagyon rosszulesett - vallja be az énekes. - Eljött az ideje, hogy véleményt nyilvánítsak, hová is tartozom. Szívesen vállaltam a felkérést, mert elénekelhettem a szabadságról szóló dalt. Korábban több párt próbált becserkészni választási kampánygyűléseire, de soha nem vállaltam ilyesmit. Azt írták rólam, fizetett bérenc vagyok, pedig szó sem volt arról, hogy ezért a fellépésért kiemelt gázsi járt volna. Ingyen léptünk fel. Önként vállaltam, semmiféle hálát nem vártam cserébe. Csontos Tibor Az is bolond, aki repül... ? Az előrejelzések szerint a Világkereskedelmi Központ lerombolásának évfordulóján ismét megbénulhat a légi közlekedés. Szerdán 3600(!) tengerentúli járat nem emelkedik majd a magasba. Magyarországon jobb a helyzet: a pánik egyelőre elkerülte Ferihegyet. Jóllehet a tv2 napokban sugárzott riportfilmje, amely a Malév 1975-ben rejtélyesen eltűnt járatáról szólt, gondolkodóba ejthette az utazni vágyókat, de a nemzeti légitársaság illetékesei szerint a hazai utasok jóval bátrabbak külhoni társaiknál. A gép roncsait és az utasok maradványait kihalászták, a fekete doboz nem került elő ■ Feltételezhető, hogy az amerikai terrortámadások első évfordulóján a nemzeti légitársaság utasforgalma a jegyeladások alapján nem csökken számottevően. Azt persze itthon is elismerik, hogy a régi pilótaszöveg, miszerint „aki repül, az bolond; aki nem repül, bolond marad”, napjainkban nem állja meg a helyét. 2001. szeptember 11. mérföldkőnek számít a repülés históriájában. A New York-i terror- támadás óta más megvilágításba kerül, ha valahonnan légi balesetet jelentenek. Bár korábban is történtek katasztrófák, azok mindig egyedi, idejekorán elfeledhető szerencsétlenségeknek tűntek. Ugyan ki emlékszik ma arra az esetre, amikor - 1996 januárjában - egy Antonov-32 típusú teherszállító gép 350 ember vesztét okozva Zairében egy zsúfolt piactérre zuhant. Vagy arra, amikor - alig egy hónappal később - a dominikai Alas Nationales légitársaság 189 utassal „megrakott” Boeing 757-ese a tengerbe csapódott. Csak keveseknek tűnt fel, de a repülés történelemkönyvébe sorra „íródtak” a fekete lapok már hat évvel ezelőtt is. A félelmetes széria az Egyesült Államokat sem kerülte el. A ValuJet társaság DC-9-ese például Miami partjainál veszett hullámsírba. New York közelében pedig - 230 személlyel a fedélzetén - a levegőben robbant fel a TWA óriás gépmadara. 1996-ban már a terroristák ka- mikazemódszereire is felfigyelhettek volna a titkosszolgálatoknál, hiszen Kenya partjainál öngyilkos terroristák miatt halt meg 129 ártatlan utazó. A probléma nem újkeletű. 1975. szeptember 30-án magyar gépmadarat is ért megsemmisítő csapás. Bár a Malév 240- es járatának sötét titkát a tévések állítólag megfejtették, néhány szakértő és az akkortájt döntési helyzetben lévők többsége egyaránt cáfolja, hogy a 27 éve eltussolt ügy részleteire most valóban fény derült. Informátorunk szerint azt eddig is tudták, hogy a gépet lelőtték, de a dokumentumfilm csak találgatott: mi történt a földön és a levegőben. Azt is számon kéri(k) a film alkotóin, miképpen jutottak arra a következtetésre, hogy a Malévnál nem keresték a fekete dobozt. Úgy tudjuk, a libanoni hatóságoktól kérték, hogy küldjék meg a szerkezetet, de miután háború volt, lőttek a térségben, ők meg sem próbálták kiemelni. Létezik ugyanakkor egy olyan verzió is, amely szerint a bejrúti torony végül mégis megküldte a géppel kapcsolatos anyagot, amelyen Fried Richard utaskísérő hangját lehetett hallani, amint felkiált: „ezek lőnek!” Fried, aki több nyelven beszélt, egyébként véletlenül került a Malév- hoz. Egy fotóriporter kollégánk ajánlására lépett be a légitársasághoz, korábban a Mézes Mackóban dolgozott. Pincér volt ugyanis. Berecz János, a külügyi osztály 1974-82 között hivatalban lévő vezetője Az elveszett járat című riportmozi azon állítását is komolytalannak tartja, amely szerint a hetvenes években a magyar légiközlekedés a legsötétebb korszakát élte. „Botorság ilyesmit állítani a tények és a történelem ismerete nélkül. Nem csak a Malév repülőgépe járt szerencsétlenül akkoriban, hasonló megesett a háborús gócpontokba érkező többi géppel, így olasz vagy líbiai felségjelű járatokkal is. Kádár Jánosnak volt egy megszívlelendő jó tanácsa: „amiért nem vagyunk felelősek, arról ne is tudjunk!” A legtöbben megfogadtuk az intelmét. A Malév-gép tragédiája nem írható a mi számlánkra. Szerintem a bejrúti hírszerzés követett el végzetes hibát. A fegyverszállítás vádját szintén elutasítom. Ha valaki, hát én pontosan tudom, hogy a fegyvereket nem repülővel szállíttattuk el, hanem - biztonsági okokból - hajóval vagy vasúton jutottak el a címzettig.” Fülöp András, a filmben is szereplő egykori Malév-pilóta vitatkozik Bereczcel. „Akkoriban a Malév szállított hadianyagokat, én is többek között. Ami nem hadianyagnak volt megnevezve, fedőnév alatt ment, de a vállalatot kötelezték ennek a munkának az elvégzésére” - summázza. Földesi László szak- újságíró ehhez kapcsolódóan jegyzi meg: azokban az években minden kulcspozícióban lévő malévos tartalékos tisztként volt állományba véve. Az elveszett bejrúti járat mellett ugyanebben az időben egy másik légibaleset is sokkolta a közvéleményt. Egy csehszlovák járat néhány héttel korábban szintén lezuhant Damaszkusz térségében. Ezen a gépen utazott Vujicsics Tihamér. Az elégtelen tájékoztatás miatt sokáig élt a tévhit, hogy a muzsikus is a Maiévvel repült. Mára legalább ez a rejtély megoldódott. Arról viszont igencsak megoszlanak a vélemények, hogy manapság vakmerő vállalkozás-e repülőre ülni. Szabó Zoltán Attila
