Új Dunántúli Napló, 2002. augusztus (13. évfolyam, 208-237. szám)
2002-08-19 / 226. szám
6. OLDAL 2002. Augusztus 19., hétfő ÜNNEPI J E L K E P E K Alapos alaptörvény Szili Katalin Szájer józsef Gál Zoltán A jelképek A szabad választások után 1990-ben összeülő magyar parlament egyik legádázabb vitája a körül forgott, vajon helyet kapjon-e Magyarország címerében a magyar királyok koronája. A vitában végül is a „koronás címer” hívei kerekedtek felül. A köztársaság, a monarchia elemeinek keveredése az állami szimbolikában különös, de nem példa nélküli. Magyarországon ellenben nem tévedés miatt került a korona a címerbe. A jelvények A magyar királyok egykori koronája ma az összefoglalóan „koronázási jelvényekként” emlegetett tárgyak egyik darabja. A JOGAR. Az együttes legrégibb része kétségtelenül a jogar. A buzogány alakú jelvény feje hegyikristály-gömbből készült, amelyet a kristályba metszett oroszlánok díszítenek. Elvileg nem zárható ki annak a lehetősége, hogy a kristály az első magyar király, Szent István (1000-1038) kincstárából származik. A PALÁST eredetileg miseruhának készült,'s a ráhímzett felirat szerint Szent István és felesége, Gizella királyné 1031-ben adományozta a székesfehérvári prépostságnak. AZ ORSZÁGALMA. A jelenlegi országalma a 14. század elején készült. Ennek bizonysága, hogy az oldalán zománcozott címerpajzs látható, amely az első magyar uralkodóház, az Árpádok és az őket követő dinasztia, a magyar trónt 1301-ben elnyert Anjouk egyesített címerét foglalja magában. A LÁNDZSA, A KARD. Szent Istvánnak a paláston látható alakja lándzsát tart a kezében, s ugyanez a motívum jelenik meg dénárjának képén is. A 11. század folyamán azonban a lándzsa kikerült a magyar uralkodók hatalmi jelvényei közül, szerepét a jogar vette át. A korona A magyar királyi korona azonban - legalábbis a ma ismert formájában - bizonyosan nem lehetett Szent István uralkodói fejéke: az ékszeren lévő zománcképek között ugyanis olyanok is vannak, amelyek Dukász Mihály bizánci császárt (1071-1078), illetve I. Géza magyar királyt (1074-1077) ábrázolják. Vannak, akik a ma ismert koronában egy egységesen megszerkesztett műtárgyat látnak, amely azonos Szent István koronájával - esetleg jóval korábbi, de Szent István is birtokolta -, s az említett zománcképekből fakadó nehézségeket azzal hárítják el, hogy azok utólag kerültek mai helyükre. Mások ellenben úgy vélik, hogy a mai korona két különböző tárgy egyesítéséből jött létre. E felfogás némiképp elfogadottabb- nak számít, mivel több körülmény az igazát látszik erősíteni: a két rész valóban különböző minőségű aranyból készült, s míg a pántokon lévő zománcképek feliratai latin nyelvűek, az abroncson lévőkön görög szövegek találhatók. A tekintetben ugyanakkor, hogy a „latin” és a „görög” korona mely korból származik, milyen célt szolgált eredetileg, s a korona mikor nyerte el ma ismert formáját, megint csak számos elképzelés született. A két koronarész egyesítésének időpontját illetően nem kevésbé változatos elképzelések fogalmazódtak meg. A korona ma ismert formájának első kétségtelennek tűnő ábrázolása II. Mátyás magyar király (1608-1619) 1611-ben vert tallérján látható, ám már I. Mátyás (1458-1490) és II. Ulászló (1490-1516) pecsétjein olyan koronaábrázolások szerepelnek, amelyek alighanem a mai formájában jelenítik meg a koronát. Az egyesítésre tehát minden bizonnyal a középkor folyamán került sor. Az mindenesetre tény, hogy a keresztény magyar királyság megalapítója, Szent István rendelkezett koronával: ezzel a fején ábrázolja őt a koronázási palást. Ezen István egy sapkaszerű fejékkel látható, amely a legkevésbé sem emlékeztet a korona mai formájára. A Magyar Köztársaság ma hatályos alkotmányát 1949-ben hirdették ki. Azóta megszámlálhatatlanul sok módosításon esett át. Volt közöttük kisebb jelentőségű is, a többség azonban - éppen az alkotmány alaptörvényi jellegéből adódóan - jelentősen befolyásolta a társadalom viszonyait. Az alkotmány a feladatánál fogva mindig rögzíti a társadalom adott állapotát, de lehetőséget teremt a továbbfejlődésre is. Egy új alkotmány mindenképpen jobban szolgálja a változást és a jövőt, mint a módosított. Nem véletlen, hogy 1990 óta szinte állandóan napirenden van egy új alkotmány kidolgozása. Az ezzel kapcsolatos tudományos munka hol intenzívebben, hol lassabban, de folyik. A törvényalkotói munka azonban nem. Volt országgyűlés, amelyik alkotmány-előkészítő bizottságot hozott létre, de munkáját úgy fejezte be, hogy nem teljesítette feladatát. Munkatársaink azt kérdezték politikusoktól, a Ház volt és jelenlegi szocialista elnökétől, Gál Zoltántól és Szili Katalintól, valamint Szájer Józseftől, a parlament mai fideszes alelnökétől, hogy lesz-e a közeljövőben új alaptörvénye Magyarországnak. Milyen az ezzel kapcsolatos politikai akarat, és társadalmi megegyezés, van-e, ami sürgeti az alkotmányozást?- Van-e alkotmányozási kényszer Magyar- országon? Szili Katalin: - Vannak olyan kérdések, amelyek belátható időn belül szükségessé teszik az alkotmány újragondolását. Ilyenek például a harmadik generációs állampolgári jogok, az internet, a globalizáció miatt jelentkező kihívások. Mindezekhez azonban széles körű konszenzusra van szükség mind a politikai pártok között, mind a társadalomban. Gál Zoltán: - Rossz a megközelítés. Mert alkotmányozási kényszer - ha úgy tetszik - mindig van, és soha sincs. Az alaptörvény anélkül is folyamatos átalakuláson megy át, hogy darabokra szednénk és újraírnánk az egészet. Szájer József: - Jelenleg nincs ilyen kényszer Magyarországon, hiszen nem vagyunk EU-tagok. Ha azonban belépünk, lesz, hiszen az alkotmánymódosításokat jóvá kell hagyni, csakúgy, mint a NATO-ba való belépésünk előtt. A jelenlegi alkotmány megfelelően működik, legfeljebb kisebb esztétikai módosításokra van szükség.- Meddig módosítható az 1949-es alkotmány? Szili Katalin: - Az 1949-es alkotmány módosításai a kisebbik rossz választását jelentik. Szívesebben venném, ha új alkotmány születne az előbb említett kihívások miatt. Ugyanakkor a jelenlegi helyzetben egyfajta alapokmánynak elfogadható ez a korábbi alkotmány. Gál Zoltán: - Az állam fejlődése eleve szükségessé teszi a folyamatos finomításokat. Most, az EU-csatlakozás küszöbén pedig különösen élesen vetődik fel egy sor alkotmányos szabály megváltoztatása. Szájer József: - Gyakorlatilag egy pasz- szusa van érvényben, mégpedig az, hogy Magyarország fővárosa Budapest. Módosításra azonban majd az EU-tagságunk előtt szorul.- Van-e politikai akarat egy áj alkotmány megalkotására? Szili Katalin: - A politikai akaraton nem csupán a pártokat értem. A politikai erőkben, úgy látom, megvan az erre irányuló szándék, de ez még nem elég. Szükség van megtalálni a közös érdekeket a társadalommal és a civil szférával, és ezek mentén kialakítani egy közös álláspontot. Gál Zoltán: - Egy új alkotmány készítésének jelenleg nincsenek meg a parlamenti feltételei, mert sajnos ugyanúgy a napi politikai érdekek akadályozzák a konszenzust, mint 1995 és 97. között. Akkor „nekifutottunk” az újraszabályozásnak, ám három hónapi egyezkedés után kiderült: a pártok számos kérdésben nem tudnak dűlőre jutni egymással. Valószínűbbnek tűnik tehát, hogy további korrekciósorozattal igazítjuk hozzá alaptörvényünket a nemzetközi elvárásokhoz. Szájer József: - Nem láttam ilyen terveket a kormányprogramban, de nem is látom fontosnak, és nincs is rá mód. Jelenleg sokkal fontosabb kérdések is vannak, mint egy új alkotmány megalkotása. 1994 és 1998 között volt ilyen törekvés, akkor azonban kudarcba fulladt.- Az európai uniós csatlakozáshoz módosítani kell az alkotmányt. Mi módosulhat ennek okán, amely nem a csatlakozást érinti, azaz: mi vihető be és vehető ki az alkotmányból a csatlakozás ürügyén? Szili Katalin: - Az idő nagyon rövid ahhoz, hogy más kérdéseket is belevegyünk az alkotmányba. Most kizárólag a jogharmonizációra kell törekednünk, hiszen a csatlakozást bele kell vennünk az alkotmányba. Később viszont mindenképpen szükségessé válik, hogy az igényeknek megfelelően átgondoljuk az eddigieket. Még ebben a ciklusban megkezdődhet az előkészítő munka egy új alkotmányhoz. Nekünk politikusoknak az a feladatunk, hogy az ehhez szükséges feladatokról, kezdeményezésekről tárgyalásokat kezdjünk. Gál Zoltán: - Minden részletében „nemzetköziesíteni” szükséges alaptörvényünket. Az állami szuverenitásról, az Országgyűlés hatásköréről, vagy éppen a hazai és nemzetközi közjogi szabályokról szóló paragrafusokat például át kell fogalmaznunk. Nem is beszélve az uniós normák beépítéséről, illetve az EU-országokkal közös szabályok rögzítéséről. Szájer József: - Az EU-jogok elismerése a legfontosabb. Az EU-csatlakozás után egy fontos változás lesz továbbá, hogy a Magyar Nemzeti Bank jegybanki hatásköre megszűnik. Ezenkívül vitás kérdés lehet, hogy az európai parlamenti választásokról szóló szabályok bekerüljenek-e az alkotmányba vagy sem. Ebben a politikai erőknek mindenképp egyezségre kell jutniuk. NAGY ESZTER - PRIVACSEK ANDRÁS - TAKÁCS MARIANN Jelképeink világa A nemzeti jelképeknek kettős a funkciójuk: az államiság, valamint a nemzethez való tartozás kifejezésének eszközei. Az államisághoz inkább kötődő címerre szigorúbb szabályok, mint a jobbára nemzeti jelkép zászlóra. A Szent Korona viszont ma már nem állami szimbólum, mert nincs közjogi funkciója - mondta Baják László heral- dikus. - A Szent Korona részei II. századiak, és a 12. században állították össze, állami jelképpé a 14. században vált, és ezt a funkcióját a második világháború végéig megőrizte. A háború után viszont elvesztette közjogi funkcióját, és nemzeti jelképpé vált. A Szent Koronát két részből illesztették össze: a felső Szent István-kori részét 1,5 mm vastag aranyszögekkel kapcsolták az I. Géza-féle bizánci alsó koronához. Az elmúlt évtizedek címerei nem nemzeti jelképek. A Kádár-féle címer például nem felel meg a heraldika szabályainak, és nem tükrözte a magyar történelmi hagyományokat sem. A címer a 12. században alakult ki. Az első magyar címer kettős keresztet ábrázol, és III. Béla nevéhez fűződik. A 13. században a vörös-ezüst vájá- sos címert kezték használni, ez már családi címer. A családi címerek a középkorban praktikus célokat szolgáltak: a lovagi tornák résztvevőit sisakdíszük, címeres pajzsuk különböztette meg. A csaták után a halottakat is a címerük alapján azonosították. A királyi, illetve a családi címert a 15. század elején - amikor kihalt az Árpád-ház - egyesítették. A 19. század elején pedig már nemzeti jelképpé is válik a címer. A zászló szintén állami jelképnek számít a 14. század óta. A háromszínű magyar zászlón a piros az Árpád-háziak zászlajából származik, a fehér és a zöld a címerből került át. A magyar zászló hivatalosan címer nélküli, de megengedett a címeres zászló használata is. Állami és nemzeti jelkép a Himnusz, a Szózattal ellentétben, amely egyfajta „nemzeti dal”. A nemzeti jelképek közé tartoznak még a mitológiából átvett alakok, a turul, a csoda- szarvas, vagy éppen az életfa. Ebbe a kategóriába tartozik Szűz Mária és a Szent Jobb is, valamint a szent királyok: István, László és Imre. Az állami, illetve nemzeti szimbólumok értéke meghatározhatatlan Baják László szerint: egy széthullófélben lévő nemzetnek értéktelen holmik, egy összetartónak azonban annyit érnek, mint a személyiségi jogai. A jelképek nem rendeletileg jöttek létre, hanem kialakultak, ennek ellenére a törvény szentesítheti - szentesíti is - egy-egy tárgy jelképpé válását. A nemzeti jelképeket nem lehet felhasználni magáncélra. A címer áruvédjegyként való használatához például külön engedély kell, privacsek andrás ( <
