Új Dunántúli Napló, 2002. augusztus (13. évfolyam, 208-237. szám)
2002-08-19 / 226. szám
ÜHH 2002. Augusztus 19., hétfő A U G U S Z TUS 2 0 ■ 7. OLDAL Képriport: szobrok az államalapítóról Baranyában Borsos Miklós szobra Pécsváradon ■ Rétfalvi Sándor alkotása Siklóson __ ■ Fábos György műve Szabadszentkirályon _ ■ Vanyúr István Szent István mellszobra Bicsérden ■ Is tvánra emlékező kövek A Szent István-oltár a pécsi bazilikában Az államalapító és műve előtti tisztelgő főhajtást bárhol megtehetjük, de van néhány hely, amelyek Szent István királyhoz és korához köthetők, vagyis hiteles történelmi aurájuk van. Baranyában mindössze egy ilyen akad: a pécsváradi apátsági altemplom. Szent István király a feltehetően akkor még a föld felszínen is jobban érzékelhető ókeresztény kultikus építmények és talán élő hagyományok inspiráló hatásán túl az egyházi szervezet kialakítása során aligha véletlenül választotta Pécset az első hét püspökség egyikének székhelyéül. Baranya már Árpád idejétől a fejedelmi család szállásterületéhez tartozott. Ehhez képest csalódást keltő, hogy alig van olyan építészeti emlékünk, amelyben járva elmondhatnánk a felcseperedő generációnak: ezek a falak egykor visszhangozták Szent István királyunk szavát, lépteit. Ehhez a föld alá kell zarándokolnunk a pécsváradi hajdani Szent Benedek-rendi apátság altemplomába. A történelmi hagyomány ezt az apátságot nem sokkal későbbi alapításúnak tartja, mint a pannonhalmit. Az újabb kutatások alapján hamisnak talált alapítólevélben megadott 997-es alapítási és 1015-ös felszente- lési dátum valósága erősen kérdéses, mivel az időpontok megjelölésében megbízhatónak bizonyult Pozsonyi Évkönyvek szerint a pécsváradi monostor felszentelése csak Szent István halálának évében, 1038-ban történt. Ennek ellenére erősen feltételezhető, hogy Szent István király - ha nem is az apátság felszentelése idején, már idősen, betegen - járt a pécsváradi monostorban. Tartózkodhatott már itt azért is, mert Pécsváradon apjának, Géza fejedelemnek, majd neki is téli szálláshelye, udvarháza volt. A monostor így nem a semmiből alapíttatott később, hiszen két királyi kápolnával rendelkező, várszerűen erődített udvarháza volt már, amikor István király egyházi célra átengedte Anasztáz-Astrik apátnak. A később kalocsai, majd esztergomi érsekké tett főpap kezdte el a pécsváradi monostor építését, amit halála után István király fejeztetett be. A pécsváradi apátsági altemplom az egyik legjelentősebb viszonylag épen maradt és hitelesen Szent István idejéből származó építészeti emlék. Sajnos nem minden részében az, hiszen a monostor a XII. században leégett és újjáépítésekor változtattak még az altemplomon is. A pécsváradi apátság régészeti feltárása korántsem teltinthető lezártnak, hiszen kutatni való akadna még. A vár területén belül például egy másik templomépület maradványai feltételezhetők. Pécsett ma nincs olyan a föld felszínén akárcsak romjaiban is álló építmény, amely Szent István idejéből származna. A székesegyház ősi építészeti múltja ugyan az ókeresztény időkbe vezethető vissza, az eddig fellelt régészeti emlékeiből azonban szinte semmi nem utal szűkebben Szent István korára. Ismeretes, hogy István unokaöccse és trónjának örököse, Péter Pécsett püspökség számára új székesegyházat építtetett, amelyet Szent Péternek ajánlottak. István örököse bizonyára még a nagy király életében kezdett hozzá a székesegyház építtetéséhez: rövid és trónviszályokkal terhes uralkodása idején erre kevésbé volt módja. Ez a templom a tűz martaléka lett a püspöki palotával egyetemben 1064 húsvétján, amikor éppen Pécsett ünnepelte kibékülését Salamon király és Géza herceg. A székesegyházat évtizedek alatt átalakítva építették újjá és a leégett templom köveit alighanem felhasználták. Az előző évtized elején a mai székesegyház északkeleti tornyánál régészeti feltárás során szénné égett fagerenda maradványaira bukkantak. Ez akár a Szent István korában épített székesegyház gerendája is lehet. A mai székesegyház, noha építészetileg nem köthető Szent István korához, mindazonáltal különleges helyet foglal el az Árpád-kori műemlékek sorában: az első magyar egyházmegyei főtemplomok közül egyetlenként ma is áll, bár eredeti román stílusú köntöséből kivetkeztetve. Minden XIX. századi építészeti beavatkozás dacára a pécsi bazilika gyönyörű altemploma és a templomtér eredeti Árpádház korabeli. Kevésbé ismert, hogy föld alatt ugyan, de van egy István, illetve a talált tárgyi emlékek szerint akár honfoglalás korabeli régészeti emléke is Pécsnek. Másfél évtizede dr. Kárpáti Gábor régész a Szent István téri 17. szám alatti ház várfal menti kertjében egy nagyméretű templom maradványait tárta fel. Ez lehetett a pécsi székesegyház közvetlen elődje. DUNAI IMRE A pécsváradi apátság Szent István korából származó altemploma Az állami ünnep históriája 1083-tól datálódik a jeles dátum sokat megélt története Szent István király napja, a keresztény magyar államalapítás emléknapja a legrégebbi magyar ünnep. Uralkodása idején I. István azonban augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé, ekkorra hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot és tartotta a törvénynapokat. Jelkép erejű, hogy István király e napon is halt meg 1038-ban. Áz ünnepi dátumot Szent László király tette át augusztus 20-ra, mert 1083- ban ezen a napon emelték oltárra I. István relikviáit a székesfehérvári bazilikában, ami a szentté avatásával volt egyenértékű. Nagy Lajos uralkodásától kezdve augusztus 20. egyházi ünnepként élt tovább. István király kultusza ugyan bajor és német városokban, valamint Na- murben és Monte Cassinóban is elterjedt, de az egyetemes egyház nevében csak 1686-ban XI. Ince pápa nyilvánította szentté: elrendelte, hogy Buda vára töröktől való visszafoglalásának évfordulóján évente emlékezzen meg az egész katolikus világ Szent István ünnepéről, amelyet az egyház augusztus 16-án tart. XIV. Benedek pápa azonban 1771-ben csökkentette az egyházi ünnepek számát, és ekkor a Szent István- nap is kimaradt az egyház egyetemes ünnepeinek sorából. Mária Terézia királynő ugyanakkor - a pápai döntés hatására - elrendelte a Szent István-nap megtartását, sőt azt nemzeti ünnepként a naptárakba is felvétette. 1771-ben ő hozatta Bécsbe, majd Budára a Szent Jobbot, amelyet ettől kezdve körmenetben, vittek végig a városon augusztus 20-án. István ereklyéjét a legenda szerint 1083-as szentté avatásakor épen találták a koporsójában, s már az 1222-es Aranybulla is törvénybe iktatta tiszteletét. Valószínűleg a tatárjárás vagy a török idők alatt kallódott el, s a 18. században a raguzai (dubrov- niki) dominikánus kolostorban találtak rá. Talán még IV. Béla vitette oda, amikor az üldöző mongolok elől az Adria menti városokban keresett menedéket. Az 1848-as szabadságharc leverése után hosszú ideig nem tarthatták meg a nemzeti ünnepet, hiszen első királyunk a független magyar állam szimbóluma volt. Először csak 1860-ban ünnepelhették meg újra ezt a napot, amely országszerte valóságos nemzeti tüntetéssé vált. A Szent Jobb ezüst ereklyetartóját egyébként 1862-ben készítették el. A kiegyezést, 1867-et követően visszanyerte régi fényét az ünnep. Sőt Ferenc József császár és király 111 éve, 1891-ben az ipari munkások számára is munkaszüneti nappá nyilvánította augusztus 20-át, 1895-ben pedig a belügyminiszter elrendelte, hogy erre napra a középületeket címeres zászlóval lobogózzák fel. István ereklyéjét a Szent Koronával együtt a II. világháború végén a nyilasok Nyugatra menekítették. A Szent Jobbot 1945. augusztus 18-án hozták vissza Ausztriából Budapestre. 1947-ig volt szereplője a Szent István-na- pi ünnepnek. Maga augusztus 20-a 1945-ig nemzeti ünnep volt, ezután ezt a rangját eltörölték, de egyházi ünnepként még 1947-ig nyilvánosan megünnepelhették. A Rákosi-rendsz,er vallási és nemzeti tartalma miatt nem fogadta el eredeti tartalmával ezt az ünnepet, de megszüntetését, el- jelentéktelenítését sem merte megtenni, inkább megújítani igyekezett. Először az Új kenyér ünnepének nevezték el, majd az új alkotmány hatályba lépését 1949-ben augusztus 20-ra időzítették. Emiatt 1949-1989 között augusztus 20-át az alkotmány napjaként (is) ünnepelték, 1950- ben pedig az Elnöki Tanács törA pécsiek 1988-ban láthatták a Szent Jobbot vényerejű rendelete a Népköztársaság ünnepévé nyilvánította. 1989-től ismét a régi tradíció szerint rendezik meg a Szent Jobb-körmenetet. Szent István ünnepének teljes rehabilitációja 1991-ben azzal történt meg, hogy az Országgyűlés 1991. március 5-i döntésével a nemzeti ünnepek közül Szent István napját emelte a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepe rangjára. p.i. 1
