Új Dunántúli Napló, 2002. július (13. évfolyam, 177-207. szám)
2002-07-13 / 189. szám
I 2002. Július 13., szombat R I P 0 R T 7. OLDAL K ü L T Ú R A A galéria első két évtizedének meghatározó művésze, Pinczehelyi Sándor Pásztor I. és II. című alkotása a kiállításon FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ Jubileumi tárlat a Pécsi Galériában Fennállásának 25. évfordulójára nagyszabású jubileumi kiállítás nyílt tegnap a Pécsi Galériában baranyai, pécsi művészek válogatott alkotásaiból. Az alkotókban gazdag Pécs és Baranya mai képzőművészetét reprezentáló tárlatra a születésnapját ünneplő Pécsi Galéria és Vizuális Műhely felhívására 62 képzőművész pályázott két-két alkotással. A pécsi művészvilágtól független, budapesti művészettörténészekből álló zsűri döntötte el, hogy mely művek kapnak helyet a kiállításon. A jubileumi tárlat tehát nem nevek, nem életművek, hanem alkotások kiállítása: 44 művész - zömében - két-két műve szerepel benne - mondotta a tegnapi kiáltásmegnyitó köszöntőjében Gamus Árpád, a Pécsi Galéria és Vizuális Műhely igazgatója. Bokor Béla, a Baranya Megyei Önkormányzat Közgyűlésének alelnöke arra emlékeztetett, hogy az ünneplő mindig harmóniát sugároz másokra is. Sikertörténetnek minősítette a Pécsi Galéria eddigi negyedszázadát, amely során a hazaiak mellett negyven ország művészeinek munkáival ismertette meg a baranyai közönséget, 25 év alatt több, mint 600 kiállítást rendezett, nem beszélve a külföldön, illetve más magyar városokban zajlott vendégszereplésekről, illetve a néhány napos alkalmi bemutatókról. Bála József, a pécsi polgármesteri hivatal művelődési, közoktatási és sport főosztályának vezetője köszöntőjében megállapította: ilyen reprezentatív kiállítás méltó csak igazán az évforduló megünnepléséhez és sokszínűén gazdag pécsi, baranyai művészeti élet jeles hagyományaihoz. A jubileumi kiállítás támogatói - egyenként 100 ezer forintos - díjakat alapítottak. A Baranya Megyei Önkormányzat Közgyűlése Alelnökének Elismerő Díját a mecseknádasdi Dechandt Antal szobrász, Pécs Megyá Jogú Város Önkormányzata Közgyűlése Alelnökének Elismerő Díját a pécsi Rigó István szobrász vehette át. A Pécsi Galéria és a B-Dekor Dekorációs és Nyomdaipari Bt. által közösen a legjobb fiatal művésznek adományozott díjat Gyerús Tibor pécsi festőművész kapta meg a zsűri javaslatára. Lesz közönségdíj is, ami egyéni kiállítási lehetőség a Kisgalériában. Erről az augusztus 18-ig megtekinthető tárlat látogatói döntenek szavazataikkal. Az eredmény a következő, augusztus 23-i kiállításmegnyitón lesz kihirdetve. A jubileumi tárlat nyitóünnepségének zárásaként Pincehelyi Sándor, Munkácsy-díjas festőművész, a Pécsi Galéria egyik alapítója és korábbi igazgatója vágta fel a születésnapi tortát. dunai i. Ihletadó tájak és emberek Ma a szokásos kiállítással zárul a IX. Ormánsági Nemzetközi Festő- és Faszobrász Alkotótábor Sellyén. A nemzetközi művészmezőny ismét ihletet kapott az Dráva menti tájtól és az ott élő emberektől. Szatyor Győző, a tábor szervezője arról tudott számot adni, hogy mivel kevesebb pénzük volt, mint korábban, a résztvevők száma is némiképp csökkent, de semmiképp sem a lelkesedés. Az osztrák, skót, kárpátaljai, újvidéki, erdélyi és magyarországi festők és faszobrászok idén is megtalálták a táj és az itteni emberek nyújtotta témákat. A faszobrászok az előző években főképp nagy méretű alkotásokat készítettek, amik a sellyei szoborparkban kaptak helyet, ám idén inkább a kisplasztika felé fordultak, illetve megismerhették azt á folyamatot, ahogy egy szobrász fejében az ötlettől, a „filozófiától” kiindulva miképp lesz rajzokon, vázlatokon át kész szobor. Az alkotótábor hosszú évek óta szolgálja a közép-európai régió művészeinek kapcsolatát, és mára már más művésztelepekkel való kapcsolat is élénkké lett. Tóth Lajos festőművész Munkácsról jár vissza hosszú ideje, mint elmondta, évről évre talál magának új, megfesteni való motívumokat, hiszen az Ormánság ebből kifogyhatatlan. Sajnos, Ukrajnában szinte lehetetlen megélni a művészetből, ami festményt el tud adni, az szinte kizárólag Magyarországon talál gazdára. A régi világra jellemző állami megrendelések Kárpátalján is megszűntek, a művészeti élet is vegetál. Az 1990-ben létrehozott Magyar Művészeti Társaság ugyan számos kiállítást rendez, de ezeknek sincs túl nagy hozadéka. Ezért is remek alkalom a számára, hogy nyaranta Sellyén tölthet tíz napot, ahol a napi munka mellett számos kirándulás (Drá- vasztára, Bogdása, Kispeterd) színesíti a programot. Szatyor Győző közben már a jövő évi, jubileumi, 10. alkotótáborra készül, amit a remények szerint még az eddigieknél is emlékezetesebbé tesznek. Már csak azért is, mert - mint mondja -:- Ennek a területnek is szüksége van valamire, amit a tájon és a már meglévő építészeti emlékek, templomok mellett fel tud mutatni az egyre nagyobb számban ideérkező turistáknak. Erre különösen alkalmas a művészet, ami mégis csak tükörképet mutat az itteni emberek életéről. _____ M. K. Futnak a képek Drog, valóság, mozi Steven Soderbergh első játékfilmjével, a Szex, hazugság, videó-val 1989-ben elnyerte Cannes-ban az Arany Pálmát, s ezzel valósággal berobbant a mozgógép művészetének élvonalába. A remekül szerkesztett, merészen újító, ám a képformálás klasszikus eszközeit, például a Wellestől örökölt mélységéles fényképezést is felhasználó alkotás többek között arról a Michel Foucault által elemzett jelenségről tanúskodott, hogy a szexualitásról való beszéd, a szex diskurzussá tétele manipulativ természetű, és sokkal inkább eltitkolás, semmint kimondás. E magaslat után, szinte természetes, hanyatlás következett. A Kafka látomásos thriller, A hegyek ura realista látlelet egy fiú érlelődő személyiségéről, nem érdektelen művek, de hiányzik belőlük a pályakezdő opus bátorsága és emberi mélysége. A Pusztító szenvedélyek vagy az Erin Brocko- vich pedig egyaránt rutinos munka a hollywoodi filmzsáner felső határán, de kimaradt belőlük Soderbergh személyisége. Kérdéssé vált, hogy ez az önelfojtás hova vezet, s meddig vállalható. A szakma várakozott, valami újat remélve. És most itt van a Traffic. Soderbergh, okulva a félsikerek tapasztalataiból, szerzői funkcióit kiterjesztve úgy döntött, nemcsak a rendezői széket foglalja el, de a felvevőgépet sem engedi ki a kezéből. A Traffic-ot maga fényképezte, jórészt kézi kamerával, de egy merész stilizációs eljárással, szűrő alkalmazásával, ami sajátos levegőt, jellegzetes színezetet kölcsönöz felvételeinek. A kettős szerep által ezúttal hibátlanul érvényesül Soderbergh legfőbb kvalitása, az egyéni képi világ, vizuális valóság megteremtése és dramaturgiai szempontból hiteles működtetése. Jól érzékelhető az a termékeny inspiráció is, amit a rendező a dán „új hullám”-tól, a nyers erejű, dokumentarista ihletű Dogma-mozgalomtól kapott. A Traffic a drogháború filmje. A cselekmény három szálon fut, a jelenetek három helyszínen (Tijuanában, San Diegóban és Cincinnatiban) peregnek. A rendező kiváló érzékkel, remek csavarokkal rakja össze a történet mozaikdarabjait. Eközben keményen irányítja a színészeket, akik sokszínű, mégis egységes tónusú játékot produkálnak, s ebbe az eredményes csapatmunkába Michael Douglas és Catherine Zeta- Jones is kellő alázattal beilleszkedik. A dramaturgia hálószerű struktúrájában megdöbbentő erővel mutatkozik meg a drogjelenség mint súlyos társadalmi (bűnügyi és egészségügyi) probléma. A film méltán kapott tavaly rendezői Oscart. A Traffic fontos alkotás, még akkor is, ha a drogkereskedelem agresszivitásával és a kábítószerfogyasztás szörnyű hatásával való őszinte szembenézés mellett, érzésem szerint, adós is marad a jelenség - immár a civilizáció létét fenyegető egyik legsúlyosabb probléma - „fogyasztási” oldalán meghúzódó igazi okok elemzésével. Ezek az okok, mint minden civilizációs válságjelenség esetében, ezúttal is szellemi, lelki természetűek. Ily módon az állam által vállalt drogháború feltétlenül szükséges ugyan, de önmagában nem elég. Ezért rokonszenves számomra a cselekményszövésnek az a fordulata, hogy a film zárószakaszában Wakefield drogbíró a maga személyes „frontvonalán” folytatja harcát. Felkutatja a szenvedély áldozatává vált lányát, s feleségével együtt mindent elkövet, hogy szeretettel, szülői segítséggel visszahozzák a már-már végzetes útról. Steven Soderbergh művének alighanem ez a legfontosabb üzenete: a háborút nemcsak állami szinten kell megvívni, de, más eszközökkel, a személyes, magánéleti szférában is. Nagy Imre Kép a bírósági tárgyalás jelenetéből (középen Catherine Zeta-Jones) Egy öregember emlékirataiból Attila, Isten ostora Örömmel olvastam Dunai Imre beszámolóját a Lahtiban rendezett nagy hun kiállításról, amelyre a pécs-üszögi leletanyagot Nagy Erzsébet régész készítette elő. Hazatérve, ő mondta: rá kellene venni a kiállítás magyar főszervezőit, hogy egy kis kiegészítéssel idehaza is mutassák be ezeket a leleteket. Tapsikolva értek egyet. Csak félek, én ezt nem érhetem meg. A régészetre fittyet hányó, hivatalos történelemtudomány védi csacs- kaságait hun ügyben is. A balgaságokat nem sorolom. Arról szólnék, amiről akadémiai kiadványokban nem szoktak beszélni. A ravennai kormány küldötte, Olympiodórosz 412-ben követségben járt Karatonnál, a hunok királyánál a Kászpi-tó partján. Itt volt a főváros. Priszkos rétor 36 évvel később Attilához jött követségbe, a Kárpát-medencébe Bizáncból. Attila épp vadászott. Gondolkodó kutatóink úgy vélik, a hun birodalom fővárosa továbbra is a Kászpi-tó partján maradt. De birodalomszerte voltak nyári szállások, központok, így a Kárpát-medencében is. A birodalom legnagyobb kiterjedése, Belső- Ázsiától Orleansig tartott, beleértve észak-itáliai városokat is. Attila halála után, a felkelt népektől vereséget szenvedett fiai, valójában a keleti központba menekültek vissza. De csak a kardforgatók. A nép maradt. Sőt, a lázadók között is sok volt a hun. Ez nyelvi azonosságot is jelentett. De ki volt hun? Mindenki idézi Mao-tunt, aki 26 környező népet győzött le, s azt írta a kínai császárnak. „Ezek most mind hunok, mert valamennyi íjfeszítő nép egyesült”. A forrást és a folytatást, szép népmesénk, szájba rágón őrizte meg. A Fehérló fiát mindenki ismeri - sok kaukázusi kis nép is. Visszatérő párbeszéd minden változatban: hallottam hírét a Fehérló fiának, szeretnék vele megmérkőzni. S a harc után: légy a kenyeres pajtásom. Együtt mentek tovább. Költőibben aligha lehetne kifejezni a lovaskultúrák történelmét. Míg Nyugat-Európában kiirtották a vesztest, Ázsiában, s a keleti sztyeppén bekebelezték. így hunnak nevezhetjük a szarmatákat is, akiket Plinius a médek leszármazottjainak tekint. A gyűjtőnévbe a jazígok, roxolánok, alánok, szirá- kok, szkírek, s néhány kevésbé ismert nép is beletartozik. A jazígok jöttek elsőként az Alföldre, Kr.u. 50 körül, a rómaiak bosz- szantására, majd a roxolánok Erdélybe. Összehangolt támadásaik eredményességére jellemző, hogy 174-ben 100 ezer római foglyot engedtek szabadon. E nagy létszámú, majd 400 évet itt meghatározó néptől származik a Kárpátmedence helyneveinek jelentős része. Mikor 405-ben a hunok bejönnek az Alföldre, elfoglalják a Bánátot, a velük azonos nyelvű szarmaták számos maradékát találják. Egy év múlva szerződéssel Valeria tartományt is megszerzik, két év múlva mégis Nyugatra mennek, a szvébek és gepidák legyőzését a hódoltatott osztrógó- tokra hagyják. Rua nagyfejedelem vezetésével csak a 430-as évek elején költözik nagyobb hun népesség a Kárpát-medencébe. A bámulatos birodalomszervezői képesség mellett a hunok a népteremtésben is sajátos gyakorlattal éltek. A többnejű hun férfiak, sok idegen asszonnyal is házasodtak. Ám a férfiak nem tanulták meg az asszonyok nyelvét. A születő fiúgyermeket viszont igen korán elszakították anyjától, hun iskolában, hun férfinak, harcosnak nevelték. íme a sok összetevőjű nép egységes nyelvének és kultúrájának titka. Attila, kora egyik legműveltebb uralkodója, latinul, görögül, gótul is társalgóit apanyelvén kívül, de a csatlakozott népeknél a másodgeneráció férfiai között mind kevesebben ismerték anyanyelvűket. Valószínűleg hunul beszéltek az utánuk 113 évvel betelepülő avarok is, akik rengeteg szláv segédnépet hoztak magukkal. Az ő birodalmuk Nyugaton az Enns folyóig ért, Délen Dalmáciáig, Keleten a dél-orosz sztyeppékig. Baján nagykagán halála után, a Kárpát- medencében főkagáni címmel nem találkozunk, valószínű, hogy ő a birodalom keleti feléből irányított. A fontosabb, azonban, hogy az avarok a Bécsi-medencében, a Dunántúlon, az Alföldön, Erdélyben a velük egy nyelvet beszélő rokon szarmata és hun alapnépesség közé telepedtek. S bár néha megjelenik a forrásokban az Avaria megjelölés, térségünket a hunok óta, a mai napig, Hungáriának nevezik nyugaton. Amikor az avar birodalom Kárpátoktól nyugatra eső terület frank ellenőrzés alá került, a megtizedelt népesség maradt. Dalmáciában, Szlovéniában elszlávosodtak, Bajorországban, Ausztriában lassan elnémetesedtek, de hazánk területén, Erdélyben, őrizték nyelvüket, kultúrájukat. Hunul beszéltek a kazárok, kabarok, székelyek, bolgárok is. Hunul beszélünk ma, mi is. Csak az Árpád vezérrel bejött honfoglaló törzsek némelyike, köztük a megyeri, beszéltek türk nyelven. Őket mindig is törköknek mondták a források. De Álmos valóban leszármazottja lehetett Attilának. Ahogy a nagyszámú szlávságra rátelepedett hun-bolgárok átvették a nagyobb népesség nyelvét, úgy a nagyobb hun eredetű népességre rátelepedett - talán rokonként behívott? - türk vezető réteg, rövid kétnyelvűség után, hunul beszélt. Ahogy a Szófiában beszélt szláv nyelvet, az egykori uralkodó rétegről bolgárnak mondják, úgy a mi nyelvünket a honfoglalók vezető törzséről magyarnak. Nem könnyű megemészteni. Egy tévedés folytán finnugornak mondott nyelvünk, Benkő Ló- ránd szerint 3000 éves. Az Altáj vidékéről Európába vonuló hunok hatottak a kis népekre. Őket finnugor rokonainknak tették meg. A finnek rég nevetnek a nyelvrokonságon is. Embertanilag az obiugorokra jellemző uráli típus 0,1%-ban fordul elő ma a Hungáriában élő magyarokban, de a honfoglalás kori csontok közt is! Hogy mitől vagyok ilyen nagy okos? A fenti teória a Bécsben élő Hunnivári Zoltán hivatalos őstörténetünk ellentmondásait bizonyító könyvéből való. 5 mért vagyok felületes? A hely szűke nem ad módot alaposabb, érdekesebb tálalásra. Bükkösdi László >
