Új Dunántúli Napló, 2002. június (13. évfolyam, 147-176. szám)
2002-06-22 / 168. szám
6. OLDAL LOT H Á R D B E M U T ÁTKOZIK 2002. Június 22., szombat Két járadékos • A község két legnagyobb munkáltatója a Belvárdgyulai Mezőgazdasági Rt., amely 15-20 embernek ad kenyeret, valamint az építőiparban generálkivitelező munkákat is vállaló Corrado Kft., ahol a közel 30 foglalkoztatottnak körülbelül a negyede falubéli munka- vállaló. A településen 105 házat számlálnak, egy-két kivétellel valamennyi lakott, a családok szinte mindegyikénél nem elhanyagolható jövedelemkiegészítést is jelent a konyhakert. A porták többségében a baromfi és a sertés sem hiányzik, úgyhogy a húsellátás egy része is megoldott. A község egyetlen, takarosán kialakított boltjában minden megtalálható, igaz, csütörtökön nem szállítanak kenyeret, ezt az itt élők már megszokták, ehhez igazodnak. A földek aranykoronaértéke 7 és 20 között ingadozik, a mező- gazdasági nagyvállalkozás a különbségeket korszerű agrotechnikával igyekszik kiegyenlíteni. Számottevő, földművelésre épülő magángazdasága (családi gazdaság) azonban csak Ruzsics Mihálynak és Gerdesics Csabának van a lothárdiak közül. Ruzsicsék a több lábon állás mintapéldányai, a búza és a kukorica mellett néhány éve a lencsével és a babbal is intenzíven foglalkoznak, de szép szilvásak és bodzaültetvényeik is vannak. Gerdesicsék a zöldségkereskedés mellett fenyőt nevelnek nagyobb területen, és a meleg déli lejtőket megháláló barackosaik is vannak. A munkanélküliség igazán * nem jellemző erre a gondozott kis falura. Aki helyben nem talál munkát, Pécsett helyezkedik el, az ingázók a falu munkaképes korú lakosságának körülbelül a felét teszik ki. A nyugdíjasok aránya magas, a lakosság 40 százaléka, két ember szorul rendszeres járadékra. Lothárd, a csendes falu Lassan, de biztosan növekszik Pécsről ide települők száma, a vándorlási folyamat logikus következménye a megyeszékhely közelségének, a kitűnő közlekedésnek, valamint az igen jó kommunális szolgáltatásnak. A Pécstől alig 12 kilométerre lévő zsákfaluban minden csendes, délelőttönként még a kutyák sem ugatják meg az idegent. De nem sokat változik a helyzet délután és este sem, a lothárdiak otthonülő emberek, a faluhelyen szokásos ház előtti kispadon „trécse- lés” a településen teljes mértékben hiányzik. Szorgos kezű émberek lakják, akik a nap minden időszakában találnak elvégzendő munkát maguknak, nincs idő a közösségi életre. Azért a falunapot megtartják, de még erről az összejövetelről is rendszerint hiányoznak né- hányan, hiába, június végefelé sok a munka a földeken, meg a kiskertekben, az öntözés, a permetezés, a kapálás, nem igazodik az ünnepekhez.- Ide csak azok jönnek, akik szeretik a csendet és a háborítatlan nyugalmat - magyarázza az újkori bevándorlók indítékát a polgármester, Csobán Ferenc. A LÉLEKSZÁM ALAKULÁSA LOTHÁRDON B 265 248 2401 1992 1996 2002 H Fel is ment szépen az ingatlan ára, tíz évvel ezelőtt még alig tudtak eladni takaros családi házat 800 ezer forintért, manapság már építési telket sem kapna ezért a pénzért. Természetesen a lothárdi ön- kormányzat nem próbálja a hátráltatni a letelepedést, ám azt se nagyon szeretné, ha túlságosan nagyra nőne a falu, hiszen akkor éppen a legfőbb vonzerejét veszítené el, a csendet, a nyugalmat. A lakáspiac, a kereslet-kínálat persze önműködően szabályozza a lehetséges betelepülők arányát, hiszen manapság már egy kétszobás pécsi panel áráért csak egy felújításra szoruló házat vehet a csendre vágyó honpolgár.- A magunk részéről mindent megteszünk településünk komfortosságának javításáért. Az ön- kormányzati utak, járdák kitűnő állapotban vannak, a közvilágítást most újítottuk fel, vezetékes víz, gáz adottság. Mi kellene még? Természetesen a csatorna. De ez sem a jövő ködébe vesző elérhetetlen álom, hiszen benne vagyunk a pécsudvari gesztorsággal 18 környező településsel megalakult vízműtársulásban, amely már az idén beadta a pályázatát állami támogatásra. Az itt élők szinte egy emberként támogatják a beruházást, egyrészt, mert szinte minden házban van már fürdőszoba, másrészt, mert a jövőben a „pöce- gödrök” után jelentős környezetterhelési díjat kell majd fizetni. Nagy anyagi terhet egyébként sem jelent a csatornahálózat kiépítése, hiszen valamennyien igénybe veszik a lakástakarék hitelét, tíz évig körülbelül havonta ezer forintot kell törleszteniük. Lothárd egyelőre zsáktelepülés, az itt élők attól tartanak, ha ez az állapot megszűnik, az átmenő forgalom miatt a nyugalmukat is elvesztik. Mert tulajdonképpen nekik erre nincs is szükségük, a tömegközlekedés kitűnő, naponta 20 járat (ebből négyet az ön- kormányzat finanszíroz) biztosítja a külvilággal az összeköttetést. Ebben az épületben kapott helyet a polgármesteri hivatal A FALU TÖRTÉNELME A feltételezések szerint a honfoglalás előtt a frank-szláv őrgrófság jelentős települése lehetett. Az írásos emlékek szerint *1395-ben Mihály és Ferenc lothárdi középnemesek birtokolják. 1487-ben pedig bizonyos Daha nevű tulajdonosa adja el a birtokot a pálo rendnek. Kolostoruk a török hódoltság időszakában elpusztult. A magyarok a török hódoltság után a 19. század közepétől vándoroltak a községbe. Az első világháborúban húsz szülötte vesztette életét, a szerb megszállás alatt számos verekedés és gyilkosság is történt a faluban. A harmincas években 84 horvát vándorolt ki Szerbiába. A tanácsrendszer idején az önálló iskola megszüntetése, és az autóbuszközlekedés rossz színvonala miatt sokan elköltöztek a településről. A nagymérvű elvándorlás csak a nyolcvanas évek végén hagyott alább. Templom önerőből Az elmúlt évtizedben önkormányzati, lakossági hozzájárulásból építették fel a római katolikus templomot - bár sokan csak imaháznak tartják az évszázada álló harangtorony mellé „ragasztott” építményt. Az is igaz, sokáig húzódott a döntés az építkezés elkezdéséről, többen úgy vélték, az itteni gyülekezethez egy nagyobb templom kialakítása lenne méltó. A „nagyzoláshoz” azonban nem volt meg a fedezet, végül is az imaterem megépítése mellett döntöttek, kijöttek a 3 millióból, amelyet jórészt a falu lakossága gyűjtött össze. A faluház helyén akkoriban még csak egy üres telek volt, ez utóbbi 1993-ban készült el saját erőből, 9 milliós költséggel. A templom és a faluház a község központjának számít, ugyanis a faluházban alakították ki a polgármesteri hivatalt is. Az épületben bármikor létre lehet hozni különféle klubokat, de eddig sem a nyugdíjasok, sem a fiatalok nem igényelték a szervezett közösség létrehozását. ■ A falu templomát a hívők és az önkormányzat támogatásával építették fel Kisbuszra pályáznak Iskolakezdésre támogatás A település gazdái A falu fokozatosan elöregedik, hiszen a lakosságnak csaknem fele az idősebb korosztályból kerül ki. A fiatalok általában nem választják lakhelyül Lothárdot, szüléikről ugyan gondoskodnak, de ha meghalnak az öregek, a szülőházat általában eladják, nem költöznek ki a faluba. Az önkormányzat kedvező telekvásárlással is próbálja a községbe csalogatni a fiatalokat. A közművesített építési telket csak a lothárdiak kapják meg kedvezményes áron, vagyis 1200 négyzetmétert 200 ezer forintért, aminek piaci ára csaknem félmillió forint. Sajnos minimális az érdeklődés, annál nagyobb az építkezésre alkalmas ingatlanra a városiak részéről, ám a lothárdiak elsősorban a helyiek letelepedését támogatja. Az új rendezési tervben viszont már újonnan kialakított lakóterületről is szó van, jelenleg csak 3-4 telket tudnak felajánlani az érdeklődőknek. Az értékesítésből befolyt összeget a új építési telkek kialakítására, vagy közművesítésére fordítják. Az elmúlt évtizedek fejlesztései alapján elmondható, hogy ez a falu nem alszik, a 11 milliós költségvetésüket, kiegészítve 20 millióra a pályázati pénzekkel, igyekeznek a gazdaságossági szabályok szerint elkölteni. Az elmúlt évek legnagyobb beruházása a faluház volt, itt található a polgár- mesteri hivatal, a kultúrterem, klubszobák, az alagsorban raktározzák a gépeket, berendezéseket. A baj csak az, hogy a település lakói ritkán használják ld lehetőségeiket, az ifjúsági klub például azért nem működik, mert a településen hiányzik az a korosztály, amely az ilyen társasági összejövetelekre igényt tartana. Szinte minden felszereléssel rendelkeznek, amely egy kis falu köztereinek, közútjainak karbantartásához szükséges. Az adminisztrációs munkában is otthonos falugondnok, Horváth Jánosné intézi a település gazdasági, gazdálkodási ügyeit. Az országos foglalkoztatási alapból három embernek adnak munkát, akiknek a község közterületeinek rendben- tartása a feladatuk. Nem jönnek zavarba akkor sem, ha járdát kell betonozniuk, hiszen minden építkezési munkához értő szakA faluház egyelőre csak várja a fiatalokat és az időseket ember irányításával, az ilyen faladatot saját közmunkára fogott embereikkel oldják meg. A falugondnoki állás létrehozását már a kezdet kezdetén támogatták. Az állami támogatás létrejöttével (évente 1,3 millió forint) nem is késlekedtek a közszolgálat létrehozásával, a gondnokság betölti hivatását, a kilencvenes évek eleje óta hibátlanul intézik az falu ügyesbajos dolgait. Hetente egy alkalommal buszt bérelnek, hogy az anyagbeszerzéstől kezdve, a gyógyszerek kiváltásáig minden megrendelést elintézzenek. Természetesen gondoltak arra is, hogy saját tulajdonú gépjárművel oldják meg az ilyen feladatokat, ám a költségszámítások alapján nem tudták volna kihasználni. Éppen ezért pályáznak az államilag támogatott falubuszra, amelyet majd szintén a falugazdász működtet. Ha megkapják - de értesüléseik szerint az ilyen igényeket nem szokták elutasítani. Az idén egytlen nagyberuházást terveznek, szeretnék rendbe tenni a faluba vezető bekötőutat. A Közútkezelő Kht., a tulajdonos meg is ígérte az idei felújítást, s az önkormányzat is félretett a beruházásra 4 millió forintot. Nem fukarkodnak a lothárdiak, ha azt iskolások támogatásáról van szó. Az már természetes, hogy a kozármislenyi, kitűnően felszerelt iskolába a hét minden napján iskolabusz viszi, hozza , a gyerekeket. Ez rendszeres járat, nem különjárat, ám az iskolakezdéshez,, illetve délután az oktatási idő befejezéséhez igazodik. A szeptemberi iskolakezdéskor minden alapiskolába járó gyereknek támogatást nyújtanak. Három évvel ezelőtt az iskolakezdés terheit csökkentendő szándékkal még 8500 forintot fizettek minden iskolába járó gyerekeknek, felsőfokú intézménybe járók is kaptak támogatást. Az idén ez az összeg már valószínűleg magasabb lesz (az összegről még nem döntöttek), amit minden iskoláskorú gyermek szülei megkapnak, differenciálás nélkül, tehát a családok jövedelmi viszonyait nem veszik figyelembe. Próbálkoztak ugyan más módszerekkel is, ám ezek nem váltották be a hozzáfűzött reményeket, mármint az igazságosság elvének érvényre jutását, éppen ezért döntöttek az egységes, minden iskolásnak járó juttatásról. Ez persze nem zárja ki a további támogatás lehetőségét. A faluban két olyan család van, akiknek gyermekeit a fent említett támogatáson felül is segítik. A menzát például azért fizetik elő a gyermekeknek, hogy a napi egyszeri meleg ételhez biztosan hozzájussanak. A polgármester harmadik ciklusban Csobán Ferenc (48 éves, vállalkozó), alpolgármester Bán Valéria (30, közgazdász). A település önkormányzatának tagjai: Ruzsics Mihály (42, családi mezőgazdasági vállalkozó), Horváth Jánosné (44, falugondnok), Orbánná Beck Ildikó (44, köztisztviselő) és Varga Lajos (52, nyugdíjas). Körjegyző dr. Biró Károly. m lothárd. dunantulinaplo. hu ■ Az oldal a lothárdi önkormányzat és a Baranya Megyei Közgyűlés támogatásával készült. Oldalszerkesztő: Békéssy Gábor Bérlakás a Széchenyi-tervből Amikor elkészült a faluház, ben- a polgármesteri hivatallal, ne A Rákóczi utcában egymás mellett sorakoznak a felújított házak gondolkoztak azon is, vajon mit kezdjenek a kihasználatlanul maradt tetőtérrel. Néhányan ugyan felvetették, legyenek ott lakások, ám a költségvetésük a több mint tízmilliós beruházásra már nem nyújtott volna fedezetet, éppen ezért akkoriban le is mondtak a tetőtér hasznosításáról. A Széche- nyi-terv adta lehetőség azonban újból megmozgatta fantáziájukat, volt, aki figyelmeztette is az ön- kormányzatot, lakások kialakítására lehetőség van állami támoga- • tást igényelni. A Széchenyi-terv- re tehát pályáztak, a 30 százalékos önrészt biztosítani tudták, indoklásuk is megfelelt a kiírásnak, így azután nem volt kétséges, megkapják a 8,8 milliós állami támogatást. A két lakás kialakítása 12 millióba került, ám ezek nem szociális bérlakások, hanem - a A faluház tetőterében két lakást alakítottak ki lothárdiak megfogalmazása szerint - az életpálya indulásához nyújtanak segítséget. A lakások igénybevételére mindenki (még a nem lothárdi kötődésűek) is pályázhatnak. A nagyobb alapterületű lakásra már megvan a bérlő, lothárdi szülők gyermeke költözik ide hamarosan. A kisebbik la- kóiról még nem döntöttek. ■
