Új Dunántúli Napló, 2002. május (13. évfolyam, 118-146. szám)
2002-05-19 / 135. szám
2002. MÁJUS 19. ARCKÉP A jobboldal célkeresztjében Kéri László. A hazai politológusszakma egyik legismertebb, legfoglalkoztatottabb, legtermékenyebb tagja. Azt nehezen lehetne állítani, hogy az egyik legnépszerűbb is, hiszen - bár sokan kedvelik - gyakran szerepel a jobboldali politikusok és a sajtó célkeresztjében. Az interjú után odament hozzá az utcán egy idős férfi, és gratulált neki. Kéri azt mondja, négy emberből három ugyanígy vélekedik, a többiek szidják, lehazaáru- lózzák, van, aki kiköp. A Fidesz vezetőivel meglehetősen hűvös a viszonya, ami nem is meglepő azok után, hogy az elmúlt négy évben kíméletlenül bírálta a vezető kormánypártot. Egyébként van, aki azt állította, azért támadja a Fideszt, mert Orbán nem őt, hanem Stumpf Istvánt hívta maga mellé kancelláriaminiszternek. Holott - állítja - utál korán kelni, parancsolgatni, nem szereti a kötöttségeket, a hierarchiát, s azt sem, ha más mondja meg, hogyan és kivel kell dolgoznia. Azaz teljességgel alkalmatlan lenne erre a feladatra. ■ - A választás első fordulója előtti napon a feleségével a Parlament környékén sétáltak. Lelkileg hangolódtak rá a voksolásra?- Nem. A feleségemet vittem el az Olimpiai parkba, hogy megtanítsam neki hazánk ötkarikás történelmét. Arra gondoltam, ha győz a Fidesz, nekünk legfeljebb az a lehetőségünk marad, hogy a játékokkal foglalkozzunk. Ő kutatná a gazdasági vetületeit, én politológiai, szociológiai aspektusból elemezném. Az 1908-as olimpiáig jutottunk el, s szerencsére nem kell folytatnom az oktatását.- Komolyan tartott attól, hogy ellehetetlenítették volna?- Olyan nagyon nem aggódtam, mert továbbra is taníthattam, kutathattam volna. De több, engem foglalkoztató intézet, újság biztosan nagyon nehéz helyzetbe kerül, ha a jobboldal hatalmon marad.- Önt korábban sem szívelték azon az oldalon, de az utóbbi hónapokban fölerősödött a támadás. Talán azért, mert A Viktor című könyvben szerepel, sokan úgy vélik, a legtöbb információt ön szolgáltatta a szerzőnek.- Elképzelhető. Nem szeretnék hosz- szan foglalkozni ezzel, de néhány dolgot elmondok. Amikor Kende Péter megkeresett, hogy nyilatkozzam neki Orbán Viktorról, szívesen tettem, elsősorban társadalompolitikai szemszögből elemeztem a pályafutását, személyiségét. Amikor megláttam a kéziratot, s tudtam, hogy ez bul- várjellegű könyv lesz, azt javasoltam Kendének, hagyja ki az Orbán magánéletéről szóló, szerintem érdektelen részeket. Nem húzta ki, mondván, így lesz olvasmányos. S miközben én névvel vállaltam a véleményemet, számos megszólaló viszont nem, az tűnik ki a könyvből, mintha a legtöbb pletyka tőlem származna. Ráadásul a szerző évfolyamtársam volt az egyetemen, ezért a fideszesek úgy gondolhatták, én állok a háttérben.- Nem csoda, a kampány idején egyértelműen úgy foglalt állást: Magyarországnak az ellenzéki győzelem tenne jót.- Az nem baj, ha nem értenek velem egyet, de az kissé bosszantó, hogy alávaló módon teszik. Pokorni Zoltán kijelentette például, hogy én az Orbánjugend megalakulásáról beszéltem, majd mindenkit megnyugtatott, hogy ő megvédi ezeket a fiatalokat tőlem. Más azt mondta, gúnyolódtam Egerszegi Krisztinával, de nem kell félni, a Fidesz az úszónő mellett áll. A Magyar Nemzetben, a Demokratában megjelenő cikkekről, a Lovas István vezette fasisztoid Sajtóklubokról már nem is beszélek, ahol csak gyalázkodni tudnak. Ilyenkor megkérdezik tőlem, nem kívánok-e reagálni ezekre. Mindig kitérek előle, ezzel ugyanis fölértékelném ezeket a szánalmas embereket.- A bírálatait jól ismerjük, de tud-e mondani olyan pozitívumokat, amelyek az elmúlt négy évben történtek.- Bármennyire is hihetetlennek tűnik egyeseknek, úgy vélem, Hornék megérdemelt vereséget szenvedtek, számomra 1998-ban tiszta lappal indult az Orbán- kormány, és több, támogatható lépést tett. Az más kérdés, hogy az ötletek megvalósításakor kapitális hibákat követtek el. Például helyeseltem, hogy a fővárossal szemben több figyelmet fordítottak a vidékre, az agrártársadalomra. De ez sajnos Kéri László Született Röszkén, 1951-ben Legmagasabb Iskolai végzettsége: ELTE jogi kar, ezenkívül szociológusi, fjlozófiatanári diplomát is szerez Munkahelyei: először a jogi egyetemen tanít, majd a Társadalomtudományi Intézetben dolgozik, ebbőr alakult ki az MTA Politikatudományi Intézet, amelynek azóta is főmunkatársa. Számos más iskolában, intézetben volt óraadó tanár. Emellett 1988 óta írt tíz könyvet, nyolc másik szerkesztője és társszerzője. Folyamatosan ír tanulmányokat, publikál folyóiratokban, heti- és napilapokban. Családi állapota: nős, felesége Petschnig Mária Zita közgazdász átcsapott Budapest zsigeri gyűlöletébe, arról nem is beszélve, hogy milyen irtózatos károkat okozott Torgyán és csapata. Egyetértettem azzal, hogy a közigazgatás, a gazdaság, a kultúra területén generációváltásra van szükség. Ehelyett klientúraépítés folyt. Támogattam, hogy a nemzet, a nemzeti összefogás, az ezeréves magyar állam eszméje nagyobb szerepet kapott a közéletben, az viszont idegesített, hogy ők mondták meg, ki a magyar, ki a keresztény. Jó, hogy határozottabban segítették a határon kívüli magyarokat, csakhogy eközben őket is megosztották. A Széche- nyi-terv alapkoncepciójával is egyetértettem, hiszen kell egy nemzetnek egy vízió, hogy mit akar csinálni. Azzal azonban már nem, hogy folyt a barátok, kollégák kistafírozása, s Fidesz-közeli cégek kaphattak megrendeléseket, nyerhettek el pályázati pénzeket. S az is elfogadhatatlan, hogy bejelentik a hatalmas eredményeket, miközben nem épült autópálya, félkészen adnak át épületeket. Valójában a kormánypártok stílusával, módszereivel volt gondom, a sok hazugsággal. Az utóbbi hetekben például azzal, hogy képtelenek voltak tudomásul venni a vereséget.- Milyen a kapcsolata azokkal a politikusokkal, akikkel korábban viszonylag jóban volt, most viszont állandó harcban állnak, konkrétan Orbán Viktorral és Stumpf Istvánnal?- Orbánt 20 éve ismerem, az első időszaktól konfliktusos volt a kapcsolatunk, de mindig elismertem a tehetségét. Stratégiai kérdésekben az idő őt igazolta. Hosszasabban 1993 nyarán, őszén beszélgettem vele, amikor a róla szóló interjúkötetet készítettem. Talán 1996-ban vagy ’97- ben futottunk össze legutóbb, de az biztos, amióta miniszterelnök, nem beszéltünk. Én most is szívesen leülnék vele. A felesége, Anikó, akit én mindig is nagyra becsültem, egyik közös barátunkon keresztül üzente, hogy mi mindennel nem ért egyet velem. Én meg azt üzentem neki, hogy bármikor, bárhol szívesen megbeszélem vele a nézeteltérés okait. Kövér például nem hajlandó erre. Nem kíváncsiak rám, de másokra sem, akik kritizálják őket. Legfeljebb azokra, akik bólogatnak nekik. Stumpffal minisztersége alatt is beszéltem, más kérdés, hogy nem nagyon tudtuk egymást meggyőzni az igazunkról. De korrekt a kapcsolatunk.- Alig több mint egy hét múlva már az MSZP-SZDSZ kormányról szól az élet. Milyen teljesítményt vár tőlük?- Meglátjuk. Ebben a gárdában benne van a siker lehetősége. Ennek feltétele, hogy az első száz nap programját teljesíteni tudják. A fiatalokat, a vidéki embereket meg kell nyerniük maguknak.- Mitől ilyen bizakodó? Medgyessy Pétert a kommunikáció területén érték kudarcok is.- Éz igaz, csakhogy vége a kampányolásnak, ami valóban nem erőssége. Medgyessynek azonban vannak olyan tulajdonságai, amelyek alapján kiváló kormányfő lehet. Először is a Pénzügyminisztériumban végigjárta a ranglétrát, hatalmas közigazgatási tapasztalata van, az apparátus nem tudja megvezetni. Jól tud egy testületet irányítani, rövidek, hatékonyak lesznek az ülések. Nála nincs mellébeszélés: kiadja a világos feladatokat, majd szigorúan számonkéri a végrehajtásukat. Végül nem fél attól, ha néhány szakpolitikai területet olyan emberek irányítanak, akik jobban értenek hozzá, mint ő. Sőt, ezt kívánatosnak tartja.- A kormány többi tagja is fel tud nőni a feladathoz?- Nehéz erre válaszolni. Számos kellemes meglepetés, de csalódás is ért az elmúlt 12 évben. Például - hogy csak a legutóbbi két ciklusról beszéljek - mindenki azt hitte, hogy Fodor Gábor kitűnő miniszter lesz, aztán le kellett mondania. Pepó Pálról úgy gondoltuk, végre egy szakértő a környezetvédelmi tárca élén, aztán minden idők legostobább minisztereként vonult be a magyar történelmébe. Ezzel szemben Lotz Károlyt senki sem ismerte, mégis elismerést váltott ki infrastrukturális miniszterként, de Kiss Péterről sem lehetett előre tudni, hogy ilyen jól megállja a helyét...- A most leköszönő kormányból nem tud ilyen pozitív ftgurát említeni?- Martonyi Jánost, csakhogy tőle el is vártuk a jó teljesítményt. Visszatérve arra, miért bizakodom. Örülök, hogy ilyen sok nő kapott magas beosztást, bizonyítási lehetőséget. Csehák Judit visszatérése, a dinamikus Lamperth Mónika mélyvízbe dobása jó ötlet. S az is, hogy a nyugodt Szili Katalin lett a házelnök, és a határozott Lendvai Ildikó a szocialisták frakcióvezetője. S akkor még nem beszéltem a leendő környezetvédelmi miniszterről, Kóródi Máriáról.- Az ellenzék mellett az MSZP sem örül annak, hogy a szabaddemokraták kapták meg az oktatási tárcát. S beszélgettem pedagógusokkal, akik szintén aggódnak.- En is pedagógus vagyok, és én is beszélgettem sok kollégával. Mi viszont jónak találjuk ezt a személyi döntést. Magyar Bálinttól azok tartanak, akiknek a mostani állóvíz fennmaradásához fűződik érdekük. Tudom, sokan idegenkednek attól, hogy az SZDSZ politikusa a minőségelvet rendkívül fontosnak tekinti, szeretné kiemelni a legjobb tanulókat, ü- letve hogy a nyugati standardok bevezetése mellett van. Azt pedig senki sem vitathatja, hogy Magyar Bálint vesszőparipája, az informatikai társadalom fejlődése, illetve ennek megjelenése az iskolákban Magyarország egyetlen esélye, hogy a világ élvonalába kerüljön, s ott is maradjon.- Kicsi a koalíció parlamenti többsége. Nem gondolja, hogy gúzsba kötve kell majd a kormánynak táncolnia?- Épp ellenkezőleg. Az erős ellenzék rákényszeríti a többséget, hogy állandóan készenlétben álljon, mindig a legjobb megoldásokat keresse. A korábbi szociál- liberális kormánynak épp az volt az egyik legfőbb baja, hogy a hatalmas fölényük birtokában elkényelmesedtek.- A korábbi MSZP-SZDSZ-kor- mánynak nem ez volt az egyetlen tévedése. Úgy tűnt fel akkor, állandó veszekedéssel telt az a négy év.- Valóban kivitték a nyüvánosság elé a konfliktusaikat, ami elhibázott lépés volt. De most más a helyzet, jobban egymásra vannak utalva, s mások a szereplők is. S jó döntésnek tartom, hogy Kuncze Gábor, a kisebbik koalíciós párt elnöke nem lépett be kormányba.- Az MSZP-n belül sem várhatóak éles viták? Gondolok itt például egy esetleges Kovács-Medgyessy küzdelemre. Nem érezheti úgy a pártelnök, hogy ó vitte be a hátán a miniszterelnököt a bársonyszékbe?- Kovács valóban elképesztő teljesítményt nyújtott a kampány során, nélküle nem győztek volna a szocialisták. De nem hinném, hogy irigykedne a kormányfőre, neki a külügyi poszt tökéletesen megfelel - Németországban például Genscher külügyminiszternek hosszú éveken át nagyobb volt a tekintélye, mint a kancellároknak -, s nem mindenki szeretne kormányfő lenni. Másrészt úgy látom, az elmúlt egy esztendőben a közös politikai küzdelem nagyon összekovácsolta őket. Ugyanakkor a generációváltás járhat ösz- szetűzésekkel, de már megkezdték a fiatalítást a Fidesz-korosztályú Mandur László házalelnöki posztra juttatásával, illetve azzal, hogy a még fiatalabb Mesterházi Attila politikai államtitkár lett.- Kérem, tippelje meg a 2006-os választás eredményét.- Ezt nem gondolja komolyan! Vannak ugyan politológusok, akik szeretnek a jós szerepében tetszelegni, de én nem tartozom közéjük.- Hány pártból áll majd a parlament, kik lesznek a legerősebbek?- Szerintem nem változik a struktúra. Legfeljebb az, hogy az MSZP és az SZDSZ, valamint a Fidesz, illetve az MDF között csökken a különbség - nem hiszek tehát a kisebbek beolvadásában -, s ezt egyébként kívánatosnak is tartanám, Magyarország színesebb, tagoltabb annál, mintsem hogy csak két párt közül lehessen választani. A MIÉP nem jut be az Országgyűlésbe, s kizártnak tartom, hogy az FKGP újjáéled. Végeredményben úgy vélem, a kormánykoalíció képes lesz az ismétlésre. Almási B. Csaba