Új Dunántúli Napló, 2002. május (13. évfolyam, 118-146. szám)

2002-05-19 / 135. szám

2002. MÁJUS 19. ARCKÉP A jobboldal célkeresztjében Kéri László. A hazai politológusszakma egyik legismertebb, legfoglalkoztatot­tabb, legtermékenyebb tagja. Azt nehe­zen lehetne állítani, hogy az egyik leg­népszerűbb is, hiszen - bár sokan ked­velik - gyakran szerepel a jobboldali politikusok és a sajtó célkeresztjében. Az interjú után odament hozzá az utcán egy idős férfi, és gratulált neki. Kéri azt mondja, négy emberből három ugyanígy vélekedik, a többiek szidják, lehazaáru- lózzák, van, aki kiköp. A Fidesz vezetői­vel meglehetősen hűvös a viszonya, ami nem is meglepő azok után, hogy az el­múlt négy évben kíméletlenül bírálta a vezető kormánypártot. Egyébként van, aki azt állította, azért támadja a Fi­deszt, mert Orbán nem őt, hanem Stumpf Istvánt hívta maga mellé kan­celláriaminiszternek. Holott - állítja - utál korán kelni, parancsolgatni, nem szereti a kötöttségeket, a hierarchiát, s azt sem, ha más mondja meg, hogyan és kivel kell dolgoznia. Azaz teljesség­gel alkalmatlan lenne erre a feladatra. ■ - A választás első fordulója előtti napon a feleségével a Parlament kör­nyékén sétáltak. Lelkileg hangolódtak rá a voksolásra?- Nem. A feleségemet vittem el az Olimpiai parkba, hogy megtanítsam neki hazánk ötkarikás történelmét. Arra gon­doltam, ha győz a Fidesz, nekünk legfel­jebb az a lehetőségünk marad, hogy a já­tékokkal foglalkozzunk. Ő kutatná a gaz­dasági vetületeit, én politológiai, szocioló­giai aspektusból elemezném. Az 1908-as olimpiáig jutottunk el, s szerencsére nem kell folytatnom az oktatását.- Komolyan tartott attól, hogy el­lehetetlenítették volna?- Olyan nagyon nem aggódtam, mert továbbra is taníthattam, kutathattam vol­na. De több, engem foglalkoztató intézet, újság biztosan nagyon nehéz helyzetbe kerül, ha a jobboldal hatalmon marad.- Önt korábban sem szívelték azon az oldalon, de az utóbbi hóna­pokban fölerősödött a támadás. Talán azért, mert A Viktor című könyvben szerepel, sokan úgy vélik, a legtöbb információt ön szolgáltat­ta a szerzőnek.- Elképzelhető. Nem szeretnék hosz- szan foglalkozni ezzel, de néhány dolgot elmondok. Amikor Kende Péter megkere­sett, hogy nyilatkozzam neki Orbán Vik­torról, szívesen tettem, elsősorban társa­dalompolitikai szemszögből elemeztem a pályafutását, személyiségét. Amikor meg­láttam a kéziratot, s tudtam, hogy ez bul- várjellegű könyv lesz, azt javasoltam Ken­dének, hagyja ki az Orbán magánéletéről szóló, szerintem érdektelen részeket. Nem húzta ki, mondván, így lesz olvas­mányos. S miközben én névvel vállaltam a véleményemet, számos megszólaló vi­szont nem, az tűnik ki a könyvből, mint­ha a legtöbb pletyka tőlem származna. Ráadásul a szerző évfolyamtársam volt az egyetemen, ezért a fideszesek úgy gon­dolhatták, én állok a háttérben.- Nem csoda, a kampány idején egyértelműen úgy foglalt állást: Ma­gyarországnak az ellenzéki győze­lem tenne jót.- Az nem baj, ha nem értenek velem egyet, de az kissé bosszantó, hogy aláva­ló módon teszik. Pokorni Zoltán kijelen­tette például, hogy én az Orbánjugend megalakulásáról beszéltem, majd min­denkit megnyugtatott, hogy ő megvédi ezeket a fiatalokat tőlem. Más azt mond­ta, gúnyolódtam Egerszegi Krisztinával, de nem kell félni, a Fidesz az úszónő mel­lett áll. A Magyar Nemzetben, a Demok­ratában megjelenő cikkekről, a Lovas Ist­ván vezette fasisztoid Sajtóklubokról már nem is beszélek, ahol csak gyalázkodni tudnak. Ilyenkor megkérdezik tőlem, nem kívánok-e reagálni ezekre. Mindig kitérek előle, ezzel ugyanis fölértékelném ezeket a szánalmas embereket.- A bírálatait jól ismerjük, de tud-e mondani olyan pozitívumokat, ame­lyek az elmúlt négy évben történtek.- Bármennyire is hihetetlennek tűnik egyeseknek, úgy vélem, Hornék megér­demelt vereséget szenvedtek, számomra 1998-ban tiszta lappal indult az Orbán- kormány, és több, támogatható lépést tett. Az más kérdés, hogy az ötletek meg­valósításakor kapitális hibákat követtek el. Például helyeseltem, hogy a fővárossal szemben több figyelmet fordítottak a vi­dékre, az agrártársadalomra. De ez sajnos Kéri László Született Röszkén, 1951-ben Legmagasabb Iskolai végzettsége: ELTE jogi kar, ezenkívül szociológu­si, fjlozófiatanári diplomát is szerez Munkahelyei: először a jogi egyetemen tanít, majd a Társadalomtudo­mányi Intézetben dolgozik, ebbőr alakult ki az MTA Politikatudományi Intézet, amelynek azóta is főmunkatársa. Számos más iskolában, inté­zetben volt óraadó tanár. Emellett 1988 óta írt tíz könyvet, nyolc másik szerkesztője és társszerzője. Folyamatosan ír tanulmányokat, publikál folyóiratokban, heti- és napilapokban. Családi állapota: nős, felesége Petschnig Mária Zita közgazdász átcsapott Budapest zsigeri gyűlöletébe, arról nem is beszélve, hogy milyen ir­tózatos károkat okozott Torgyán és csapata. Egyet­értettem azzal, hogy a közigazgatás, a gazdaság, a kultúra területén generá­cióváltásra van szükség. Ehelyett klientúraépítés folyt. Támogattam, hogy a nemzet, a nemzeti össze­fogás, az ezeréves magyar állam eszméje nagyobb szerepet kapott a közélet­ben, az viszont idegesített, hogy ők mondták meg, ki a magyar, ki a keresz­tény. Jó, hogy határozottabban segítették a határon kívüli magyarokat, csakhogy eközben őket is megosztották. A Széche- nyi-terv alapkoncepciójával is egyetértet­tem, hiszen kell egy nemzetnek egy vízió, hogy mit akar csinálni. Azzal azonban már nem, hogy folyt a barátok, kollégák kistafírozása, s Fidesz-közeli cégek kap­hattak megrendeléseket, nyerhettek el pályázati pénzeket. S az is elfogadhatat­lan, hogy bejelentik a hatalmas eredmé­nyeket, miközben nem épült autópálya, félkészen adnak át épületeket. Valójában a kormánypártok stílusával, módszereivel volt gondom, a sok hazugsággal. Az utób­bi hetekben például azzal, hogy képtele­nek voltak tudomásul venni a vereséget.- Milyen a kapcsolata azokkal a po­litikusokkal, akikkel korábban vi­szonylag jóban volt, most viszont ál­landó harcban állnak, konkrétan Or­bán Viktorral és Stumpf Istvánnal?- Orbánt 20 éve ismerem, az első idő­szaktól konfliktusos volt a kapcsolatunk, de mindig elismertem a tehetségét. Stra­tégiai kérdésekben az idő őt igazolta. Hosszasabban 1993 nyarán, őszén beszél­gettem vele, amikor a róla szóló interjúkö­tetet készítettem. Talán 1996-ban vagy ’97- ben futottunk össze legutóbb, de az biz­tos, amióta miniszterelnök, nem beszél­tünk. Én most is szívesen leülnék vele. A felesége, Anikó, akit én mindig is nagyra becsültem, egyik közös barátunkon ke­resztül üzente, hogy mi mindennel nem ért egyet velem. Én meg azt üzentem neki, hogy bármikor, bárhol szívesen megbe­szélem vele a nézeteltérés okait. Kövér például nem hajlandó erre. Nem kíván­csiak rám, de másokra sem, akik kritizál­ják őket. Legfeljebb azokra, akik bólogat­nak nekik. Stumpffal minisztersége alatt is beszéltem, más kérdés, hogy nem na­gyon tudtuk egymást meggyőzni az iga­zunkról. De korrekt a kapcsolatunk.- Alig több mint egy hét múlva már az MSZP-SZDSZ kormányról szól az élet. Milyen teljesítményt vár tőlük?- Meglátjuk. Ebben a gárdában benne van a si­ker lehetősége. Ennek fel­tétele, hogy az első száz nap programját teljesíteni tudják. A fiatalokat, a vidé­ki embereket meg kell nyerniük maguknak.- Mitől ilyen bizako­dó? Medgyessy Pétert a kommunikáció területén érték kudarcok is.- Éz igaz, csakhogy vé­ge a kampányolásnak, ami valóban nem erőssége. Medgyessynek azonban vannak olyan tu­lajdonságai, amelyek alapján kiváló kor­mányfő lehet. Először is a Pénzügymi­nisztériumban végigjárta a ranglétrát, ha­talmas közigazgatási tapasztalata van, az apparátus nem tudja megvezetni. Jól tud egy testületet irányítani, rövidek, hatéko­nyak lesznek az ülések. Nála nincs mellé­beszélés: kiadja a világos feladatokat, majd szigorúan számonkéri a végrehajtá­sukat. Végül nem fél attól, ha néhány szakpolitikai területet olyan emberek irá­nyítanak, akik jobban értenek hozzá, mint ő. Sőt, ezt kívánatosnak tartja.- A kormány többi tagja is fel tud nőni a feladathoz?- Nehéz erre válaszolni. Számos kelle­mes meglepetés, de csalódás is ért az el­múlt 12 évben. Például - hogy csak a leg­utóbbi két ciklusról beszéljek - mindenki azt hitte, hogy Fodor Gábor kitűnő mi­niszter lesz, aztán le kellett mondania. Pepó Pálról úgy gondoltuk, végre egy szakértő a környezetvédelmi tárca élén, aztán minden idők legostobább miniszte­reként vonult be a magyar történelmébe. Ezzel szemben Lotz Károlyt senki sem is­merte, mégis elismerést váltott ki infra­strukturális miniszterként, de Kiss Péter­ről sem lehetett előre tudni, hogy ilyen jól megállja a helyét...- A most leköszönő kormányból nem tud ilyen pozitív ftgurát említeni?- Martonyi Jánost, csakhogy tőle el is vártuk a jó teljesítményt. Visszatérve ar­ra, miért bizakodom. Örülök, hogy ilyen sok nő kapott magas beosztást, bizonyí­tási lehetőséget. Csehák Judit visszatéré­se, a dinamikus Lamperth Mónika mély­vízbe dobása jó ötlet. S az is, hogy a nyu­godt Szili Katalin lett a házelnök, és a ha­tározott Lendvai Ildikó a szocialisták frak­cióvezetője. S akkor még nem beszéltem a leendő környezetvédelmi miniszterről, Kóródi Máriáról.- Az ellenzék mellett az MSZP sem örül annak, hogy a szabaddemokraták kapták meg az oktatási tárcát. S be­szélgettem pedagógusokkal, akik szin­tén aggódnak.- En is pedagógus vagyok, és én is be­szélgettem sok kollégával. Mi viszont jó­nak találjuk ezt a személyi döntést. Ma­gyar Bálinttól azok tartanak, akiknek a mostani állóvíz fennmaradásához fű­ződik érdekük. Tudom, sokan idegenked­nek attól, hogy az SZDSZ politikusa a mi­nőségelvet rendkívül fontosnak tekinti, szeretné kiemelni a legjobb tanulókat, ü- letve hogy a nyugati standardok bevezeté­se mellett van. Azt pedig senki sem vitat­hatja, hogy Magyar Bálint vesszőparipája, az informatikai társadalom fejlődése, illet­ve ennek megjelenése az iskolákban Ma­gyarország egyetlen esélye, hogy a világ élvonalába kerüljön, s ott is maradjon.- Kicsi a koalíció parlamenti több­sége. Nem gondolja, hogy gúzsba kötve kell majd a kormánynak táncolnia?- Épp ellenkezőleg. Az erős ellenzék rákényszeríti a többséget, hogy állandóan készenlétben álljon, mindig a legjobb megoldásokat keresse. A korábbi szociál- liberális kormánynak épp az volt az egyik legfőbb baja, hogy a hatalmas fölényük birtokában elkényelmesedtek.- A korábbi MSZP-SZDSZ-kor- mánynak nem ez volt az egyetlen téve­dése. Úgy tűnt fel akkor, állandó vesze­kedéssel telt az a négy év.- Valóban kivitték a nyüvánosság elé a konfliktusaikat, ami elhibázott lépés volt. De most más a helyzet, jobban egymásra vannak utalva, s mások a szereplők is. S jó döntésnek tartom, hogy Kuncze Gábor, a kisebbik koalíciós párt elnöke nem lé­pett be kormányba.- Az MSZP-n belül sem várhatóak éles viták? Gondolok itt például egy esetleges Kovács-Medgyessy küzdelem­re. Nem érezheti úgy a pártelnök, hogy ó vitte be a hátán a miniszterelnököt a bársonyszékbe?- Kovács valóban elképesztő teljesít­ményt nyújtott a kampány során, nélküle nem győztek volna a szocialisták. De nem hinném, hogy irigykedne a kormányfőre, neki a külügyi poszt tökéletesen megfelel - Németországban például Genscher kül­ügyminiszternek hosszú éveken át na­gyobb volt a tekintélye, mint a kancellá­roknak -, s nem mindenki szeretne kor­mányfő lenni. Másrészt úgy látom, az el­múlt egy esztendőben a közös politikai küzdelem nagyon összekovácsolta őket. Ugyanakkor a generációváltás járhat ösz- szetűzésekkel, de már megkezdték a fia­talítást a Fidesz-korosztályú Mandur László házalelnöki posztra juttatásával, illetve azzal, hogy a még fiatalabb Mester­házi Attila politikai államtitkár lett.- Kérem, tippelje meg a 2006-os vá­lasztás eredményét.- Ezt nem gondolja komolyan! Van­nak ugyan politológusok, akik szeretnek a jós szerepében tetszelegni, de én nem tartozom közéjük.- Hány pártból áll majd a parla­ment, kik lesznek a legerősebbek?- Szerintem nem változik a struktúra. Legfeljebb az, hogy az MSZP és az SZDSZ, valamint a Fidesz, illetve az MDF között csökken a különbség - nem hiszek tehát a kisebbek beolvadásában -, s ezt egyébként kívánatosnak is tartanám, Ma­gyarország színesebb, tagoltabb annál, mintsem hogy csak két párt közül lehes­sen választani. A MIÉP nem jut be az Or­szággyűlésbe, s kizártnak tartom, hogy az FKGP újjáéled. Végeredményben úgy vélem, a kormánykoalíció képes lesz az ismétlésre. Almási B. Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents