Új Dunántúli Napló, 2002. április (13. évfolyam, 89-117. szám)
2002-04-15 / 102. szám
6. OLDAL D I N N Y E B E R K I 2002. ÁPRILIS 15., HÉTFŐ BEMUTATKOZIK A BEREKBE TELEPÜLTEK A mai település faluelödei, így Káptalanfa, Boldogasszonyfalva és Ágod a környező dombokon létesültek. A tatárjárás után azonban a lakók a mostani helység völgyébe húzódtak le. Az 1305-ös első oklevél már Dinnyeberkit említ, amely a mai helyén terült el, tán a Bak-réti elfelejtett temetőnél. Létezett a Dénesberki falunév is, ami egy Dénes nevű birtokosra utal. A községjelölés kifejezi azt, hogy hajdan erre dinnyetermő hely, valamint berkes, mocsaras rész húzódott. A mai lakók a legnagyobb vízfolyást Malom-ároknak nevezik, aminek az Árpád-kori neve Gyűrű. (Ebből ered a Gyűrűfü helységmegjelölés.) Őskori településnyomról sehol sem tudnak. A hódoltság idejében viszont a Kám-völgyben tatár kán szálláshelye létezett, míg a helyi törökök a Fekete-hegyen temetkeztek. A törökök a határban építettek egy utat és kialakítottak egy pincét, ahová a végleg elvonuló muszlimok nemesfémértékeiket rejtették el. A legenda szerint akik később megpróbálták a kiásást, sorra meghaltak a helyszínen. A nemesek lakta Ágodról az öslakók úgy tudják, hogy az méretében egy kisebb városnak illett be. Van, aki katonai erődítéséről is tudott. Ré- gészetileg egyik részt sem tárták fel, így eddig nem nyertek igazolást a népi naiv magyarázatok. A község vezetősége Polgármester Szilvási András (52) nyugdíjas. Alpolgármester: Kovács István (54) alkalmi munkás. Képviselők: Bán Józsefné (44) tisztviselő, Popovics Sándorné (34) háztartásbeli, Rózsahegyi János- né (52) szakápoló, Sándor János (52) őstermelő. Falugondnok: Kovács Zoltán (51) méhész. Kisebbségi önkormányzat: Orsós Márton (51) nyugdíjas, Orsós Imre (26) segélyezett. _______________■ Né pességalakulás Egy évtizede 160-an éltek a faluban, most 145-en. Megállt az elvándorlás. A lakosság 50 százalékát a cigányok alkotják, többségük beás. 1930-ban 352 magyart,' 1 horvátot és 43 egyéb anyanyel- vű személyt tartottak nyilván. ■ Az oldal a dinnyeberki önkormányzat és a Baranya Megyei Közgyűlés támogatásával készült Oldalszerkesztő: Csuti János Jó üzlet a vendéglátás Helytörténeti, néprajzi és természeti értékeket őriz a falu és a határ. Készülnek már az első vendégszobák, hogy egyszer munkahelyet is teremtő lehetőség legyen a még csak sarjadó helyi idegenforgalom. Várhatóan elkészül a község első üzeme is. Pillanatnyilag a munkanélküliek száma eléri a 40-et, az aktív dolgozók pedig mindössze 10-en vannak. A községvezetőség már régóta azon fáradozik, hogy létesüljön helyben egy kisüzem. Ebben az akut ügyben fordulat várható. Nincs kizárva ugyanis, hogy még idén gyűrűfűi közreműködéssel létrejöhet a rég várt első munkahely, a szőnyegszövő az egykori idősek otthonában. Amennyiben mégsem koronázza siker a rég várt vállalkozást, akkor turistaszállónak rendezik be az épületet. Szilvási András polgár- mester már most abban bízik, hogy mindinkább fel- Szilvási András polgármester (balra) lendül az átmenő turistaforgalom, hisz a falujukon keresztül járnak az autós és gyalogos kirándulók az új úton Gyűrűfűre, Kánba és Ibafára. Nem véletlen, hogy ugyancsak vendégmarasztaló céllal Nagyváty irányá- j ban megerősítik a határbeli dűlőuta- kat, hogy azokon kerékpárral, sőt járművel is lehessen haladni. A falu első embere turisztikai és faluképjavító szempontból is jelentős eredménynek tartja, hogy kezdeményezésére településük legmagasabb pontján (legalább 300 méter a tengerszint felett), a Nádassy- telepnél megépült a tévéadást erősítő torony. Erre, valamint az ároktisztításra, a templom és az imahely előtti öreg kereszt felújítására 12 millió forintot költöttek. Nagy szó, hogy a községben egy méhész hozzáfogott három vendégszoba kialakításához. Szép eredmény, hogy a letelepült külföldiek újjávarázsolják a védett népi házakat. AZ ÉSZAK-DÉLI IRÁNYBAN magasodó katolikus templomra, mint a község ékes építészeti gyöngyszemére, eddig csaknem kétmillió forintot költött a községvezetőség döntően saját erőből. Az egykor iskolaként is működő létesítményben megszüntették például a nedvesedést és a salétromsó kicsapódását. Speciális víztaszító anyaggal kezelték a falak alját, hogy megelőzzék az újabb állagromlást. Újjáalakították a tetőt, így most már nem lesz további beázás. Kívül és belül festették és meszelték a falfelületeket. Ezen kívül a bejárat előtti ódon hangulatú kőkeresztet is renoválták, így kékre és fehérre festették. Gondosan felületkezelték a málladozó Mária-szobrocskát. A XIX. század elején szentelt imahely egyik érdekessége a taposó harmonium, ame- lyen egyre kevesebbet játszanak. A szerkezete és főként a hangzása ugyanis romlik._______________ ____■ A táj vonzása Sok a völgy és a domb. A legtöbb csúcs vagy fennsík magassága a 100-200 méter között alakul. Akad, amelyik 300 méteres. Hét völgykatlan észak-déli fekvésű. Az idősebbek ezért a hét völgy falujaként emlegetik Dinnyeberkit. A mostani község is egy mély részen alakult újjá, míg a hajdani falu-elődök: Káptalanfa, Boldogasszonyfa, Agód és Girótfa magaslatokon terültek el. Amikor a helyi földrajzi neveket 1974-ben jegyzékbe vették, akkor térképre vitték a Nyugati- hegy, Keleti-hegy, Vörös-hát, Kecskehát, Puszta-hegy, Kisár-hegy és Fekete-hegy határjelöléseket. A völgyhajlatok, amikor dús a növényzet, alpesi hangulatot keltenek. A természetimádók kezdik felfedezni a tájat, akik örömére a falutól északra egy lovasturista- központot alakítanak ki pécsi vállalkozók. A táj még a Dél-Zselic- hez tartozik. Érdekes, hogy néhol erősen köves az altalaj. Érthető, hogy két kőbánya is működött hajdan. A Nyárasban vörös színű követ fejtettek. Mivel mállékony volt a kőzet, azt csak a pincék megerősítéséhez használták fel. A másik bányagödörben homokot és homokkövet termeltek ki. Napjainkban már alig látszanak a régi bányaudvarok, de a geológia szerelmeseinek megéri felkeresni a helyszíneket. A település színfoltja a több évszázados és nyílegyenes jegenyárfasor, amelyet tisztelet' övez, hisz egy példányát sem érin- tette eddig fejsze. ___ ■ A szabadban tárolják a muzeális tűzoltó eszközöket A hajdani elöljáróság a múlt század harmincas éveiben vásárolta meg a tűzoltást segítő eszközöket, így például a tűzoltó pumpát és a kocsit, amelyeket most a vízház melletti, magas drótkerítéssel védett szabad területen láthatnak az érdeklődők. Mindegyik gép komoly ipar- és helytörténeti értéknek számít. A védelmi eszközök — hála a megfelelő karbantartásnak, - napjainkban is jó állapotban vannak. Sokat tettek a sikeres megóvás érdekében a helyi romák a kisebbségi önkormányzat vezetésével, főként Orsós Márton kezdeményezésére. Nem egyszer festették le és kenték be olajjal a gép- alkatrészeket. Az öreg eszközökkel tüzet is tudnának oltani a helyi önkéntesek. Szerencsére hosz- szú évek óta nem tombolj tűz a településen. Védett parasztporták A környékben ebben a községben található a legtöbb, országosan is védett hajdani parasztporta. Korábban gond volt ezek megóvásával, de az utóbbi időben letelepült külföldiek gondossága révén kialakult a szakszerű védelem. Ahogy végigmegy az utcákon a látogató, rögtön felfedezheti a kis és a nagyparaszti gazdálkodás emlékeit őrző és gondosan ápolt portákat. Hangulatosak az utcai homlokzatdíszek a falakon, a különféle színű téglafelületek, az ódon nyílászárók, a kovácsoltvas kerítések, valamint a gangok árkádos fa- és téglatomácai. Ilyen, vagy hasonló stílusban fogant például a falu szélén húzódó Matyasovszky-ház, amely most is az ősi porcelánégető család tulajdonában van. Jelenleg egy erősen hátrányos helyzetű család bérli. Színes klinkertéglaborítást láthatunk a régi Czeglédi-, most Marton-házon, amelynek a kovácsoltvas kapuja is kézműves- ségi remek. Pár esztendő alatt hat német, egy svájci, valamint egy holland család telepedett le. Valamennyi família ősi és szigorún óvott telket vett meg. Most már ott tartanak a letelepülők, hogy a gazdasági épületeket is megerősítik a hajdani népi építészeti stílus szellemében. Kezük nyomán patinásak, és szinte ragyognak a csupa vöröstégla istállók, pajták és magtárak, amelyek az udvarok végében állnak - merőlegesen a lakóházra. Példaértékű Bock Márton, egykori szederkényi kitelepített telekcsinosító szorgalma. Az egykori erdészház eredeti formájában éledt újjá, ahogy vastag kőoszlopos kerítése is. Tiltott tatárfej Amikor a címert készítették, nem kis lakossági vita előzte meg a tervezést. Sokan ellenezték a vár és egy ijesztő ta- tárfejmotívum beépítését a mai falujelképbe. < Nem számított, hogy az ősi helyi családok címerében szerepel például a tatárfej egy kardos oroszlán társaságában. A fórumokon győztek a rossz érzést kiváltó motívumok felhasználását ellenzők, akikről kiderült, hogy laikusként is roppant járatosak a helytörténetben. Érdekes, hogy a tiltakozók között szép számmal voltak a romák. Nem számított a véleményezés során, hogy két ősi família: a Bozó és a Vita - tisztelte a napjainkban rémisztőnek tartott tatár arcot, valamint a kardot tartó oroszlánt. Segítségükkel fejezték ki a hősiességet és az elszántságot. Mellesleg a hajdani gazdák használták a Kám- völgy földrajzi nevet, amely épp arra utal, hogy abban a határrészben egy tatár kán, feltehetően török uraság, szállást alakított ki. Hogy miért használták a tatáros címerdíszítést az ősi magyar családok, azt ma már nem tudni. Lehet, hogy maguk is erősen belső-ázsiai hatást keltettek küllemükkel. A vár díszelemet is elvetették, ami egyébként sose szerepelt egyik korábbi szimbólumban se. Erről régóta két nézet csap össze a lakók körében. A kérdés kapcsán számosán azt vallják, hogy északnyugatnak egy magas dombon állt a bereki kis vár. Valahol ott, ahol a főként kis- és középnemesek lakta, azóta eltűnt Ágod nevű falu létezett. A helység oly nagy kiterjedésű volt, hogy sűrűn lakott városnak tartották. Mások úgy vélekednek, hogy inkább a nagyvátyi vár értendő a dinnyeberkinek vélt erődítményen. A vátyi hadi létesítmény nyomai napjainkban is felfedezhetők. ■ VANNAK, akik nemcsak a munkanélküli-segélyből élnek. A maguk módján vállalkoznak, mint Kovács Zoltán méhész, aki őszre két vendégszobát alakít ki, jövőre pedig elkészít egy borospincét. Sikeresen működik mézkiszerelője. Lipcsei Györgyné és fia, Lipcsei Zsolt kecskenyájjal rendelkezik. Tejet adnak le a csarnokban, hamarosan gidát szállítanak a húsfeldolgozókba. Mások ingyen használhatják a községi földeket a Matyasovszky-táblában. Ők sikeresen kertészkednek. Jelenleg négy család dolgozik a kiskertekben, ahol további parcellákatJunálazönkonnányzc^________________________ ______ ■ Az Isten-kút intelme Jobb a víz, mint a bor A községben alig ismert hely az Isten-kút és környéke, amelyet a hazai kék túraútvonal gyalogosai gyakorta keresnek fel. A pihenőhely országos híre jelentős. Érthető, hogy az önkormányzat a vízadó rendezését tervezi, ahogy pénzéből futja. Nem kizárt azonban, hogy elsőként közösségi munkában hozzák rendbe a területet. Méltóképpen akar a község a turistaút-hálózathoz csatlakozni. Még akkor is dicsérendő a szándék, ha jelenleg kevesen gyalogolnak erre a faluból természetjárási céllal. Újrafestik a kőbe vésett felirat betűit. A szöveget az egyik hajdani földbirtokos, Eszterházy Pál vé- sette be, aki építette is a pihenőt. A szöveg: „Vándor, állj meg az erdő rengetegében! Ha szomjazol, a bor hevít, a víz üdít.” Az alapítóra utalva Pál-kútként is emlegetik a helyet. A színes téglahomlokzatú Czeglédi-, most Marton-ház.
