Új Dunántúli Napló, 2002. január (13. évfolyam, 1-30. szám)
2002-01-19 / 18. szám
2002. Január 19., szombat RIPORT 7. OLDAL K U L T U R A Különös színjáték, hozott anyagból Sajátosan magával ragadó színházi előadás zajlott a héten a Dominikánus Házban. A Pécsi Playback Színház adott elő történeteket a pénzről, és a bemutatott rövid kis darabok írói, rendezői és egyben kritikusai is a nézők voltak.- Ha az embernek pénze van, akkor hallgat róla mint a sír. Ha nincs, akkor legszívesebben elbújna mindenki szeme elől. Ezt a kétféle csendet, a hallgatásnak ezt a különbözőségét játsszák el - hangzik el az egyik néző igénye. És a színpadon hét feketébe öltözött figura közül az egyik az üres zsebeit forgatja ki, újra meg újra, egy másik a ruháját húzogatja mindenütt, így próbálja takargatni kilátszó szegénységét, a harmadik pedig egy kicsit velük szembenállva vigyorog, kacsingat, csörgeti a zsebeit, kajánul néz, de nem tudja titkolni örömét, hogy ő bizony másként érez, másként járkál a világban, mint az emberek többsége. És a néző elégedetten tapsol, jelezve, maga is átélte már mindkét állapotot. Aztán velencei jelenetet visz színre a közönség soraiból egy hölgy, saját családját rendezi. Most már rögtönzött díszletek, jelmezek is kerülnek, és a család „egyszer élünk" felkiáltással betér egy kinti pizzériába, aztán a pénzük és a pénztárcájuk eltűnése kapcsán fellángol bennük minden előítélet, amit mi gondolunk az olaszokról, meg amiről úgy hisszük, hogy ezt gondolják rólunk. Nem csak taglejtésekkel, de szavakkal is megelevenednek az emberi kapcsolatok, és az indulatokat valahogy sokkal inkább a magunkénak érezzük így, mintha előre betanult forgató- könyvet játszanának. Pedig nem volt nagy nekikészülődés, apró hozott sztorik színrevitelével hangoltak a színészek és a „rendező” közönség az előadás elején, aztán egyre jobban belemelegedett mindenki a mókába. Kinyílnak az emberek, benső titkaikat is elmondják, s mind több emberi gyöngesé- get, vagy ha kell, erőt sugároz a színészek játéka is.- Éz a playback színjátszás lényege - mondja előadás után Zankay András, a társulat vezetője. Spontán, rögtönzött színház ez, nincs egyeztetés, a szereplők az elmondott tömör forgatókönyv alapján improvizálnak. Akkor lesz igazán jó a produkció, ha a nézők valóban kitárulkoznak, és az elmondott sztorik mind mélyebbre hatolnak a többiek tudatába, hogy elfeledett zugokból még érzelemdúsabb történetek kerüljenek a felszínre. A playback színjátszást a múlt század elején egy amerikai orvos találta ki, majd a hetvenes években indult a játékmód világhódító útjára. Németországban például minden nagyobb városban van ilyen társulat, és széElő szobor: álomból ébredés FOTÓ: MÜLLER ANDREA pen gyarapszik a hazai csoportok száma is. A pécsiek már hat éve tevékenykednek, és az idén az év minden hónapjában lesz egy előadásuk a Dominikánus Házban. Aki kíváncsi erre a bizsergető színházcsináló élményre, az ne mulassza el a következő, február 27-ei találkozót. MÉSZÁROS B. ENDRE Változás a bölcsészképzésben Fegyverkezik a siklósi vár Panoptikum készül A Tenkes kapitányából Futnak a képek Megy a Gyűrű. Változásra kell számítaniuk az idén az egyetemi szintű bölcsészképzésre jelentkezőknek, ugyanis számos szakot nem vehetnek fel önállóan a hallgatók. A tavaly nyáron hatályba lépett kormányrendelet értelmében az egyetemi szakokat - néhány meghatározott kivétellel - első alapképzésben más szakkal kell társítani, és a képzési idő á két szakon együtt 10 félév. Nem vehető fel a jövőben önállóan az amerikanisztika, a bolgár nyelv és irodalom, a cseh nyelv és irodalom, az esztétika, az észt, a filmelmélet és filmtörténet, a finn nyelv és irodalom, a finnugor, a horvát nyelv és irodalom, az informatikus könyvtáros, a lengyel nyelv és irodalom, a néderlandisztika, a román nyelv és irodalom, a romoló- gia, a skandinavisztika, a szerb nyelv és irodalom, a színháztörténet, a szlovák nyelv és irodalom, a szlovén nyelv és irodalom, az ukrán nyelv és irodalom, az újgörög nyelv és irodalom. A jogszabály szerint többségében nincs megkötés arra, hogy ezeket a képzéseket főiskolai vagy egyetemi szakokkal párosítják-e. Egyetemi szintű szakkal kell azonban társítani az altajisztika, az arab, az assziriológia, az egyiptológia, a hebraisztika, az indológia, az iranisztika, a japán, a kínai, a kommunikáció, a kulturális antropológia, a latin nyelv és irodalom, a mongol, a művelődésszervező, a néprajz, a tibeti és a török szakokat. A pedagógia szakot a hallgatóknak egyetemi szintű szakkal, vagy főiskolai szintű tanári, tanítói, gyógypedagógiai szakkal kell társítaniuk. A változás a költségtérítéses képzések esetében nem jelenthet jelentős emelést. Ez nem is lenne indokolt, hiszen az intézményeknek 2002-ben már kreditrendsze- rű képzést kell indítaniuk. A bölcsész képesítési követelmények, szerint az egyszakos és kétszakos képzésben részt vevő hallgatóknak, átlagos ütemű előrehaladás esetén, félévenként gyakorlatilag azonos számú kreditet kell teljesíteniük, így a kétszakoson sem növekszik a képzés fajlagos költség- igénye. A főiskolai szintű bölcsészképzés eddig is kétszakos volt, ebben gyakorlatilag nincs változás az előző évhez képest. Kivétel a főiskolai szintű informatikus könyvtáros és művelődésszervező szak: ezek első alapképzésben levelező tagozaton egyszakosán is végezhetők. DUNAI I. A tavaly nyári siklósi kulturális programok szervezői azt tervezték, hogy a fesztivál alkalmából végre új állandó történeti kiállítások nyílnak a várban. Akkor egyikből sem lett semmi. Idén tavasztól nyárig több részletben valósul meg a tervezett kiállítások sora. A helyszínhez tökéletesen hozzáillő, sőt a látogatók részéről elvárt új állandó kiállításnak ígérkezett a várurak arcképcsarnoka és a vártörténet két teremben, valamint egy fegyverbemutató a kuruc-labanc korból, illetve a 19. századból. Ez a két kiállítás a szervezőktől független ok miatt tavalyról átcsúszott erre az évre.- Lehet, hogy valamelyest szőkébb anyaggal, de márciusra, áprilisfa mindenképpen elkészül és megnyílik a történeti jellegű kiállítás: a várurak arcképcsarnoka és a vártörténet két vármakettel illusztrálva - mondja Kovács Ferenc (képünkön), a Siklósi Várszínház Kht. megbízott ügyvezető igazgatója. - Lesz egy panoptikum jellegű rész az első emeleten a nevezetes tévéfilmből, A Tenkes kapitányából. A nyolcszereplős jelenet figuráin most dolgoznak a szobrászok, az eredeti jelmezeket pedig már megszereztük hozzá. Ugyancsak folyik a borkultúrát a rómaiaktól napjainkig bemutató állandó kiállítás előkészítése. Ez is áprilisban nyílik. A vár történeti korszakaihoz kötődő fegyverbemutató - .főleg a kuruc-labanc korból, illetve a 19. századból - még tovább tolódott az a időben. A Baranya Megyei Múzeumigazgatóság tulajdonában nincsenek raktáron ilyen relikviák. A kht. tavaly hónapokon át elhúzódón tárgyalt a Magyar Nemzeti Múzeummal a kiállítandó fegyverekről. Aztán kiderült, hogy évfordulója miatt idén nem tud ilyen kiállítási anyagot kölcsönadni az intézmény. Viszont sikerült már írásban is megállapodni a budavári Hadtörténeti Múzeummal, amely hajlandó fegyvereket adni siklósi vár kiállításához. A régi lovagteremben - ahol eddig kesztyűipari bemutató volt - a nyári várfesztiválra nyílhat meg a fegyverkiállítás. D. I. A románc, ahogy Northrop Frye használja e fogalmat, a realista regény százszor legyőzött, s százegyedszer is újjászülető ellenfele, a túlélés valóságos csodája. Sőt, míg a józan, tárgyilagos próza manapság nemigen kedvelt, a románc csodavilága változatlan lendülettel hódít. Tolkien sikerének az a titka, hogy eminens módon megtanulta azt a leckét, amit a kelta mítoszok, lovagregények, gótikus rémtörténetek és más fantasztikus históriák tanítottak neki. A Gyűrűk Ura a legendák egykori Középföldjén játszódik. Hősei, akik a Jó Ügy áldozatos harcosai, a világon triumfálni látszó Rontás ellen küzdenek, ám harcukat mintha a leviatán, a mesebeli víziszörny belsejében kellene megvívniuk, mint a mi János vitézünknek, akinek szintén bele kellett ugrania a sárkány kitá- tott torkába. Csakhogy Tolkien túl mintaszerű románcot akart írni, komplett mitológiával, csodákkal és varázslattal, aminek következtében kissé agyonírta a formát, sok benne az ismétlődés és a túlcsigázás. De az olvasó készséggel segít az írónak, s egyéni képzeletével ki-ki kedvére alakítgatja a papíron olykor kissé sematikus figurákat. Az átlagos mozinéző azonban megszokta, hogy kiszolgálják. Nem elképzelni, hanem látni akar. Nem baj, majd mi megmutatunk neki mindent, mondják a rendezők, akiket, azt gondolom, kissé megszédítettek a számítógépes képformálás lehetőségei, amelyek, nekem úgy tűnik, nagyon is korlátozottak egyelőre, legalábbis az olvasói képzelet tágasságához, rugalmasságához képest. Ezt igazolja az a körülmény, hogy a regényben előforduló számtalan gonosz manó a Tolkien-műből készített filmben lényegében ugyanúgy van kitalálva, mint Méhes éppen száz esztendővel ezelőtt készített, Utazás a Holdba című Vernefilmjében az ellenséges holdemberek. Félelmetes a külsejük, ijesztgetik az embert, de gyengén látnak, rosszul céloznak, s általában melléütnek, egyszóval meg lehet úszni a velük való találkozást. Mint hallom, Peter Jackson, aki most a történet első részét mutatta be A Gyűrű szövetsége (The Fellowship of the Ring) címmel, egyszerre, párhuzamosan forgatta le a regény mindhárom részét. Őszintén csodálom őt, hogy nem tévedt el saját filmjei epizódjainak dúsan tenyésző erdejében, s rendet tudott tartani a hobbitok, törpök, tündék, trollok, entek, örkök és egyéb válogatott lidérclegények felettébb népes táborában. így aztán a rémálomszerű első szakasz lezárásaként Frodó, háromórás útja végén, kísérőjével, Csavardi Samuval eljut a folyóhoz, amelynek túlsó partján a második rész található. Ez a filmtípus egyébként, amit én nem kedvelek ugyan, ám jellemzői alapján becsülöm, s népszerűségét megértem, még kissé kiforratlan. Jelenleg nagyon uralják a forgatást a komputeres tervezők, animátorok, modellezők, mozgásszerkesztők, szoftvermérnökök és digitális manipulátorok. Ez most még újszerű módszer (eredménye nem az), ha később megszokottá válik, akkor az is nyilvánvaló lesz, hogy a technika, bármilyen bravúros, csak eszköz lenne a szellem, a képzelet szolgálatában. A néző majd csak elkezdi működtetni a fantáziáját, ha nem szerződtetnek neki behe- rnótot és polipokat a Nyolcadik utas-ból. Lesz mit elégetni a Tűz-he- lyen, a Végzet-katlanban. Ezért különösen hálásak lehetünk a Gyűrűnek és hordozóinak. Nagy Imre _____________________________________________Egy öregember emlékirataiból Ki a magyar? Vagy harminc év után találkoztam újra Markvart Lacival, noha egy városban élünk. A hajdani meszesi ifjúsági klubból emlékszem a zárkózott legényre. A ma már legendás Flamingó bulikon önkéntes pénztáros volt, de elsősorban úgy él bennem: ő a Magyar Csaba barátja. Magyar néni, a József Attila Művelődési Ház jóságos takarítónője és gondnoka, fiatalok bizalmasa volt, nyugdíjas férje, Sanyi bácsi, alkalmi mindenes, egy időben büfés. Gimnazista fiukat, Csabát innen ismerem. Érettségi után, szülei bánatára a srác, az NDK-ba ment vendégmunkásnak. Édesanyja, még az állomáson is sugdosta Lacinak: mondd neki, hogy maradjon itthon, terád hallgat. Aztán bekövetkezett, amitől a szülők féltek. Csaba kint szerelmes lett, megnősült, letelepedett. Ma egy Audi-alkatrészgyárban dolgozik, a család saját műemlékházban él, Daniló fia fodrász, Csaba nagyapa. Szülei itthon, a temetőben nyugszanak, de megmaradt a barátság. Hetente telefonál Lacinak, vagy levelét ír, s néha hazalátogat. Utolsó pécsi látogatásakor, barátja kíséretében jött el hozzám, elmondani élete alakulását. Amikor rákérdeztem, hogy Daniló, milyen állampolgár lett? Azt felelte: - Először magyar állampolgár volt. Gondoltam, így nem viszik el katonának az NDK-ban. Aztán elmúlt ez a veszély, felvette a német állampolgárságot, meg én is. Laci, aki eddig hallgatott, halk morgással különvéleményét jelezte. Csaba kérdőn ránézett, ő csak legyintett. Beszélgettünk tovább, de szöget ütött a fejembe a dolog. Ez a csöndes, ragaszkodó barát, akit láthatóan nem kényeztetett el a haza, az állampolgárságváltás kapcsán morog. Bár tapintatos, nem vitatkozik. Kíváncsi lettem. Egy különbe- szélgetésre hívtam Markvart Lacit, hisz alig tudtam róla valamit. Tizenöt éves kora óta dolgozott a villamosüzemben. A klubban szeretett bele Zsuzsiba. Nem akart elmenni katonának, aláirt hát 5 évet föld alatti munkára a bányánál, hogy megnősülhessen. A fia ’73-ban született, 76- ban elvált. Az új felesége is Zsuzsa. Ő is szült egy fiút. Ma is együtt élnek. Összesen 27 és fél évet húzott le a bányánál, ebből 23-at föld alatt. Bányalakatos volt, később a szállításnál töltő. Vasas-bányát ’93-ban zárták be, suttogták, a többire is sor kerül. 43 évesen kezdett orvoshoz járni, bár úgy érezte, tudna még dolgozni, de mondták, csak rosz- szabbul járhat. 67%-os rokkantként ment nyugdíjba. Szerencsére. Az utóbbi négy évben négyszer volt kórházban. Vérnyomás, tüdő, hiába szokott le 35 év után a cigiről, az italról is lemondott. Igaz, édesanyja halála óta újra iszik egy-egy kortyot, de inkább csak vigyáz az egészségére. Hiába. A szervi betegségek mellett, a lába is kínozza. A bokáját még ’85-ben megnyomta a mozdony. Kétnaponta ment kötözésre, Meszesről a Honvéd Kórházba, ahol azt mondták, csak ficam. Először mentővel vitték. Reggel jöttek érte, délelőtt tízperces kötözés, aztán ott hányódott estig, amíg a mentő a vissza útra is sort kerített. Inkább taxival járt. Bár gyógyultnak mondták, évek múlva, a lépcsőn járástól - negyedik emeleten lakik - feketedni kezdett a bokája. Most már rájöttek, hogy az a ficam, törés volt, ami közben szépen meszesedett. Nem csak a műtét fájt, de a nővérek, a fájdalomcsillapítóval is spóroltak. Gyógyultnak minősítve engedték el 11 nap után. Egy hét múlva, kiszedték a varratokat, ujjnyi rés tátongott a törés mentén. Úgy tűnik kórházi norma a 11 nap, ahogy a gyógyszerellátást is ahhoz mérik. Ismét műtét. Májustól szeptemberig seb volt a‘bokáján. Ha kötözésre ment, már nem futotta taxira. Lejjebb húzza a zokni szárát. Látszik a vaslemez. Ma sem ismerik el, hogy munkahelyi baleset volt, ami idáig juttatta. Kérdem, mire gondolt, amikor Csaba állampolgárság váltásáról volt szó?- Nekem, annak idején Sanyi bácsi elmondta, azért tette, mert olyan munkát ígértek, amit idegen állampolgársággal nem kapott volna meg. Másként a Csaba sem csinál ilyent. Egyébként ő mindig magyar marad. Ez a neve.- Te nem akartál kimenni dolgozni?- Én ’67-ben, Jugóban találkoztam nyugatnémet rokonokkal. Akkor tudtam meg, hogy a nevem gyakori Németországban. Keresztes lovagok, grófok viselték. A rokonoknak sem ment rosszul. Csaltak, menjek velük. Nem mentem. Nem izgatott. Hazajöttem.- Van egy ember Meszesen. 28 évet élt Korzikán. Autószerelő volt. Meggazdagodott. Korzikán, magyar zászló volt kitűzve a műhelye előtt. Hazatelepedett, van két háza, két autója, és a magyar zászló most is ott van háza előtt.- Én sehova sem akartam menni és a magyar zászlót sem kell kitűznöm. Elvagyok így. És nem döngeti a mellét, sohasem. Bükkösdi László Arwen, a bátor tünde szerepében Liv Tyler
