Új Dunántúli Napló, 2001. december (12. évfolyam, 327-355. szám)
2001-12-22 / 348. szám
I 2001. December 22., szombat KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL Az igazi csoda az eozin Az év leghosszabb éjszakája és legrövidebb nappala tegnap volt. A téli napfordulón, ha süt a nap, egy bizonyos pillanatban a Zsolnay-mauzóleum szarkofágjának közelében lévő föld alatti oltár üres mélyedéséhez érkezik az eleven fény, amelynek hatására a fogékony megfigyelők előtt a Megváltó vonásai sejle- nek föl. A Pécsi Városvédő és Városszépítő Egyesület megbízásából az épületet hajdan kitisztító és látogathatóvá alakító Lovas László derítette ki az építmény alkimista és szabadkőműves jelképrendszerének lehetséges értelmezését, rejtett üzenetrendszerét. A napokban számoltunk be arról, hogy egy pécsi kutató az eozin vegyi összetételének pontos adatait is kiolvasta a mauzóleum szimbolikájából. A tegnapi napforduló ideális feltételeket biztosított a jelenség kialakulásához, érzékeléséhez. Az igazi csodát többek szerint ezúttal is maga az eozin és annak fényjátéka jelentette. B. K. Pontban 11.00 órakor a körablakból érkező napsugár megvilágította a megrongált felső oltár tetejét FOTÓ: TÓTH L. Könyv Tamás könyve Megrendítő, ám ugyanakkor elgondolkodtató és felettébb tanulságos riportkönyvet adott közre Gárdonyi Béla, aki egy Down-kó- ros gyermek és családjának életét mutatja be. A Down-kór gyógyíthatatlan, veleszületett, szellemi fogyatékosságot jelentő betegség. Tudunk róla, hogy van ilyen, itt vagy ott találkozhatunk Down-kó- ros emberekkel, ám azt, hogy egy család miképp éli meg, hogy szeretve várt gyermeke Down-kóros, igazából a Tamás könyve című kötet lapjairól tudhatjuk meg. A riportkönyv voltaképp interjúk és vallomások füzére. A szakemberek, a neurológusorvos, a genetikaprofesszor a tudományos-egészségügyi háttér tényeit tárja elénk, a Down-kórról a mai napig szerzett tapasztalatokat, a magyar ellátórendszer előnyeit és esetleg hátrányát ecsetelve. Ám akármennyi empátiává is beszélnek, mégiscsak váaki másról esik szó, a páciensekről. A Tamás könyve legmegrendí- tőbb írásai három „beszélőtől” származnak: anyától, apától és a fiatalabb testvértől. Ők voltak ugyanis azok, akiknek i minden orvosi instrukció, vigaszta- j lás, baráti bátorítás (vagy éppen saj- t nálkozás) után haza kellett menni a • kisbabává, és elkezdem egy életet. J Egy másik életet. Huszonnyolc év krónikája a kötet, ám végigolvasva a visszaemlékezéseket, a naplókat, a különböző bejegyzéseket, megállapítható, hogy ugyan egy állandó gyötrelmekkel teli időszakról ad jelentést, azonban korántsem mondható, hogy a boldogtáanságról szólna. Sőt. Ha számba vesszük, hogy az orvosok mivel „kecsegtették” a szülőket Tamás születésekor, és láthatjuk, hogy 28 év után hová, mivé fejlődött ez a fiatáember az óvodai- iskolai pedagógusok, nevelők és a csáád összefogásává, bizonyára nem túl kockázatos kijelentés, hogy büszkék lehetnek rá. Külön figyelmet érdemelnek - mert szociológiá szempontból az lenne jó, ha a fogyatékosok ügye így tudna „működni” - a testvér, az öcs gondolatá. Ő volt az, akinek életében Tamás természetes jelenség volt, a világ, amibe beleszületett, Down-kóros bátyjává volt egész. Ez persze nem jelentette azt, hogy soha, semmilyen probléma ne lett volna a két testvér viszonyában, mégis az ő, a könyvben olvasható „modelljüket” össztársadalmi szinten is elérni egészen jó lenne. Elvégre az egész földi lét nem szól másról, minthogy együtt élünk embertársainkká, akik ilyenek és olyanok. méhes károly Gárdonyi Béla: Tamás könyve Fogd a kezem! Alapítvány 2001 Francia is két tannyelven Az angol, német, olasz és a spanyol után jövő szeptembertől egy újabb világnyelvvel, a franciával is lesz két tanítási nyelvű képzés Pécsett, mégpedig a Leőwey Klára Gimnáziumban. A két tanítási nyelvű magyar-francia gimnáziumi oktatás pécsi indítását Franciaország budapesti nagykövetsége kezdeményezte az önkormányzatnál. Á nyelvi oktatás és a francia kultúra terjesztésében végzett tevékenysége elismeréseként a Leőwey Klára Gimnáziumot szemelték ki erre a feladatra. A képviselő-testület legutóbbi ülésén engedélyezte 2002. szeptember 1-től 0-dik évfolyammá a magyar-francia két tanítási nyelvű oktatás indítását a Leőweyben. Ugyanakkor nem döntött az osz- táyok elhelyezéséről. Márpedig az előkészítő felmérés szerint a két tanítási nyelvű osztály indítása - a már működő 30-on felül - csak úgy valósítható meg, ha az iskolát bővítik, vagy a szomszédos lánykollégium tanáószobát veszik igénybe. A bővítés az iskola tetőterének beépítésével és az udvari épületek átalakításává oldható meg. A becsült költség kb. 28 millió forint. Csakhogy a bővítéssel egy nem a pécsi önkormányzat tulajdonát képező épületbe történne jelentős értékű beruházás, vagy a közeljövőben egyházi tulajdonba kerülő kollégium helyiségeit vennék igénybe.- Az induló első osztáy elhelyezését jelenlegi körülményei között is meg tudja oldani a gimnázium - mondja a halogatás okáról Meixner András, a közoktatási és ifjúsági bizottság elnöke. - A későbbi növekvő teremigény megoldása lehet az iskolaépület bővítésén és a szomszédos kollégium néhány helyiségének felhasználá- sán túl még az is, hogy a máshova költöző Pollack Mihály Szakközépiskola Vörösmarty utcá épületének egy részét megkapja a Leőwey. Itt az a kérdés, hogy az épület mekkora hányadát adja bérbe a város a PTE Egészségügyi Főiskolai Karának. Mindegyik válto- zatnak számottevő költségvonzata van, ezért a döntéssel nem akartuk kész helyzet elé állítani a következő testületet. Az osztáytermeken túl Pécs Önkormányzatának gondoskodnia kell a vidétó tanáók kollégiumi elhelyezéséről, öt évfolyamon összesen mintegy 75 diákról. Franciaországból nyelvoktatást segítő lektort küldenek, akinek kétszobás berendezett lakás já Pécsett, és bérének egy részét is az önkormányzat fizeti. A franciák vállalják a magyar szaktanárok - matematika, földrajz, történelem - nyelvi képzését, valamint a két tanítási nyelven tanuló diákok franciaországi útjának költségeit. __________________du Fut nak a képek Elhagyatva Sopsits Árpád új filmje, a Torzók 1960-ban játszódik egy nevelőintézetben. Sivár környék, a közönyös pusztulásnak átengedett kastély, málló vakolat, hideg folyosók, rideg termek. Elsősorban nem a szavak, hanem a pontos miliőrajz beszél a korról, a hideget árasztó képek. Persze, a szavak is. A számtantanár, Nyitrai (Gálffi László) csillagász volt, bebörtönözték, s most afféle száműzetésként dolgozik ezen a helyen. Mikor az egyik tanítványa bele akar nézni a távcsőbe, figyelmezteti: a rácsok eltakarják a csillagokat. Látjuk, hogy a rácsok az ablakon vannak, de tudjuk, hogy nem csak ott. Ily módon a nevelőintézet - aljas és gyáva igazgatójával (Fodor Tamás), szadizmusát jeges fölényességgel társító pedagógusával (Mácsai Pál) és a megalá- zottan, beszennyezetten is női tisztaságot és anyai gyengédséget sugárzó Marikával (Létay Dóra) - a külvilágot modellálja. Információszerzés céljából például átolvassák a gyerekek leveleit, kihúzván azokból a nemkívánatosnak ítélt szavakat. A csillagok látványa, távoli, hideg ragyogása a film egyik fő motívuma. Ezzel kapcsolatos az a meteoritkő is, ami a számtantanártól kerül a főszereplőhöz, aki a film végén, Nyitrai öngyilkossága és a kudarcba fulladt szökési kísérlet után, reménytelen mozdulattal elhajítja a fekete csillagkövet. A fiút Soproni Áronnak hívják (a szerepet alakító Mészáros Tamás kiválasztása igazi telitalálat), akinek monogramja, bizonyára nem véletlenül, azonos a rendezőével. Sopsits Árpád saját egykori élményei alapján alkotta meg a Torzókat, s ez a körülmény (amit én inkább sejtek, mint tudok) a képeknek valami rejtett, szubjektív hitelt kölcsönöz, még ha egy-egy kép Bódy Gábort, Tarr Bélát vagy Szász Jánost idézi is, miközben az elbeszélés hangja mindvégig tárgyilagos, a képformálás pedig nyugodt, kiegyensúlyozott. Erezni lehet, hogy az intézet udvarán álló forgóhintához személyes emlékek kötődnek. Ez a hinta a film másik formaalkotó motívuma. Egyrészt a cselekmény szerves része: az iskola diákjai ebben forgatják ájulásig, kegyetlen beavatási szertartásként, az újonc gyerekeket, s Áron rajta ülve tájolja be égi térképe alapján a mennybolt messziről fénylő alakzatait. Másrészt a hinta forgása az idő múlását is jelzi, megidézi az álmokat, s ezen jelenik meg a főhős látomásában egyik társuk, a szökési kísérlet áldozata. A menekülés képei, az átkelés a befagyott folyón, a rendező és az operatőr, Szatmári Péter közös remeklése. A jelenet minden eleme - jobbára a film egészének is jellemzőjeként - több szinten is hiteles: konkrét, előttünk lezajló izgalmas cselekmény, miközben rejtett üzenetet és megélt tapasztalatot hordoz. A rianás fenyegető látványában, a megrepedő jégpáncél iszonyú dörrenésében is elválaszthatatlanul együtt van az emlék, a sors és a történelem. Ebben a jelenetben ér célba a film mottójának, Nietzsche versének üzenete. A cím után olvasható töredékes idézetet ezek a képek folytatják a látvány nyelvén: „Sors átka ver: / téli bolyongással gyötör, / füst vagy, amely / mind hidegebb egekbe tör.” Nagy Imre A kis Áron szerepében Mészáros Tamás Egy öregember emlékirataiból Mese karácsonyra Élt valaha Baján egy utcaseprő. A felesége belehalt ötödik lányuk szülésébe. A szegény ember Baján, baját nem kocsmában gyógyította, hanem emberségre, tisztességre, egymás szeretetére nevelte öt lányát. Én a másodikat, Irénkét ismerem, aki nővérével az apácákhoz járt iskolába. Igaz, mindennap, kicsit korábban mentek, hogy mire társaik is bejönnek, kitakarítsák az osztályt. Ez volt a tandíj. Irénke napközben is kapott apróbb feladatokat, mire végzett, padjában ott várta tízóraija. Sejtette, nem a Jóisten tette oda naponta uzsonnáját, de csak neki tudta megköszönni. Otthona és az iskola arra tanította, hogy az igazi szeretet diszkrét dolog. Pestre került. Szövőnő, szakérettségis, majd a királylányképzőben, azaz a színművészeti főiskolán találta magát. Ám rangrejtve, a szegény ember tisztaszívű lánya maradt. Már első filmjében, az Űri muriban is summás lányt alakított. Amikor diplomázott, 1953-ban Pécsre szerződött, nagyszerű társaságot, méltó feladatokat kapott. Bródy Tanítónőjének kántorkisasszonya, Kodolányi Végrendeletének Zsuzsija, a Dulszka asz- szony Hankája, a Rozsdatemető Pék Máriája, az Éjjeli menedékhely Annája, mind szíve szerinti szerep volt. Mégis, az igazi boldogságot az hozta, hogy a hősszerelmes feleségül vette, s anyává tette. Még nem tudta, hogy a hősszerelmesek dolga a hódítás, és nem a hűség. De gyermeke apját nem gyűlölte, új feleségét barátnőjének fogadta. Sok év múltán ismét társra talált. A háta mögött összesúgtak: „Hozzáment egy bányászhoz”. Bors Gyula szállítási felvigyázó volt, kedves ember, figyelmes férj, aki nevelt lányát is apaként szerette. Nem volt amorózó, csak jó humorú, hűséges, méltó partner. Később, mikor Kati lányuk már férjhez ment, közös gyermekük Ági is megszületett, kis házikót építettek a Balaton mentén. Itt jött össze nyaranként a család. Itt látogatta meg rendre az első férj, a harmadik felesége társaságában, lányát és a közös unokákat. Színészember, nyáron ért rá. Néha akkor jött, amikor a második feleség is Irénkééknél pihent. Egyszer úgy adódott, hogy művészünk azzal a barátnőjével jött, akivel a harmadik feleségét csalta. Az első két asszonynak a szeme sem rebbent, csak társalogtak vígan, Bors Gyu- szi a kávét hordta, elődjét konyakkal kínálta. Amikor névlegesen bekerült a színház vezetőségébe, Irénke komolyan gondolta, hogy segíthet. Pörölt a kisfizetésűek színészházi elhelyezéséért! Hogy miért kell néhány művésznek egész nap, egyvégtében, próbálnia és játszania? A kollégák imádták, de egyre kevesebb szerepet kapott. így ért rá filmezni. Közel hetven filmben játszott. A Virágvasárnap forgatásakor, Kati még kicsi volt, magával vitte. Pihenőidőben a statisztának szerződtetett falusi asszonyok az árokparton falatoztak. Meginvitálták őket: látjuk, maga nem ilyen művészféle, jöjjön, jut itt maguknak is. Később, Az orvos halála forgatásán, Mamcserov Frigyes, a rendező, odasúgta: azt kérdezték a háziak, ugye ez az asszonyka nem maguk közül való? Ráhagytam, nehogy elárulj. Fél óra múlva szólt is a helyszín gazdája, mindjárt jön a menyem, hoz bort, igyon maga is velünk. S bizony, utánuk, neki is üvegből kellett inni. A szakmát megtanulta, az allűröket nem. Az egyszerű emberek ezért érezték, hogy közülük való. Legjobban Szabó Istvánnal imádott forgatni. Pista nem úgy adott instrukciót, hogy mindenld hallja, milyen okosakat mond. Közel ment, a szemébe nézett, súgott valamit, ami nem is instrukció volt, csak érzékeltetése a szituációnak, érzelmi tartalomnak, s értették egymást, egy húron rezegtek. Szabó utolsó filmjéhez még angolul is megtanult néhány mondatot, s azt sem bánta, hogy a vágóasztalon szinte elvérzett szerepe, a filmben már csak annyi maradt, hogy ül egy kórházi ágyon. Tudta, ennyi is azért, mert Pista ragaszkodik azokhoz, akiket szeret. Nyugdíj után a Harmadik Színházban kapott kabinetszerepeket. Közvetlenül férje halála után kérte föl Vincze János a Csirkefej főszerepére. Habozott, aztán „ez a színészsors” felsóhajtással elfogadta. Hátborzongató volt, ahogy a magányosnál is magányosabbá vált öregasszony figuráját megmutatta. Közben meghalt a nővére. Ekkora súlyt már nem viselt el. Visszaadta a szerepet, lehetőséget adva Sólyom Katinak is a brülírozásra. Újra a Harmadik Színház adott lehetőségeket. Legutóbb, Spíró: Szappanoperájában, az Anyát játszhatta. De nem játszotta. Amikor járókájával bejön a nézők testközelében levő parányi játszótérre, a döbbenettől borsózik a hátunk. Pedig ez a nagypolgári, szenvedésektől kíméletlenné és bizalmatlanná vált figura, a legtávolabb áll alakítója személyiségétől. Irénke nem belebújt, hanem magára vette. A minap, a Gobbi Hilda alapította Aase-díjat vehette át. Az első sorban régi pécsi kollégák tomboltak. Avar István és felesége az ünneplés során, külön Avar-Gya- pay díjjal kedveskedett. Majd táviratok és telefonok mindenkitől, aki boldogan bizonyítja: megérdemelted. A legjobban, kedvenc filmrendezője táviratának örült. Szabó István most is fontosnak tartotta, hogy szeretetét bizonyítsa. Azt szinte szemérmesen mondta, hogy még első férje, Da- riday Robi is felhívta. Tudom, nagyon boldog karácsonya lesz. Jönnek a pesti unokák is, a pécsiek is, s mint Pék Mária a Rozsdatemetőben, halat süt, traktál. Mert a család, tán fontosabb, mint a színház. Apropó, unokák! Ági lánykáit mostanság, színházi próbára kíséri. Beválogatták őket a Valahol Európában c. készülő produkcióba. Még sok ilyen boldog karácsonyt, Bódis Irénke. Csókollak: Bilkkösdi László I
