Új Dunántúli Napló, 2001. december (12. évfolyam, 327-355. szám)

2001-12-12 / 338. szám

6. OLDAL POL I T I K A I 2001. December 12., szerda VITAFÓRUM Szilánkok „MAGYARORSZÁG önmagá- val határos, mert mindenütt magyarlakta területek veszik körül” - mondta Orbán Viktor. Alcsútdobozon, úgy látszik, ké­pesítés nélküli tanerő tanította Viktorkának a földrajzot és a történelmet, így a fogalmakat nem sajátította el megfelelően. Tiltakoztak is a környező álla­mok. Persze, ez is annak az át­kozott bolsevista rendszernek a hibája! BÖRTÖNBEN ül Szabadi Béla exállamtitkár. Az MSZP hiába mondta 1998-ban a választási kampányban, hogy a torgyáni kisgazdapártot kormánypozíci­óba emelni a nemzet ellen elkö­vetett bűn, sokan nem hittek neki. Itt a csattanós válasz! A MAGYAR alkotmányos beren­dezkedés szerint miniszterelnöki felelősség van, ő felel a kormány és miniszterei minden egyes tet­téért. így Orbán Viktornak kell felelnie a Torgyán-Szabadi-Pepó- Székely kvartett tetteiért! Érdek­lődéssel várjuk azt a pert, ame­lyet Szabadi ellen indítottak. Hol áll majd meg és kit hogyan talál meg a nehéz kő? MEDGYESSY PÉTER, az MSZP miniszterelnök-jelöltje mondta: „Megállítjuk a közpén­zek elszivárgását! Igaz, ezt min­den párt megígérte, de most csőtörés van!” „TÖBB mint kormányváltás, kevesebb mint rendszerváltás!” Tetszenek emlékezni a Fidesz jelmondatára ’98-ból? Most már mi is tudjuk, mit értettek alatta. Egyébként ügyesek ezek a fiúk! A mondat második felét még túl is teljesítették... TORGYÁN JÓZSEF azt mond ta, hogy hazaáruló a kormány, mert hozzájárult a termőföld külföldiek által történő megvá­sárlásához. Ezzel két baj van. Az egyik, hogy ha mindez igaz, ak­kor hazaárulók kormányozzák az országot. Ha pedig ez hazug­ság, akkor olyan párt van ma a kormánykoalícióban, amelynek elnöke mindenféle badarságot beszél. A kérdés mindkét eset­ben annyi: meddig?! A PEDAGÓGUSOK 20% os fi zetésemelést kaptak szepterm bértől. Bravó! - mondhatnánk. A képet rontja, hogy ennek fele a 10%-os kötelező óraszámeme­lés kompenzációja, másik része viszont azt a bérpótlékot ellen­tételezi, amit még az előző vá­lasztási ciklusban történt óra­számemelés miatt adtak (kb. 5000 Ft/hó) és most visszavon­tak. Ha mindezeket leszámít­juk, akkor a tényleges emelés legföljebb 4-5%. (Ez éppen annyi, mint a valós és a terve- zett infláció különbsége.) ■ (F) osztogatnak Bekövetkezett, amire számítottam. Szinte ponto­san 2 éve, hogy a kormány és a Fidesz-MPP „álla­mosította” a regionális területfejlesztési tanácso­kat, száműzve onnan a demokrácia, a szolidaritás, a partnerség szervezeti formáit és intézményeit. Az évfordulót azzal ünnepelte a Tanács december 7-i ülésén a fideszes szavazógépezet, hogy felrúg­ta a forrásfelhasználásra vonatkozó előzetes meg­állapodások egy részét, valamint egy „pártkato- na-(nő)” hozzátartozóját ültette az igazgatói pozí­cióba. Nézzük a tényeket egy kicsit részletesebben! A kormányzat döntése alapján mindazok a régi­ók, amelyek nem vesznek részt az Európai Unió ún. PHARE fejlesztési programjaiban, egy „tükör­régiós” programnak nevezett rendszer keretében juthatnak évi kb. 1,8 Mrd Ft állami támogatáshoz. A dél-dunántúli régióban és benne Baranyában, a legfontosabb kihívás a közlekedési kapcsolatok fejlesztése. Miután a kormányzat a közúti fejleszté­seket rövid távon csak szavakban támogatja a tér­ségben, a pécs-pogányi repülőtér fejlesztését szor­galmaztuk. Hosszas egyeztetések révén sikerült el­érnünk, hogy ez a program kiemelt támogatást kap­jon (2002-ben 386 M Ft). Sikerült elérnünk, hogy a pécsi egyetem fejlesztéséhez kb. 150 MFt, fürdőfej­lesztésekre pedig 80 MFt kerüljön felhasználásra. A vállalkozások és a vállalkozási környezet fej­lesztését pedig - a kistérségi vezetők véleménye alapján is - úgy láttuk célszerűnek, hogy a mohá­csi, a pécsi ipari parkok, a pécsváradi inkubátorház támogatása révén tudjuk a legjobban szolgálni. Ezt a megállapodást, a kistérségi vezetők véle­ményét rúgta fel a fideszes szavazógépezet úgy, hogy a mohácsi programot (egy út építését) támo­gatta, a pécsit (technológiai fejlesztés intézménye) pedig elutasította. A pályázatokról való döntés - példátlan módon - zárt ülésen történt. Szükségük is lehetett a „fiúk­nak” zárt ülésre, hisz a támogatásra javasolt pályá­zatok között szép számmal szerepeltek a szakértői bizottság által kizárásra (!), tartaléklistákra (!) java­solt pályázatok is. Jobb helyen, jobb emberek ilyen kavircolásban, a közpénzek átláthatatlan osztoga­tásában, a szakmai értékek érvényesülését biztosí­tó európai szokásjog felrúgásában nem v?sznek részt. Ezért Papp Béla pécsi alpolgármesterrel együtt, tiltakozásunk jeleként elhagytuk az oszto­gatás bensőséges szertartását. (A Tanács 20 tagú, mi csak ketten voltunk ott.) ■ vaaapi. Távozásunk után már vita nél- kül (2 tartózkodás mellett) dön- ^ |jj töttek arról, hogy nem az eddigi ■ vezetőt, dr. Kovács Katalint bíz- i % AB zák meg a Tanács ügynökségé- nek a vezetésével, hanem a ka- j*. H posvári iroda vezetőjét, aki kb. 2 M éve foglalkozik a területfejlesztés •***■**" ügyével. Nem kell a több évtize­des szakmai múlttal, hazai és nemzetközi tekintéllyel rendelkező, sikeres PHA- RE-programok vezetésében gyakorlatot szerzett ki­váló szakember. A frissen megválasztott vezető még Kovács Kata­lin munkájára sem tart igényt. Érdemes eltöprengeni azon, hogy a Miniszterel­nöki Hivatal területpolitikáért felelős államtitkárát dr. Mikes Évának hívják, aki Pécs 1-es országgyűlé­si választókörzetében lett képviselő, s az itt műkö­dő Ipari Park nem kap támogatást, a szintén itt mű­ködő területfejlesztési ügynökség vezetőjét váltják le, s kerül át a személyi súlypont is Kaposvárra! Mi­féle érdekek mentén, milyen alkuk révén születnek itt döntések, milyen vak fegyelem lendíti magasba a minisztériumi hivatalnokok helyére 2 évvel ez­előtt kivezényelt pártkatonák, delegált „miniszteri képviselők” karját? Vajon mekkora befolyással van­nak pártjuk politikájára Baranya és Pécs fideszes, il­letve Fidesz-közeli politikusai? Dr. Kékes Ferenc (MSZP) Baranya Megyei Közgyűlés elnöke, a Baranya Megyei Területfejlesztési Tanács elnöke Legyen vita! Érdekes és pontos politikai fejte­getést végzett az elmúlt héten Szabó Károly a komlói önkor­mányzati testü­lettel kapcsolat­ban. Valóban, az ellenzék le­mondott a bi­zottsági tagsá­gokról és a vele járó tiszteletdíj­ról. Nem mon­dott le viszont a napi munkáról, hisz ugyanúgy dolgozik, mint ed­dig és észrevételeit mindenkor megteszi. Igaz, szavazni csak a testületi ülésen tud, de nem megy el egyetlen hibás döntés mellett sem. Erre legjobb példa volt a november 28-i testületi ülés. Szóban és írásban kemény kérdéseket kapott a polgármester úr, amelyek a hivatal működésé­re, gazdálkodására és a demokrá­ciára vonatkoztak. A polgármester úr folyamato­san bizonygatja, hogy a város gazdasági helyzete stabil, a város irányítása pedig demokratikus. Én, mint képviselő a gazdasági helyzetet nem látom ilyen ró­zsásnak, hisz az 1998-as válasz­tási ígéretek csak ígéretek ma­radtak. Fellendülés a hivatal jó­voltából nem következett be. A demokrácia pedig 1998-tól Páva Zoltán polgármester hatására időnként háttérbe szorul. Az erőből adódó demokrácia ho­nosodott meg. Ezért kértem a polgármester urat, legyen bá­torsága leülni velem egy politi­kai vitára - Komló lakossága, a nagy nyilvánosság előtt - a de­mokráciáról, annak helyi hiá­nyosságáról, a polgármester úr ténykedéséről. Bízok benne, hogy elfogadja polgármester úr a kihívást. Amikor 1998-ban az őszi vá­lasztások után felállt a testület, az volt a célja a szocialista frakci­ónak, hogy pártállástól függetle­nül minden képviselő a városért dolgozhasson. Mindenkinek le­gyen szava és lehetősége segíteni az eredményesebb munkát. Nem így történt. Rövid idő alatt ez a cél megváltozott és egy szűk cso­port érdeke került előtérbe. Ezekhez a ténykedésekhez - akár jók, akár rosszak voltak - ne­vét adta a szocialista frakció. Dön­tésükért a polgármesterrel együtt vállalniuk kell a felelősséget is. Budaházy György független képviselő Megválaszolatlan kérdések A Mohácsi Közéleti Klub szerve­zői nemrég meghívót küldtek a térség or. .ággyűlési képviselői­nek azzal a céllal, hogy fórum ke­retében számoljanak be tevé­kenységükről, értékeljék a kistér­ség eredményeit. Az ellenzéki po­litikusok közül az MSZP-s Puch László és az SZDSZ-es Wekler Fe­renc megtisztelték választóikat, míg a kormánypárti Hargitai Já­nos és Bánki Érik jobbnak látta, ha ezt a „megmérettetést” kihagy­ja. így nyitott maradt nem egy ne­kik célzott kérdés. Hatásosabb reklámfogás több ezer mohácsi polgár előtt paro- lázni Deutsch miniszterrel az ISM által támogatott sportcsamokava- tón, amire Wekler Ferenc, a Parla­ment alelnöke meghívót sem ka­pott, Puch Lászlóra is csak városi képviselőként számítottak. 150 millió forint szép pénz (igaz, hogy az előző kormány a többszörösét költötte a szenny­víztelep korszerűsítésére), mond­hatták volna a képviselők, ha el­jönnek a „kérdező” polgárok kö­zé. A sportcsarnoknak örülünk, de nem értékeljük túl annak a se­gítségnek a nagyságát, amellyel Orbánék megtiszteltek minket. Zátonyi Zita Generális váltást! Amióta Budapesten is érezhető­en romlott a kórházak sorsa és ezzel a betegellátás színvonala, azóta szinte nincsen nap, hogy ne íródnának az egészségügy helyzetével foglalkozó cikkek. Baj ez azért, mert hiába volt évekkel korábban is folyamatos jelzés, hogy baj van a magyar egészségügyben, hiába voltak a különböző kísérletek és javasla­tok, a struktúra átalakításának el­maradása és ezzel együtt bizo­nyos irányító körök ellenállása meghiúsította ezeket a próbálko­zásokat. A „teljesítmény-finanszírozás’; sok esetben csak a kiskapuk ke­resésének lehetőségét adja, külö­nösen az úgynevezett „kiskórhá- zak” számára. Valós teljesítmény­növelésre nincsen mód, sem em­beri, sem műszaki-gazdasági okok miatt. Ezért fordulhat elő, hogy Baranya megyében is két kórház küzd a puszta fennmara­dásért. Tudott dolog, hogy az ön- kormányzatok pénzügyi biztos kinevezésére kényszerülnek. A helyzetet nem változtatja meg a minisztérium azon álláspontja sem, hogy nem ismeri el, hogy generális váltás nélkül nem lesz magyar egészségügy. Elkerülhetetlen a társadalom- biztosítás reformja, a biztosító társaságok bevonása, a szociális és egészségügyi ellátás ellenőriz­hető és szükséges szétválasztása, az egészségügyi ellátás tagolódá­sa. Valamint az is, hogy az egész­ségügy helyzetét egyszer már végre az egészségügyben dolgo­zók szemszögéből is értékeljük és próbáljuk megoldani. Dr. Rodek Gyula, SZDSZ Lássuk, ki hova áll! Világosan kirajzolódik az egyik ol­dalon már javában zajló választási kampány. Az MSZP gondosan szervezi agitátorait, hangadó egyé­niségei szorgosan látogatják a meg­célzott csoportokat. A főember pe­dig kórházakba jár vizitelni. Már hónapok óta érzékelhető, hogy a kampányt az egészségügyre hegyezik ki. Ez az ágazat már évti­zedek óta tengernyi problémával küzd, így nehézség nélkül bármi­kor előrángatható, ha a kormány­zatot támadni kell. Rendben, de­mokráciában az ellenzéknek az a dolga, hogy a bajokra ráirányítsa a figyelmet. De kötelessége is igye­kezni segíteni a társadalmat súlyo­san érintő gondokon. Szép lett vol­na, ha minden képviselője odaítéli szavazatával a 2001. évi zárszám­adási törvény nem kis szeletét kite­vő 35 milliárdot az egészségügy ja­vára. No de, nem kell mindenen fennakadni. Az azonban felháborító, ha egy kimondottan szakmai testület ve­zetése a tagságot most sztrájkra akarja rávenni. Nevezetesen, a Ma­gyar Orvosi Kamara négy hónappal a választások előtt munkabeszün­tetést szervez az egészségügyből hiányzó milliárdok pótlásának ki­kényszerítése érdekében. Jóváha­gyott költségvetés birtokában a cik­lus visszalévő néhány parlamenti ülésnapja az akcióra érdemi választ nem adhat. Akkor az egész csak ar­ra jó, hogy a közhangulatot egy mindenkit égető kérdésben a kor­mány ellen fordítsa. Úgy látszik, a kamara irányítói közt is megbújnak azok az erők, amelyeket a pártál­lam ránk örökített. Egyébként a bajok eredete igencsak régi. Még Rákosi ide­jén adták ki az irányelveket, miszerint az or­vosok (és min­den diplomás) keresete a mun­kásosztály tag­jaié alatt kell maradjon. Különben is, örüljenek, hogy a „dolgozók” el­tartják ezt az egész improduktív ágazatot. Nem csoda, ha nem jut­tattak eleget a működés tárgyi fel­tételeire sem. A lemaradás keserve­it csak tetézi a tudomány bővülő le­hetőségeiből adódóan egyre növek­vő költségigény, amit még a gazdag országok sem tudnak kellően ki­elégíteni. Az adott helyzettel elégedetle­nek lelkivilágát persze osztom, de tüntetni akkor menjünk, ami­kor megalakul az új parlament és a kormány, legyen az egyébként bármilyen színű. Schmidt Pál dr. PÁRTHÍREK DECEMBER 12-ÉN, szerdán Antall József halálának 8. évfordu­lója alkalmából az MDF szervezé­sében 17.30-kor a Széchenyi téren megemlékezés, 18 órakor szentmi­se a Dzsámiban. A VOLT szén- és uránbányászok részvételével december 15-én, szombaton 10.30 órakor Pécsett, az Ifjúsági Ház nagytermében bá- nyásáórumot tartanak Szili Kata­lin, Kökény Mihály és Schalkham­mer Antal országgyűlési képvise­lők. AZ MDF Konzervatív Klubja sok szeretettel meghív minden érdeklő­dőt a december 17-én (hétfő) 17 órakor tartandó rendezvényére. Té­ma: Pécs polgári-kori önkormány­zata és a szerb megszállás. Előadó: dr. Révész Mária. Helyszín: Pécs, Apáca u. 16. (MDF-székház). ■ Ez a századik olyan írás, mely a Du­nántúli Napló Politikai vitafórum rovatában aláírásommal megjele­nik. A számszerűséget tekintve töre­déknyi az utóbbi harminc eszten­dőben megírt mintegy másfél ezer hosszabb-rövi- debb dolgozat­hoz képest, mely az ország közel nyolcvan médiu­mában (napi-, hetilapjaiban, fo­lyóirataiban és egyéb periodikái­ban) nyilvános­ságot kapott. Hogy most mégis az utóbbi százról emlékezem meg, az az anyagok po­litikai tartalmának, jelentőségének tulajdonítható. Míg a korábbiakban a szocializmus ilyen-olyan sarzsijú vezetőinek a rendszer nyakába varrt hibáit, ballépéseit, gyarlósága­it tettem korrekciós szándékkal szóvá, az utóbbi száz dolgozatban a kapitalizmus lényegéből köyetke- ző ártalmakat, bűnöket tűztem kri­tikai éllel, de az elvszerűség normá­inak betartásával tollhegyre. Aki figyelmesen olvasta őket, fölismerhette, hogy írásaim kvázi vádiratok a szocializmust felváltó társadalmi-gazdasági alakulat el­len. Mindegyike a „korlátozott de­mokráciában”, ha úgy tetszik, pu­ha diktatúrában tisztességgel alko­tó és a politikai fordulat hátrányos következményeivel megbékélni nem tudó állampolgár önérzetéből és háborgó lelkiismeretének súlya alatt fogalmazódott meg a megté­vesztett sorstárs-milliók számára életidegen kapitalista berendezke­dés galádságai okán. Olyan súlyos vétkekért, mint a munkátlanságra kényszerítés, az intézményesített kizsákmányolás, a szervezett bű­nözés, a perspektívátlanítás, az el­idegenedés és más emberellenes megnyilvánulások. Jó lenne, ha a szavazóurnák elé járulók megértenék, hogy az egy­mást váltogató tőkeorientált kormá­nyok ígéreteik ellenére sem lesznek képesek a vesztes milliók léthelyze­tének jobbítására. Csakis a gazda­gok terített asztaláról lehulló mor­zsák, maradékok elosztásának módjában és formáiban különböz­nek egymástól. Következésképp mindaddig, amíg a tőkés rendszer fennmarad, a munkaerejét bagóért eladni kényszerülő milliók távlat- és jövőkép nélküliek lesznek. Dolgozataim megjelenése a szer­kesztőség korrektségét jelzi. E lehe­tőséggel a másképpen gondolkodás létjogosultságának elfogadásáról, a politikai pluralizmus tiszteletben tartásáról szolgáltatott példát. A szuverén gondolkodók nevé­ben köszönet érte. Dr. Südi Bertalan Mit is mond a bagoly? A legutóbbi politikai vitafó­rumban Szilánkok címmel Meixner András hisztérikus hangulatkeltésről ír. A jobbol­dal által kimondott tényeket és a konzervatív oldal várható választási kampányát a mocs­kos jelzővel illeti. A minősíté­sekkel szerintem „több baj” is van. 1. A semmi alternatívája ta­lán inkább a valami a minden helyett. 2. A hisztérikus hangulat- keltés talán a baloldaliak ré­széről áll fenn, s ennek oka a közvélemény-kutatások ered­ményei által keltett pánik. 3. Az MSZP nagyarányú adócsökkentést ígér. További ígérgetésére nem elég a költ­ségvetés így csökkenő bevételi oldalának összege, de a kor­mány minden javaslatát túllici­tálják. Határ a csillagos ég, ahogy egykor a haza tarkopo- nyájú édesatyja mondta volna. 4. Rosszul értelmezi a „Jó ke­zekben van az ország” kezdetű állítást, ugyanis ez azokra a pol­gárokra, vállalkozókra, gazdák­ra értendő, akik valóra váltják ál­maikat. A saját álmaikat, „ér­ésük”? 5. Keller László, a párt megél­hetési feljelentője igen szelek­tíven láttatja a dolgokat és na­gyon rossz hatásfokkal mószerol. 6. Ki is, meg mi is mocskos? Per tangentem említhetem Szabó Zoltán budapesti kerüle­ti polgármestert a parlament­ben eleresztett trágárságaival, vagy a Károly-díjas és egyéb ki­tüntetéseket kapott volt mi­niszterelnököt (a pontosság kedvéért az előzőt), aki a kor­mányoldalról szólván a k. any­jukat emlegeti (és akkor még az angyalföldi proli nem is szólt belőle). Nem utolsósor­ban szólva a megyei jogú város első emberéről, aki „kapjátok be” című ajánlatát a sajtó útján tette meg a jobboldalnak. Igaz a mondás, hogy stílus maga az ember. És akkor még nem szóltam a nonstop mocs­kolódó Heti Hetesről, mely folytonosan gyűlöletkeltésben leledzik. Több éve már, hogy a nyilvánosság előtt megszóla­lóknál, de a köznapi beszéd­ben is úgy kezdődnek a mon­datok - Antall József után sza­badon -, hogy „én úgy gondo­lom”. Ez pártsemleges fogal­mazás, ám egy kis változatos­ság elkelne. Ezért véleményem szerint a szocik M. A.-féle ér­velése a korán beinduló válasz­tási kampányban afféle hajnali ködszurkálás, rutinból hado­nászás. Beck József A századik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents