Új Dunántúli Napló, 2001. november (12. évfolyam, 298-326. szám)
2001-11-25 / 321. szám
4 ★ RIPORT -k 2001. november 25. A hakni felér egy közönségdíjjal Ha kiejtjük azt a szót, hogy hakni, sok művész felháborodik, mondván: ők ilyesmit nem vállalnak. Pedig amikor még nem volt ennyi tévéadó, sokak számára ez volt az egyetlen lehetőség, hogy a neves fővárosi színészeket, művészeket láthassák. Azok, akik annak idején hakniztak, állítják: csak azok nézik le ezt a lehetőséget, akiket sehová sem hívnak. Koós János szerint ma egy felkérés felér egy közönségdíjjal, hiszen csak azt keresik meg, aki valóban zsúfolásig tud megtölteni egy kuitúrházat. Koós János: Nekem a hakni az életem- Nekem a hakni az életem- állítja Koós János. - Általában minden másnap beülök az autóba, s járom az országot. Másfél órás műsorom van, s csak az tudja, milyen nehéz a közönség figyelmét ennyi ideig lekötni, aki már próbálkozott ezzel. Számomra ez főállás, így ha egy színházba hívnak vendégszerepelni, nekem az az igazi hakni... Régebben, felsőbb szempontok alapján a kultúrhá- zaknak olyan művészeket is meg kellett hívniuk, akikre egyébként senki nem volt kíváncsi. Ám ma már a piacgazdasági szempontok érvényesülnek, azaz csak olyan előadót kérnek fel, akinek a népszerűsége garantálja a táblás házat. - Ebből a szempontból a hakni sikere felér egy közönségdíjjal - jelentette ki Koós. Éles István is abban látja a hakni jelentőségét, hogy az illető előadó direkt visz- szajelzést kaphat a saját népszerűségéről. Viszont ez a fajta megmérettetés a legkeményebb.- Egy hakni nem olyan, mint egy televíziós műsor, ahol utólag kivágják a bakikat. Itt vagy jól teljesít az ember, vagy megbukik. Viszont remek alkalom arra, hogy pályakezdő előadók tökéletesre csiszolják egyes műsorszámaikat. Sajnos ma már egyre kevesebb alkalom adódik erre, hiszen a klubok megszűntek, a kul- túrházaknak pedig alig van pénzük. Éles szerint ma már főleg céges rendezvények, vállalati bulik a haknik színterei. Ilyenkor érzi: lenne igény az ilyen típusú előadásokra, de a televízió lassan megfojtja ezt a műfajt. Pedig egy-egy haknin olyan kapcsolatot lehet kialakítani a közönséggel, amilyenre máshol nincs lehetőség.- Szokták kérdezni, hogy miért nem ezt csinálom a televízióban is? Persze, mindig más a közeg, s ez mindenkire másképp hat. Vannak például olyan előadók, akik bár befutottak, mégsem tudnak haknizni. Ez is külön művészet: kapcsolatot teremteni egy teljesen heterogén közönséggel. Olyan ez, mint amikor az öreg cigány Yehudi Menu- hint hallva legyintett, mondván: jó-jó, de az asztalnál meghalna... Cserháti Zsuzsa szerint a mai haknizók - különösen a fiatal zenekarok - nem becsülik annyira a közönséget, mint ők régen. Különösen a pontosság nem erősségük.- Ezek a kisfiúk azt hiszik, ők már hatalmas sztárok, s megengedhetik maguknak, hogy mindenhová késve érkezzenek - mondta az énekesnő. - Váratják a közönséget, s közben nem tudják, hogy az efféle hozzáállás egy idő után visszaüt. Én a pályám kezdetén afféle „töltelék” énekesnő voltam 150 forintért, de soha nem jutott eszembe, hogy bárhonnét is elkéshetnék. Csonka András úgy véli, a haknizást csak azok nézik le, akiket amúgy sem hívnak soha sehová fellépni.- Borzasztóan tisztelem azokat, akik járják az országot. Aki ezt lenézi, csak a sznobizmusáról tesz tanú- bizonyságot. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a hakni színei megkoptak, eltűnt belőle a régi varázs. A helyét átvették a road show-k, ahol a nézők ingyen láthatják a produkciókat. Lényegében ezek a harmadik évezred haknijai... Kovács Kati ennél kissé erősebben fogalmaz, amikor azt állítja, a hakni szó már meg is szűnt. Szerinte jelenleg nincs igény a valódi értékeket felcsillantó produkciókra, a mai fiatalokHakni: Általánosságban olyai pénzkereset, ami a munkavállaló fő állásán kívül adódik. Alkalmi felkérés révén, rövid távú teljesítéssel nem várt bevétel. Színészeknek, énekeseknek, táncosoknak, artistáknak a naptárba bejegyzett napon (a rendszerváltás előtti időkben nőnapon, április 4-én, november 7-én és szilveszterkor) 10-15 művészeti fellépés, többnyire 10 és 30 perc közötti tartamban, jó esetben a fővárosban, ám zömében 100-250 kilométerre a lakóhelytől. (Verebes István: Hakniszótár - Részlet a Hakni című könyvből.) nak az is jó, ha csak tátogni látják kedvenceiket.- Ezeket az együtteseket mi csak placebo-zenekarok- nak hívjuk. Az ő rajongóik a személyes jelenléten kívül mást nem is nagyon igényelnek, megelégednek azzal, hogy egy levegőt szívhatnak a sztárral, s közben hallgatják a totális play backet. Az énekesnő szerint az alkalmi fellépéseknél a kul- túrházak helyét a bevásárlóközpontok vették át. Egyre több ingyenes rendezvény csábítja az embereket - nem véletlenül.- Úgy tűnik, a plázák tulajdonosai rájöttek, hogy nyomasztóak azok az óriási terek, s valahogy meg kellene tölteni a köveket lélekkel. Ehhez kellünk mi, művészek. A haknizó előadók történeteit egy napokban megjelent könyv is feldolgozta. A Wortmann Éva által szerkesztett kötetben különösen Korda György szavai megszívlelendők: „Többen elmondták már azt a Latabár Kálmán-féle híres mondást, hogy nincs semmiféle hakni, mert a színház az ott van, ahol én vagyok. Ha egy sörösláda tetején lépek föl, akkor ott a színpad. Nem az jelenti a színpadi teljesítmény mércéjét, hogy hányán ülnek mögötted a színpadon, hanem az, hogy mit tudok a színpadról a közönség felé küldeni.” D. T. A rendőrök perelnek, a maffia hallgat? Maffiaregény: még nem sokan olvasták a szereplői közül, de már csaknem mindenki hallott róla. S ennyi is elég volt néhányuk számára, hogy bejelentsék, beperlik a könyv íróját. Bartus László azonban állítja, bizonyítani tudja igazát, ezért nem fél attól, ha bíróság elé cibálják. Egy hete jelent meg az alvilág és a rendőrség összefonódásáról szóló Maffiaregény című könyv. Két héttel ezelőtt megírtuk a mű keletkezésének körülményeit, és döbbenetes részleteket is közöltünk belőle. Az utóbbi évek legnagyobb vihart kavaró bűncselekményeit nevekkel, időpontokkal, helyszínekkel bemutató könyvről az érintett rendőrök, valamint ügyvédek közül már mindenki hallott, de még egyikük sem olvasta. Azt mondták, végigrágják magukat rajta, de már az eddigi információk alapján is az derül ki számukra, hogy tele van hazugságokkal, csúsztatásokkal, ezért többen perre mennek. Ám beszéltünk olyan, magát megnevezni nem kívánó magas rangú rendőrtiszttel is, aki szerint a könyvben bemutatott bűnügyek „nagyjából” úgy történtek, ahogy le van írva, a kollégái - esetleges - korrupciós ügyeiről azonban nincs tudomása. A kötet egyik főszereplője Sándor István (Papa) a Központi Bűnüldözési Igazgatóság egykori operatív tisztje. A nyugalmazott alezredes - aki ellen hivatali visz- szaélés és vesztegetés gyanúja miatt büntetőeljárás folyik - külön fejezetet kapott. Hegedűs László, Papa ügyvédje azt mondta, valószínűleg személyiségi jogi pert indítanak Bartus László ellen, s több millió forint kártérítést követelnek. Torúvmser László egy ízben be akarta vetni a Gold Club ellen a {Békés} megyei Körös Kommandót, de azt a megyei fő- kapitányság vezetői megtagadták. Ekkor Gál László, Pintér Sándor miniszteri főtanácsadója (és barátja) volt a megyei főkapitány. Pintér felkérésére ugyanez a Gál László felügyelte később a Belügyminisztériumban a rendőrség belső elhárítását. A kommandó, amelyet nem lehetett felhasználni a Gold Club elleni akció során (ezért Budapestről kellett kommandót küldeni Békéscsabám), teljes szigorával csapott le Kuzma Mihály alezredes házára, aki a helyi rendőri vezetők összeférhetetlen kapcsolatait firtatta. Kuzma Mihály a megalázó eljárás (és az ellene indult hadjárat) miatt napokkal később öngyilkos lett. Az ORFK vizsgálata megállapította, hogy a kommandósakció túlmé- rezetett volt és indokolatlan. Forgách László, az akkori országos főkapitány feljelentést tett Gál László és másik három rendőr ellen, de a katonai ügyészség megszüntette ellenük a nyomozást. A magyarázat szerint a kommandósok véletlenül jár- őröztek Kuzma Mihály házánál, és nem tudták, hogy az alezredes ott lakik. Kuzma előtte azt mondta a családtagjainak, hogy veszélyben van az élete, a megyei rendőri vezetők fenyegetik, mert „belenyúlt valamibe”. Gál László, aki jelenleg a Belügyminisztérium vezető főtanácsosa lapunkkal közölte, az elmúlt években az összes létező hatóság kivizsgálta a Békés megyében történteket, és őt egyetlen ügyben sem marasztalták el, minden esetben bűncselekmény hiányában szüntették meg a nyomozást. Kuzma Mihály öngyilkossága miatt sem érzi magát felelősnek, a rendőrtiszt önkezével vetett véget életének; s nem meggyilkolták, mint ahogy többen állítják. Végül kijelentette, rengeteg mocskot szórtak rá, de eddig minden sajtópert megnyert. Derzsi Péter, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság életvédelmi alosztályának vezetője szintén jó kapcsolatban állt az ukrán maffiához tartozó személyekkel (Dom Rudival és másokkal). Derzsi ebben a székben Doszpot Pétert követte. Jó anyagi helyzete miatt „hobbirendőr- nek” tartották, és a rendőri vezetők emiatt nem gondolják megkömyékezhetőnek. Derzsi Pétert folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés bűntette miatt 1 év 3 hónap felfüggesztett szabadság- vesztésre ítélték, de attól még nem veszítette el a beosztását. Először erőszakos nemi közösülésnek indult az ügy, de hivatali visszaélés lett belőle. Egy sértett feleségét a lakásán, nem sokkal a férje halála után, egyik kollégájával magukévá tették. Az aktust követő napon pedig a hölgyet őrizetbe vették mint gyanúsítottat. Az erőszakot nem sikerült bizonyítani, ezért lett hivatali visszaélés a vád. A tény, hogy Derzsi Pétert nem a két lábánál fogva hajították ki ezek után, az egész magyar rendőrség erkölcsi állapotát mutatja. Derzsi alárendeltségébe tartozó rendőrök - állítólag - szintén dolgoztak Loncsik és Seress embereinek. Derzsi Péter lapunknak azt mondta, a bűnügyi igazgató mutatta neki a könyvet. Még csak belelapozott, de már ebből is nyilvánvaló, hogy jövőre jót pezsgőzik a munkatársaival abból a pénzből, amelyet a bíróság ítélete alapján Bartus fog neki fizetni. Azért perli be a könyv íróját, mert amit róla leírt, az szemenszedett hazugság, s nemcsak őt állítja be rossz színben, hanem kollégáit is. A rendőrtiszt egyébként azt állítja, Seressel soha nem találkozott, csak akkor látta, amikor leBartus László lapunknak elmondta, nagy feltűnést keltett a könyve, hatalmas a kereslet iránta, van, ahol előjegyzést kellett felvenni rá. Az ötezer példány gyorsan elfogyott, ezért újabb ötezret rendelt meg a nyomdától. Egyébként nem azért jelentette meg magánkiadásban a művét, mert nem talált volna kiadót hanem azért, mert minden eddigi könyvét így dobta piacra. A megjelenés óta számos olyan visszajelzést kapott miszerint a megjelent információk igazak. Szerinte sokaknak azért okozott kellemetlen meglepetést a könyv, mert azt hitték, a korábbi, hasonló tematikájú könyvekhez hasonlóan ez is csak sejtelmes célzásokat utalásokat tartalmaz. Ehelyett azt kellett tapasztalniuk, hogy konkrét ügyeket taglal a könyv, valóságosak a szereplői és a helyszínei. A könyv írója lapunknak kijelentette: ideje szembenézni a valósággal. Nem tart a perektől, hiszen minden állítását bizonyítani tudja. Épp ezért gondolja azt, hogy az érintettek meggondolják még, vállaiják-e a kétes kimenetelű bírósági tárgyalásokat, amelyek meglepetéseket tartogathatnak számukra. Végezetül azt mondta, az sem lepi meg, hogy a pénszerzés gondolatára egyes rendőröknek azonnal a pezsgőzés jutott az eszükbe, holott az elmúlt évek teljesítménye alapján nincs okuk az ünneplésre. lőtték, Loncsikot pedig a tévéből ismeri. Az sem igaz, hogy felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, a bíróság megszüntette ellene az eljárást. Egyébként az az ügy egy akkor gyilkossággal gyanúsított nő kitalációja volt - így próbált bosszút állni, hogy elkapták -, akit emberölés miatt 15 évre elítélt a bíróság. Szeva kivételével Tonha- user nem tartott kétes kapcsolatokat. De főnökei szerint az ő szerepét „békaperspektívából" szemlélte. Miután rájött, hogy nem képes felvenni a harcot ellene, megpróbálta felhasználni. Felettesei úgy sejtették, hogy Szeva vezeti őt és nem fordítva, mert úgy látták: „Mogil- jevics hatszor okosabb nála”. Később már tisztelte is Szevát, és egyfajta lojalitás alakult ki benne iránta. Tonhauser megelégedett azzal, hogy Szeva Magyarországon nem követ el bűncselekményt, de arra nem gondolt, hogy tevékenysége jelentősen hozzájárul az orosz maffia erősödéséhez. Emellett vakon megbízott a Papában. Tonhauser László, a szervezett bűnözés elleni harc egykori rendőri vezetője lapunknak csupán annyit mondott, nem pszichiáter és nem foglalkozik Bartus Lászlóval, illetve a könyvével. Ezt követően a nyugdíjas ezredes egy gyors „visz- láttal” zárta rövidre a beszélgetést. Erdélyi Nándor már a kilencvenes évek elején Magyarországon tartózkodott, és különböző alvilági csoportoknál vállalt munkát. így kötődött a híres Maccabi-cso- porthoz is, amely Tasnádi Péter irányítása alatt működött. A Maccabi ellen 1992 táján védelmi pénzek és ehhez kapcsolódó zsarolás miatt eljárás indult a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon, amelynek során több személyt le is tartóztattak. Köztük egy Cseke Péter nevű férfit, akivel Milán tartotta a kapcsolatot. Az egyik beszélőn Cseke Péter állítólag azt mondta Erdélyi Nándornak, hogy Doszpot Péterrel pénzért meg lehet egyezni. Beszéljen vele, hogy szabadlábra helyezzék őket. Doszpot Péter, az egykori sztárnyomozó - aki jelenleg politizál és szocialista színekben szeretne bejutni a követekező ciklusban az Országgyűlésbe - mindösz- sze annyit válaszolt érdeklődésünkre: komolytalan és nevetséges a könyv, nem kíván vele foglalkozni. Garamvölgyi László - mint fogalmazott - „sajnos” nem olvasta a kiadványt, eddig ugyanis nem volt rá ideje, de a közeljövőben sort kerít rá. Az ORFK kommunikációs igazgatója közölte, a rendőrségen tudnak a könyv megjelenéséről, de nem tudja, hogy bármely vezető ismerné a tartalmát. Ezért hivatalosan nem is téma a kötet, nem is alakítottak ki semmilyen álláspontot. Garamvölgyi kijelentette, ha ő vagy a rendőrök közül valaki elolvassa, és abból az derül ki, hogy konkrét személyek felelőssége megállapítható, akkor természetesen megteszik a szükséges intézkedéseket. Almási B. Csaba 4
