Új Dunántúli Napló, 2001. november (12. évfolyam, 298-326. szám)
2001-11-21 / 317. szám
6. OLDAL POLITIKAI VITAFÓRUM 2001. November 21., szerda :| illflll Közútfejlesztési offenzíva a régióban A pénteki világörökségi diploma átadása miatt - érthető módon - kicsit a háttérbe szorult egy szintén pénteki rendezvény, melyen Manninger Jenő, a közlekedési tárca politikai államtitkára ismertette a kormány következő évekre szóló terveit. Ilyenkor elmaradhatatlanul meg kell jegyezni, hogy Pécs, Baranya megye és a régió elérhetőségének javítása kiemelt stratégiai cél. Már tizenegy éve az. Sajnos, az 1990 és az 1998 közötti években az akkor hatalmon lévők és a helyi gazdasági „elit” elmulasztotta az általuk is megértéssel fogadott bányászati összeomlás következményeként a régió helyzetét őszintén elemező anyag és egy komplex, fokozatosan végrehajtható kilábalási program nyilvánosság elé tárását. Kizárólag a 6-os út - egyébként szükséges - fejlesztése mellett nem voltak elgondolások arra, hogy mit tegyünk Belső-Somoggyal, az Ormánsággal, vagy a Pécs-Kaposvár-Szekszárd háromszöggel. Ebből is látszik, hogy a „szakma” a legkisebb mértékben sem vette figyelembe azt, hogy az útfejlesztéseknek a területfejlesztés szempontjainak figyelembe vételével kellene megtörténniük. Ebben a helyzetben indította útjára a kormány az először tíz, mára tizenöt évre szóló útfejlesztéseket, és most meghirdette az azt kiegészítő „Széchenyi-plusz” programot. Ez hozta tizennyolc éwél előbbre a Pécset az akkorra már a határig megépített M7-essel összekötő gyorsforgalmi út megépítését (2012- ig), és néhány évet a 6-os út M6-ossá történő fejlesztéséből és a magyar-horvát határhoz való eléréséből is lefaragott (2008-ig). Ez a dátum még jóval előbbre is kerülhet, hiszen az uniós csatlakozás után a 6-os fejlesztésére - európai korridor részeként - jó eséllyel pályázhatunk támogatásért. Ráadásul ezen idő alatt az M6-os Boly városát Péccsel összekötő szakasza is megépül. Ezenfelül 2002 tavaszától folytatódik a Pécs városát délről elkerülő (most is épülő) út kivitelezése, és a szekszárdi hidat Kaposvárral összekötő M9-es út lépésről lépésre történő építése. Képviselőtársaimmal közösen örömmel nyugtáztuk, hogy a kormány a fenti programmal a régió egészének fejlesztéséről döntött. Ez az a program, amely mögé pártállás és megyei hovatartozás nélkül mindannyian felsorakozhatunk. A programban bízni lehet, hiszen épül a szekszárdi híd, a megkerülő út, és néhány hete adta ki a kormány az engedélyt a pécs-pogányi repülőtér régiós nemzetközi reptérré történő fejlesztésére, azaz garancia van a folytatásra. Körömi Attila országgyűlési képviselő, Fidesz-Magyar Polgári Párt Ne döntsenek rólunk nélkülünk! A polgári kormányzat szociális érzékenységét dicséri, hogy az ez évi, valamint a jövő évi minimálbéremeléssel jelentősen javított az alacsony jövedelműek helyzetén. Az elmúlt ciklusok kormányának nem megfelelő törődését és mulasztását mutatja, hogy a 40000 forintos minimálbér az egészségügyi munka- váláók közel 65%-át, míg a 2002. évi 50 000 forintos minimábér közel 60%-át érinti. Vagyis az oly sok vitát kivátott - de sokak számára jelentős - minimálbér-emelés az egészségügyben dolgozók túlnyomó többségét még mindig a megélhetési küszöb közelében tartja. Ugyancsak a polgári kormányzat szociális érzékenységét mutatja a köztisztviselők jelentős béremelése, a háromműszakos ápolónők bérpótlékának emelése, vagy a különböző béremelési konstrukciókból kimaradt közákámazottak inflációhoz igazított egyszeri pénzbem juttatása. Ha visszaemlékezünk, az előző kormányok meg sem próbáták - az akkor igen is jelentősen növekvő inflációhoz - a közalkalmazotti, köztisztviselői béreket a jövedelemcsökkenéshez hozzágazítani. Természetesen vannak még megoldásra váró feladatok, amelyeket minél előbb meg kell oldani. Például:- A Munkástanácsok Országos Szövetsége (MOSZ) évek óta javasolja, hogy a közalkámazotti bértáblát igazítsák ki a szakmá érdekek szerint. Az Európá Unió tagál- lamában a gazdasági ágazatok szerint szakmai bérrendszer terjedt el.- A minimálbér-emeléssel „alulról felnyomott” közalkalmazotti bértáblát a munkatapasztalat, szakmai rutin arányában „felfelé is el kell mozdítani”. 7 Az egészségügy finanszírozását a valós költségek alapján és a közalkalmazottak bérköltségétől elkülönítetten finanszírozzák. Természetesen a tulajdonosoknak is többet kell költeni az intézményeikre.- Az egészségügyben is elszámolható legyen az áfa és az amortizáció.- A Széchenyi-tervet az egészségügyi munkavállalók munkakörülményeinek javítására is ki kell terjeszteni. Ugyancsak a problémák közé sorolandó a parlament előtt lévő úgynevezett „kórháztörvény”. Több szakmai és munkavállalói érdekvédelmi szervezet kifogásolja. A kifogások jogosságát mutatja, hogy az egészségügyi kormányzat hajlandóságot mutat a javaslatok átvételére. Ennek ellenére több olyan csapdát rejt a törvénytervezet, amire fontos felhívni a figyelmet.- Mivel a tervezet nem foglalkozik a közalkalmazottak jövőbeni helyzetével, sokan nem tudják, hogy a közalkalmazotti viszony jelentős munkajogi védelmet és kedvezményt biztosít, ami más gazdasági tevékenység esetében elvész.- A tervezet különösebb érdek- egyeztetés nélkül több százezer munkavállaló sorsáról dönt. Azt a régi módszert követik, amikor rólunk döntenek nélkülünk!- Hibásan ítéli meg a többlet- forrás lehetőségét. Az úgynevezett „non-pro- fit” szervezetekbe kivitt egészségügyi ellátás önmagában nem biztosít többletforrást. A gazdálkodási forma változásával nem lesz több műszer, gyógyszer stb. az intézményekben, és nem lesz több bérük az egészségügyi munkavállalóknak. Mivel a mecénások kora még nem jött el. Perényi József, a MOSZ Szövetségi Tanács titkára Tények és jóslatok - érdekes politikai társasjáték Érdekes politikai társasjáték részesei lehetnek mindazok, akik napi feladataik ellátása mellett veszik maguknak a fáradságot és figyelemmel kísérve a közvélemény-kutatások eredményeit összevetik azokat az időközi választások szavazatarányaival. Évek óta különböző cégek kutatják a magyar választópolgárok várható magatartását, és jóllehet pontosan tisztában vannak módszereik fogyatékosságával, és azzal, hogy egy jelentős réteg kitér a válaszadás elől, mégis eredményeiket tényként beállítva mesz- szemenő következtetéseket vonnak le nagy nyilvánosság előtt. Sokkal tisztességesebb - és szakmailag is korrektebb lenne - elismerni az alkalmazott technika gyengeségeit és csak a kapott adatokat közölni, mint nagyívű fejtegetésekbe bocsátkozva a finoman szólva is kétes hírű jósok szerepébe kerülni. Miért mondjuk mindezt? Azért, mert évek óta áthidalhatatlan szakadék tátong a közvélemény-kutatások egy részének számsorai és a különböző választások eredményei között. Ezért aztán sokak bizalma megrendült az előrejelzések hitelességét illetően, és inkább - nagyon helyesen - a tényszámokat fogadják el, mert ezek a valósághoz sokkal közelebb állnak. Ennek alapján kijelenthetjük, hogy a MIÉP ma a harmadik politikai erő, hiszen az időközi választásokon - függetlenül azok helyétől és a részvételi aránytól - rendre jóval 10% felett teljesít, mint pl.: Dabason 13%, Óbudán 17%, Pécs 13. vk-ban 16%, vagy mint legutóbb Pécs 7. sz. választókörzetében - igen komoly versenytársakkal szemben - 13,5%. Ezzel a harmadik hellyel a MIÉP már most maga mögé utasított jó néhány korábban nagy pártot (SZDSZ, FKgP), és hordozza annak a lehetőségét, hogy ez a tendencia folytatódjon. Nem közölték sehol, de tény, hogy október 28-án Pécsett volt egy olyan szavazókor, ahol a MIEP 22% felett teljesítve megelőzte az MSZP-t is. Ilyenre még nem volt példa. Ez a politikai súly komoly felelősséget ró ránk. Helyzetünkből adódóan csak a MIÉP képes arra, hogy a 2002-es választásokon biztosítsa a jobboldal többségét a parlamentben, megakadályozva ezzel vagy egy baloldali fordulatot, vagy pedig az állítólagos kényszer szülte MSZP-Fidesz nagykoalíciót, aminek előjelei azért láthatók. Ezért tehát az a választópolgár, aki a fenti eshetőségeket nagy biztonsággal el szeretné kerülni - tekintettel a kétfordulós választási rendszerre - legjobban teszi, ha az első fordulóban a MIÉP jelöltjét és listáját támogatja, maximalizálva ezzel a jobboldal listás szavazatait, a második fordulóban pedig az állva maradt jobboldali jelöltek közül az esélyesebbet támogatva tovább növeli az egyéniben megszerezhető mandátumok számát. így biztosítható a nemzeti oldal stabil többsége kizárva a balos restaurációt és megnehezítve a nagykoalíciót. Ezek a tények, a többit meg hagyjuk a jósokra! Dr. Deák Péter, MIÉP DR. TIGYI ANDRAS (1924-2001) A Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara mély fájdalommal tudatja, hogy dr. Tigyi András ny. egyetemi tanár hosszan tartó, súlyos betegség után 2001. november 16-án, életének 76. évében elhunyt. Tigyi András professzor 1924-ben született Kaposváron. Középiskoláit Kaposváron, orvosi tanulmányait pedig a Pécsi (Orvostudományi Egyetemen végezte, ahol 1949-ben avatták orvosdoktorrá. Egyetemi pályafutását 1949-ben a POTE Élettani Intézetében kezdte, 1953-ban tanársegédi, 1957-ben adjunktusi, 1962-ben pedig docensi kinevezést kapott. 1970-ben a POTE újonnan létrehozott Biológiai Intézetének tanszékvezetőegyetemi tanára lett, az intézetet 1992-ig, nyugdíjba vonulásáig vezette. Ezt követően emeritus professzorként vett részt a sejtbiológia oktatásában. Tigyi professzor kutatási területe kezdetben a neurofiziológia volt, kandidátusi disszertációját 1958-ban védte meg a neurohormonális szabályozás témakörében. Érdeklődése később a sejtbiológia és a molekuláris biológia felé fordult. Ebben jelentős szerepe volt a Glasgow-i Egyetem Biokémiai Intézetében töltött egyéves tanulmány- útjának. A POTE-n elsőként hozott létre sejt- és molekuláris biológiai kutató laboratóriumot. Munkatársait támogatta abban, hogy neves külföldi egyetemeken sajátítsák el a modern molekuláris biológiai módszereket és azokat a POTE Biológiai Intézetében is meghonosítsák. Intézetvezetőként a szekréció sejtszintú' mechanizmusait, a sejtmagban lezajló génexpressziós folyamatok szabályozását, a kémiai karcinogenezis mechanizmusát, a szilikózis sejtszintű patomechanizmusát vizsgáló munkacsoportok kutatásait irányította. Munkatársai, tanítványai közül többen nyertek el egyetemi, főiskolai tanári kinevezést, lettek külföldi egyetemek professzorai. Tigyi professzor oktatói tevékenysége mind a sejtbiológia tanításában, mind az orvosképzésben úttörő jelentőségű volt. 1962-ben az országban elsőként vezette be az orvosképzésben a modern molekuláris biológia oktatását, majd intézetigazgatóként olyan - ma is élő - innovatív módszereket fejlesztettek ki, és vezetett be a tárgy oktatásában, melyek nemzetközi visszhangot keltettek. 1974 és 1990 között a POTE Oktatástechnikai és Módszertani Csoportjának vezetőjeként jelentős szerepe volt az audiovizuális oktatóprogramok bevezetésében a pécsi orvosképzésben. 1984-ben egyike volt azoknak, akik - az országban először - megszervezték az angol nyelvű orvosképzést a POTE-n. 1984 és 1990 között elnöke is volt az angol programnak. Kiemelkedő oktatói, oktatásszervezői tevékenységéért több kitüntetést kapott (az Oktatásügy Kiváló Dojgo^tó^W^4;,a Munka Érdemérem Arany Fokozata, 1977; Felsőoktatási Díj, 1987). 7 jprp.fßsi^fekélyében olyan kollégánkat veszítettük el, aki egész aktív életét ot^oéegyetemühkR^k^Kntelte, széles látókörű kutató, lelkiismeretes oktató, önzetlen, * serfőtes^-iwjikatárs.^ emberséges főnök volt. Emlékét kegyelettel és tisztelettel megőrizzük, *•' [)r,.Tigyi Andrást! PépslTudományegyetem Orvostudományi Kara saját halottjának WP/ÓylCS)! Politikai metamorfózis A kilencvenes esztendőkben színe- váltó aktivisták tömegei munkálkodtak a magyar nép boldogításán. Törekvéseik eredményeként lecseréltek néhány tízezer „sorba nem illő” tisztségviselőt - a gazdaság, a kultúra és a tömegkommunikáció „hiteltelen szakbarbárait” - olyan svádájú vezetőkre, akik elegendő politikai késztetéssel rendelkeztek az új szellemnek megfelelő kollektív tudatformálásra. E politikai metamorfózisban az vált legigazibb magyarrá, aki a legharsányabban rágalmazta politikai ellenfeleit „magyartalansággal”. A hatalom újabbnál újabb birtokosai nem csak pártjuk fizetett „forradalmáraitól” és a kormánytagoktól, hanem saját bizalmasaiktól is feltétlen hűséget követeltek, követelnek meg. Egyetlen cél motiválta, motiválja őket: a hatalom megfellebbezhetetlen tekintélyével boldogítani másokat. Prófétai tüsténkedésük közben azonban az üdvözülés elmaradt. Olyannyira, hogy a rendszer- változtató politikai osztályok tizenegy esztendei országlásának következményeként a politika mögül kitárolt a nép. Különösen az utóbbi két választás bizonyította szembeszökően, hogy miközben feszt ráhivatkoztak, a pártokat vegyes érzelmekkel minősítő embertömegek rendre az urnáktól való távolmaradással szavaztak. E gyakorlat valószínűleg a jövőben is folytatódni fog. Az urak számára fölöttébb bla- mázs lehet, hogy az agyba-főbe magasztalt polgári demokráciájuk visz- szamenőleg megkedveltette a puha diktatúrát. Bárhogy rühellik vagy tagadják, a gyakorlatban ez történt. , Jó, jó; de hát Kádár kölcsöndollá- rokkal vette meg a népet!” - szajkózza a marxizmust tagadók és outsiderek befolyásos kórusa. Lehet, hogy ezt tette. De a magyarok többségó nek valamiféle biztonságát is megvette. Ez szűnt meg a rendszerváltás esztendeiben. Vagyis a biztonságos talaj csúszott ki az embertömegek lába alól. Minden hatalmi csoport elköveti azt a hibát, hogy a politikai hűségnek primátust biztosít a tudással, szakértelemmel szemben. Ezáltal sok kiváló szakmai felkészültségű ember fenyegetve érzi magát. Elég közülük egyet méltatlanul eltávolítani beosztásából, ezrek rándulnak görcsbe. Miféle jog szerint követelik meg tőlük a föltétien lojalitást? Mivégre minősül a nem tapsoló kéz már-már bűnös kéznek, a berzenkedő bajkeverőnek, a nem lelkes lelketlennek? Tán csak nem a Rákosiéra politikai gyakorlatát kopíroz- gatják? Elfog a tudomány iránti szánalom, ha azt tapasztalom, hogy miközben kormányunk tudorai a gondoskodó államalakulatban barkácsolgatott bástyáik mögül főtu- dóskodnak, úton-útfélen ócsárolják az egzisztenciájukat megalapozó politikai rendszert. Miközben ezt teszik, milliók érzik úgy, hogy nem törődnek velük, s hogy a politikusok bő évtizedes tevékenysége nem volt más, mint egyéni érdekek ideológiával álcázott szövevénye; a posztokért dúló harc pénzért, hivatali autókért, utazásokért, reprezentálásokért és a civil életben fialó kapcsolatokért folyt. Dr. Südi Bertalan PÁRTHÍREK NOVEMBER 21-ÉN, szerdán 18 órától Pécsett a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának dísztermében (Széchenyi tér 11.) a Keresztény Értelmiségek Szövetsége (KÉSZ) pécsi szervezete ke- rekasztal-beszélgetést tart, melynek résztvevői: Kövér László, a Fidesz Magyar Polgári Párt elnöke, Fónagy János közlekedési és vízügyi miniszter és Semjén Zsolt egyházi ügyekért felelős helyettes államtitkár. A fórum címe: Milyen jövőt szeretnénk? Válaszol a polgári kormány. A kerekasztal- beszélgetést Lanczendorfer Erzsébet, a KÉSZ alel- nöke vezeti. NOVEMBER 22-ÉN, csütörtökön Pécsre látogat Medgyessy Péter, az MSZP miniszterelnökjelöltje. 15 órakor a Pécsi Tudomány Egyetem Klubjában (Szántó Kovács János u. 1/b.) „Béka- perspektíva" címmel nyilvános hallgatói fórumot tart a felsőoktatásról és egyéb időszerű kérdésekről. ÉKESTÉK. November 22-én, csütörtökön 20 órai kezdettel Pécsett, a Vasutas Művelődési Házban (Váradi A. u. 7/2.) a Pécs-Baranyai Értelmiségi Egyesület és Klub: „Közbe-szerzések" címmel fórumot tart. Vendég: Eörsi Mátyás képviselő (SZDSZ). Műsorvezető: Ungár Tamás. NOVEMBER 24-ÉN, szombaton 15 órától Pécsett a Dominikánus Házban (Színház tér 2.) Kiszámítható nyugdíjrendszert címmel fórumot tart a Fidesz szociális kabinetje, ahol A jövő elkezdődött című Fidesz-vi- tairatban szereplő elképzeléseket vitathatják meg az érdeklődők. Abevezető előadást Selmeczi Gabriella és Frajna Imre országgyűlési képviselők tartják. A KONZERVATÍV KLUBBAN november 26-án 18 órakor az MDF megyei Székházában (Pécs, Apáca u. 16.) dr. Andrásfalvi Bertalan „A Duna-medence jövője" (életforma, környezetvédelem, gazdálko- dás) címmel tart előadást. _ ■ i ♦
