Új Dunántúli Napló, 2001. október (12. évfolyam, 268-297. szám)

2001-10-16 / 283. szám

I 2001. Október 16., kedd R I P ŐRT 7. OLDAL K U L T ü R A ­_________Tv-jegyzet___________ Ká vé, ház, álom A DUNAI REKTOROK KONFERENCIÁJA Pécsett tartja idei közgyűlését, amelyen 11 közép-európai ország 27 egyeteme képviselteti magát. Leopold März (elnök), a Bécsi Agráregyetem, Ludvik Toplak, a maribori, Tóth József, a pécsi és Ferdinand Devinsky, a Pozsonyi Commenius Egye­tem rektora (alelnökök) a tegnapi sajtótájékoztatón hangsúlyozták: a szervezet az egyetemi integráció fejlesztésével kíván hozzájárulni az euró­pai folyamathoz. A pécsi konferencián a minőségbiztosítás, az egyetemi autonómia, valamint média és az egyetemek kapcsolata a fő témák, (b) FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ A határon túli magyarság adatbankja Vaskos kötet látott napvilá­got a Magyarok a világban - Kárpát-medence címmel. A könyv a Magyarország kézi­könyvtára című sorozat leg­újabb darabja. A most megjelent, súlyára nézve is igen tekintélyes kötet képében valóságos adatbankot vehetünk kézbe, amely ezzel együtt azt az óhajt is fölébreszti bennünk, hogy bár csak legalább az iskolák birtokolhatnák valamiképpen a különleges kiadványt. A Magya­rok a világban Kárpát-medencei kötete a körülöttünk élő, más és más országokhoz csatolt és oda tartozó magyarság történelmi, néprajzi, kulturális, gazdasági, politikai, és közigazgatási hely­zetrajza - szövegben, képben, fo­tóban, ábrában, számadatban. A csaknem ezer oldal népes szer­zőgárdája sorra veszi a határain­kon túl élő magyarság minden aspektusát, amelyből ki-ki a neki szükségest, megfelelőt haszno­síthatja. A könyvet az államalapí­tás és a kereszténység felvételé­nek 1000. évfordulója tiszteletére adta ki a CEBA kiadó. Aligha képzelhető el, hogy a Kárpátalját, Erdélyt vagy a Vajdaságot kedve­lők ne találhatnának meg'a kézi­könyvnek is ajánlható kötetben bármiféle olyan információt, amelyet a terület szempontjából fontosnak tarthatnak. Az egyes környező országokhoz tartozó, Kárpát-medencei magyarságról szóló fejezetek nonprofit adattár­ral és gazdasági adattárral is ki vannak egészítve. B. K. Vissza a régi kávéházakat! Szergej is és Sanyika is a saját álomi kávéházában ül. De amíg a hazáját elhagyó Szergej Buda­pesten csak átutazó, vágyai nyu­gatabbra járnak - és olyan polgá­ri létről és szabadságról álmodik, amit a munkájával, felkészültsé­gével harcol majd ki -, addig Sa­nyika itthon van. Olyannyira, hogy épp kirúgták az állásából, és a vállalkozói korunk (úgy is fo­galmazhatunk: „kórunk") balek­jeként egy mai kávéházban - haj­danvolt apai örökségben - konya- kozik és komyadozik. A család­hoz tartozván itt valahol a Nagy­körúton, pultközeiben próbálja eladni ügyefogyottságát, konya­kok és szimpla fekete gőzében. Szergejnek és társainak hol tra­gikus, hol reményt adó életepizód­jait a Boise Vita című filmben (Duna Tv) kísérhetjük nyomon. (A film erényeit-hibáit, az ifjak kapcsolatát a kalandvágyó angol hölgyekkel itt most nincs hely fir­tatni.) Az események a rendszer­váltás, a „tranzit-Magyarország” éveibe vezetnek vissza bennün­ket. Kern András nemrégiben in­dult „Kávéház”- sorozata viszont (ml) napjaink szatirikus - csak karcolásnyira véresre vakart - va­lósága, benne az általa formált Sanyikával. Amott Szergej, a mér­nökember végül egy budapesti si­kátorban hever holtan valami (pi­aci?) csetepaté következménye­ként. Sorsából, amelyben a sza­bad világ mámora és a hontalan­ság kínja csendül egybe - emitt, a másik film kávéházában a végle­tes emberi kiszolgáltatottság dal­lamait már ki is pötyöghetjük egy öreg zongorán. Szergej egyik földi­je az utcák kicsiségébe őrül bele a végtelenül nagy, az óriás Oroszor­szág után, amely - mint angol ba­rátnőjének sorolja - Dosztojevsz­kijt, Puskint, Lermontovot, Rah- manyinovot, azaz óriásokat is adott a világnak. És bármilyen tá­vol is van a két világ, a két megkö­zelítés egymástól, az 1956-os Bu­dapest és a mai Moszkva mintha egyben-másban találkozna egy­mással a szabad világ falát és a saját arcát is vakon tapogató ke­servekben; és amíg a légypiszkos zöldség- és ócskapiacokon, az ágy- toll- és izzadtság-szagú albérletek­ben a szabadság édes fantommá nő, emitt a kávéházban - túl a nosztalgiákon - már tálalva van­nak a keüékei is. Tíz évet kell csak ugomi, hogy azzal áltassuk ma­gunkat, hogy ez a bagótól büdös kávéház már maga a szabad vi­lág, odaégett túrós csuszájával, ri­deg üzletemberével és a burokban született, asztalfőnökként ügyet­lenkedő Sanyikájával együtt. Még az is elhihető, hogy az egyik félre­eső boxban valaki éppen Doszto­jevszkijt, Puskint vagy Lermonto­vot olvas. BÓKA RÓBERT A Ludovika története Pécsi nyomdát dicsér a tetszetős kiadás A kanadai Calgaryban élő Rada Tibor nyugalmazott honvédtiszt ötlete volt a Ludovika Akadémia és társintézeteinek (így a pécsi­nek is) a történetét megírni, s a múltat ekként visszaidézni. Az óriási lélegzetvételű mű első kö­tete 1998 őszén, a második pedig a napokban látott napvilágot. Sokféle pécsi kötődéssel készült a mű, amely a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia és társintézetei­nek történetét meséli el szövegben és képekben egyaránt. Pécsi nyomdában gondozták és ne feledjük azt sem, hogy Pécsett az or­vostudományi egyetem központi épülete valaha a tiszti képzés felleg­vára volt. Igaz, más külsővel. Az ere­deti - a pécsi hadapród iskola - ké­sei eklektikus stílusban épült a múlt század fordulóján, Alpár Ignác tervei alapján. De térjünk vissza a Ludovika törté­netéhez. Bár az 1808. évi országgyű­lésen döntöttek egy hazai tisztképző központ felállításáról (amely fel is épült a XIX. század harmincas évei­ben Budapesten, az Üllői úton), a Lu­dovika épületét csak 1849. január ele­jén nyitották meg Mészáros Lázár hadügyminiszter szorgalmazására. Nem árt feleleveníteni azt sem, hogy a magyar honvédtiszteket nevelő „lu- doviceumok” névadója Mária Ludo­vika királyné volt, aki koronázási ajándékát ajánlotta fel a tisztképző létrehozására. A vaskos, kétkötetessé nőtt mű a kanadai Calgaryban élő és pécsi kö­tődésű Rada Tibor munkája, aki hosszú évtizedeken át szervezte az anyaggyűjtést. Különösen érdekessé és hitelessé teszi a munkát a ma még élő, s a világ minden pontjaira szét­szóródott egykori ludovikásoktól összegyűjtött képanyag. A kiadást, amely méltó a hazai ludoviceum kö­zel 150 éves történetének felelevení­tésére, a honvéd hagyományok ápo­lására, az Egyesült Államokban élő vitéz Bánkuty Géza tartalékos hon­véd ezredes és a pécsi Gálos Nyom­dász Bt. közösen jegyzik. Az első kö­tet még csak 812 oldalas volt, a máso­dik már több mint 1200 oldalon fogja össze a szerző az 1945-ig tartó múl­tat, utalva az egykori ludovikások utóéletére is. Hiszen a második világ­háború után előbb a harcokat túlélő ludovikások „leváltása”, majd a társa­dalomból való kiközösítése, üldözte­tése, nemegyszer fizikai megsemmi­sítése következett. _________ _____ KOZMA F. pé csi hadapródiskola épülete 1913-ban Nem jön Pécsre az eszéki színház Technikai okok miatt elmarad a PNSZ-ben az eszéki színház október 17-re meghirdetett Rokonok című előadása. A megvá­sárolt jegyek visszaválthatók. Bizonytalan Simon István, a Pécsi Nemzeti Színház ügyvezető igaz­gatója az előadás elmaradásának oka felől. Eszékről kapott tájékoz­tatás szerint a „technikai okok” mögött a színészek részéről idő­pont-egyeztetési nehézségek áll­nak, másrészt az anyagi okokra is hivatkoztak. A pécsi és az eszéki színház között évekre visszamenő­en rendszeres az előadáscsere. A háttér mindkét társulat esetében azonos: ki-ki viszi az előadás dísz­leteit, szállítja a fellépő művésze­ket, fizet számukra napidíjat. Vagy­is a vendéglátót semmilyen költség sem terheli. így lett volna az októ­ber 17-i pécsi előadás esetében is. Információnk szerint az eszéki színház a baranyai székhelyen túl Budapesten, a Tháliában is színre viszi a Rokonokat. A két előadás költségei azonban meg­haladják a lehetőségeiket, s in­kább a fővárosi bemutató mellett döntöttek. A pécsi előadás Simon István szerint csak jövő februárban-már- ciusban várható. A PNSZ vendég- szereplését ez nem módosítja, terveik szerint decemberben utaznak a Támad a szél című ba­lettelőadással Eszékre. M. A. Lebontásra kötelezve Két év a csigaátvétel és a veszettség elleni védekezés között Eilenden A telefonból igen kemény szóváltás hallatszik. Feleség és férj robban össze azon, vajon az építmény kárt okoz-e, valóban ott kell-e lennie, ahol van, az önkormányzatnak van-e igaza, vagy a panaszosnak? A polgármesteri hivatal ablakán, az épületen belül több ajtón is azonban ott a felhívás: társadalmi munká­sokat keresnek. Egy alig féléves építményt kellene lebontani. A kutya sehogy sem akar beenged­ni bennünket az udvarba, talán már neki is elege van ebből az egész buszváró-huzavonából. Márpedig ott van, a diófa alatt a buszváró. Végül a söprűvel fenye­getőző háziasszony elzavarja, oda­juthatunk a casus bellihez. Mert háború mocorog a kis faluban, s ha eddig lappangott is, hamarosan kitörhet. A buszváró miatt. Ez itt az udvaron - megvette a porta gaz­dája - a régi. Egy igen ronda vala­mi, a polgármester egyenesen a második világháborúhoz hasonlít­ja. Attól ugyan valamivel fiatalabb, még az ötvenes években állították fel Eilenden, mindjárt a templom­mal szemben. Vagy fél évszázadig szolgált. Rozsdás fémdoboz, kivert üvegek a kazettákban. Rajta még a legutóbbi falragasz: „Csigaátvétel”. Ellendnek úgy 250 lakója van. Igen szép fekvésű kis település. Na­ponta - számolja Homung György (képünkön) polgármester - közel húsz időpontban áll meg busz Pécs felől jövet, vagy arra menet. Annyi bizonyos, legalább 25 különböző korú kisgyermek, iskolás száll ilyenkor fel, vagy le, s ennél több felnőtt.- A másik oldalra? - Már-már mérges Homung. - Hát azt én soha sem fogom vállalni, hogy a gyere­kek kénytelenek legyenek átsza­ladgálni az úttesten, azután bekö­vetkezhessen, hogy ez a kisiskolás a Homung miatt halt meg! „Eilend Község Önkormányzata Eilend Petőfi S. u. 7. sz. által be­nyújtott Eilend, Petőfi S. u. 190/5 hrsz-ú ingatlanon buszváró építé­sére vonatkozó építési engedély iránti kérelmet elutasítom. Egy­idejűleg az építtetőt kötelezem, hogy a már felépült buszváró épü­letet 90 napon belül bontsa el. Amennyiben ezen kötelezettségé­nek határidőn belül nem tesz ele­get, úgy 100000 forintig terjedő pénzbírsággal fogom sújtani, a kö­telezettség fenntartása mellett. ” Most meg azt számolgatja a pol­gármester, hogy bár a Pécs Megyei Jogú Város Közgyűlésének jegyzője most idézett határozatán a dátum 2001. szeptember 24., de mivel ok­tóber 2-án kapták kézhez, van még idő a 15 napon belüli fellebbezésre.- Teljesen jogos volt a lakosság igénye egy új buszváróra - nyugtáz­Az ablak elé épült buszváró FOTÓ:TÓTH L. za a köz óhaját Homung György. Már 1998-ban tárgyaltak az önkor­mányzati társulás építészével, a ter­vek fél éven keresztül ki voltak füg­gesztve a polgármesteri hivatalban. Senki sem szólt ellene. A pécsvára- di építési hatóság engedélyezte az építkezést. Szürke homokkőtégla, kis piros tető, csúcsdísszel, esőcsa­torna körben, hajókabinéra emlé­keztető két ablak oldalain. Csinos.- Magam ellenőriztem a kivite­lezés minőségét - vallja Hornung. - Ha hibára bukkantam, a kifogá­saimat a mester legfeljebb a mér­sékelten élvezhető kategóriába so­rolhatta... Idén késő tavasszal lett készen az új buszváró. Talán fél méterrel elcsúsztatva a bádogkalyiba erede­ti helyétől, jó egy méterrel maga­sabban a tetőszintje. Ekkor érke­zett a buszváró mögötti családi házból a panaszos bejelentés: nincs a ház falától másfél méterre, s tetőzete elveszi „a közterület felé korábban meglévő kilátást. ” Már­mint az utca felé.- így igaz - mondja a polgármes­ter -, a szabály szerint legalább 6 méterre kellene lennie a legköze­lebbi épülettől. Csakhogy Eilenden nincs egyetlen olyan pont sem köz­területen, ahol az előírt távolság­ban lehetett volna a buszvárót egy háztól megépíteni. Az út másik ol­dalán sincs, de már említettem, ha lenne is, oda miért nem tetetném. Akárhogy is alakul - az önkor­mányzat persze nem akarja elfo­gadni még a bontásra kötelezést kimondja határozat jogi megala­pozottsága ellenére sem a döntést -, pillanatnyilag az a helyzet, hogy akár kidobott pénznek is mi­nősül majd a falu éves költségve­tésének 10 százaléka. Mert ha mégis le kell bontani, a régit sem tehetik vissza. A seprűs asszony kerek perec kijelenti: ő ugyan ezt már vissza nem adja! Annak idején a képviselő-testü­let egyhangúlag bólintott a falu számára fontos létesítményről. A település költségvetése 6 millió fo­rint körül van, a buszváró nagyjá­ból 600 ezer forintba került. Most már megjárta az ügy a megyei közigazgatási hivatalt is - döntésé­nek következménye a pécsi jegy­zői iroda új eljárása, a bontási ha­tározat -, a polgármesteri hivatal ablakában pedig megjelent a felhí­vás: az önkormányzat „a Petőfi ut­ca 40. előtti buszváró bontásához társadalmi munkásokat keres. 2001. október 3. ” Vagyis áll még a szép új kis buszváró, s ahogy az lenni szokott, már ezen is van fal­ragasz: „Felhívás veszettség ellen védekezésre”. MÉSZÁROS ATTILA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents