Új Dunántúli Napló, 2001. október (12. évfolyam, 268-297. szám)
2001-10-12 / 279. szám
6. OLDAL K Á SÁP BEM UTATKOZIK 2001. Október 12., péntek Nálunk meghatározó a nemzetiség A komfortosság növelését a falu lakóinak többsége akarta Zsáktelepülés, csak Beremend felől lehet megközelíteni. A viszonylagos zártság ellenére a falu elégedett a tömegközlekedési helyzettel. Naponta 7 járat fordul meg a faluban, így aztán az sem jelent gondot, ha valamilyen hivatalos intézkedésre a közeli nagyközségbe, vagy esetleg a megyeszékhelyre kell utazni. Iskolájukat még a régi rendszerben körzetesítették, az óvodához viszont ragaszkodtak, ma is működik.- 1990-ben váltunk le Beremendről- emlékszik vissza a tizenegy évvel ezelőttre Sztévics Pál, aki az előző választási ciklusban még önkormányzati képviselő volt. - No, ezt nem úgy keÜ érteni, hogy a falu a nyolcvanas években beolvadt a szomszédos nagyközségbe, és ezt az állapotot szüntettük meg 1990- ben. A tanács volt közös, annak minden nyűgével-bajával. Mert az itt lakók mindig is büszkék voltak az önállóságukra, arra, hogy az ügyeiket saját maguk intézik. Úgyhogy amikor ismét visszakaptuk a lehetőséget, hogy gazdálkodásunkat mi intézhetjük, hát nagyon boldogok voltunk. Aztán következett a családon belül is nagy vitákat kavaró vagyon- osztozkodás. A volt képviselő azt mondja, volt kisebb összezördülés a különféle vagyontárgyak tulajdonlása felett, ám ez nem vezetett el a „haragszomrád"-íg, aránylag simán egyeztek meg mindenben. Mindenből a lakosságszámnak megfelelően a hetedrészt kapták, lett légyen az iskola, klub, vagy akár szerszámok. Az önálló életet tulajdonképpen csak 1992-ben kezdték, ekkor mérték fel, mi is hiányzik a faluban, mit is kellene először megoldani.- A szemétügyet - kapcsolódik a beszélgetésbe Kovács István, aki szintén képviselő volt, s jelenleg a Orsokovics István, a falu polgármestere A közeli napokban kerül helyére, a templomkertbe a Mária-szobor horvát kisebbségi önkormányzat elnöke. - Nem tűrhettük tovább, hogy a településünk egy nagy szemétdomb legyen, hiszen lerakótelep és szállítás nélkül mindenki a közterületen, a falu határában helyezte el a hulladékát. Társadalmi munkában tisztítottuk meg a parkokat, az utcákat, a falu pénzéből vásároltunk egy kisteherautót, azzal szállítottuk el az összegyűjtött szemetet a beremendi telepre. Azóta is ez a gyakorlat, az itt lakók zsákokban gyűjtik össze a hulladékot, s az autó meghatározott időszakonként elszállítja. A szolgáltatásért nem kell fizetni a lakosságnak. A második nagy feladatiaz egészséges ivóvíz bevezetése volt. Addig a fúrt kutakból nyerték a vizet, ám a falu lakói is haladni akartak a korral, meg aztán, a kutakból nyert folyadék is egyre szennyezettebbé vált, a vízvezeték meg ott volt a közelükben, csak a 13 kilométeres leágazást kellett finanszírozniuk. Az önkormányzat éveken keresztül gyűjtögette a rávalót, 1994-ben minden háznál ott volt a vezeték, csak rá kellett csatlakozni. Abban az évben a telefon volt a másik nagy akció. Addig a faluban csak egy készülék működött a tanácsi kirendeltségen, esténként kirakták az ablakba, ha valakinek gyors segítségre volt szüksége, kapcsolatot tudjon teremtem a külvilággal. A Matáv 50 vonal alatt szóba sem állt volna velük, házról házra jártak a képviselők, s agitálták a családokat, nem olyan nagy pénz a vonaldíj, hogy emiatt elszalasz- szák a lehetőséget. Meglepetés volt számunkra - mondja Kovács István hogy nem is volt nagy szükség a meggyőzésre, hamar összejött az 50 jelentkező. 1998-ban új testületet és polgármestert választott a falu. Or- sokics István ugyan Kásádról származott, aztán mivel munkahelye a cementgyár volt, beköltözött Beremendre. Nyugdíjba vonulása után visszahúzta a szíve, jelölték a falu első emberének, „csont nélkül” meg is választották.- 1998. október 8-án megtartott falugyűlésen ismertettem a programomat, megválasztásom után azonnal hozzáláttam a végrehajtásához. Mindenekelőtt a költségvetést kellett rendbe tenni, mennyi pénzünk van, mire költhetünk, s hogyan soroljuk kiadásainkat. Arra is nagy súlyt fektettem, hogy a falu éljen a pályázatok adta törvényes lehetőségekkel, magyarán, a nagyobb kiadásokra az állami költségvetésből szerezzen pénzt. Természetesen ehhez is szükségeltetett a pénzügyi helyzetünk tisztázása, hiszen pályázni csak saját erő megléte esetén lehetett. Azt is megígértem a lakosságnak, hogy a falu valamennyi Máriagyöd O Siklói q Villánykövesd Nagytótfaiu 0 Ö 0 VKátty Ví,á8°s Kisharsány Nagytarsány a-ÖKistapolCí O Lapáncsa Egyházasharaszti O r« Alsószentmárton ~> (.'Beremend Epenespuezta JJg közútját felújítjuk, a csapadékvíz elvezetéséhez az árkokat kitisztítjuk, rendbe tesszük. Aztán ott voltak az óvodai ügyek. Az óvodát szerencsére nem körzetesítették, most is nemzetiségi intézményként működik, hiszen a falu lakosságának fele horvát. Nem volt rendezett a vezető, valamint a dada fizetése, ez feszültséget okozott, a jó működés megteremtéséhez ezt is meg kellett oldani. Az iskolások bejárnak Beremendre, fizetjük a bérletet, a tankönyvek és a napközis étkeztetés költségeinek felét is az önkormányzat állja. Amit az új testület vállalt, azt nagyjából és időarányosan sikerült is végrehajtani. A főutca, a Kossuth Lajos utca rendezése most van folyamatban, több milliót forintot kaptunk pályázatból, hozzátettük az önrészt, 1,6 millió, ez talán elég lesz. A finanszírozási szerződést már megkötöttük, a kivitelezés hamarosan elkezdődik, a felújítással együtt az útpadkát is rendbe hozatjuk. 1930 1950 1970 1980 1990 2001 Kásád. Középkori magyar község, elnevezése személynévből alakult ki. Az írott forrásokban 1294- ben bukkant fel Kassad néven. Egy 1427. évi oklevélben Kyskasad elnevezéssel szerepel. Az akkori település a mai községtől 1 kilométerre feküdt. A község a török hódoltság ideje alatt elnéptelenedett, feltevések szerint a költő Zrínyi Miklós katonái pusztították el, amikor Eszék hídját felégették. A 17. század végén horvát telepesek népesítették be, a múlt század közepén kezdtek német, a század utolsó éveiben magyar anyanyelvűek itt megtelepedni. A Dráva szabályozása, valamint az 1860-as években megépült Dráva-töltés a mocsarak, vizenyős területek kiszáradását felgyorsították, így az itt élők foglalkozása az állattartástól fokozatosan a földművelés felé tolódott el. Az 1970-es évek körzetesítése hátrányosan érintette a települést. Az 1860-ben épült iskola, a tanács, a Délszláv Termelőszövetkezet is a körzetesítés áldozata lett. Az itt élők többsége római katolikus vallású, templomuk 1974-76 között épült. _____________________■ A falu gazdái A polgármester Orsokics István, alpolgármseter Kovács Pál. A testület tagjai Bosnyák László, Tóth György, Katona Lajos, Vorgics Márk. Körjegyző (Beremend és Kásád) Zátrok Anna. A horvát kisebbségi önkormányzat elnöke Kovács István, tagjai Sztévics Pál és Sztévics Edit. Dola tánccsport alakult A lakosság több mint fele horvát nemzetiségű, így aztán nem véletlen, hogy már az óvodában is tanítják a nyelvet. Itt is - mint a többi nemzetiségi faluban, arra panaszkodnak a pedagógusok, hogy a gyerekek otthon nem tudják gyakorolni az óvodában megtanultakat, mert a szülők nemigen beszélnek horvátul. Ez természetesen nem tántorítja el őket az intenzív nyelv- oktatástól, de eredményesebbnek tartanák tevékenységüket, ha védenceik egész nap gyakorolhatnák őseik nyelvét. A horvát nemzetiségi önkormányzat elsőrendű feladatának tartja az anyanyelv ápolását, ezért anyagilag is támogatja a tökéletes nyelvismeret elsajátítását. A népszokások és a kulturális hagyományok megőrzésére is nagy figyelmet szentelnek. A néhány éve megalakult Dola tánccsoport is ezt a célt szolgálja. Ez az együttes meglepően sikeres, igaz, a táncosok szíwel- lélekkel végzik a gyakorlatokat, ropják a népi ha- gyományokra épülő táncokat. A ruhákra nem volt gond, hiszen a családoknál generációkon keresztül a szekrényekben, ládafiában féltőn őrizték a szoknyákat, pruszlikokat, hímzett mellényeket. Nem véletlenül patronálja az együttest a már profi szintet elért Tanac csoport. Egy nemrégiben tartott versenyen az 1998-ban alakult Dola már megszerezte az ezüst minősítést. Sokat szerepelnek Horvátországban is, siker kíséri minden fellépésüket. Persze mindezt csak pat- rónusok segítségével tudták elérni, hiszen a fellépések előkészítése még amatőr szinten is pénzbe kerül. A nemzetiségi önkormányzat 150 ezer, a falu önkormányzata pedig 250 ezer forinttal járul hozzá a költségeikhez. A beremendi cementgyár is nyújt esetenként támogatást, az összegyűlt pénzből szűkösen, de eddig tudták fedezni kiadásaikat. Az önkormányzat nem csak pénzzel, klubhelyiség és próbaterem biztosításával is segíti a kultúr- csoport tevékenységét. Mindkettő a nemrégiben újjáépült faluházban található. Az épületet - amelyet egy családi házból alakították át - azért kellett átalakítani, mert a tisztiorvosi szolgálat kifogásolta a vizesblokk hiányát. Pályázati pénzekből, saját forrásból fedezték a felújítás költségeit, itt kapott helyet a kisebbségi önkormányzat, a könyvtár, s végre a falu ünnepségeit is kulturált körülmények között lehet megtartani. Működik a községben nyugdíjas, klub is, az idős emberek énekkart is alapítottak - természetesen nemzetiségi dalokkal lépnek fel. Ugyancsak a nemzeti hagyományok megőrzését szolgálja a tájház. A nádfe- deles, hagyományos népi építészeti stílusban készült házba nemrégiben villám csapott, leégett, a tető- szerkezetet fel kellett újítani. A tervek szerint itt helyezik el a még fellelhető szerszámokat, felszereléseket, háztartási eszközöket, népi viseleteket. ■ Horvát hagyományokat is bemutatnak a tájházban A táncosok a községben és a szomszédos településeken gyakran szerepelnek Sártalanítják a főutcát Idén még sártalanítják és felújítják a főutcát A falu ebben az évben 25 millió forintból gazdálkodik. A normatív támogatás 13 millió forint, kötött felhasználásra 1,5 milliót kaptak. A személyi jövedelemadó visszatérítés 614 ezer forint, közcélú munka finanszírozására 600 ezer forint áll rendelkezésükre. Az ez évi kiadások közül a legnagyobb az óvoda költségvetése, ez több mint 6 millió forint. Az igazgatás 4,5 millió forintot visz el (ebben benne van a körjegyzőség fenntartásához a hozzájárulásuk is), a szociális juttatásokra ebben az évben 4 millió forintot szánnak. Beruházásra, a pályázatok önrészére 3,5 millió forintot tettek félre. Ebből újítják fel többek között a kultúrház tetőszerkezetét, valamint a ravatalozót is. Az idén az egyik legnagyobb beruházásuk lesz a főutca sárta- lanítása és felújítása. A csővezetékek lefektetése miatt nagy meny- nyiségű föld került az útra, eddig azért nem akarták eltakarítani, mert a gázvezeték lefektetése FOTÓK; LÄUFER LÁSZLÓ csak nemrégiben fejeződött be. Az útépítés költségét - mint any- nyi más beruházást a faluban - jórészt pályázati pénzekből fedezik, a területkiegyenlítési alapból nyertek erre 5 millió forintot. Gázfűtésre gyűjtenek Víz már volt, hiszen még a kilencvenes évek elején részben lakossági hozzájárulással eljutott az egészséges ivóvíz a faluba. Szinte minden család rácsatlakozott már a fővezetékre, a legtöbb ház rendelkezik fürdőszobával. Az itt lakók a komfortosság újabb fokozatát is el szerették volna érni, hiszen a földgáz fővezetéke nem volt messze a falutól, csak az erre csatlakozó csöveket kellett volna lefektetni. A gázközmű építését szervező társaság viszont csak akkor volt hajlandó a beruházásról tárgyalni, ha a családok legalább 30 százaléka vállalja az ezzel járó költségeket. Nem kis pénzről volt szó, hiszen az előzetes számítások szerint 96 ezer forintot kellett volna fizetniük. A falusi emberek pénztárcájához mérten nagy összeget 38 család így is vállalta, ezért már kifizetődő volt a beruházás. Vagyis az összegyűlt pénz, valamint a később szándékolt rácsatlakozások díja már fedezetet nyújtott a kivitelezés elkezdéséhez. Időközben az önkormányzat is a lakosság segítségére sietett a gázbemházás mielőbbi megvalósításához, családonként 30 ezer forinttal járultak hozzá a költségekhez, úgyhogy a gázvezeték-csonk ténylegesen csak 66 ezer forintért került a családi házak udvarába. A munkálatokat tavaly áprilisban fejezték be, akkor volt az ünnepélyes gázlánggyújtás is. Az önkormányzat természetesen ki akarja használni az olcs'ó energiahordozó adta lehetőséget, valamennyi középület fűtését földgázzal akarja megoldani. Erre azonban az idén már nincs lehetőségük, a költség- vetésükben minden forintnak helye van. Jövőre pályázattal szeretnének erre pénzt szerezni. INGYEN TELEK. A falu lakossága fogy, sok az időskorú nyugdíjas, kevés a fiatal. Éppen ezért az önkormányzat úgy döntött, hogy az itt letelepedőket ingyen közművesített építési telekhez juttatja. Érdeklődés van, már csak azért is, mert az első lakáshoz jutás költségeihez anyagiakkal is hozzájárul a testület. 150 ezer vissza nem térítendő juttatást, valamint 200 ezer forint kamatmentes kölcsönt kaphatnak az építkezők, vagy a lakásvásárlók. » Az oldal a kásádi önkormányzat támogatásával készült Oldalszerkesztő: Békéssy Gábor » * r <
