Új Dunántúli Napló, 2001. szeptember (12. évfolyam, 238-267. szám)

2001-09-27 / 264. szám

6. OLDAL E RDÖSMÁROK B E UTATKOZIK 2001. Szeptember 27., csütörtök Kisnyárád ERDŐSMÁROK Uptód° ® Székelysiabar Monyoród Versend b Babarc Lánycsók Szajk V Mohács' imohács nivalója van a városban, hagyatkoz­hat a menetrendszerű járatokra.- Csendben, kis lépésekkel előre­haladva próbálunk a falu helyzetén javítani, több-kevesebb sikerrel meg ERDŐSMÁROK LAKOSSÁGÁNAK VÁLTOZÁSA 138 139 141 B n3i , ____ '126 124 121 lalkozásoknak, arra tehát a jövőben sem számítunk, hogy ez az állapot megváltozik. Természeti lehetősé­geinket viszont jövőbeni boldogulá­sunk megtervezésekor számításba vesszük, ezt a magunk javára sze­retnénk fordítani. Az infrastruktú­rán a magunk erejéből már nem tu­dunk javítani, mindenféleképpen állami segítségre szorulunk. Az is biztos, ha az észak-déli autópálya valamikor is megépül, az a jelenle­gi tervszinten megjelenő mindhá­rom változatban érinteni fogja a te­lepülést. A falun három perc alatt át lehetne hajtani - ha lenne továbbvezető út. Innen azonban már csak földúton lehet továbbmenni, Erdősmárok zsáktelepülés, de nehogy azt higgye valaki, hogy ezt az állapotot valaki meg akarná változtatni, hiszen - vé­leményük szerint - ez a szépsége és a varázsa a községnek. Mert azt mondják, ha kinyitnák a falut, a ke­vés előny mellett olyan nagy lenne a hátrány (a forgalom miatt meg­szűnne a külföldiek számára is oly vonzó csend és nyugalom, s feltehe­tően növekedne a bűnözés is), hogy inkább nem kezdeményezik az át- kötőút megépítését.- Amikor én idejöttem úgy har­minc évvel ezelőtt, a község a kül­világgal földúttal volt összekötve - emlékszik vissza a régmúltra Heller kon kívül a polgári járatok száma is szaporodott, oldódott a falu vi­szonylagos elzártsága. Ma sincs ez másként, bár a munkásbuszos utaztatás megszűnt, viszont a napi 6 járat nagyjából fedezi a település utazási szükségletét. A diákok tan­rendjéhez igazítva járnak az iskola­buszok, akinek meg sürgős elintéz­E rdősmárok. Még a 19. században is 500 fő fe­lett volt a lakosságszám a valamikori pécsi püspöki birto­kon elhelyezkedő falunak. A 20. század elejétől kezdve azonban fokozatosan csökken a lakos­ság száma, ami köszönhető volt a 30-as évek gazdasági válsága miatti nagymértékű elvándorlás­nak, de legfőképpen az elzárt­ságnak. A munkaképes korú la­kosság többsége a mezőgazda­ságban dolgozott, bár néhá- nyan a második világháború utá­ni nagy iparfejlesztés eredmé­nyeképpen Pécsen vállaltak munkát, a bányászbuszok na­ponta érintették a falut. A ma­gyar lakosság 40 százalékos aránya mellett a sváb származá­súak 40 százalékos, és a soká- cok 20 százalékos aránya alkot­ja a soknemzetiségű falu össze­tételét. A település környékén lévő jelentős erdőterület több­sége magánkézben van, ipari termelést senki sem folytat, s csak néhány egyéni vállalkozó működik a kisközségben. Ez már tényleg a világ vége - gondolja a gyanútlan látogató, mi­közben végigdöcög a keskeny, sárfelhordással tarkított, bitu­mennel fedett úton. Délelőtt itt egy lélekkel sem lehet találkozni, teljes a csend, s ha az ember nem tudná, mi vár rá az út végén, talán vissza is fordulna, gondolván, eltévedt, rossz helyen jár. is tudjuk valósítani elképzelésein­ket - vázolja a jelenlegi állapotot a polgármester. A környéken meg­szűntek, vagy alaposan ésszerűsí­tették tevékenységüket a helyi mun­kaerőt foglalkoztató vállalkozások. A falu adottságai nem vonzók a vál­Erdő határolja a fatornyos templomi! falucskát FOTÓK: TÓTH L. Csöndben szeretnének élni Kis fejlesztésekkel nagy előrelépéseket tettek A település gazdái A polgármester 1997 óta Heller Vilmos, alpolgármester Márton János. A testület tagjai: Zsivkovics Mihályné, Zsivkovics Zsuzsanna és Tóth Csaba. Körjegyző (Erdős­márok, Himesháza, Székelysza- bar, Szűr) Scheich Gáspár. ____■ Ve zetékes gáz nélkül Az önkormányzat ahol tud, takaré­koskodik. Vannak azonban olyan feladatok, amelyek végrehajtására mindenféleképpen költeni kell. Ilyen volt a ravatalozó felújítása, de meg kellett oldani a polgármes­teri hivatal és az orvosi rendelő fű­téskorszerűsítését is. A vezetékes gázellátásra olyan kevés volt az igénylő, hogy bevezetésére gazda- ságtalanság miatt nem került sor. Az önkormányzat épületét vi­szont gázfűtésre állították át, mert úgy ítélték meg, hogy ez a megol­dás mind kényelmi, mind gazda­sági szempontból a legkedvezőbb. A tartályos pb-gázfűtésrendszer kiépítésére 1997-ben került sor. A költségeket a Dédász-részvények- ből fedezték, az értékpapírokat si­került eladniuk 120 százalékos ár­folyamon. Az iskolások étkezési költségeinek felét kifizeti az ön- kormányzat, az iskolakezdésre pedig fejenként 5 ezer forintos tá­mogatást adnak. A gyerekek egyébként Himesházára járnak oktatásra, a bérletükért nem kell fizetniük, ám ezt a költséget nem a falu fedezi, hanem az iskola, ugyanis erre az intézmény kapott állami póttámogatást. Az idén 9,392 millió forintból gazdálkod­nak, ebben azonban már benne van az a 1,070 millió forint is, ame­lyet a járdafelújításra CÉDE-pályá- zaton nyertek. Működési költsé­gük csaknem 7 millió forint, a köz­séggazdálkodásra 584 ezer forin­tot költenek. A szociális ellátás 1,651 millió forintba kerül, átutalt pénzek (körjegyzőség, intézmé­nyek közös fenntartása, tűzoltó- ság stb.) 906 ezer forint. ______■ A turizmus lehet a kivezető út Mit tehet egy ilyen kisközség, hogy ne legyen kihalásra ítélve? A falu lakóiban is felmerült már ez a kérdés, ám az itt élők arra egyáltalán nem gondolnak, hogy a település helyén vala­mikor szántó vagy legelő lesz, ha a helyiek máshová költöznek, a szülőhelyükhöz ragasz­kodó öregek pedig elhagyják az árnyékvilágot. Ez a közeljövőben már csak azért sem történhet meg, mert a települést - úgymond - felfedezték a külföldiek, akik a csendre és a természet nyugal­mára vágytak, s akik esetleg közel akartak kerülni a rokonaikhoz. Éppen ezért úgy gondolják, a turis­taforgalom fellendítése lehet jövő alapja. Az ön- kormányzat nem is csinál titkot abból, hogy az el­következő években a pályázaton nyert fejlesztési pénzeket e cél megvalósítása érdekében szeretné felhasználni. A természeti környezet önmaga kí­nálja ezt a lehetőséget, vétek lenne kihagyni - vél­ték a testület tagjai, amikor arról döntöttek, ezt a körülményt milyen beruházással lehetne még in­kább kihasználni. Az infrastruktúrán már nem so­kat lehet javítani, a csatornázás a pénzhiány miatt a távoli jövőbe csúszott, a munkahelytermésben élenjáró vállalkozások meg úgy sem települnének a faluba. Az utak rendben vannak, tehát a falu megközelíthető, a kátyúzást, a kisebb javításokat a közútkezelő elvégzi. Amivel baj van: nincs szállás­hely a faluban. Vagyis, ha valaki itt több napot akar eltölteni, kénytelen a környék más települé­sén álomra hajtani a fejét, mert itt a magánhá­zaknál (falusi turizmus) nincs erre lehetőség, pan­zió pedig nem létezik. Arra gondoltak, hogy az ön- kormányzat tulajdonában lévő, ám jelenleg ki­használatlan, valamikor tejbegyűjtő állomásként működő épületet alakítják erre a célra. A meglehe­tősen leromlott állapotban lévő házat teljesen fel kell újítani, belső terét a célnak megfelelően átala­kítani - mondani sem kell, erre a falunak nincs a költségvetésből kiszakítható pénze. Pályázatokból viszont össze lehet szedni a megvalósításra szánt pénzt - legalábbis ebben bíznak a faluban a jövőt megalapozó beruházást támogatók. A horgásztavak is sok vendéget vonzanak a településre Jönnek a külföldiek Nem sok ház van ebben a fa­luban, jobbára a főút mentén helyezkednek el, az épületek takarosak, ápoltak. Szegény falu ez, ám büszke nép lakja, a nagy pénztelenség elle­nére sokat költenek a környeze­tük megóvására. A külföldiek is hamar felfedezték a völgyben megbúvó, a világ zajától eldu­gott települést, az őslakosok meg olcsón és szívesen kínálták a házakat megvételre. Először a németek jöttek, a kis családi há­zakat felújították, a kertet rend­be rakták, nyáron és télen is itt pihentek. Aztán jöttek más nációk, ma­gyarok is, egy olasz vállalkozó például 40 milliós panziót épí­tett, igaz nem használja a már teljesen kész épületet, még egyetlen vendéget sem fogadott. Az önkormányzat sem tud be­hajtani a tulajdonoson egy fillért sem, mert a megadott címen nem találják, mondják, köddé vált. A település lakói adót nem fizetnek, a szemétszállítás ingye­nes. Egy önkormányzati (rende­let értelmében a nem faluban la­kók viszont adófizetésre kötele­zettek, évente négyzetméteren­ként 200 forint a tarifa. Az üdü­lőtulajdonosok között ez persze nemtetszést váltott ki, az erdős­márokiak viszont úgy érveltek, a nem itt lakók is igénybe veszik a kedvezményeket, ennyivel hoz­zájárulhatnak a költségekhez. Az oldal az erdősmároki önkormányzat támogatásával készült Oldalszerkesztő: Békéssy Gábor Felújítják a járdákat A buszmegálló melletti boltot is szépen kitatarozták Az elmúlt években a beruhá­zások nyomán komfortosab­bá vált a település. Itt a 2-300 ezer forintos beruházás is nagynak számít, hiszen kis méretekről van szó. Az elmúlt öt év legnagyobb beru­házása volt a vízlevezető árkok kitisztítása és karbantartása. Ezt már csak azért is meg kellett ten­niük, mert egy-egy nagyobb ziva­tar után a lezúduló esővíz az ár­kok áteresztő képességének rom­lása miatt szinte tejesen elöntötte a falut, a kertekben tönkretéve a veteményeket. Erre kaptak milli­ón felüli állami támogatást, az úton átvezető híd - amelynek ál­laga, téglából kirakott, boltíves építménye az idők folyamán megromlott - átépítése több mint egymillió forintba került. A pol­gármesteri hivatal épületére is rá­fért a felújítás, ezzel az épületben helyet kapott orvosi rendelő re­konstrukciója is megoldódott. A minden második héten rendelő háziorvos a falu megelégedésére dolgozik, akinek pedig szakor­vosra van szüksége, Mohácsra kell utaznia. A másik nagy felújí­tás a bolt tatarozása volt, a busz­fordulóban lévő épület (itt van a bolton kívül a kocsma és a kul- túrház is) önkormányzati tulaj­donban van, felújítása tehát a fa­lu gondja. A valamikor szövetke­zeti tulajdonban lévő épületet a rendszerváltás után vásárolta meg jelképes összegért a telepü­lés. Meg is oldották a tatarozást, a közösségi rendezvényeket ta­valy óta kulturált körülmények között tudják megtartani. Még 1988-ban valamennyi önkor­mányzati utat szilárd burkolattal láttak el, az idén kezdődött el a járdák felújítása. A munkálatok meglehetősen sokba kerülnek (meghaladják az egymillió forin­tot), a költségek finanszírozására szolgáló pénz nagy részét pályá­zattá nyerték el, amelyet beépí­tettek az idei költségvetésbe. ____ ■ He ller Vilmos polgármester Vilmos polgármester. Ha valaki an­nak idején látogatóba ide akart jön­ni, az utazásra rá kellett szánnia legalább egy napot, ráadásul egy ki­adós gyaloglás elé is nézett, hiszen Himesháza volt a közlekedés végál­lomása, onnan már csak földúton lehetett megközelíteni a völgyben lévő települést. Télen - hogy a falut a hótakaró ne zárja el a külvüágtól - a templom melletti, a legközeleb­bi faluba átvezető utat lóvontatta hóekével tették járhatóvá, Azt gondolná az ember, hogy a jelenlegi polgármesternek a városi kényelemből érkezve nehéz volt megszokni az itteni zord viszo­nyokat. Heller Vilmos ugyanis cse­peli illetőségű, felesége családja er­dősmároki. Ennek ellenére nem az asszony, én akartam letelepedni a faluban - próbálja megmagyaráz­ni családjának is meglepetést oko­zó lépését a falu első embere. - Amikor először megpillantottam az erdők közé ékelődött egyutcás települést, azonnal beleszerettem. Azóta sem bántam meg, hogy ide­költöztem, jól érzem itt magam, s az önkormányzati testülettel együtt azon dolgozunk, hogy ez az érzés az itt élők mindegyikében rögzüljön. Az elődöknek is sokat kellett tenni azért, hogy a jelenleg 122 la­kost számláló község megtartóké­pessége javuljon. A bekötőutat még a régi rendszerben építették meg, a vezetékes víz pedig 1990-ben került a faluba. Az út megépítésével a köz­lekedési helyzet is javult, szükség volt a munkaerőre, naponta jártak a munkásbuszok a pécsi bányákba, a pécsi és a mohácsi üzemekbe, a hi- mesházai termelőszövetkezetbe. A bejáró munkásokat szállító buszo-

Next

/
Thumbnails
Contents