Új Dunántúli Napló, 2001. szeptember (12. évfolyam, 238-267. szám)

2001-09-26 / 263. szám

2001. Szeptember 26., szerda R I P 0 R T 7. OLDAL KU L T U R A ­Trieszttől a Kárpátokig Kultúrák találkozása Európa központjából Immáron a második nemzet­közi szemináriumot szervezi a Pécsi Tudományegyetem olasz tanszéke, rátekintve a közép-európai kultúrákra. A négynapos összejövetelen tíz ország szakemberei vesznek részt. Kutatók, írók, értelmiségiek ta­lálkoznak egymással ma Pécsett Európa tíz országából, köztük irodalmárok, történészek, nyel­vészek, színházi szakemberek, a film és a muzsika értői. A konferencia kezdeményező­je a Pécsi Tudományegyetem olasz tanszékének vezetője, dr. Luigi Tassoni professzor, akinek szent meggyőződése, hogy a jö­vő közös Európája az esetlege­sen eltérő kulturális gyökerek megismerésével és megértésével könnyebben megvalósítható. A hazai kutatók mellett olaszok, csehek, lengyelek, románok, horvátok, jugoszlávok, szlová­kok, osztrákok és máltaiak ér­keznek, hogy szót váltsanak töb­bek között a kozmopolitizmus- ról és a nacionalizmusról, a zsi­dó identitásról, a középkori kö­zös gyökerekről, az úgynevezett Duna menti kultúráról, a térség­ben élő kisebbségekről. A szemináriumot a Friuli-Vene- zia Giulia tartomány a trieszti és a pécsi Dante Alighieri Társasággal karöltve, a Pécsi Tudományegye­tem, Pécs városának Önkormány­zata és a Soros Alapítvány segítet­te, előmozdítva ezzel, hogy a leg­magasabb szinten képviselt euró­pai kultúrák képviselői találkoz­hassanak egymással. __________________________ItF, IS KOLÁBÓL MÚZEUM, MÚZEUMBAN ISKOLA. Puskás Gyuláné (felvételünkön) hosszú évtizedekig volt pedellus, azaz inkább mindenes, ha kellett fűtő, de akár tanítónő is a pécsváradi általános iskolában. Ez a tanintézet már régóta nincs, most már a Samu Géza Múzeumnak ad otthont az épület, ám a hét vége óta az egyik helyiségében a békebeli okításnak állít emléket, természetesen Kati néni odaadó segítkezésével. _______ ______________ _______________ ________ __________ FOTÓ: TÓTH L. Kl ubok a jogszabályok hálójában Állami normatíva fantomintézményeknek címmel jelent meg nemrégiben írásunk arról, hogy Baranyában több településen törvény- sértő módon működik az idősek klubja. Egy részük működési engedély nélkül, más ré­szük pedig úgy, hogy jogtalanul igénylik a normatív állami támogatást. A visszajelzések azt bizonyítják, hogy ezen a területen igen nagy a bizonytalanság és az ellentmondás. Ha egy intézményt, például idősek klubját működ­tet az önkormányzat, akkor azt előbb meg kell ala­pítania, létre kell hoznia az alapító okiratot, e nél­kül be sem lehet adni a működési engedély kérel­met, válaszolja érdeklődésünkre Fábos Józsefné (képünkön), a komlói önkor­mányzat népjóléti irodájának ve­zetője. Gyanítja, az a baj, hogy ezek az intézmények sok helyen nem jöttek létre, így ügyes, de jogtalan az állami normatíva igénylése. A falvakban, a jegyző­nek és a pénzügyi előadónak tud­ni kellene azt, hogy akkor kérhe­tő le a normatíva, ha megfelelnek a jogszabályi előírásoknak. Azt is tudni kell azonban, hogy olyan bonyolult a mű­ködési engedélyről szóló kormányrendelet, amely­nek ismeretében nem csoda, hogy sok helyen bele sem vágnak megszerzésébe. Egy kormányrendelet ráadásul megváltoztatta a korábbi jogszabályt, s fel­sőfokú végzettséggel bíró vezetőt írt elő az idősek klubja élére, amely nemcsak azért okozott riadal­mat, mert ilyen embert nem könnyű „beszerezni”, hanem azért, mert a bére voltaképpen elviszi a nor­matív támogatást. Ezért sokan beszüntették a klub működését, s olyan önkormányzat is akadt, példá­ul a kisdéri, amely a megítélt támogatást nem vette 1999-ben igénybe. Fábos Józsefné tízéves tapaszta­latai alapján állítja, szakmai összefogás nem volt a megyében, az ilyen típusú gondokat semmiféle fó­rumon nem lehetett megbeszélni. Hogy a falvakban nem mindenhol beavatott az ügyintéző, az abból is kitűnt, hogy sok helyütt bi­zonytalanok voltak, van-e egyáltalán működési en­gedélyük, s mint kiderült, Töttösön, Kistótfalun, Mindszentgodisán vagy Drávátokon van, sőt, Du- naszekcső véleménye szerint még törzskönyvezte is az intézményüket a Területi Államháztartási Hi­vatal (TÁH), amelyről viszont a TÁH-nak nincs tu­domása. A szociális törvény kimondja, hogy 2000. szep­tember 1-jéig a nappali ellátást nyújtó intézmények működési engedélyezése a területileg illetékes jegy­ző hatásköre, mondja Garadnay Kinga, a Baranya Megyei Közigazgatási Hivatal munkatársa. A tör­vény egyértelműen fogalmaz: csak a jogerős műkö­dési engedéllyel rendelkező intézmények kaphat­nak állami támogatást. A közigazgatási hivatal véle­ménye szerint a TÁH-nak utána kellene néznie an­nak, hogy a normatív támogatást kérő intézmény­nek van-e működési engedélye, erre törvényi elő­írás kötelezi. Dr. Pilaszanovich Iván, a TÁH igazgatója szerint semmilyen jogszabály nem kötelezi őket a műkö­dési engedélyek ellenőrzésére, nincs is hatósági jo­gosítványuk ilyen feladatra, jövőre már minden va­lószínűség szerint lesz. Ami pedig a törzskönyve­zést illeti, annak kezdeményezése az önkormány­zatok feladata, az erről szóló testületi döntés kivo­natát kell a TÁH részére beküldeni. A törzskönyvi nyilvántartás pedig hasonló, mint a vállalkozási szférában a cégbírósági bejegyzés. Információik szerint vannak olyan intézmények, amelyek nem rendelkeznek törzskönyvi számmal, de bankszám­lával igen, pedig törzskönyvi nyilvántartás nélkül nem is lehetne bankszámlát nyitni. CSERI LÁSZLÓ Hírek ELSŐ FŐISKOLAI Emeritus. A Pécsi Tudományegyetem Egész­ségügyi Főiskolájának kari taná­csa dr. Mészáros Lajos oktatási főigazgató helyettesnek, az orvos- tudományok kandidátusának az Emeritus főiskolai tanár címet adományozta. Ezzel ő az első a főiskolai karon, aki ebben a meg­tiszteltetésben részesült, (a) REJTETT KINCSEK. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alapprog­ram támogatásával szerveződött meg a Rejtett kincsek sorozat ki­lencedik kiállítása Pécsett, a Mű­vészetek Házában. Ez alkalom­mal egy magángyűjteményből Vajda Lajos művei „kerültek elő”. A kiállítást október elsején 17 óra­kor dr. Stark András pszichiáter nyitja meg. (a) HELYREIGAZÍTÁS. Mennyit ér egy jó szlogen? című, szeptember 20-án közölt írásunkban tévesen jelent meg a következő mondat: „Legutóbb egy internetes honlap további használatáért több száz­millió forintot fizetett ki hasonló gondok miatt a Matáv az Origó számítógépes szolgáltatónak.” A nyilatkozó dr. Dulin Zsolt kérésé­re közöljük, hogy ő számszerű adatot nem közölt, az ügyvédi ti­toktartásra hivatkozva úgy fogal­mazott, hogy jelentős összegről van szó. A számadatot más for­rásból szereztük be. ■ ______A BETEGEK JOGAIRÓL 2._______ Az ellátáshoz való jog „Minden betegnek joga van sür­gős szükség esetén az életmentő, illetve a súlyos vagy maradandó egészségkárosodás megelőzését biztosító ellátáshoz, valamint fáj­dalmának csillapításához és szenvedéseinek csökkentésé­hez.” - mondja ki az egészség- ügyi törvény 6. §-a. A sürgős szükség esete akkor áll fent, ha azonnali egészségügyi ellátás hiányában a beteg közvet­len életveszélybe kerülne, illetve súlyos vagy maradandó egész­ségkárosodást szenvedne. Ilyen helyzetben a betegnek meg kell kapnia a szükséges ellátást akkor is, ha „fizetőképességét” nem tudja igazolni (pl. nincsen nála „tébékártya”). Hasonlóképpen minden egyéb szempontot félre kell tenni akkor is, ha a betegnek a fájdalmai csillapítására van szüksége. Bonyolultabb a hely­zet, ha a szenvedéseinek csök­kentéséről van szó. A szenvedés nem csak testi, hanem lelki fájda­lom is lehet. Sajnos, nagyon ke­vesen tudják, hogy „lelki fájda­lom” esetén is kérhetünk ma­gunk, vagy embertársunk számá­ra sürgős orvosi segítséget. (Pé­csett napközben a Papnövelde utca 4. alatti Krízisambulancián, éjszaka a Pszichiátriai Klinikán kaphatunk segítséget, illetve este 7 és reggel 7 óra között a 06 80 505-390-es telefonszámon ingye­nesen hívhatjuk az Élet Telefon- szolgálatot.) A betegnek alapvetően joga van az egészségi állapota által in­dokolt, megfelelő, folyamatosan hozzáférhető és megkülönbözte­tés nélküli egészségügyi ellátás­hoz. Megfelelő az ellátás, ha az adott egészségügyi szolgáltatásra vonatkozó szakmai és etikai sza­bályok megtartásával történik. Folyamatosan hozzáférhető az el­látás amennyiben az egészség- ügyi ellátórendszer napi huszon­négy órán keresztül igénybe ve­hető. (Ez nem azt jelenti, hogy minden egyes rendelőnek, kór­háznak állandóan „nyitva kell lennie”, hanem azt, hogy a beteg a szükséges ellátást időben meg kell, hogy kapja valamely intéz­ményben.) Az ellátás megkülön­böztetés nélküli, ha nem történik hátrányos megkülönböztetés a betegek között társadalmi hely­zetük, politikai nézeteik, szárma­zásuk, nemzetiségük, vallásuk, nemük, szexuális irányultságuk, koruk, családi állapotuk, testi vagy értelmi fogyatékosságuk,, képzettségük és minden egyéb, az egészségi állapotukkal össze nem függő okok alapján. Dr. Jakab Tibor Tárca Egy szelíd gyilkos szép emlékei Jó lenne, ha egy-egy emberből ki le­hetne préselni mindent, amit tud. Tücsköt, bogarat; azt is, amit rég el­felejtett, nem tartott fontosnak. Hol­ott talán épp az elfelejtettnek hitt emlékek, illatok, képek, dühök ve­zérelnek. Az ezerjófüvet elfeledtem, pedig Princzinger piarista tanárunk boldog előadást tartott róla a temes­vári Vadászerdőben. Vajon van ott még ezerjófű? Csak a rossz fű nő gyorsan, Mala herba cito ereseit. Ó, Géza bácsi, mondja már el nekem, ami a fűről, fűrészporról, kínhalálról eszébe jut. Milyen volt az elemi olajos padlója, s Búza Borbála magyarszőke kontya? S maga, már megbocsásson, mikor jött rá, hogy szerszáma nemcsak pisilésre való? Miért tisztelte any- nyira Sáska bácsit, az „önkéntes cserkészt”, akit ’53-ban semmi po­litikai korholással nem lehetett le­beszélni, hogy a meteorológiai ál­lomáson a liliomos derékszíját és a nyakravaló csontból faragott gyű­rűjét, meg a kalapot viselje? Gödöl­lői dzsembori! És mit gondol, a nyomorgó ara­bot miért dühíti jobban az USA lu­xusa, mint Szaúd-Arábia, Kuvait, Brunei mesebeli milliárdos rezervá­tumai? Géza bácsi, mit tud a tapló­ról? Tudja-e, mi a fibula? Legyen ön is milliomos, mesélje el, hogy tanulta meg az első betűt. Milyen volt kamaszkorában a dec- kalé, azaz a fenyőpálinka, amely- lyel Eszterke néni erősen megkí­nálta? Néni? Bájos, huszonkilenc éves özvegy volt, ápolónő, magát, nagy kamaszt befektette a doktor a szakrendelő betegszobájába, Esz­terke volt az éjszakai ügyeletes - és haj, hogy pátyolgatta, borogatta, masszírozta magát. Majd lehúzta a redőnyöket. ... Emlékszik még a régi buszok szagára? Milyen volt ’67-ben a villa­mosjegy? Mi a különbség a szöcske és a tücsök között? Hány magyar élt a XVIII. századi Erdélyben? Mi kö­zünk van a mongolokhoz? Rokon­ság? A bokharai emír nyári palotá­jában a kazettás mennyezetek tuli­pánjai - akár a kőrösfői templom mennyezete! A fazekasterem: Ko- rond. Hihetetlen? Ott, ahol Körösi Csorna is járt? Mert ugye, csoportos Körösi Csorna emlékkiránduláson járt ott? De azt nem tudta, ugye, hogy a nagy arab filozófus és or­vos, Ibn Színá emlékoszlopa mikor került oda, hogy az ezer évvel ko­rábbi ezredforduló tájékán - 980- tól 1037-ig - élt, és a világ Avicenna néven ismeri. (De amit mutattak, nem a nyári palota - szétlőtte Frun­ze - hanem a személyzeti, gazdasá­gi épületekből barkácsolt pótlék.) A bukarai mecset mellett a meden­ce megvan, ebben mártózott meg Csorna, ősidők óta nem sikerül ki­irtani az itt tanyázó, veszélyes vízi parazitát. Az ősi szasszanida mauzóleum­ra emlékszik? Örök remekmű, pe­dig nem márványból készült, ha­nem agyagból: a vályogtéglát víz he­lyett tojásfehérjével gyúrták. Csupa mértani, szigorú dísz, vályogtéglá­ból: ennek a perzsa királyi dinaszti­ának az emlékművei két és fél ez­redév után állanak. Vasbetonnál maradandóbbak. Ezek szerint nem robbantották fel. Ne nézzük le soha Keletet, mert az volt a Nyugat méhe. Csak nem mindig derült ki, hogy ki volt a szü­lőatya. Mit tud főzni, Géza bácsi? Hány alkonyi csöndet aprított bele az em­lékezetébe? Talán egyet sem, az ilyet elfelejti az ember, mint a pohár vizet - akármilyen szomjasan itta. És hány leánnyal, asszonnyal volt boldog? És mit gondol, a ma­jomból lettünk? A római császár konyhája ismer­te a csúsztatott palacsintát? A sza­lonkanyelvet? Ordát? A szerecsen Othelló hogyan ke­rült Shakespeare színpadára? Géza bácsi, tud rakott túrós pu­liszkát főzni „balmos” módra, vagy legalább tehéntúróval elkeverve, juhtúróval, tejfellel, töpörtyűvel? Mikor evett árpakását? Román katona korában? És gerslit? A káplán szó eredetét tudja-e? Ettek-e fagylaltot a régi görö­gök? Fénykorukban volt-e politi­kai korrupció? Miért ölték meg kétezer s néhány száz év legna­gyobb antik médiasztárját, Dé- moszthenészt? Igaz, hogy a per­zsák megvesztegették? S igaz, amikor száműzték - majd halál lett a sorsa - felkiáltott: „Városom védőszentje, Paliasz, miért leled gyönyörűségedet a három legádá­zabb vadállatban, a bagolyban, a kígyóban és a népben?” Vannak, akik a népet, ha haragszanak rá, ha nem őket választja, csőcselék­nek nevezik. Madarakat tud-e utánozni? Ka­kukkot. Bagolyhuhogást. Rigót hallok magam is. Miért mondta azt, hogy nem sze­reti a pávát, erőszakos, mert politi­kai díszmadár? Mondja el egy napját az első ele­miből. Tolltartója volt? Hát palatáb­lája? Sárgás, titokzatos tengeri sziva­csa? (Nem is drága, Frici mondta, hogy a szivacsot Czecz tanár úr gyártja a szertárban.) És mit vitt uzsonnára? Nagy ünnepekre lán- gost? Cukorral? Vagy rántottás ke­nyeret? Máskor, egyszerű napokon szilvalzest. Az elemiben új, fiatal tanítónő jött, meg-megsimogatta a haját, és maga tíz év múlva belészeretett, megtanult citerázni, és éjjeli zenét adott neki. Miért lett öngyilkos az a búzakalász asszonyka? Mert min­den este vizes kötéllel verte az ura? Ez nem mindig elég a halálhoz. Ak­kor lőtte meg Géza bácsi a Búza Borbála férjét? Hány évet kapott? Zsilava, Duna-delta, Nagyenyed, Szamosújvár: hírhedt börtönök. Ti­zenegy év? Azért végképp egyedül? Gátőr, Magyarország csöndes közepén? Tanul a halaktól? Mire vár? Hogy egyszer beállít Búza Borbála, fiata­lon - vagy 78 évesen, szürke konty- tyal? Jön megint a szavazás. Nemso­ká. Elmegy? Nem noszogatom. Tudni aka­rom, mit tud a sügérről. Meg a csík­ról. Hogyan készült a káposztás csík? Annyi mindent felejtettünk el! Csak a kortességet nem, a nagy ka­jákat, bort, ígéreteket, fenyegetést, jutalmat... Mondjon el mindent, amit a pók­ról tud. Meg a lótetűről. Vagy inkább a szitakötőről, a ka­milla virágáról és a beléndeki kocs­ma hajdani csöndes kis hátsó szo­bájáról. írja majd meg, miért tűnt el az es- emyőgyár és miért ép a Budapest Rádiót próbálja fogni, amikor itt alig hallszik? Igaz-e, hogy mikor rálőtt az asszonykínzó őrültre, nem érzett sem szégyent, sem megbánást - in­kább úgy gondolta, megfelelt az is­teni igazságszolgáltatás parancsá­nak? Nem gondolja, hogy az Úr, ha van, talán másként tesz igazságot? Akik eszelősen hisznek csakis a sa­ját igazukban, el sem tűnődnek a másokén. Mennyire tanult bele annak ide­jén, a börtön előtt, a Székely és Réthy bútorgyár utódánál, Marosvásárhe­lyen, az asztalosságba. Otthon hogy festett a szoba-konyha? Kékfestő elő­fordult? Milyen függöny volt a szobá­ban? Milyen a pámaciha? Lábtörlő? Háncsból, fából, kukoricacsuhéból font? Vasrács? Disznóöléstől meddig tartott ki a szalonna? Hát a kolbász? Hány évesek voltak maguknál a fiúk, amikor közelről megérezhették a le­ányszagot? Horváth István, a remek erdélyi szerző sok szépet és keserve­set írt szülőfalujáról (.Magyarózdi to­ronyalja”), abban nem restell erre is jóízűen kitérni. Tavasszal választások lesznek. Mit gondol? Sok múlik majd azon? Bodor Pál (DIURNUS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents