Új Dunántúli Napló, 2001. szeptember (12. évfolyam, 238-267. szám)

2001-09-19 / 256. szám

I 6. OLDAL POLITIKAI VITAFÓRUM 2001. Szeptember 19., szerda : ilHI Becsülettel és tisztességgel Tisztelettel köszöntőm Pécs város és elsősorban az „ősi belváros” lakosságát. Először is megköszönöm a sok kopogtatócé­dulát, a segítő gratulációkat, az egyetértő helyes­lésüket és az érdeklődésüket. A belváros életé­ben ez év október 28-a fontos időpont lehet. Hi­szem és vallom, hogy olyan lakosnak kell képvi­selnie a 7-es számú körzetet, a „Belvárost”, aki is­meri személyesen az embereket, a problémáikat és a megoldásokat is megtalálja. Dr. Göbölös Tamás okleveles építőmérnök, geodéziai szakmérnök, főiskolai docens vagyok, a Független Kisgazdapárt Polgári Tagozatának a jelölte. 1952-ben születtem Pécsett, választóke­rületünkben, a József utcában. Itt voltam gyerek, itt nőttem fel, azóta is itt lakom. (Egy utcával ar­rébb.) A Pécsi Tudományegyetem Pollack Mi­hály Műszaki Főiskolai Karán térképészet-föld­mérést oktatok. Mivel minden megszerzett tu­dást szükséges folyamatosan karbantartani, illet­ve gyarapítani, valamint a nemsokára bekövet­kező európai uniós csatlakozás várható kihívása miatt, a Pécsi Tudományegyetem Földrajzi Inté­zete által szervezett Európai Unió szakértői szak végzős hallgatója is vagyok. Az egész belvárost kívánom képviselni, felül­emelkedve a párthovatartozásokon és a pártcsa­tározásokon, elsősorban szem előtt tartva az itt élő lakosság érdekeit. A „polgári tagozat” tagja­ként, együtt a Független Női Szövetséggel, mint az egyedülállókat képviselő civil szervezettel igyekszem együttmunkálkodni, hogy közös programjainkkal megpróbáljuk orvosolni - most és a jövőben is - a legégetőbb problémákat. A vállalt feladatok közül kiemelkedő fontossággal bírnak: lakókörnyezetünk (épületek, utcák, köz­területek állapota), környezet-egészségügy, köz- biztonság. Az élhető élet megteremtése a legfon­tosabb, amit kizárólag összefogással lehet meg­valósítani. Már csak ezért is partnerséget ajánlok mind­azoknak, akik maguk is ezt szeretnék, legfeljebb más zászlók alatt. Amennyiben megválaszta­nak, ígérem, hogy nem „átmeneti állapotnak” te­kintem a választópolgárok bizalmát, hanem minden tőlem elvárható módon, becsülettel és tisztességgel kívánom szolgálni a „belvárosi em­bereket”, akik közt felnőttem és jelenleg is élek. Ezúton tájékoztatom Önö­ket, hogy a belvárossal kap­csolatos kérdésekkel kapcso­latban az alábbi időpontok­ban állunk az Önök rendelke­zésére: Fogadóóra minden nap 10 órától 11.30-ig, vezeti: Beok György, FKgP örökös főtitkár, helyszín: FKgP Pécs Városi Szervezete, 7621 Pécs, Széchenyi tér 18. Belvárosi gondok, problémák fóruma, idő­pont: csütörtök 14-16 óráig, házigazda: dr. Tóbi­ás Jánosné, FNSZ városi elnök, dr. Göbölös Ta­más képviselőjelölt. Helyszín: FKgP Pécs Városi Szervezete, 7621 Pécs, Széchenyi tér 18. Dr. Göbölös Tamás képviselőjelölt, FKgP Kisajátítás, államosítás... Szemünk előtt a belváros A 7-es választókörzet polgá­rai immáron harmadszor kénytelenek az urnáknál megjelenni, hogy önkor­mányzati képviselőt válasz- szanak maguknak. Első képviselőjük Budapestre tá­vozott, a második Amerikába. Úgy látszik, a választókerület a Fidesz-MPP jelentős kádemevel- déje. így aztán Körömi Attila • kampánycikket ír (ÚDN, szept. 12., Politikai vitafórum). Avval nincs semmi baj, hogy a volt képviselő, Márton András rö­vid várospolitikai ténykedését a legpompázatosabb színekben ábrázolja és a jelölt, Mikes Éva várospolitikai elkötelezettségét mitikus magaslatokba emeli. Örülünk, hogy megtudjuk, a Mi­niszterelnöki Hivatal politikai ál­lamtitkárát a retné rnajd vi­Mindez elfo­gadható, a kampány része. Ami­vel baj van, még pedig nagy-nagy baj, az a tartalom és nem a kam­pány. A cikkíró szerint a volt - egyébiránt ellenzéki, tehát moz­gásában enyhén korlátozott - képviselő széles vállain hordozta a belváros minden terhét; neki köszönhetjük a Jókai teret, a színházi találkozót és a világ- örökséget. (A cikk nem említi, hogy az ő rendezésében és főszereplésével láthattuk azt a mérsékelt sikerrel előadott műsort is, mely a „Csil­lagok háborúja” néven futott, mi­kor is a karácsonyfa díszeiről a képviselőnek minduntalan egy Sztálin nevű télapó jelent meg rémálmában.) Az igazság azonban az, hogy az említett ügyek sikere sokak összefogásának eredménye. A Jókai tér átépítését, szépíté­sét művészek és építészek kezde­ményezték, majd pedig szívósan ■ lobbiztak a forrásokért. A város, nyilván a kormányzó többség akaratával egyezően, 40 millió fo­rintot, a Millenniumi Emlékbi­zottság 80 millió forintot biztosí­tott az átépítésre, Toller László polgármester pedig kitartóan tá­mogatta a tervet. Az országos színházi találko­zó legfőképpen a Pécsi Nemzeti Színház sikere, az ott dolgozó művészeké és vezetőké, s nem kis szerepet játszott a pécsi hely­szín kiválasztásában Jordán Ta­más személyes elkötelezettsége. Az, hogy a belváros a világ- örökség részévé vált, több éves, pártokon és vezetéseken átnyúló történet. Páva Zsolt fideszes volt polgármester épp úgy küzdött ezért, mint Újvári Jenő jelenlegi szocialista alpolgármester. A legnagyobb probléma tehát, hogy a volt képviselőnek olyas­miket tulajdonítunk, amivel kisa­játítjuk mások erőfeszítéseit. Ahelyett, hogy büszkén megmu­tatnánk, vannak ügyek, melyek nem ismernek párthatárokat, a civil társadalom és városi közös­ségek öntevékenyen részt vállal­nak fontos városképi döntések meghozatalában, ahelyett, hogy elismernénk egyes személyek el­tökéltségét és városszeretetét, egyetlen, Fidesz-hű ember hősi­ességéről hallunk. Pedig éppen az említett ügyek mutatnák meg országnak-világ- nak, hogy vannak esetek, amikor nem az állam-párt, hanem a pol­gári összefogás a fontosabb, hi­szen ez vezet sikerre, Nem jó az a Kultúra, ahol a pártember nyi­latkozik, a választó/polgár pedig csöndben hagyja magát kisajátí­tani, államosítani. Bretter Zoltán, Pécsi városi SZDSZ-elnök Mint az újság olvasói előtt bi­zonyára ismeretes, 2001. ok­tóber 28-ára Pécs 7. számú egyéni választókerületében, lemondás miatt megüresedett önkormányzati képviselői hely betöltésére, időközi vá­lasztást tűztek ki. A 7. számú választókerület gya­korlatilag Pécs történelmi belvá­rosát fedi le. Azét a belvárosét, amely a várost vezető szocialista- szabaddemokrata-civil koalíció 1998 ősze óta tartó működésé­nek is köszönhetően, számos pontján látványos fejlődést mu­tat. A meghirdetett nyitott város- politika jegyében a közélet iránt érdeklődő polgárok minden bi­zonnyal ismerik a fejlődés főbb állomásait és kézzel fogható eredményeit, az időközi válasz­tás előtt azonban nem árt szám­ba venni, mit tudnak felmutatni a várost vezető politikai erők. A leglátványosabbak azok az útépítések, tér-felújítások, ame­lyeknek áldásos hatásait naponta érzik és élvezik a városlakók. El­készült a belvárost keleti irány­ból elkerülő út részeként az Ágoston tér (a 6-os úthoz való csatlakozás egyik lehetséges vál­tozataként a Felsővámház utca egy szakasza is), valamint a Kál­vária utca. A várfal felújításáról sem feledkezett meg a város, fo­lyamatban van az a közbeszerzé­si pályázat, amelynek eredmé­nyeképp megkezdődhet a mun­ka. Az Ágoston térre 180 millió, a Kálvária utcára 220 millió forintot költött az önkormányzat. Nem kisebb munka és nem ki­sebb öröm a megújult Jókai tér. Augusztus 20-án nagy érdeklő­dés mellett ünnepélyesen avat­ták fel a teret az alkotó művé­szek, Nemeskürty István millen­niumi kormánybiztos és dr. Tol­ler László polgármester. A pécsi­ek hamar „belakták” a teret és büszkén mutatják a városba ér­kező vendégeknek. A tér 78 mil­lióba, a szobrok 38 millió forint­ba kerültek. Megkezdődött a patinás Nádor szálló felújítása, megszűnik tehát a Széchenyi tér ránk marad „szé­gyenfoltja”. Folyamatban van a Czinderi utcai tömb rendezése, ahol a német ECE csoport kifeje­zetten a belvárosba való óriási bevásárló- és szórakoztató köz­pontot épít, te­hát további élettel telítődik a belváros. A különbö­ző rendezvé­nyek, fesztivá­lok is azt a célt szolgálják, hogy a pécsiek szívesen élje­nek, a turisták szívesen látogas­sanak a „mediterrán hangulatok városába”. Országra szóló nagy sikere volt a júniusban Pécsett rendezett Országos Színházi Ta­lálkozónak, amelyhez a közgyű­lés is hozzájárult 30 millió forint­tal. Ezenkívül számtalan ese­mény várja a látogatókat a Tava­szi Fesztiváltól a Pécsi Napokig. Újabb vonzerővel is gazdagodott Pécs: az ókeresztény temető ré­vén városunk rákerült a világ- örökségi listára. Az erről tanús­kodó oklevelet várhatóan novem­ber 16-án adja át az UNESCO képviselője. Ha életünk nagy részét egy te­lepülésen töltjük, hajlamosak vagyunk nem észrevenni a fo­lyamatos változásokat, hiszen hamar megszokjuk azokat. Ami­kor azonban - például egy idő­közi képviselőválasztás kapcsán - számba vesszük, mi minden történt, épült, született szűkebb környezetünkben két-három év alatt, néha magunk is meglepő­dünk. Ezt a munkát kívánja folytatni a várost vezető koalíció. Flódosi Vera, a városfejlesztési bizottság elnöke (MSZP) Mi mennyi? A baloldal mondja a magáét: a kormány szórja a pénzt! Hur- colássza a koronát, eldurrog- tat százmilliót tűzijátékra, ki tudja, mit költ zászlókra, or- szágimázsra. Mindezt az adó­fizetők pénzéből. Millenni­um, mibe került ez nekünk? Kérdezték egykor, mibe kerül a te­mérdek vörös zászló, felvonulás, katonai parádé, mibe az egész KGST és a Varsói Szerződés? Csak a szovjet katonák által használt 20 ezer hektáron 100 milliárd forint­nyi kár keletkezett. És mibe került a bauxit áron aluli kivitele, az időnként százezernél is több szov­jet állampolgár itt tartózkodása, kedvezményes élelmiszervásárlá­sa és társadalombiztosítása? És a hitelek? Személyenként napi hány száz forintunk bánja még egy éle­ten át a Kádár-barakk vidámságá­nak 21 milliárd dolláros adósság­örökségét? Igazi veszteségeink azonban nem anyagiakban mérhetők, ha­nem abban a szellemi, morális és kulturális pusztításban, amelyet a- keletről jött új dogmák a közélet­ben és a gondolkodásmódban okoztak. Az újkori hódítók nem­csak földünket és a hatalmat akar­ták, hanem egyúttal lelkileg, szelle­mileg és erkölcsileg is deformálni az embereket. Történelmi távlat­ban csak tegnap volt, amikor min­den nemzeti múltunkra utalót igyekeztek kiirtani. A Himnusz he­lyett a Köztársasági Indulót és az Internacionálét énekeltették ve­lünk, s a Nemzeti Színházat is fel­robbantották. Évtizedeken át véd­telenül álltunk a nemzeti identitás- tudat elnyomásával szemben, s ma az internacionalisták kozmopolitá­vá átvedlése idején ezek az örökö­sök megvetnek továbbra is min­dent, ami magyar, keresztény, ha­gyományos eszmény és érték. Kell a szellemi hon­védelem, nem sajnálom erre használt adófo­rintjainkat. Kel­lett ez a nemze­ti öntudat hely­reállítását és megerősítését megcélzó más­fél esztendő. Szükséges volt megpróbálni milli­ók igényét föltámasztani a szépre, a jóra, az igazságra és sok évszáza­dos értékeinkre, mert ha sikerült, a költség ezerszeresen is megtérül. Schmidt Pál dr. Egy bizakodó nemzet A polgári kormány gazdaság- politikáját a baloldal folya­matosan nagy intenzitással bírálja. Ugyanakkor a tények azt bizonyít­ják, hogy a makrogazdasági egyensúly megtartása mellett olyan családcentrikus szociálpoli­tikát folytat a kormány, ami példa­nélküli az előző rendszerváltozta­tó időszakához képest. Történik mindez olyan körülmények kö­zött, ahol az ország átélt egy orosz gazdasági válságot, két súlyos ár­vizet és egy olajárrobbanást. Mindeközben legkedvezőbb hely­zetbe kerültünk az uniós tárgyalá­sokon. Ezzel egyidőben egyre töb­ben érzik ma Magyarországon a gazdasági fellendülés pozitív hatá­sait. Nagyon sokan úgy gondolják, hogy ez már egy másik Magyaror­szág. Megváltozott a közgondol­kodás, s így Magyarország már nem ugyanaz, ami volt 1998-ban. Nézzük sorjában: a GDP látványo­san megnövekedett. A gátlástalan szabad piaci verseny megfékezése (gázár). A gyerekeket vállaló csalá­dok támogatása. Egyházak támo­gatása az erkölcsi normák helyre­állítása tekintetében. Több mint egymillió ember tekintette meg a koronát. A Széchenyi-terv gazda­ságot fellendítő hatásai. Az esély­teremtés érdekében hozott tanulói támogatások, pl. Bursa Hungarica és a diákhitel bevezetése, Arany János tehetséggondozó program beindítása, kistelepülési önkor­mányzatok iskoláinak támogatá­sa. A minimálbér 40-50 ezer fo­rintra történő emelése. A nyugdí- ’ jak reálértékének emelése, a nyug­díjak adómentessége, aki nyugdíj mellett dolgozik (2002. január 1.). Kedvezményes hitelű lakásprogra­mok bevezetése. A munkanélküli­ségi ráta leszorítása. A legalacso­nyabb a tagjelölt államok közül, il­letve kedvezőbb, mint az EU átlag. És végül, de nem utolsó sorban, az átlagkeresetek növekedése, amely elérte a 16-17%-ot. Összegezve az előbbieket úgy gondoljuk, van okunk arra, hogy az a nemzet bizakodva, megemelt fővel tekintsen a jövőbe, mely jövő már egy másik Magyarországról fog szólni. Regényi Béla, Fidesz-Magyar Polgári Párt pécsi szervezete PÁRTHÍREK DR. SZILI KATALIN, Baranya megye 2. sz. választókörzetének or­szággyűlési képviselője szeptember 21-én (pénteken) 13.30 órától az orfűi iskolában (Ady E. u. 6.) lakossági fórumot tart az Orfűi-tó, illetve az üdülőkörzet témakörében. AZ SZDSZ Pécsi és Baranyai Szervezete megemlékezést tart a Kos­suth Lajos-szobornál szeptember 19-én (szerdán) 16.30-kor. A ren- dezvény a Kossuth-év nyitórendezvénye._________________________■ Cui prodest? Vagyis: kinek áll érdekében? - kérdezték egykor a rómaiak, és kérdezik ma is azok, akik egy cselekmény elkövetőire és azok mozgatóira kíváncsiak. Az Amerikát ért szeptember 11-i táma­dás után mi is csak ennyit kérdeztünk. Tettük mindezt azért, mert úgy lát­tuk - jóllehet mint mindenki, mi is mélyen megrendültünk -, hogy a gyászolók kórusában kell valaki, áld meg meri kérdezni, miért tör­ténhetett ez meg. Ha erre nem fele­lünk őszintén, még sok tornya omolhat le nemcsak Bábelnek, de az egész világnak. A média közvetítette és gerjesztet­te ködfelhőből lassan, de biztosan bontakozik ki egy másik, nem hiva­talos, de a valósághoz sokkal köze­lebb álló változat is. A második világ­háború befejezése óta az USA átlag 5-10 évente indít el egy kisebb vagy nagyobb háborút. A hivatalos ok mindig valami vélt vagy valós sére­lem megtorlása, esetleg az amerikai érdekek védelme. A valóságban azonban a felhalmozott, elavuló fél­ben lévő technikát kell elhasználni, az új technikát pedig ki kell próbálni. Ez történt Hirosimában és Nagasza- kiban, Koreában és Vietnamban, Ha­itin és Panamában, a Disznó-öböl­ben és az Arab-öbölben vagy leg­utóbb éppen a velünk szomszédos Szerbiában. Ezeknek a konfliktusok­nak egyik fő hibája, hogy néha túl hamar érnek véget, így az óhajtott célt nem mindig elégítik ki teljesen. Ugyanakkor, míg az USA „a de­mokrácia védelmében” boldog, bol­dogtalant megbombáz, vagy éppen gazdasági blokáddal sújt, szemreb­benés nélkül támogat vagy tűr meg diktátorokat és rendszereket világ­szerte, ha az érdeke éppen úgy tó- vánja. Az izraeli rezsim politikája és annak elvtelen amerikai támogatása mára egyértel­műen leleplező­dött. Meggyen­gültek pozícióik, és a dél-afrikai rasszizmuselle­nes ENSZ-konfe- rencián az egész világ füle hallatá­ra ítélték el őket. Siker volt ez a so­kat szenvedett palesztinoknak - és általában az arab világnak -, kudarc pedig a duzzogva kivonuló ameri­kai és izraeli küldötteknek. Ebben a világpolitikai hangulat­ban történt a merénylet, mely a részvét-szimpátiát az USA és Izrael felé fordítja és intézményesítetten ellenséges indulatokat szít a Közel- Kelet más népei ellen. A második vi­lágháború óta eltelt 50 év alatt a régi mumusok sokat veszítettek erejük­ből, így most a terrorizmust és Oszama bin Ladent kell gyűlöl­nünk. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű, két ok miatt sem. Egyfelől a most tragikusan oda­veszett emberek mellett látnunk kell az Amerika által indított vagy vi­selt háborúk sok százezer halottját és sebesültjét is, az Amerika vezette globalizációs folyamatok temérdek gazdasági menekültjét, vagy az álta­luk megtűrt vagy éppen támogatott diktatúrák áldozatait is. Másfelől pedig hihető-e az, hogy az egész világot lehallgató, sok tíz- milliárd dolláros költségvetéssel rendelkező amerikai vagy a Közel- Keleten olyan aktív izraeli titkos- szolgálatok mit se tudtak a közelgő támadásokról? A Guardian szerint beépített vagy önkéntes segítők nél­kül honnan tudták volna a légi kaló­zok az amerikai elnök különgépé- nek, az Air Force One-nak titkos hí­vójelét és kódját? Az állítólagos tel­jes tudatlanság után gyanús a „bra­vúrosan gyors” gyomozás is. Vad a feltételezés? Csak kérdez­zük meg, hogy tudtak-e a britek an­nak idején Coventry közelgő bom­bázásáról? Bizony tudtak, de a há­borús célok érdekében hagytak odaveszni vagy 15.000 brit polgárt. Akármit is mondjanak, ugyanez volt a helyzet Pearl Harbomál is, hisz nélküle nem tudták volna a semleges Amerikát háborúba léptet­ni. Vagy például: kik ölték meg Ken- nedyt? Az ellenséges Szovjetunió vagy kubaiak? Nem, a sajátjai, akik­nek tettét tavaly 80 évre titkosítot- ták, de ugyanez a helyzet az egyko­ri izraeli miniszterelnökkel, Rabin­nal is. Őt se palesztinok lőtték le. Egyszerre árulkodó és dühítő, ahogy a néhány órás- szétbeszélés után a történtekre a NATO alapszer­ződés 5. cikkelyét húzzák rá. Mi­előtt feleszméltünk volna, hadviselő fél lettünk egy amerikai háborúban. A politikai erők nagy része igyek­szik az emberek gyanakvását elal­tatni, de tény, ha háború lesz, már­pedig valószínű, hogy lesz, nekünk magyaroknak is mennünk kell. A négy évvel ezelőtti NATO-szavazás „nerri’-jében a mostani napok is benne vannak. Az ígért biztonság helyett fenyegetettség jött, a béke helyett háború. Ettől persze kisimulnak a nagy befektetők ráncai, hiszen a leszálló ágban lévő amerikai gazdaságnak éppen jókor jött a dolog. Az érdek tehát többszörösen is megvolt és megvan. Ehhez csak egy ürügy kell, mely megteremti a háborús pszichózist, és már indulhatnak is a gépek. A kérdés csak az, mi közünk ne­künk mindehhez? Dr. Deák Péter * A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents