Új Dunántúli Napló, 2001. augusztus (12. évfolyam, 208-237. szám)

2001-08-17 / 224. szám

I 2001. Augusztus 17., péntek KULTÚRA - R PORT 7. OLDAL Lincshangulat négy nap miatt A kátolyi szövetkezet felszámolása megkezdődött - elbukták az üzletrészekért járó pénzt Keserves történet. Az érintettek még ma sem tudják hinni azt, ami a kátolyi mezőgazdasági termelőszövetkezet el­len indult felszámolási eljárás miatt ve­lük történt. Ugyanis négy nap miatt nem kaphatnak egy fillért kárpótlást sem az államtól az üzletrészek után, s ez számukra több, mint tragédia. Lincshangulat kialakulóban. Ha meglátják Er­zsébeten a kátolyi téeszelnököt, bizony nem teszi a kirakatba, amit kap. Úgy vélik, hogy megint kijátszottak velük. Kékesden nehezen hiszik a szóbeszédet, Szellőn reménykednek, Kátoly polgármester asszonya pedig tehetet­lennek érzi magát a hír hallatán. Az állam átvállalta, hogy a termelőszövet­kezeti üzletrészeket árán kifizeti az egykori tulajdonosoknak akkor, ha nincs pénze a szö­vetkezetnek azt megváltani. Mindenki tudta, hogy a kátolyi tsz vegetál, reménykedtek, hogy az elővásárlással nem él, s biztos pénz­hez jutnak. A megváltásnak azonban van egy kitétele: csak akkor fizet az állam, ha június 30-ig a szövetkezet nem áll felszámolás alatt. A törvény nem ismer kivételt. Kátoly szövetkezete ellen június 26-án bí­róság előtt felszámolást kezdett egy tatabá­nyai cég. Ezért a gazdaság érdekeltségébe tar­tozó négy településen hiába töltötték ki az üzletrész-igényüket feltüntető űrlapokat má­jusban, s hiába érkeznek az újak, senki sem kap egy fillért sem. Szabó János tsz-elnököt kérdem:- Hol hibáztak?- Nekem fogalmam sem volt arról, hogy a felszámolás miatt nem juthatnak a térségben élők a pénzükhöz. Ha tudok róla, elhúzzuk az időt, megpróbálunk a hitelezőnek fizetni. Ki tudja, hányféle módon lehetett volna a tra­gédiát kivédeni.- Mitől a csőd?- Valójában a MiZo fürdetett be bennünket is,-tartoznak vagy negyvenmillióval. Egy ilyen gazdaság, mint a miénk, ezt nem tudja kihe­verni. Ehhez társult az elmúlt év szárazsága, ettől lett vége mindennek. Ezernyolcszáz hektáron gazdálkodtunk, s a jövő az elmúlá­sé. A szövetkezet semmivé lesz.- A csődeljárás kezdeményezője érdekelne.- Hitelbe vettünk vetőmagot, s való igaz, hogy két éve tartozunk egy tatabányai cégnek. A cég ma­gyar tulajdonban volt, de át­vette egy külföldi és azonnal minden adós ellen csődeljá­rást indított. Erről van szó. Dívják Antalné, Kátoly polgármester asszonya (ké­pünkön) nem hiszi, hogy a szövetkezet elnöke ne tu­dott volna a határidőről. Ezt a községben szinte mindenki tudta.- Hallom, lincshangulat van Kátolyban is.- Valójában nincs, most ocsúdnak csak az emberek. Ilyen borzasztó szituációt még nem éltünk meg. Magának fogalma sincs arról, hogy milyen örömmel fogadták a hírt, hogy a nem remélt pénzükhöz - az üzletrész után já­ró forintokhoz - hozzájutnak. Ezen a vidéken nem milliomosok élnek, mindenkinek van, azaz lett volna hova tenni.- Mekkora összegekről lenne szó?- Nem nagy pénzről, többségében nyolc­van-százezer forintokról. Biztosan akad olyan is, aki egy-két milliót is kaphatott volna.- Hány embernek okozott szomorúságot a kérdéses négy nap?- Pontosan nem tudom. Ez az igények be­nyújtása és összesítése után derülhetett volna csak ki. De ahogy látszik, alig van ház, ahol ne lenne igénylő. így a gazdasághoz tartozó négy községben lakó közel ezer ember mind­egyikét érinti a dolog.- Mi lehet a teendő?- Még jóformán most tudtuk meg a hírt, fel sem dolgoztuk magunkban. Dr. Habjanecz Tibor falugazdász a hír hal­latán próbált eljárni, de a törvény az törvény. Esély sincs egyelőre a pénzekre.- Megkerestem a baranyai képviselő és ál­lamtitkár Kékkői Zoltánt, de egyelőre ő sem tud semmi jóval biztatni.- Hogyan minősítené a kialakult helyzetet?- Valójában az a szomorú, hogy akik a szó szoros értelmében vérrel és verítékkel dolgoztak ezeken a földeken, és akiknek a többsége ma már nyugdíjas, nem lámák egy fillért sem abból, miközben a szomszéd községekben minden ér­dekelt kap valamit. Csak halkan jegyezném meg, fogalmam sincs, hogy miért nem tudott a téesz legalább néhány nap haladékot elérni...- A tsz-elnök azt mondta, hogy erről a jog­vesztő határidőről nem tudott.- Nehezen hihető, de inkább nem kom­mentálom a dolgot. Az erzsébeti fogadóórán - mint mindenki más - Tolnai Ádámné rendkívül elkeseredett hangon ecsetelte a helyzetet.- Nem hiszem, hogy ilyesmi megtörténhet - mondta. - Én örökség jogán talán ha hatvan­ezer forintra voltam jogosult, ám apósómék- anyósomék több mint kétszázezer forinttól estek el. Hát van igazság?... kozma febenc MAGYAR MILLENNIUM CÍMMEL nemzetközi plakátkiállítás várja az érdeklődőket a Pécsi Galériában. A tárlatot Fitz Péter művészettör- ténész ma délután 5 órakor nyitja meg. _________________fotó-h. a. Öt ödször, szolidabban Mohács Húsz évnyi szafaritortúra Ma kezdődik a város ötö­dik nemzetközi és nemze­tiségi néptáncíesztiválja. A már hagyományos rendez­vénynek a Bartók Béla Művelő­dési Központ szabadtéri színpa­da ad otthont. A városba tizen­egy tánccsoportot várnak. Taka­rékossági okokból csak a Mo­hács lengyel testvérvárosából, Siemianowicéből érkező marad itt végig, a többiek rövidebb idő­re érkeznek. Az eddigieknél szo­lidabb költségvetés miatt ezúttal egzotikus országból nem hívtak csoportokat, ha nem számítjuk annak a moszkvai gyermektánc­együttest. A város és a térség táncosain kívül láthatják az ér­deklődök a Növi Sad-i Cigrat és a Pélmonostori Horvát Táncegyüt­test. A bolgár és görög kultúrát honi, kisebbségi szervezetek ál­tal támogatott csoportok képvi­selik. A külföldi együttesek Pé­csett, Bolyban és Villányban is fellépnek. Péntektől vasárnapig ingyenesek az előadások, hétfőn a menettáncos felvonulást köve­tő gálaműsorra kétszázforintos belépővel lehet bejutni. b. b. A szafaripark fordított állatkert, ahol az emberek guruló „ket­receik” biztonságából szemlélik a parkban szabadon mozgó állatokat. A legújabb koncepció szerint a Kökény melletti pé­csi nem egészen ilyen lenne, hanem korszerű, bőséges tere­ket adó állatkert. Két évtizede vajúdik az ügy, és alig akadt valaki, aki meglátta benne a hasznot. Egy azért volt. Kerek húsz éve, 1981 augusztusá­ban felröppent a hír: a szűkös ál­latkert helyett egy új, szafaripark jellegűt létesítenek Pécs határá­ban. Másfél évvel később már ta­zott vezetője, a két éve „elolvadt” állatkert-baráti kör ügyvezető el­nöke meséli:- A szafaripark gondolatát dr. Fülöp István, a Mecseki Jegyárak a sógoroknál A Bécs közeli Gänserndorf szafariparkját 1999 óta nonprofit szervezet működteti. Saját autóbusszal közlekedő csoportban egy felnőttnek 155 schilling (kb. 2800 forint), gyereknek 104 schilling (kb.1900 forint) a jegy. Személygépkocsival közlekedő felnőtteknek 193 schilling. A legolcsóbb a legalább 20 fős csoporthoz tartozó óvodások jegye: 64 schilling (kb.1150 forint), de csak hétköznap. A jegyárban benne foglaltatik a kalandpark pro­gramja a simogató állatkerttől a vízicirkuszig, a sziklaugrás-bemutatótól a fehér tigrisekig. nulmányozhatta a tanács a kidol­gozott javaslatot, amely végül el­süllyedt valamelyik fiókban. Pe­dig voltak lelkes és fontos pozíci­óban lévő hívei. Békés Sándor, az MTV Pécsi Körzeti Stúdiójának nyugalma­Kultúrpark igazgatója vázolta fel. Mi erősen támogattuk az elképze­lést. Úgy gondoltuk, az állatkert olyan érték, amit nem szabad veszni hagyni, mert a pécsiek vá- rosszeretete is megtestesül benne. Egyben az is meggyőződésünk volt, hogy az állatkert ottani kö­rülményei tarthatatlanok. Arról nem tudok, hogy lett volna befek­tető, akinek megtetszett a szafari­park ötlete. Programként a közönségnek viszont igen. A pécsi utazási iro­dák is számos túrát szerveztek az elmúlt évtizedben az alsó-ausztri­ai szafariparkba. Ott megérte ilyen parkot létrehozni. 1998 őszén aztán már az ön- kormányzat mondta ki, hogy szükséges létrehozni a szafari­parkot, és ki is jelöl­ték a helyét. De szinte semmi nem történt. Most van egy újabb koncepció. A PTE TTK Földrajzi Intéze­te készített hozzá stratégiai programot. A „szafaripark” meg­határozást elhagyó változat Kökény térségében mo­dern állat- és növénykertet tervez mintegy 55 hektáron. A 110 hek­tár másik felén kirándulóköz­pont, tájpark és az állattenyészté­si, mezőgazdasági kultúrát bemu­tatót park lenne. Ez együtt egy­milliárd forint, ebből az állatkert része 740 millió - tavalyi árokon kalkulálva.- A szafaripark létesítésének tervét 1998 őszén úgy fogadta el Pécs Közgyűlése, hogy a többlép­csős megvalósításra 500 milliót kalkulált akkori árakon. De min­denki számára nyilvánvaló volt, hogy az önkormányzat saját erő­ből hozzá sem kezdhet. Az egész program csak tetszetős válasz volt az állatkert szűkössége és a tettyei vízbázis-szennyezés gondjának közös megoldására - emlékezik Papp Béla alpolgármester, aki 1990-tól pécsi önkormányzati képviselő, de ő sem tud komoly befektetői szándékról. Herényi János alpolgármester szerint érdeklődők akadtak, de érdemi tárgyalásba nem mentek bele.- Ha már csinálunk valamit, akkor csak nagyon értelmeset, iz­galmasat és vonzót érdemes. Ugyanakkor nem biztos, hogy szafariparkszerű állatkertet gaz­daságos önmagában működtetni. Az üzemeltetést csak irtózatos be­lépőjegyárakkal lehetne fedezni, ezért más, jövedelmező vállalko­zásoknak is csatlakoznia kellene hozzá. A reményem abban van, hogy egyre több helyen épülnek látványparkok. Ezekkel egy sza­faripark összekapcsolódhat. De amíg nem jelenik meg egy tőke­erős vállalkozói szándék, addig ez a park nemigen fog megvaló­sulni - jósolja magánvélemény­ként. A szafaripark eredeti változatá­nak újabban sokféle sértést el­szenvedett kiötlője nem kíván szerepelni. Annyit azonban meg­tudtunk, hogy hajdan mégiscsak volt egy tőkeerős érdeklődő. A 80- as évek derekán, amikor 100 mil­lióból megcsinálhatták volna, egy Mohács-szigeti születésű, Német­országba szakadt - azóta már el­hunyt - állatbarát sváb üzletem­ber 500 millió forintot volt hajlan­dó belefektetni a szafariparkba. Két feltétele volt csak: garantál­ják, hogy a térségében nem lesz vegyszeres növényvédelem, és je­löljék ki, hol lehet létrehozni. Az akkori városi tanács a majd ké­szülő rendezési tervre hivatko­zott, és az idős úr beleunt a vára­kozásba. DUNAI IMRE Andrew Peterson—Méhes Károly- Csakhogy Kacsóék nem papok. Én azt mondom, az lenne a leghe­lyesebb, ha néhány hétre eltűnnél a képből...- Néhány hétre? Te megőrültél!- Lehet néhány hónap is, az még jobb.- Es mégis hová?- Ahol nem kereshetnek. Vagy inkább nem találnak rád. Neked kell kitalálnod.- Ez megfutamodás!- Inkább bölcs taktikázás. Eb­ben mindig te voltál az erősebb.- Meddig kell várnunk?- Amíg tisztázódnak az erő­vonalak. Lehet, hogy némi vér is le fog folyni a Dunán. De a dolgok amúgy régen sínen van­nak már. A gazdaság önjáróvá vált, itt szükség van ránk, ez nem kérdés. Már csak az ama­tőr partizánok robbantgatnak, akiknek senki sem súgta meg, hogy véget ért a háború. Mon­dom, pár hónap... Fél év, maxi­mum. Jönnek lassan a választá­sok is...- És úgy képzelted, hogy én eb­ből kimaradok?- Mindenről tudni fogsz, erről kezeskedem. Te döntesz tovább­ra is. Ha megtaláltad az ideális búvóhelyet, hírt adsz magadról. És onnantól kezdve működhet a kapcsolat. Most úgyis a tőzsde jön, ahhoz nem kell ugrálni. Egy-egy szó. Igen vagy nem.- Oké. Rendben - válaszolja Zsiga némi töprengés után.- Nem szoktál te odalenni.- Még szép! - hallgat egy da­rabig. - Igen, igazad lehet. Egy új fejezet kezdődik. Még pro­fibb, és lehet, hogy még könyör­telenebb. De pont ez benne a szép. Ezért éri meg az egész. Nincs igazam? - keményedik meg Zsiga arca.- Pontosan erről szól a történet - teszi Zsiga vállára kezét Moncsi- csi. 53. A szocotthon vacsora után ha­mar elcsendesedik. Még néhá- nyan bóbiskolnak a tévé előtt, amikor Zsiga sietős léptei hallat­szanak a folyosón. Szótlanul öleli meg az öregasszonyt, aki sokáig nem bontakozik ki fia szorító kar­jaiból.- El kell utaznom kicsit.- Mindig csak a munka... Üzle­ti út, tárgyalás! Megint eltűnsz... Mondhatsz, amit ’akarsz, édes magzatom. Látom rajtad, hogy valami nem stimmel.- Már miért ne stimmelne? - el­lenkezik fáradtan. - Gyönyörűen haladnak a dolgok.- Becs’ szó? - kérdezi az asz- szony összehúzott szemmel.- Jaj, anyukám! Becs’ szó. - Ki­csit hallgat. - Dehát ez ilyen. Sen­kinek se könnyű. Nektek se volt könnyű sosem, igaz?- Bizony nem...- Látod. Majd talán egyszer könnyű lesz. Vagy legalább köny- nyebb... Hosszan, aggódó szeretettel nézi fiát.- Tudod, hogy örülnek az új tévéknek, amiket vettél? Nem kell abban a kis szobában szo- ronganunk többé. Csak ne mon­danák mindig azokat a rémes hí­reket...- Örülnek? - kérdi Zsiga, de mintha nem ott járna az esze.- Na hallod! Nekem meg olyan dolgom van, mint egy királyné­nak, hála neked.- Meg is érdemied, anyukám.- Mindig mondtam, hogy van neked szíved. Csak arra hallgass mindig is.- Ugyan...- De igen. Rendben van, ne hallgass rám, nem érdekes, amit egy bolond vénasszony morog.- De anyukám... . - A jó szívedre hallgass, kisfi­am, az sose ad neked rossz taná­csot. - Magához vonja Zsiga fejét. - Ugye megígéred? Zsiga nem válaszol, hagyja, hogy az anyja simogassa. 54. Hajnal van. Zsiga bepakol ha­talmas Jeep-jébe. Moncsicsi a bejárati ajtóból integet, Zsiga beszáll, indít, a kocsi halkan ki­gördül az automata kertkapun. Moncsicsi füléhez emeli mobil­ját. A terepjáró elindul az üres ut­cákon. Leereszkedik a hegyről, majd néhány kanyar után a Má­tyás tér sarkához ér, ahol a tör­ténet elkezdődött. Piros a lám­pa, megáll. Az autó mellett fé­kez egy kopott ruhás fiatalem­ber a kerékpárjával. Talán új­ságkihordó. Zsiga odapillant, látja, ahogy a srác elismerő ajakbiggyesztéssel méri végig a Jeep-et. Aztán visszaréved a te­kintete a térre, látja magukat, ahogy huszonöt évvel ezelőtt ott ültek és verték a blattot. A fiú ekkor pulóvere alól egy hangtompítós pisztolyt húz elő, és az egész tárat Zsigába lövi. A házak párkányairól galambraj reppen fel, hangos szárnycsa­pásokkal. Egy másodpercre egészen éle­sen, de mégis más, vörös szí­nekben látszik a Mátyás tér, majd megbillen és hirtelen min­den egy sötét verembe zuhan. A merénylő nyikorgó kerék­párján tovakarikázik a szűrt haj­nali fényben. A szellő egy tegna­pi újságot sodor.- Vége ­1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents