Új Dunántúli Napló, 2001. augusztus (12. évfolyam, 208-237. szám)

2001-08-17 / 224. szám

8. OLDAL MARIAK EMEND BEMUTATKOZIK 2001. Augusztus 17., péntek M áriakéménd történelmének íratlan fejezetei a csiszolt kőkor­szakot képviselő lengyeli kultúráig nyúlnak vissza számos ér­tékes lelettel, de a magyar történelemben is a legősibb tele­pülések egyike. Már Szent István korában a pécsváradi ben­cés apátság egyik települése. Jobbágyai már korán gabona- és szőlő- termesztők, ahol Óvári Konrád már a tatárjárás után várat épít. A tehe­tős Kéménd (Kis- és Nagykéménd, Váralja) sorsát is megpecsételi a mohácsi csatavesztés, elnéptelenedésének horvát, majd 1720 körül németek betelepedése vet véget. A XX. század elején állattartással és növénytermesztéssel - egyebek közt bortermeléssel - foglalkozó gaz­dag település képét mutatja. Ekkor már több mint 1200 lakosa van, amely templomai, hitélete révén korán búcsújáró hellyé válik, és ahol az egyházi ünnepek, de a farsangok is kiemelt jelentőséggel bírnak. A „szocializmus" évtizedei, tragikus népességcsökkenése után a község most kezd magára találni, a lélekszám apadása napjainkra megállt, sőt emelkedéssel biztat; és a faluban számos egyéni vállalkozás és az átla­gosnál sokkal több civil szerveződés tanúsítja a közösség erejét, polgá- rosultságának rendhagyóan magas fokát.__________________■ Iskola az egész határ Nemzetiségi múzeumot avattak Dohányvágó, péklapát, favilla sö- tétlik a múzeumterem hófehér falán. Hurkatöltőt, és egy külö­nös alkotmányt: kis, kézi hajtású tejköpülőt is látni. A szorgos né­met paraszti élet kellékei közt ott a szobában az ágy, előtte feketé­be öltözött házaspár álldogál; a komód melletti falrészen virágos párta és vőlegénynek való kitűző díszeleg. Az asztalon kerek né­met buci. Az ajtóhoz közel, a fal­hoz tolt kisszéken Hansi üldögél. A válla fölé lógó bőrtarisznya és a kukoricacsutkával bedugott, jófé­le juhfarkot vagy olaszrizlinget rejtő borosüveg is jelzi, hogy a mezőre indul majd, ha már ki- gondolkodta magát. A Német Ha­gyományőrző Egyesület az álta­lános iskolában megalakult né­met hagyományőrző szakkör se­gítségével gyűjtötte össze ezt a szép kollekciót, hogy tavaly de­cember 8-án, a zászlóátadási ün­nepségen a kis nemzetiségi mú­zeumot is felavathassa a falu. Egyébként ebbe a korábban német nemzetiségi tagozatos is­kolába jelenleg 64 gyerek jár, tu­dom meg Jeszán Csabáné igazga­tónőtől. Az alsó tagozatosok két összevont osztályban tanulnak. Ebbe az iskolába járnak a szellői, kátolyi, kékesdi és erzsébeti felső tagozatos gyerekek is. A kisdiák­ok száma döntően a kéméndiek révén növekszik. Az iskola sze­retné megőrizni a kis létszámá­ból és falusias jellegéből adódó előnyeit, amely elsősorban azt je­lenti, hogy a pedagógusok egy- egy kisdiákkal többet, személyre szólóan is foglalkozni tudnak. Régi hagyományuk a fóliázás, a kertműveléssel való ismerkedés a technikaóra keretei között. Erdei iskolanapot tartanak - ez a gyak­ran az óvodásokkal közös kirán­dulónap a természettel, a környe­zetükkel való ismerkedést szol­gálja. Új tantervűkben emelt szintű német nyelvi oktatás szerepel, és a most lezárult tanévben először került sor a diákönkormányzat megválasztására is. Az idén ala­kult meg az új szülői munkakö­zösség is, amely a megszűnt is­kolaszéket váltotta fel. Eddig a kéméndi gyerekek főként a sport­ban vitézkedtek az országos ver­senyeken, ezek mellé most fel­zárkóztak a közismereti tantár­gyak is, elsők közt az irodalom, német, matematika, de a történe­lem és a biológia is. A település vezetői A település 1992-ben megválasz­tott, majd tisztében megerősített tiszteletdíjas polgármestere Rótt Ferenc. Alpolgármester Mester Fe­renc. A képviselő-testület tagjai: Bucsuházy Zoltán, Kállai János és Klingler Lajos. Jegyzőjük dr. Szlavecz Tamás. A községnek ki­sebbségi önkormányzata nincs. Az általános iskola igazgatója Oldalszerkesztő: Bóka Róbert Jeszán Csabáné, az óvodát Kemer Józsefné vezeti, a községi könyvtáros Schleicher Eszter. Az idősek klubjának életét Rótt Ottóné szervezi. Rövidesen ifjú­sági klubot létesítenek. Felújított, nagytermes, színpaddal rendel­kező művelődési házát a helyi in­tézmények közösen működtetik. Az oldal a máriakéméndi önkormányzat támogatásával készült Felsorolhatatlan szívügyek Liptód MÁRIAKÉMÉl Kisnyárád , Székelyszabar A község tiszteletdíjas polgármestere, Rótt Ferenc különö­sen érzékeny a szépre, és ebben talán egy-egy csodásán szép máriakéméndi háznak, a falu történelmi levegőjének és a változatos tájnak is szerepe van.- Igazából nem is tudom, honnan kezdjem a bemutatását - tűnődik a polgármester. - Ezekért a gyö­nyörű házakért is aggódok... Ami Kéménd közművel való ellátottsá­gát illeti, jó egy évtizede vízveze­téken kívül jóformán semmi nem volt a településen. Ezen óriásit változtatott az 1990-től bekövet­kezett önkormányzatiság, amikor a közös költségvetéstől szabadul­va önállóvá váltunk. Jómagam 1992 óta vagyok a település élén, de nagyon jól emlékszem, hogy a rendszerváltás után, kezdve az el­ső íróasztal és az első írógép be­szerzésétől, szinte a nulláról kel­lett indulnunk. De aztán előbb lett telefonunk, földgázvezeté­künk mint másutt - már 1994-től. A gáz engedélyeztetéséért - amit állami támogatás nélkül, lakossá­gi és önkormányzati pénzből va­lósítottunk meg -, sokat kellett harcolni, és szerencsénkre talál­tunk egy becsületes kivitelezőt is, aki 8,6 millióért vállalta a mun­kát. Előtte már sportpályát avat­tunk, közben vízrendezési mun­kákat végeztünk, 1995-ben könyvtárat, majd teleházat nyitot­tunk, berendeztük a házasságkö­tő termünket. Falait Takács Dezső grafikusművész templomrajza, és innen elszármazott németek ajándék festménye díszíti. 1993 óta havonta jelentkezik a faluté­vénk, és Máriakéménd néven van folyóiratunk is. Felújítottuk az is­kolát, az óvodát, a ravatalozót, összekötő út épült, korszerűsítet­tük a közvilágítást, elkészültek a szennyvízcsatorna tervei, új út vezet a pincesorba' - hosszan le­hetne sorolni.- A fejlődésben nagy szerepe volt a sorra megalakuló civil szervezetek­nek - a Környezet- védelmi és Közös­ségi Értékadó Egyesületnek, az írott Kert, és a Máriakéménd Is­koláért Közalapít­ványnak, és az utóbb - 1999-ben - alakult Máriaké­ménd Hagyo­mányőrző Egye­sületnek is, amely . a helyi németség néprajzi értékeit gyűjti. Sokat kö­szönhetünk német kapcsolata­inknak és testvérközségünknek, az Ulm közelében lévő Staignak Szederkén) 7: Bóly is. A munkaerőhelyzetet illetően átlagosak az adottságaink. Egy­két kisvállalkozástól eltekintve az önkormányzat a legnagyobb munkaadó, a többség Pécsre, Sze­derkénybe ingázik. Helyben a Luxin Kft. rehabilitációs foglal­koztatásra ad lehetőséget. Adott­ságainkat ismerve, én a falusi tu­rizmusban látom Máriakéménd jövőjét. Ennek jegyében léptünk be a Mohács-Bóly Térségi Fehér Borút Egyesületbe is. Szívügyem az iskola, a közművelődés, a sport is - nálunk a tenisz és a ko­sárlabda a legnépszerűbb. MÁRIAKÉMÉND NÉPESSÉGE 1930 1996 1998 2001 A juhfark őshazájában Akárhogyan is forgatod a poharat, pompásan erős bor. Zamatát so­káig megőrzi az ínyeden, ünnepi­en bódít, ha mégis megszegnéd a mértéket. A juhfark tiszta, szá­raz, férfiasán kemény bort ad, ezért is vegyítik gyakran olaszriz- linggel, majd adnak hozzá a lé­dús, amúgy nem sok vizet zavaró szlankamenkából. Ki így, ki meg tisztán, önmagáért szereti: min­denesetre a kéméndiek nem vé­letlenül büszkék több évszázados pincesorukra túl az Öreg-hegyen, ahol juhfarkot nevel a domboldal és a napfény sok-sok évszázad óta. A pincék, amelyek hosszú, elnyúlt, szeszélyes kifli alakot ír­nak le odafönn, akáclombok alól néznek a sárguló kukoricásokra, az itt-ott parlagon hagyott, sza- márkorót ringató lankákra, s azo­kon túl Kéménd háztetőire. Odébb, valahol északkeletre a Tö­rökvárat látni, majd a sípálya mel­lett lehet leereszkedni a Hunyadi utca és a Patkányos-patak felé. Még távolabb a Karasica-patak csíkja fénylik. Mintegy kilencven pince sora­kozik idefönn, kétharmadának kéméndi a tulajdonosa, de az új gazdáik közt egyre több külföldi, messziről érkezett van. Az egyik présház lelakatolt ajtaján türel­metlenül odavésett nagybetűket olvasni: „Eladva!”, ami semmi másról nem tanúskodik, mint ar­ról, hogy két éve - amióta az ide vezető több mint két kilométeres kitűnő betonút elkészült - na­gyon keresetté váltak ezek a há­zacskák a pár száz négyszögöles kis szőlőbirtokokkal együtt. A polgármester öreg Wartburg­jával araszolgatunk a dombolda­lon, bejárva a betonozatlan dűlő- utakat is. Hagyományos, tőkén ne­velt és lugasszőlők váltják egy­mást. A fénylő, az átlagosnál ap­róbb és sötétebb szőlőlevelekben talán ennek a fajtának a szívóssá­gát sejdíteni. Lelakatolt pinceajtó­kon csillan a kora délutáni nap­fény, néhol boltozatlan pince sárga lösztorka ásít elő a zöldből. Tulajt csak egyet-kettőt látni. Hogy van itt tennivaló bőven, arról csak egy- egy kőkupac árulkodik. Korábban kelt el itt pince 20 ezerért is, ma jó, ha 600-700 ezer forintért hozzáju­tunk egy-egy ilyen „boros” ingat­lanhoz. A bátrabbak, ha pénzük és szerencséjük van, „meztelen” löszpincét is vásárolhatnak; amit aztán persze ki kell boltozni, majd présházat építeni elé a szükséges kellékekkel. Minősített bortartó­nak egyelőre csak a 0,3 hektáron - tehát még igen szerény területen - gazdálkodó Rótt Ferenc, maga a polgármester számít. De van sza­bad placc azoknak is, akik a falu­ban akarnának letelepedni: 50 fo­rintos négyzetméteráron, tehát még egészen olcsón, takaros összközműves telket lehet vásárol­ni Máriakéménden. A falu határát itt szerencsére nem fogták harapó­fogóba a magánterületek, Pécs mindössze 25 kilométer, és aki szereti a kiváló fehérborokat - mindenekelőtt a tájékra jellemző juhfarkot, amely a pécsi bor védje­gyéül javasolt cirfandli méltó párja -, az hihet a helyiek törekvésében, amely szerint a borturizmusnak már némi jelene és megalapozott jövője van. Országos kegyhellyé válhat A kegytemplomhoz és a plébáni­ához Jézus kálváriájának stációi vezetnek. A plébánia külsejében puritán, 1720-ban emelt épületé­ről a laikus szemlélő első pillan­tásra nem is gondolja, hogy ba­rokk építésű. Erről László And­rás, a templom csángó plébánosa világosít fel, aki szívesen vezeti be vendégeit a pompás faragások­tól díszes tálalóterembe is. A kö­zelmúltban szépen felújított épü­let most is kiránduló diákcsopor­tok szálláshelye, mint már jó néhány éve rendszeresen. Máriakéménd már korán a Fuldából áttelepült németség val­lási központja lett, mondja a plé­bános. Szűz Mária megjelenését az 1740-es esztendőhöz kötik, Százéves faragott csillár A kegytemplom kapujában majd ezt követően kezdenek ide zarán­dokolni. Magát az egykori gótikus temp­lomot is ekkor kezdik el bővíteni, hat év munkájával készül el a mai, barokkos for­májú kegytemplom. Az apszisfalon ma is látni az eredeti, csúcs­íves formában megőr­zött, gótikus ablakbél- leteket, A templom­kert környékén vala­ha még házak sora­koztak, és a közel­ben, ahol most kukorica veti a cí­merét, hajdanán volt egy szállás­adó csárda is, és persze lovakat is válthatott az átutazó. Ezt a gyö­nyörű környéket szemelte ki ne­mes céllal a Gyertyaláng Gyer­mekfalu Alapítvány is, ahová a családi házakat tervezik a gyer­mekek számára. A kegyhely jelenbéli történeté­ben 1981. augusztus 15. jelentős nap, amikor is a Máriakéméndről elszármazott német hívők egy nagyharanggal ajándékozták meg a templomot, majd a nyolcvanas évek közepén ugyancsak a né­metség adományaként állítják helyre a főoltárt, és aranyozzák be. Minden jel szerint a település - Máriagyűd, Máriapócs mellett - most rövidesen ismét Baranya és talán az ország egyik legjelentő­sebb búcsújáró helyévé válhat. Most, szeptember 2-án - a Kis Boldogasszony napja előtti vasár­napon a Baranya-Tolnai Egyház­megye fő rendezvényére, a né- metajkúak búcsújára, a „Wallfarts-ra” kerül sor, amelynek várhatóan német püspök is ven­dége lesz. < Rótt Ferenc polgármester ■ Pincék a hegyen Egy részlet az új múzeumból

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents