Új Dunántúli Napló, 2001. július (12. évfolyam, 177-207. szám)

2001-07-04 / 180. szám

6. OLDAL P O L I T K A I 2001. Július 4., szerda T A F Ó R U M Az MDF a vidék Magyarországáért A Magyar Demokrata Fórum számára mindig is fontos volt a vidék és az itt élők boldogulása. Gondoljunk csak arra, hogy 1990-94 között az azt megelőzően harmadrendű ál­lampolgárnak tekintett vidéki ember életkörülményeiben mekkora tényleges és jótékony változás ment végbe. A rendszerváltozást megelőzően építése során is maradandót alko- Magyarország, s akár Baranya kis- tott. Klebelsberg Kunó óta olyan településein élők el sem tudták nagyságrendű szellemi és gyakor- képzelni, hogy egyszer valaha ve- lati építkezés még nem volt, mint zetékes ivóvíz-hálózat lesz min- Andrásfalvy Bertalan idején. Az den faluban csekély vagy nullszal- infrastruktúra egy nagyon fontos dós hozzájárulással. Községeink- területén, az úthálózat fejlesztő­ben valamennyi utca szilárd út- sében mi nemcsak az ígérgetések burkolatot kapott, s a telefonháló- szintjéig jutottunk el. Az akkori zat kiépítésében ezen négy év alatt ellenzék még ki is poentírozta a felzárkóztunk az európai szintre, sorozatos autópálya-átadási ün- A Magyar Demokrata Fórum népségeket. Ezek az ünnepségek maradéktalanul megvalósította akkor tényleges, s kb. 200 km au- vidékfejlesztési programját, igére- tópálya megépítéséhez kötődtek, teit betartotta. A vidék felemelő- Az MDF a választópolgárok, a sét nem egy minisztériumhoz kö- „ régi szavazóbázis bizalmából tötte, hanem szinte minden ága- 2002 után ismét ezekhez a gyöke- zati szintnek teljesíteni kellett ah- rekhez kíván visszatérni. Ha ismét hoz, hogy megszűnjék a falusi kormányzati tényezővé sikerül ember harmadrangúsága. válnunk, az agrárium és a vidék­Az MDF a közoktatás terüle- fejlesztés területén szeretnénk tén, az iskolák és tornacsarnokok szolgálni. Fő stratégiai törekvé­sünk az agrárbéke megteremtése a szövetkezeti, állami és a családi gazdaságok között, hogy lehető­ségeiknek megfelelően egymásra épülve és egymást kiegészítve ha­tékonyabban .tudják felvenni a versenyt a külföldi konkurenciá­val. Ennek keretében módosítani kívánjuk az adó-, bor- és jövedéki törvényt oly módon, hogy megfe­lelve az európai normáknak át­tekinthetőb­bek, egyszerűb­bek, főleg keve­sebb fölösleges adminisztráció­val járók legye­nek. A Magyar Demokrata Fó­rum az egészséges és egyenrangú vidékfejlesztés híve. Ez azt jelen­ti, hogy a pártpolitikai szintre emelt, s ezen az alapon megkü­lönböztető kijárásos politika ellen leszünk és teszünk mindenkor. Ma az ország egyes területei, régi­ói és kistérségei között hatalmas különbségek vannak a foglalkoz­tatottság, az egy főre eső nemzeti össztermék tekintetében. Nyugat- Magyarország, Budapest közelít az Unió átlagához, míg Kelet-Ma- gyarország és sok kistérség szinte kilátástalan helyzetbe került. Szűkebb hazánk, Baranya jól leképezi az országos képet ezen kettősség tekintetében. Vannak fejlettebb kistérségeink, városa­ink, és sajnos jelentős a leszaka­dó területek aránya. Megyénk helyzete lesújtó, Dunántúlon az utolsók vagyunk, országosan a 16. helyet foglaljuk el egy 38 szempont alapján összeállított helyzetfelmérés alapján. Mindez a több cikluson átívelő, rossz te­rületi felzárkózást akadályozó po­litikának köszönhető. A Magyar Demokrata Fórum programjában ismét kiáll a vidék fejlesztése mellett. Kezdjük ott, ahol 1994-ben abbahagytuk! Dr. Habjánecz Tibor MDF országos kabinet tagja Szilánkok AZ ÁNTSZ országos vezetése letil­totta a gyógyszertárakba kihelyezett, a miniszteri intézkedéscsomag ellen protestáló nyomtatványt. Mondván megtévesztik, félretájékoztatják a la­kosságot. Ennél csak az lett volna ér­dekesebb, ha az Országos Tűzoltó­parancsnokság tiltotta volna be tűz­veszélyre való hivatkozással. TORGYÁN JÓZSEF ugyanakkor koncepciós perről beszél, olyanról, amely az egykori a Rákosi-rend- szerben volt jellemző. Az Új Du­nántúli Napló múlt heti számában viszont a pártelnökkel nem szim­patizáló volt megyei kisgazdaveze­tő vélt párhuzamot felfedezni a Ká­dár-rendszer és az Orbán-éra kö­zött. Ők cSak tudják, hiszen mind­kettőt ismerik kívülről-belülről! AZ ELMÚLT évben leváltották a dunaújvárosi vasmű vezetését, kor­mányhű katonákat állítottak a ve­zérigazgatóságba. Az addig több- milliárdos nyereség rögtön milliár­dos veszteséggé alakult. Kérdések: a különbség kinek a zsebébe ván­dorolt, illetve ilyen a kormányzati szakértelem?! A MAGYAR alkotmányos beren­dezkedés szerint rhiniszterelnöki felelősség van, ő felel a kormány és miniszterei minden egyes tettéért, így Orbán Viktornak kell felelnie a Torgyán-Szabadi-Pepó trió tetteiért! Érdeklődéssel várom azt a pert, amelyet Szabadi ellen indítottak. Hol áll majd meg és kit hogyan ta­lál meg az a nehéz kő? MAGYARORSZÁG önmagával ha­táros, mert mindenütt magyarlakta területek veszik körül - mondta Or­bán Viktor. Alcsútdobozon úgy lát­szik képesítés nélküli tanerő taní­totta Viktorkának a földrajzot és a történelmet, így a fogalmakat nem sajátította el megfelelően. Tiltakoz­nak is a környező államok. Persze, ez is annak az átkozott bolsevista rendszernek a hibája! MINDENKI akkor megy nyugdíj­ba, amikor akar! - mondja a kor­a A Polgári Szalon vendége volt június 28-án az áprilisban in­dult hetilap, a Heti Válasz főszerkesztő-helyettese, Osztovits Ágnes és a lapot kiadó, a Természet- és Társadalombarát Fejlődésért Közalapítvány kuratóriumi elnöke, Elek István. Dominikánus A beszélgetésen okokról és célok­ról, a lap fogadtatásáról, a magyar újságírás állapotáról kérdeztem a vendégeket. Ez utóbbiról azért is, mert a lapot bevezető reklámszlo­gen érdekes módon így szólt: Az új­ságírás közös ügyünk. Ha közös ügy, és mért ne lenne az, akkor part­nerek kellenek ahhoz, hogy e felhí­vásban felsejlő morális üzenet célba érjen. E partnereket egyelőre nem látom, sőt mérvadó újságírói körök - úgy tűnik - nem kívánatos konku­renciaként tekintenek a lapra mind­két oldalról. Pedig ha sorra vesszük a közéleti hetilapokat - Magyar Na­rancs, Élet és Irodalom, Demokrata, Magyar Fórum -, akkor értékrend­ben és hangnemben egyaránt hi­ányérzetünk támadhat. Idézek a Heti Válasz áprilisi be­köszöntőjéből: „A munkatársak magukkal hozott eszménye az a szabadelvű konzervativizmus, amely minden új gondolatra, kez­deményezésre nyitott, de tisztában van a hagyomány egyént és nemze­tet megkötő erejével... A lap ... szö­vetséget köt mindenkivel, aki úgy gondolja, van értelme a higgadtan érvelő vitának, van értelme az együttérzés gesztusainak.” Elek István elmondta: a Heti Vá­lasz hivatásának tartja a környezet­tudatos gondolkodás erősítését, a természet- és társadalombarát fejlő­dés, a környezetkímélő termelés és fogyasztás elősegítését. Osztovits Ág­nessel együtt konkrét példák­kal támasztották alá, hogy a Heti Válasz a tárgyüa- gosság és a mél­tányosság kultú­ráját képviseli. Elek szerint a politikai meg­osztottság, kölcsönös kirekesztés nem csökkent, hanem növekedett az elmúlt tíz évben a magyar publi­cisztika műhelyeiben. E sorok írója úgy érzi, ez a kire­kesztés a Heti Válasszal szemben az elhallgatás stratégiájában érvénye­mány, és sokan tapsolnak neki. A jelenlegi tervezet azonban felemel­né 65 évre a korhatárt, és aki előbb menne el, annak évente 6-6 száza­lékot levonna nyugdíjából. 60 éves korban ez mínusz 30 százalékot je­lentene! így talán már nem is olyan szép a menyasszony! LETARTÓZTATTÁK Szabadi Béla exállamtitkárt. Az MSZP hiába mondta 1998-ban a választási kam­pányban, hogy a torgyáni kisgaz­dapártot kormánypozícióba emelni a nemzet ellen elkövetett bűn, so­kan nem hittek neki. Itt a csattanós válasz! Meixner András, MSZP Házban sül. Az elektronikus média gyakran szerepelteti a nyomtatott sajtó kép­viselőit, ezzel reklámozva őket. A munkásságuk alapján a baloldalhoz közelebb álló szerkesztők előszere­tettel hívják meg radikális jobbolda­li lapok újságíróit. Ők tudják, hogy miért. A tévés sajtóklubok is szigorúan zártak. A saját körükben folytatott csevelyek során jól érzik magukat a szereplők. A Heti Válaszon persze segíthet az olvasó. Ha tud róla. Mindeneset­re a Dominikánus Ház kisterme azokkal telt meg, akik elismerő és kritikus hozzászólásaik alapján jól ismerik a lapot. S lehet, hogy egyre többen lesz­nek. Staub Ernő Esztergár Lajos Konzervatív Kör Mi van a pécsi MIÉP-szervezettel?... ...tette fel a kérdést a Ma­gyar Fórum hasábjain egy pécsi olvasó. Ez után azt taglalta, hogy a MIÉP-et „el­hallgatja” az Új Dunántúli Napló, nem szerepelnek az önkormányzati üléseken a MIÉP képviselői, nem halla­ni a párt rendezvényeiről. Sommás ítélet! Mindez a Magyar Fórum hasábjain. No, nézzük a tényeket! A MIÉP az év elején sikeres Bocskai bált rendezett a nem csak MIÉP-ta- gokkal zsúfolásig megtelt Domi­nikánus Házban. Budapestre, a március 15-i Hősök terei de­monstrációra hét teli buszt indí­tottunk a megyéből, Pécsett pe­dig a városi koszorúzáson he­lyeztük el a kegyelet virágait a központi temetőben, ahol egyéb­ként a MIÉP-en kívül elég szeré­nyen képviseltették magukat a pártok. Június elsején nagysza­bású demonstrációt tartottunk a Széchenyi téren a trianoni országcsonkítás alkalmából. Ez folytatódott a következő napok­ban megyeszerte, kiváló szerve­zéssel. Természetesen minden ren­dezvény széles körű publicitást élvezett több újságban, fizetett hirdetés formájában, vagy in­gyen az ÚDN politikai oldalain. Lebonyolítottuk a már évek óta működő Bocskai István Szabad- egyetem tavaszi nagy sikerű elő­adássorozatát, közismert írók, egyetemi tanárok, nyelvészek, zeneművészek stb. meghívásá­val, alkalmanként szép számú értő közönség előtt a belváros szívében, a Dominikánus Ház­ban. Ezeken az előadásokon is és egyéb rendezvényeinken is ko­moly mennyiségű színes anya­got osztunk ki különféle témák­ban, remittenda Magyar Fóru­mot adtunk minden jelenlévő­nek minden héten. Havonta kb. 2000 remittenda Fórum kerül a város és a megye közönségéhez ingyen. Ezen előadások témáját és időpontját az ÚDN kérésünk­re minden alkalommal ingyen megjelentette előzetesben és az előadás napján is. A terjedelmi kötöttségek miatt nem tudom felsorolni az összes ez évi ren­dezvényünket. Áttérve a közgyűlési szerep­lésre el kell mondanom, hogy a MIÉP-KDNP frakció kulturált politizálással és hozzáértéssel teszi a dolgát, az első két évben Czukor Antal (KDNP), majd a mostani két évben dr. Deák Pé­ter (MIÉP) frakcióvezetésével. Természetesen alkalmanként felvesszük videóra a közvetített gyűléseket, amelyen láthatóak- hallhatóak a MIEP hozzászólá­sai, a jegyzőkönyvekben pedig el lehet olvasni. Á MIÉP szakér­tő küldötteket delegált a külön­féle bizottságokba, legutoljá­ra éppen a helyi tv kuratóriu­mába. Az ÚDN-nel kapcsolatban em­lítenék, csak az utóbbi négy-öt hónapban közölt MIÉP-cikkek közül néhány címet, amelyeket az ÚDN internet honlapján ar­chiváltán bármikor olvasni lehet az egész világból. Közvélemény­kutatók, Az egyetemi ÉLET igen­is közélet!, Amennyiben valaki odafigyel!, Minél rosszabb, an­nál jobb, Csak semmi pánik!, Strasbourg, A nemzetgazdasági érdek a szent, Hadbalépés kény­szere (mellette az ingyenes hir­detés a megyei Trianon megem­lékezésekről), Indiánország (csak ezzel a cikkel kapcsolat­ban rengeteg gratulációt kaptam a kollégáimtól, ismerősöktől, is­meretlenektől, mert ők olvassák az ÚDN-t), Nem kell fasizmus!, Csak három perc? Hozzáteszem, hogy nagy cikkben taglalta az új­ság a MIEP ed­digi két válasz­táson való sze­replését és be­mutatta á jövő évi választás képviselője­löltjeit, telje­sen ingyen. Még annyit az ÚDN-re tett megjegyzéshez, hogy pár hónap­ja, amikor itt járt Pécsett Csurka István elnök úr, akkor az ÚDN tudósított a nagy sikerű harkányi előadásáról, valamint rendkívül korrekt módon az Értelmiségi Klubban történtekről. Több fényképet és írást közölt a más­napi helyi újság, amelyben meg­írta, hogy olyan irdatlan tömeg volt a Vasutas Művelődési Ház­ban, hogy az utcát elállta a tö­meg a gépjárműforgalom elől és az ablakon mászott be, aki tu­dott. Ennél többet szerintem már nem tehetett az újság. Még annyit a közszereplésről, hogy rengeteg városi politikai és kulturális rendezvényen ve­szünk részt, képviselve a MIÉP- et. Nem tudok úgy végigmenni az utcán, vagy betérni egy üzlet­be, hogy ne szólítanának meg is­meretlenek, megemlítve a MIÉP által megjelentetett újságcikke­ket. Úgy látszik, hogy ők olvas­nak is, nemcsak írnak a Magyar Fórumba. Természetesen nem akarom az írás szerzőjét bántani, hanem inkább meginvitálni a MIÉP-irodába egy kis beszélge­tésre, ahol a fentiekben leírtak kézzelfogható dokumentumait is megtekinthetjük és meghall­gathatjuk kritikai észrevételeit, mert bizonyára akad közöttük jogos is. Ezek megoldásában majd kérjük építő jellegű észre­vételeit. Sipos Sándor MIÉP városi elnök Fogjunk össze a demokrácia védelméért! Az elmúlt tíz év során létrejöttek és megerősödtek azok az intéz­ményi és törvényi keretek, ame­lyek Magyarországnak tekintélyt szereztek idehaza és külföldön. Számos jelenség azonban azt mutatja, hogy demokráciánk im­munrendszere meggyengült. Nem reagál határozottan a rasz- szista, a cigányellenes, az anti­szemita, az irredenta jelenségek­re és cselekedetekre. E megnyil­vánulások nem csupán orszá­gunk nemzetközi hitelét, az Eu­rópai Unióhoz való csatlakozás esélyeit rontják, hanem idehaza is bizonytalanságot, félelmet, elégedetlenségeket keltenek és szembeállítják a magyart a ma­gyarral. Mi azt hisszük, hogy a pártpo­litikákon felülemelkedő összefo­gás indokolt s eredményre vezető felelet lehet e veszélyekre, s jóté­kony szerepet tölthet be a ma­gyar társadalom békés, demokra­tikus fejlődése, szociális igazság­érzete érvényesülése érdekében. Ezért pártállásra, felekezetre, életkorra való tekintet nélkül arra hívjuk föl hazánk állampolgárait, valamint a civil szervezeteket, az egyházakat, a közszolgálati mé­diumok munkatársait, hogy for­duljanak szembe a gyűlöletkel- téssel, a szélsőjobboldali nem- zetrombolós magatartással. A nemzeti érdekeknek, köz­társaságunk alkotmányának vé­delmére szólítunk föl mindenkit! Arra kérjük, aláírásával támo­gassa felhívásunkat! Postacímünk: 1701 Budapest, Pf. 244. Magyar Ellenállók és Antifasziták Szövetsége Ingoványos talajon Némelyek hol kortévesztéssel, hol meg anakronizmussal il­letik a múlt rendszer erényeivel hivalkodókat. Azt mondják: aki az időben visszafelé tekintget, az képtelen előre látni, a jövő céljait és értékeit fölismerni. Velük szemben azt vallom: akik a múltat megtagadják (sokan van­nak ilyenek), többnyire képtele­nek a potenciális jövő kihívásai­nak tárgyilagos számbavételére. Különösen, ha egy tiszteletteljes múlt elhamarkodott megtagadása után azt kell tapasztalniuk, hogy a hajdan csinnadrattával beharan­gozott boldogabb jövő vára igen­csak ingoványos talajon épül. Immár széles körben ismert, hogy a rendszerváltás megtörtén­te óta az emberek egyebet sem tesznek, mint újra meg újra tanul­ják az alkalmazkodás és a sikeres túlélés fortélyait. S bizony máig sincs megnyugtató válasz arra, hogy mit hoz a holnap, milyen lesz a jövő közeli és távoli képe. Csak bizonyos urak és egyéb pe­digrés társaik csodálkoznak azon, hogy a kiszolgáltatott tömegek za­varodottságukban a tegnap felé fordulnak, s benne keresnek ka­paszkodókat. Csak számukra szo­katlan jelenség, hogy az emberek a bizonytalanság és a távlatnélkü­liség állapotát viselik el a legnehe­zebben, s rettegnek, ha a nyomor­ral naponta kell szembesülniük. A rendszerváltás veszteseinek mind nagyobb hányada saját nyo­morúságát az úri huncutságnak keresztelt politikára vezeti vissza. Az utóbbi tíz esztendőben kor­mányzati szerepet vállalt politikai elitek történelmi bűnéül rója fel, hogy országlásuk éveiben azt is lerombolták, ami az előző állam- alakulatban haladó volt, s ami to­vábbra jól szolgálta volna a ma­gyar lakosság többségének érde­keit. Rombolásaikat, leginkább az utánuk következő nemzedékek jövőjének bi­zonytalanná té­tele miatt sérel­mezik. „A múltat végképp eltöröl­ni!” - ismerős törekvés; bár be kell látni, eléggé kilátástalan. A szembeszökő szimbólumokat ugyanis eltakarít­hatták az útból: ledönthették a szobrokat, emlékműveket, lever­hették az emléktáblákat, megvál­toztathatták az utcaneveket. Az efféle megoldások - bármily látvá­nyosak legyenek - a dolog köny- nyebb részét képezték. Mert a he­gyet könnyebb megmozdítani, mint az emberek tudatának meg­változtatásával a közgondolko­dást átformálni. Különösen a csa­lódott honpolgárokét, akiknek nyugodt, kiegyensúlyozott életet teremtett a szocializmus, s akik csak a korlátlan szabadság eljöve­teléről hangoztatott szólamok ha­tására keletkezett fokozott jókedv­ükben mondtak nemet az „átkos- nak”. A többség azóta már túljutott a kijózanodáson, s az évtizeddel ezelőtti illúziói is eltűntek. Most már csak az a kérdés, meddig terjednek a rászedettek türelmé­nek határai és meddig hajlan­dók a nyakukba telepített vi­szontagságok tétlen elviselésé­re. Dr. Südi Bertalan

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents