Új Dunántúli Napló, 2001. július (12. évfolyam, 177-207. szám)

2001-07-04 / 180. szám

2001. Július 4., szerda R I P ŐRT 7. OLDAL KULT URA-RIPORT Ma este egy olyan zenekar játé­kát élvezheti a közönség, amely tavaly a spanyolországi Getxoban - Európa egyik legran­gosabb jazzversenyén - a kö­zönségszavazáson 2. díjat nyert. A Plastic O’Hara zenekar a je­lenlegi felállásban 1996 óta ját­szik. Rövid próbaidőszak után hamar a budapesti klubok kere­sett előadóivá váltak. Ettől kezd­ve hívják őket rangos hazai, il­letve nemzetközi zenei fesztivá­lokra. Első CD-jüket a Soros Ala­pítvány támogatásával vették fel. A Plastic O’Hara új felfogá­sok és irányvonalak keresésével foglalkozik. Zenéjük inspirálói­nak Igor Sztravinszkijt és Frank Zappát tartják, de felfedezhető játékukban John McLaughlin és Bili Frisell hatása is. ■ Hírcsatorna SEMMELWEIS-NAPI egész ségügyi miniszteri elismerő ok­levéllel jutalmazták Bitó Antalt, az Országos Mentőszolgálat Ba­ranya megyei szervezetének gépkocsivezetőjét, akinek ezzel 40 éves munkáját ismerték el. A Mikola István egészségügyi mi­niszter adományozta elismerés­ben három mentőst részesítet­tek az egész országban az idei Semmelweis-napon. (bk) MEGJELENT a Pécsi Szemle című várostörténeti folyóirat idei nyári száma, amely többek között Andrásfalvy Bertalan, Márfi Attila, Nagy Imre Gábor és Tüskés Tibor írásait tartal­mazza. Különös figyelmet érde­mel a Pécs építészettörténeté­ben az úgynevezett panelkor­szaknak nevezett lakótelep-épí­téssel foglalkozó sorozat újabb részlete. ibki „Szállj gondolat...” Könyvpremier a Pécsi Művészetek Házában Az első magyarországi szín­házi operatársulati kórus történetét feldolgozó, rend­hagyó könyv jelent meg „Szállj gondolat...” címmel a pécsi Alexandra Könyvki­adó gondozásában. A Pécsi Opera énekkara és a Pé­csi Operakórus története alcímet viselő, CD-lemez melléklettel el­látott kötetet a Művészetek Házá­ban a hét elején megrendezett könyvpremieren mutatták be, a szerző, Kovács Attila, a Magyar Rádió Rt. pécsi stúdiójának ripor­tere, Bükkösdi László művészeti író, az est házigazdája, Károly Ró­bert zeneszerző, Knncz László operaénekes és Lafferton Győzőné Sida Emese zongoramű­vész közreműködésével. A könyvpremier résztvevői meg­tudhatták, hogy Verdi: Nabucco című operájának híres kórusából származó cím, a „Szállj gondo­lat...” arra is utal, hogy ez volt a kórus történetének legnagyobb sikere. A megalakulásról, a társu­latalapító dr. Dőry Miklós mun­kásságáról a karigazgatói sors­ban később osztozó Károly Ró­bert zeneszerző emlékezett meg. Köztudott, hogy az ő zenei, kar­igazgatói tevékenysége, életmű­ve szinte teljesen egybeforrt Péccsel. A kötet szerzőjének vele készített interjúiban való vissza­emlékezései és az amerikai elő­adói körúton betöltött szerepe al­kotják a könyv vázát, szerkeze­tét. A könyvpremier érzelmes múltba tekintése többek között olyan neveket hozott ismét a lá­tókörünkbe, mint Paulusz Ele­mér, Bárdos Lajos, Vaszy Viktor, Csorba Tivadar (az egykori váro­si tanácsi művelődési osztályon) Breitner Tamás. A visszaemléke­zést stílusos zenei felvételek és élőzene egészítették ki. A kötet mindenekelőtt főhajtás, tisztelgés Pécs zenei életének egy jelentős szegmensét képező együttes és annak megismételhe­tetlen teljesítménye előtt. Lapunk kérdésére az Alexandra vezetője, Cserna György elmondta, hogy ez a tény késztette a kiadót arra, hogy felvállalja a kötet gondozá­sát, megjelentetését. A „pécsiség” egyre erőteljesebb tendenciaként érzékelhető az Alexandra tevé­kenységében. A vezetés már rég áttehette volna Budapestre a ki­adó székhelyét. Ezzel szemben a könyvheti rendezvényen való részvételük és a helyi értékekre való odafigyelés egyaránt egy jó értelemben vett „vidékiség” meg- idézésére és képviseletére irányul. Az Alexandra sohasem volt támo­gatott kiadó, ezzel szemben a kul­túra, mindenekelőtt a helyi érté­kek iránti fogékonyságának szá­mos tanúj elét adta már hasonló kiadványok formájában. Ez sem az utolsó a sorban, inkább egy újabb irányba való nyitás kezdete. ________ B. K. BÉ CSI FESTŐ TÁRLATA. René van de Vondervoort osztrák festőmű­vész kiállítása látható július 20-ig a pécsi Rácz Aladár Közösségi Házban. FOTÓ: TÓTH L. Jegyzet Ashoka Ashoka az indiai szubkontinens egyik ókori uralkodója volt. Hosz- szas háborúskodások korszaká­nak vetett véget békeköveteinek a szélrózsa minden irányába való szétküldésével. Az Ashoka név ily módon a végletesen megromlott dolgok békés helyrehozhatóságá- nak a szimbóluma is. A pécsi Nemzetközi Romafesztivál része­ként Ashoka romakonferenüa is zajbtt. Az Ashoka hatalmas nem­zetközi erők összefogásával a világ olyan jellegű problémáinak a meg­oldására jött létre, mint amilyen nálunk a romakérdés. Amikor a rasszizmus újbóli salétrom- és pe­nészvirágzásának időszakában az égető szociális problémák háttérbe látszanak szorulni. Amikor a jó­létben elmaradottak, a végleg le­szakadóitok, a hajléktalanok, az éppen csak nem éhezők és a soha nem volt jóbt oltalmából reájuk mutogatok közötti szakadékok fe­neketlen mélységűnek látszanak. A konferencia egyik, Ashokán kívüli előadója a boszniai roma­helyzet analízisét arra a nemzet­közileg is szentesített ottani felmé­résre alapozta, amely szerint azon a tájon nincsenek is romák. Azaz: mintegy százezer ember nem léte­zik... Ugyanakkor egy chilei tanár mondandóját videóval színesen- gazdagon illusztrálva azt mutatta be, ahogyan az Ashoka segítségé­vel megmentették egy szinte „je­lentéktelen" létszámú népcsoport anyanyelvét, amelyet Pinochet ide­jében már csak öten beszéltek... Hogyan zajbtt a nem pusztán ste­rilen nyelvi-kulturális „leletmen­tés”? Áldozatosan. És alázatosan. Meg egy nagy királyról elnevezett, nagy tőkeerejű világszervezettel a háttérben. Ahol már megoldottak olyan probbmákat, mint amilyen a mi szociális, szociálpszichob- giai töltésű romakérdésünk, nem is értik a nálunk ezzel együtt va­dul zsidózók, vadul dgányozók, mellüket verve az áldozatot és az alázatot nem ismerő, habzószájú- an magyarkodók szenvelgéseit. S Széchenyi gróf halhatatbn szálló­igéjére is ki gondol már? Aminek persze csak akkor bhetne értelme, ha naponta bszögeznénk: aláva- bbbak nem, de persze kübnbek sem vagyunk. Senkinél! BEBESSI KÁROLY Vitéz Miklóstól Mosó Masáig A jó bábok érző figurává nemesednek A felnőttek talán jobban vonzódnak a bábokhoz, bábszínhá­zi előadásokhoz, mint a gyermekek. A napokban Pécsett rendezett bábfesztivál ezt jól jelezte. A város három helyszí­nén jelenleg is kiállítások várják az e figurákat kedvelőket. A Bóbita sikeres bábtervezője és -készítője Fazekas Antónia. Alig több mint fél évtizede, hogy a pécsi művészeti karon végzős diák sokak meglepetésére bábokból ké­szítette szakdolgozatát. Egy Pilinsz- ky-darab volt az alap. Antónia akkor már tudta, egy életre eljegyezte ma­gát a bábművészettel.- Egyszerűen beleszerettem. És ugye Pécsett a Bóbita hímeve, re­mek produkciói egyben kihívást, feladatokat is jelentett. Ebből követ­kezően a lehetőségeket tulajdon­képpen korlátlannak érzem.- Ám adott darab, meghatározott rendezői elképzelések, egy-egy figu­rának hol sírnia hol nevetnie kell - a báb azonban nem színész.- Színész van mögötte, a hangja, mondatai, a művészete. És akkor még nem említettem a zenét, a fényhatásokat, ami a néző szemé­ben mind élő, mozgó, érző figurává nemesíti a bábot. A jó rendező pe­dig tudja, mit akar, ismeri a darab csomópontjait, milyen hatást sze­retne elérni, s ehhez igazítja a báb­tervezőtől a megrendelést.- Végül is akkor min múlik, hogy egy figura sikeres bsz-e?- A karakterén és a csapatmun­kán. Először persze a tervek készül­nek el, ezt el kell fogadtatni, majd következik a báb elkészítése, s én ebben a folyamatban is részt ve­szek. A bábkészítőknek döntő sze­repük van a figura sikerében, a Bó­bita ebből a szempontból is nagyon jó műhely.- Említette a tervezés kezdetekor a forgatókönyv, majd a rendező meghatározó szerepé. Elvüeg azon­ban az ön fantáziájának szabadon kellene szárnyalnia- Nincs ellentmondás, ha jó az összhang a rendezővel. Néhány dolgot azonban figyelembe kell vennem. Például a bábok elkészítésére rendelkezés­re álló pénzt - bár ezt szin­te mindig kevésnek érzem -, vagy azt is, hogy a figu­rák könnyűek, gond nél­kül szállíthatók legyenek.- Művészeti ágnak tart­ja a bábtervezést?- Határozottan. Nem véletlenül vannak bábkiál­lítások. A darabjaim elju­tottak már külföldre is, jobbára azokból az előadá­sokból, amelyek az elmúlt hat-hét évben futottak a Bóbitában, a Békakirály, a Sárkányölő Vitéz Miklós, a Bűvös tűzszerszám figurái. Jövő év telén pedig a most még csak terve­zés szakaszában lévő Mosó Masa mosodája bemutatójához kötődően szeretném bábjaimat Pécsett kiállí­tásra vinni.- Két kisgyermeke van. Készít ne­kik is bábokat?- Hát ez az a tipikus eset, amikor a suszternak lukas a cipője. Soha nem tudok nekik annyit készíteni, Fazekas Antónia „gyermekeivel” FOTÓ: T. L. amennyi elég lenne. A kislányom­nak pedig a kasírozás volt az egyik első szava, amikor beszélni kezdett.- Mim egy festmény, egy plaszti­kai mű, egyedi művészeti alkotás a bábfigura is. Szignálja a darabjait?- Jó hogy mondja! Az előadások­hoz készültek persze a színlapon is „szignálva” vannak, de a többi ese­tében eddig nem jutott eszembe... Mint észrevehettük, némely egyetemi sza­kon nem lehet államvizsgázm, míg a vég­zős diáknak nincs valamely világnyelvből vizsgája. Jó kényszer - mondogatom ma­gamban - és elhessentem magamtól az összes ellenérvet. Pedig vagyogat. Láttam én már remek műépítészt, aki nem tudott egyetlen világnyelven sem, botanikust, aki az anyanyelvén kívül csak a latint ér­tette, és ismertem világhírű „angolszász” tudóst, aki csak angolul beszélt. (Pedig megtanulhatott volna, nemde, magyarul is.) Lévén minden nyelv: gondolatrend­szer - nekünk sem ártana a saját nyelvünk mellé attól minél idegenebbet megtanul­ni. Szeretném, ha Oxfordban vagy a Har- vardon a magyart is elfogadnák idegen nyelvnek. Csakhogy én előbb magyar nyelvből vizsgáztatnám diploma előtt az összes végzőst. Na de nem úgy. Azazhogy nem annyira nyelvtanból (bár sokukra az is rá­fér) - hanem magából a nyelvből. Mondjuk, elővenném Kiss Gábor (sze­rintem remek) szinonima szótárát (a Ma­gyar szókincstár című kötetet, mely alcí­me szerint „Rokon értelmű szavak, szób- sok és eUentétek szótára"), kiszakítanék egy bokrot, s azt mondanám:-- írja le, tisztelt jövendő dipbmata, mi­niszter, falusi jegyző, önkormányzati kép­viselő, doktor, ügyvéd, bíró, mmematikus, hogy milyen árnyalati (hangubti, zenei, magatartásbéli stb.) kübnbségek vannak az alábbi kifejezések között: kipattan, ki­szökken, kiperdül, kipenderedik, kimoz­dul, kizökken, kiszalad, előretör, äre tör, küép, kiszáll, visszatáncol, elhagy, dezer­tál, kibakkant, kizizzen, kificamodik, ki- bicsaklik, előrenyúlik, ebreáll, kidudoro­dik, kidülled, kiguvad, szembetűnik, kitű­nik, kiválik, kimagaslik, kiemelkedik. De húzhatja a másik cédulát is, amely nem igét, hanem melléknevet „dob fel”: ki­tűnő, elsőrendű, elsőrangú, jebs, eminens, kiemelkedő, élenjáró, kimagasló, excel- lens, elismert, híres, nagynevű, nevezetes, címeres, klasszis, bajnok, első osztályú, klassz, szuper, frankó, haláli, nagyszerű, remek, ragyogó, elragadó, pompás, pazar, csodás, csodálatos, pármbn, fényes, egye- dülálló, fantasztikus, betyáros, déványos, fájin, príma, csúcs, kóser, kafa, finom, íz­letes, zamatos, molérhetetlen, fejedelmi, fenséges, fenomenális, élvezetes, minőségi, nemes, kifogástalan, tökéletes, mesteri, zseniális, szenzációs, briliáns, oltári... A vizsgáztatónak jogában állna megelé­gedni más megoldással is. Például: „Fogal­mazzon egy-egy mondatot mindegyik melléknévre oly módon, hogy kiderüljön: képes megkülönböztetni a melléknevek árnyalatait, sajátos jelentéseit, alkalmait, helyeit.” Vagy: Jeles válasznak tekintem, ha még három rokon értelmű melléknevet felsorolhat, és jelentéseit kifejti, beleértve a megkülönböztető jegyeket...” Hetvenöt esztendővel ezelőtt, 1926-ban a Pesti Hírlap pályázatot hirdetett többek között a „fantasztikus” pótlására, „meg- magyarosítására”. Talán már semmit nem tudnánk e szellemi vállalkozásról, ha Kosztolányi Dezső a lap szeptember 5-i számában nem magyarázza meg, miért volt szükség erre - és mi volt e nemes ve­télkedés eredménye. De talán hiába írta volna meg Kosztolányi, ha ilyen jellegű írásait a Nyugat Rt. nem adja ki Illyés Gyu­la válogatásában és szerkesztésében ösz- szeállított kötetekben, és ha a Szépirodal­mi Könyvkiadó nem adja ki 1971-ben Réz Pál gyűjtésében, gondozásában a Nyelv és lélek című nagyszerű Kosztolányi váloga­tást (mely nemrégiben az Osiris Kiadónál immár harmadik kiadásban is megjelent.) A „Fellegjáró és elképesztő” című írásában Kosztolányi előbb elmagyarázza, miért el­lenszenves neki a „fantasztikus”: „Először azért, mert nagyzoló. Sokat markol, de ke­veset fog. Száz és száz jobb és pontosabb szóval írhatom körül. Másodszor nem ked­velem, mert alakjára nézve is korcs. Erede­tileggörög szó volt, ahol lángot, ragyogást, megmutatkozást jelentett, majd átvándo­rolt a latinba, később a németbe, s meg­kapván mai fémjelzését, innen kértük köl­csön mi, de megint elláttuk a latinos vége­zettel. Kissé tarka és torz bohócnak tartot­tam. Mozihirdetéseken láttam és gyönge könyvek haskötőin. Nem írtam le soha. ” Nos, egyetemi diákjaimmal vetélkedő rögtönzést írattam: négy csoport tagjai kaptak tíz percet arra, hogy írják le, ahány magyar szó eszükbe jut a „fantasztikus” pótlására, és aki a legérdekesebb, leggaz­dagabb „szószedet” írta le (különösen, ha abban szerepelt a Kosztolányi 1926-ban megünnepelte két nyertes szó, a „fellegjá­ró” és az „elképesztő” - de ezt a feltétele­met persze, nem mondtam meg előre), valamilyen jelképes díjat kapott. Például: a Réz Pál szerkesztette könyv legutóbbi kiadását. Nehogy azt képzeljék, csupán a termé­szettudományos karok végzettjeinél fede­zem fel a nyelvi szegényedést és művelet- lenséget. Sőt. Arról nem szólva,-hogy e tünet még ki­rívóbb a többieknél. Nemzetközi cég „megbízói szerződé­sét”, formanyomtatványát hozta el valaki, riasztó példának. Föltehető, hogy a válla­lat jogászai, közgazdászai angolból fordí­tották a szöveget. A három kisbetűs, sű­rűn teleírt oldalból egyetlen szörnyeteg mondatot idézek: „Megbízó a jelentés nem elfogadására és az értékbecslési mun­ka díjának megtagadására nem hivatkoz­hat”. Elképzelhető, hogy az eredetiben hivatkozásról szó sincs. A szerződés szö­vege az eredetiben föltehetőleg azt szeret­te volna sugalmazni, hogy aki a céget az értékbecslés elvégzésével megbízta, az semmi szín alatt nem dobhatja vissza az elvégzett munkát, ezek szerint akkor sem, ha pontatlan, ha téves adatokra épül, ha fontos tényezőket számba sem vesz - és köteles kifizetni a munkadíjat, akármilyen rosszul végezték is el a munkát. Magya­rán: lehet, hogy nem is azért ilyen ostoba, értelmetlen a textus, mert rossz a.fordítás. Hanem azért, hogy a szerződő partner, a „megbízó” semmiképp se értse. Első, má­sodik és harmadik olvasásra se értse, de ezt ne merje bevallani. Már járt így „hiva­talos ízű” szöveggel. Ha egy mondat na­gyon fontoskodik, elfoghatja az embert a pánik. Nemde: elképesztő! Ennél már csak az képeszti el még ke­servesebben az embert, ha rendszeresen olvas hivatalos, főként jogi szövegeket. E tekintetben nincsen (nyelvi) demokrácia. A nemzet nemigen érti törvényeit - és nem is igen látok igazi erőfeszítést, hogy hivatali textusaink közérthetőek, világo­sak legyenek, netán magyarul szólaljanak meg... Bodor Pál (DIURNUS) Elképesztő szövegek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents