Új Dunántúli Napló, 2001. július (12. évfolyam, 177-207. szám)
2001-07-08 / 184. szám
2001. július 8. ★ ARCKÉP *7 SVÉDCSAVAROD ÉS$ZEL eredményt produkált, de mi az a közös pont, amely miatt meg tudták nyerni a munkaadók?- E váltások valóban nagyok voltak, ám mindhárom termék iránt óriási igények mutatkoznak. Amikor Magyarországra jöttem, tizenöt telefonvonal jutott száz lakosra, Svédországban viszont nyolcvanöt. Kommunikáció nélkül viszont piaci viszonyok között összeomlik a gazdasági élet. Két korábbi vezérigazgatóm ajánlott a Pannon GSM-nek, amikor 1994-ben megkerestek a mobiltelefon-szolgáltatótól. A cégről vajmi keveset tudtam. Már közel négy esztendeje, hogy megváltam tőlük, de még mindig én vagyok a leghosszabb időt ott töltött vezérigazgató. Addig nem látták be a cégnél, hogy a Westelnek nemcsak az jelent óriási előnyt, hogy évekkel korábban kezdték a rádió- telefonnal. A hazai vezetés is nagy súllyal esett náluk a latba, hiszen a Pannon első - külföldi - nagyfőnökei és komoly pozícióban lévő emberei nem beszéltek magyarul, azt sem tudták, hol a Parlament vagy valamelyik megyeszékhely, s hogy mit kell elintézni az önkormányzatoknál vagy a vámon. A Wes- tel közben emiatt repült. A legnehezebb feladat az volt, hogy megértessem a tulajdonosokkal, az eredeti üzleti tervet eldobhatjuk, mert az 1994-es induláskor azzal számoltak, hogy Magyarországon legfeljebb 250-300 ezer előfizető lesz, a cégnél 125 alkalmazott, s 50-60 millió dollárnyi befektetési igényt jósoltak. Ezzel szemben én azt állítottam, hogy az igazi igény országos szinten 2,5 millió előfizető. Ennek tükrében a befektetési igényt 250-300 millió dollárra becsültem, s nem tartottam elképzelhetetlennek, hogy akár ezer főre emelkedjen a cég alkalmazottjainak száma. Ehhez képest már a második év után megközelítettük a Westelt, s a Pannon jelenleg másfél millió előfizetőt számlál.- Három évre szerződött a Pannonhoz, amelyet letöltve visszatért igazi szerelméhez, a papírhoz. Honnan ez a vonzalom?- Egyik termék sem eny- nyire sokoldalú a hétköznapokban, bármerre fordul is az ember. A repülőjegy, a biztosítási szerződés, az újság, a csomagolások jó része mind papírból készül, illetve papíron jelenik meg. A csomagolás ráadásul szinte fontosabb, mint amit tartalmaz, mert az adja például a csokoládé ízét, annak alapján választ az ember terméket, hiszen a papír önmagában is kommunikál. Egy meghívó sokat elárul a küldőjéről, de még többet, hogy mi a véleménye a címzettről, mennyire tartja fontosnak. Az egyik leglényegesebb találkozási pont az eladó és a vevő között a számla, nem is értem, miért kell annyira unalmasnak lennie.- Cégük mennyire tudja elfogadtatni magát korunkban, amikor a természetvédelem egyre nagyobb szerepet kap, hiszen termékeik fából készülnek.- Téved, aki azt állítja, hogy mi pusztítjuk az erdőt. Mi több fát telepítünk, mint amennyit feldolgozunk. Tisztában vagyunk azzal, hogy a természetet védeni kell. A Stora 713 éve létezik, a világ legrégebbi részvény- társasága. Ennek az az üzenete, hogy e cég biztosítja a jövőt. Egy fényrtiásolópapír előállítása sokrétűbb technológiát igényel, mint egy mobiltelefoné. A TetraPack dobozba töltött tej vagy üdítő nem érintkezhet levegővel, hogy ne kelljen annyi tartósítószert alkalmazni. A gép, amely előállítja, 350 méter hosszú, az épületben, ahol működik fekve elfér az Eiffel-torony. Az alapanyagnak, amely rákerül, 99,5 százaléka víz, fél százaléka por, húsz méterrel odébb viszont már csak 5 százalék a víztartalom. A berendezés végén felcsévélt kartonból egy tekercs 66 tonnát nyom, amelyből 20 millió darab egyliteres tejesdoboz készül - ez Magyarország heti fel- használása a napi kapacitása 25 tekercs. Minden hetedik percben kiürítenek egy fával telerakott kamiont a rost előállítására. S ez csak egyetlen gép a több mint nyolcvan közül, amelyeken a Wallenberg-csoporthoz tartozó StoraEnso, a világ második legnagyobb papír- és erdőipari vállalata a termékeit gyártja.- Tízéves korától kilenc esztendőn át birkózott. Szabadidejében milyen sportokat űz?- Futok, fallabdázom, teniszezem. Utóbbira Temesvári Ottó tanított meg, s most is szoktam vele edzeni.- A gyerekei is Magyar- országon élnek?- Feleségem svéd, s ő is egy papír vállalat vezetője Magyarországon. Lányunk 22 éves, jelenleg Torontóban egy PR-ügynökségnél pénzügyi befektetésekkel foglalkozik. Fiúnk húszéves, a Boston Universityn tanul. Várhatóan mindketten visszatérnek majd Európába.- Nagy borbarát hírében áll. Szőlőt is vett Villányban, amelynek Polgár Zoltán, a híres borász viseli a gondját. Eredetileg három évre jöttek, lehet, hogy végleg itt maradnak?- Ezt nem mondanám, de a jövőben szeretném úgy alakítani az életemet, hogy az év egy részét itt töltsem, egy bizonyos hányadát Svédországban, valamennyi időt pedig egy harmadik helyen, mert még rengeteget szeretnék tanulni. L. T. Benkő Dániel (a háttérben) is elámult, hogy Emri (Imre) milyen magyaros futamokat tud játszani az akusztikus gitáron Eredetileg három évre érkezett hazánkba Emri Gussi, ehhez képest ma már 13. esztendeje itt dolgozik. A neves üzletember lapunknak elmondja, miért félt az IKEA nyitása előtt, mit tudott nehezen elfogadtatni a Pannon GSM tulajdonosaival, s mi az oka annak, hogy annyira odavan a papírért.- Hosszabb ideje él Magyarországon, amióta visz- szatért, mint mielőtt szüleivel emigrált volna a forradalom után. Akkoriban ezer okuk is lehetett az embereknek arra, hogy távozzanak, szüleit mi késztette erre a (lejlépésre?- Úgy hiszem, miattam döntöttek így. Történelmünk alapján úgy látták, gyakran van errefelé háború, s nem akarták, hogy bizonytalan környezetben nőjek fel. Nem hinném, hogy az anyagiak vezérelték őket, hiszen nem voltak ugyan gazdagok, de szegények sem. Középiskolásként rockzenekarban játszott. Milyen pályára készült ez idő tájt?- Olyanra, ahol sok ember között lehetek, s valami jót tehetek, másoknak is, nemcsak magamnak. S ha nem is gazdagodom meg, kényelmes életet élhetek, azaz nem kell kuporgatni a filléreket. Orvosnak készültem, s mivel a sport is érdekelt, szerettem volna a kettőt összekötni. Arról álmodoztam, hogy egy válogatottnál tevékenykedem. Ám az orvosi egyetemen rádöbbentem, hogy nem nekem való ez a pálya, nem szeretek beteg emberek között lenni. Napközben nem volt baj, de a látottak esténként elrontották a hangulatomat. Sokáig nem tudtam, mihez kezdjek, aztán rájöttem, hogy az üzleti élet lenne számomra megfelelő. így közgazdasági egyetemre iratkoztam be.- E szakma mely része érdekelte leginkább?- A kommunikáció, a kapcsolatteremtés, észrevenni az emberek igényeit, hogy mivel motiválhatók.- Az egyetem után egyből mély vízbe került, s élt is a bizonyítási lehetőséggel...- Egy irodaszereket, irodabútort, irodai gépeket forgalmazó cégnél helyezkedtem el üzletkötőként. A vállalat már vagy száz éve működött, ám abban a városban én voltam az első, akit felvettek. így a nulláról kellett kezdeni, s három év alatt húszmillió koronára sikerült felvinni a forgalmat, amely hatszázmillió forintnak felel meg. Az egyik kuncsaftunk, egy papíripari társaság fény- másolópapírt is gyártott, rendkívül rossz minőségben. Sikerült eladnunk nekik egy másik papírgyár termékét, miután meggyőztem őket, hogy egy ilyen neves cégnek sokkal jobb minőségű fénymásolópapírt illene használnia. Ezt a beszélgetést meghallotta egy öreg bácsi, s egyszer csak megcsörrent a telefonom és közölték, hogy ez a papírgyár felvenne az egyik leányvállalatához. A 65-70 éves bácsi Marcus Wallenberg volt, a holokauszt üldözöttjeit mentő Raoul unokaöccse. Új munkahelyemen találkoztam a jobbkezével, akitől sokat tanultam a vezetésről, a fejlesztésről, az üzleti élet lényegéről, különösen, hogy rendkívüli pedagógiai képességekkel tudta magyarázni, összefogni e világnak az emberi és a pénzügyi részét. Továbbképzésekre küldött, s arra is odafigyelt, hogy gyakorlatot szerezzek: mindig a legproblematikusabb munkákkal bízott meg. Két-három évnél tovább soha nem csináltam ugyanazt: voltam üzletkötő, kereskedelmi igazgató, leányvállalat-vezető, termékcsoportfejlesztő. 1980-84 között számos céget megvásároltak, s mindig engem küldtek ki az újonnan megszerzett társaságokhoz, hogy felmérjem, mit érdemes kezdeni az objektummal, mit kell fejleszteni, mit kell leépíteni. Ezt követően papírkereskedéseket alakítottunk, főként Skandináviában. Wallenberg fő embere 1986-ban azzal állt elő, hogy nagyon el vagyunk kényeztetve, ezentúl évente a munkaidőnk legalább 10 százalékát más cégeknél kell eltölte- nünk, hogy szélesítsük a látókörünket. Ismerte az IKEA vezetőjét, s engem odakül- dött. Itt havi három-négy napon át annak feltárásában vettem részt, miként tarthatja meg a vállalat a pozícióját. Tetszett nekik a munkám, s mindent megtettek, hogy megszerezzenek. Különböző lehetőségeket ajánlottak fel, ám én rendre nemet mondtam. Végül az igazgató azzal rukkolt elő, hogy van még egy ember, Jan Aulin, aki az IKEA nemzetközi hálózatát felépítette, jó lenne, ha találkoznék vele. Épp Londonba készültem, s megbeszéltük Aulinnal, hogy találkozzunk a koppenhágai repülőtéren, háromnegyed óra elég lesz. Ám ebből hét óra lett, lekéstem a gépet. Aulin megkérdezte,1 hogy mit szeretnék. Mondtam, szívesen dolgoznék néhány évet Magyarországon - s élvezném az illatokat, ízeket -, hogy tudjak válaszolni, ha a gyerekeim megkérdezik, milyen országból jöttem. Ez 1987-ben történt, amikor már megkezdődtek a magyarországi tárgyalások vegyes vállalat alapításáról - az itteni jogszabály akkor még nem tette lehetővé százszázalékos tulajdonú külföldi cég létrehozását. Kiderült, hogy eleget tennének a kérésemnek, s mivel a főnököm épp előtte ment nyugdíjba, elfogadtam az ajánlatukat.- Lassan annyi ideje dolgozik szülőhazájában, mint Svédországban, hisz 1988 óta itt tartózkodik...- Augusztus 15-én kezdtem a magyarországi IKEA-s Bútorker igazgatóhelyetteseként; abban az évben tettük le az alapkövet. A Magyar Hitelbank volt az itteni partner. 1990-ben, négy nappal az első szabad választások előtt nyitottunk, a szlogenünk is úgy hangzott: „Az első szabad választék”. Rendkívül élveztem a feladatot, embereket felvenni, felépíteni a céget. Akkor jöttem rá, hogy mennyi tehetséges ember él ebben az országban, akik jól tudják végezni a munkájukat, ha ösztönzést kapnak. Persze ha nem mondanak nekik igazat, az - érthető módon - visszafelé sül el. Hátrányukként a türelmetlenséget tudnám felhozni. Más téren is pozitív hatás ért. A magyar tulajdonos nem értett egyet azzal, hogy a közönséget beengedjük a raktárakba, s hogy ne zárjuk el kötelekkel a bútorokat az eladótérben, hanem hagyjuk, hogy bárki beleülhessen a fotelekbe vagy nyitogathassa a szekrényajtókat, de még az sem tetszett, hogy svéd éttermet üzemeltessünk. Mi azonban ragaszkodtunk az IKEA-arculathoz, bár mondták, hogy a vásárlók lopni fognak, s kárt tesznek a termékekben. Annyira telebeszélték a fejemet, hogy az első nap már én is féltem, de ok nélkül, mert a látogatók bennünket igazoltak. A törvények aztán megváltoztak, s a munkaadóm még ebben az évben megvásárolta az üzletrész másik felét, és engem neveztek ki ügyvezető igazgatónak. Úttörőmunkát végeztünk, nemcsak egy új vásárlási és lakberendezési kultúra meghonosításával, hanem azzal is, hogy sok fiatalt alkalmaztunk, akiknek képzéseket is indítottunk. Megmagyaráztuk, hogy a profit nem (csak) azért kell, hogy tele legyen a buksza, hanem főleg azért, hogy fejlődhessen a vállalat, munkahelyeket teremthessünk.- Egy alkalommal azt mondta nekem, hogy a vezetők között léteznek specialisták, akik nagyon értenek egy adott területhez, s generalisták, akik a cég- irányításban tehetségesek. Papíripar, bútoripar, távközlés: ön mindháromban Emri Gussi Született Budapest, 1949. október 9. Diploma: Közgazdaság-tudományi Egyetem, Göteborg, 1971. Katonai szolgálat 1972. Munkahelyei: Bjösells (1973-1976), Stora (1976-1988), IKEA (1988-1994), Pannon GSM (1994-1997), StoraEnso (1997-től) - jelenleg e cég egyik leányvállalata, a Papirus Hungária Rt. vezérigazgatója.
