Új Dunántúli Napló, 2001. április (12. évfolyam, 89-117. szám)
2001-04-13 / 101. szám
8. oldal - Új Dunántúli Napló B O G Á P 2001. Április 13., péntek BEMUTATK O ZIK Cél: a folyamatos fejlesztés Rengeteg pécsi akar ide költözni B ogád. Árpád-kori település, 1058-ban már a pécsi püspökség birtokaként szerepel. Az 1300-as évek közepén egyházzal rendelkező faluként emlegetik, ekkor már temploma is volt. Kétszáz évvel később, 1559-ben 8 család lakott itt, 1565-ben már 17, 1786-ban 79 lakóházzal rendelkezik, tehát folyamatos a fejlődés. A törökök Bécs felé tartva óriási pusztítást hagytak maguk mögött, a lakosság egy része elmenekült, az üresen hagyott épületekbe rác menekültek költöztek be. Az évszázadok során különböző elnevezésen ismerték a falut: Bogod, Bogáth, Bogad vagy Püspökbogad néven szerepel a köziratokon. Mai nevét 1905-ben kapta. 1950-től 1960-ig saját tanácscsal rendelkezett, ezt követően 1990-ig közös igazgatás alatt volt Nagykozárral. A kilencvenes évek elején lassú a fejlődés, csak az utóbbi években épült ki az ivóvízhálózat. A munkaképes korú lakosság többsége a megyeszékhelyre jár dolgozni. Aki a térképre pillant, mindjárt megérti, a megyeszékhelyről miért is akarnak nagyon sokan ideköltözni. A Pécstől csak néhány kilométerre lévő település ennélfogva alvóvárosnak tekinthető, s ezt a kedvező helyzetet a csendre, nyugalomra vágyók ki is használják. Jönnek ide értelmiségiek, az egész napos „rohanás” után pihenni vágyó vállalkozók, no meg olyan fiatalok is, akik a szülők által összegyűjtött pénzből itt szeretnének letelepedni. A település vár mindenkit, hiszen fejlődni akar.- Az a legnagyobb bajunk, hogy az igényeket messze nem tudjuk kielégíteni - mondja a polgármester, Czár János -, hiszen szabad telkünk nincs, ami volt, azt már el is adtuk. Épülnek is szépen a lakások a régi Petőfi utca folytatásaA népesség alakulása G 1786 1948 1960 1970 1999 2001 ként kialakított építési telkeken. Itt egyelőre csak murvával sárta- lanítottuk az utcát, ha a lakótelep teljesen kész lesz, akkor készíttetszinte megkövetelik a folyamatos fejlesztéseket. A gondunk csak az, hogy nincs az igényeket kielégítő szabad építési területünk, másrészt a fejlesztési forráshiányunkat kiegészítő központi pályázatokra nem jelentkezhetünk. Ennek az egyszerű magyarázatai hogy statisztikailag nem számítunk hátrányos helyzetű településnek, s ez a tény a különféle pályázatok részvételi feltételeinél kizáró tényező. Ha már az országosból nem részesedhetnek, ott van a megyei központi célpályázat, közkeletű nevén a CÉDA, ám ez a megye Hosszúhetény V Vasas ° / o Somogy «o o Martonfa BOGAD 'O • q; Pereked Berkesd % Romonya o bNagykozáfk o ö Lovászhetény Nagyfiai1 ^Fazßkasboda Kékesei Geresdlak 0 Szilágy o^rzsébet: Kátoly 6 Szellő Maráza o f jük el a portalanított, vagyis aszfaltozott utat. Mert egyébként szinte teljes az infrastruktúra a településen. A gáz bevezetése ugyan nem a kilencvenes évektől kezdve folyamatosan működő önkormányzatok érdeme, hiszen az még a tanácsrendszer „végjátékának” a terméke, ám a vízközmű kiépítése, a szemétszállítás megszervezése már a testületek kitartó munkájának az eredménye. A polgár- mester megemlít még egy nagyon fontos beruházást, amely ebben az időszakban készült el: valamennyi közintézményüket (iskola, orvosi rendelő, polgármesteri hivatal, kultúrház) központi fűtéssel látták el.- Jó kis település ez - dicséri talán nem is alaptalanul faluját Czár János -, hiszen adottságai Czár János, a település polgármestere igényéhez képest olyan kevés, hogy az igénylők a vártnál csak jóval kevesebb forráshoz juthatnak. Az országos céltámogatásokra pedig azért nem pályázunk, mert az csak infrastrukturális fejlesztésre használható fel, erre meg nekünk tulajdonképpen már nincs is szükségünk, hiszen jól kiépített utakkal, ivóvíz-, gáz-, villanyhálózattal rendelkezünk. * A falu fejlődési lehetőségének megvalósulását csak a lakosság létszámának növelésében látják. Jelenleg a település lakosságának 60 százaléka időskorú, s csak 40 százaléka fiatal, márpedig éppen a fordított helyzet volna a kívánatos. Ennek viszont - mármint a fiatalok letelepedésének - gátat szab az építési telekhiány. A polgármester szerint ha a Petőfi utcai lakótelep teljesen kiépül, akkor már javul valamennyire a helyzet, hiszen 96, jórészt fiatal család tagjaival bővül a falu lakossága. Az is sokat alakíthat a.település arculatán, hogy körülbelül 60 lakást, épületet terveznek építeni komoly pénzügyi befektetők a faluban. Ezek lakóparkokban épülnének, tehát zárt rendszerben, de azért mégis csak a faluhoz tartozván, a település rangját növelné. Az egyik ilyen la- fotó! tóth lászló kőpark a határőrség volt lőszerraktára helyén lenne, a másik a Rózsakút környékén, a harmadik beruházás pedig egy belterülettel közvetlenül érintkező, magántulajdonban lévő területen létesülne. Ezeket a fejlesztéseket támogatjuk is - mondja a falu első embere -, ám ehhez azt is hozzá kell tennem, nem engedjük szabadjára az építtetőket, lesz beleszólásunk a kivitelezési tervekbe is. A falu gazdái A polgármester 1994 óta Czár Já- tület tagjai: Harangozó Zoltán, Sems, aki az önkormányzat meg- bők Jenő, Varga Lászlóné és Kri- alakulásának első ciklusában al- zsán Jenőné, aki időközben el- polgármesterként tevékenykedett, hunyt, a választáson másodikként csak egy év múlva lemondott befutó Borbás Nándor foglalta el a funkciójáról. Alpolgármester Ba- megüresedett képviselői helyet. lázs János, az önkormányzati tes- Körjegyző Ruppert Edina. _____■ Bi rtokcserével is megoldható Egyelőre a tíz évvel ezelőtti tervet szeretnék végrehajtani Azt azért a falu döntéshozói is látják, a fejlődés elképzelhetetlen építési telkek nélkül. Az önkormányzatra óriási nyomás nehezedik a pécsiek részéről, 'Szinte naponta ostromolják a hivatalt, nem tudnának-e valahol házhelyet biztosítani. A sportpálya melletti 2,1 hektáros terülten lévő 20 házhelyet - amelyet megvásároltak - már szétosztották az igénylők között, sőt az építkezések lassan be is fejeződnek. A sportpálya másik oldalán lévő birtokot szemelték ki az újabb fejlesztés területeként, ám ezt is meg kell vásárolniuk, hiszen jelenleg magántulajdonban van. A település 1991 óta rendelkezik részletes rendezési tervvel, amelyben a fejlesztés alapjaként ez a 4 hektáros terület (amely jelenleg még szántó) szerepel. A tulajdonosokkal tárgyalnak, ám egyelőre nem hajlandók az önkormányzat által felkínált áron megválni birtokuktól. A terület nagyságából is kitetszik, hogy itt az előzőnél jóval több házhelyet lehet kialakítani. Az elképzelések szerint az is megoldás lenne, ha a településtől nem messze lévő 8 hektáros önkormányzati tulajdonú területet ajánlanák fel csereként az egyelőre még külterületként regisztrált szántóért. Mindenesetre, ha megoldódna ez a kérdés, nagyot tudnának előrelépni az eddigi letelepedési igények kielégítésében. A terület infrastruktúrája - mivel a falu széléig kiépített víz-, gáz-, elektromos vezetékkel rendelkeznek -, csaknem teljes, az útépítést is el tudnák kezdeni, vagyis tulajdonképpen a birtokrendezés után azonnal tudnának parcellázni. Egyelőre viszont a fejlesztés kormányzat azon lesz, hogy a rendezési tervnek megfelelően növekedjen a falu területe. Részlet a Petőfi utcai lakótelepből fotó: t. l. körül még sok a „ha”, ám az önADÓK. Az önkormányzat 1994- ben vezette be a kommunális adót, külön tarifával a lakosságnak, valamint a vállalkozóknak. A befizetésekből évente körülbelül egymillió forinthoz jut a település. A vállalkozásoknak iparűzési adót kell fizetniük, a nettó bevétel egy százalékát. Súlyadót is szednek, ezt a törvényben előírt minimális fizetségben állapították meg: a gépkocsi minden megkezdett 100 kilogrammjára 600 forint. ■ Az oldal a bogádi önkormányzat támogatásával készült Oldalszerkesztő: Békéssy Gábor A MEGSZÉPÜLŐ KÁPOLNA. A hosszú évtizedekig romos Szent Vendel-kápolna külső helyreállítása már megtörtént, a Kápolnadombon lakó Térjék Tibor vállalkozó segítségével. Remélhetőleg a Ven- del-napi búcsúra már belülről is végeznek a felújítással. fotó: t. l. Víztársulást kell alakítani A település infrastruktúrájából már csak a szennyvízelve- zés hiányzik. A környező falvakkal összefogva is csak jelentős állami támogatással oldható meg ez a beruházás. Először 1996-ban gondoltak arra, talán meg kellene próbálni pályázat útján a településen is megoldani a szennyvízelvezetést. A Pécsi Tudományegyetemen egy környezetvédelmi szakos diák erről írta szakdolgozatát, egy az egyben át is vették, hiszen a javaslat tükrözi az önkormányzat elképzelését is. A tanulmány szerint elfogadható megoldás az lenne, hogy a vezeték a pécsi szennyvíztisztítóhoz csatlakozzon, így nem kell külön tisztítót építeni. Arról még nem döntöttek, hogy a vezeték Vasasról kanyarodjon vissza Pécsre, vagy pedig ettől függetlenül, önálló vezetékként csatlakozzon rá a gerincvezetékre. Mindegy hogyan, megoldást kell találni, hiszen ezen a területen magasan van a talajvíz, amely folyamatosan szennyeződik többek között a házi gyűjtőkből átszivárgó folyadék által is. Négy település (Bogád, Romonya, Magyarsarlós, Nagykozár) fogott ösz- sze, hiszen külön-külön nem bírták volna fedezni a vezetékrendszer kiépítésének egymilliárdos költségét. A kiadások többségét (80 százalékot) pályázatból szeretnék megszerezni, 50 százalékot a környezetvédelmi alapból, 10 százalékot azért kapnának, mert társasági formában kívánják megoldani, ugyancsak 10 százalék járna azért, mert a csatorna kiépülésével kiemelt vízbázist védenének, s végül ugyancsak 10 százalékot érne a térség településeinek összefogása. A fennmaradó összeget pedig a települések és a lakosság adná össze. Az egyik lakástakarék-pénztárban már gyűlnek a forintok a lakossági önrész (150 ezer forint) fedezetére. Ha az addig összegyűlt pénz nem volna elegendő a beruházás elindításához, akkor a lakástakarék: pénztár megelőlegezi az összeget. A pályázathoz szükséges vízjogi engedéllyel (ez még nem jogerős), valamint Pécs város befogadó nyilatkozatával már rendelkeznek. A pályázatot ebben az évben már nem tudják beadni, jövőre viszont igen, így számításaik szerint 2002. második félévében már elkezdhetik a beruházást. ■ Négy település iskolája Sokat költenek az iskolájukra, hiszen azon túl, hogy a fenntartás a költségvetésből 28,6 millió forintot visz el, még külön költenek a felújításra, az állagmegóvására. Erre az idén 2 millió forint áll rendelkezésre. A különféle támogatásokból viszont csak 21,4 millió forint jön össze, a 7 milliós különbözetet is az önkormányzatnak kell állnia. Óvodájuk nincs, az apróságok Romonyára járnak, ezért természetesen fizetni kell, a romonyaiak meg a bogádi általánosban tanuló iskolásokat támogatják - a két összeg csaknem megegyezik egymással. Az oktatási intézményt két épületben helyezkedik el, Bogádon kívül három környező falu (Nagykozár, Romonya, Eilend) 112 gyermeke kapja itt meg az alapképzést. Az iskola első igazgatója 1955-ben Zákonyi László volt, a neves pedagógus emlékét az intézmény falán elhelyezett márványtáblán örökítették meg. Az iskola - amely rendelkezik napközivel és menzával is - a híres néprajzkutató, Berze Nagy János (a tudós tanfelügyelőként ellenőrizte működésüket) nevét viseli. Minden évben egész falura szóló ünnepségen emlékeznek meg névadójukról. Az intézmény rendelkezik az oktatáshoz szükséges modern szemléltető eszközökkel, a gyerekek a számítógépes ismereteket egy német házaspár által adományozott komputereken sajátíthatják el. Az önkormányzat finanszírozásával hamarosan internetes hozzáférést is biztosítanak az itt tanulóknak, az ehhez szükséges ISDN-vonalat már meg is rendelték. Kevés, de jól működő vállalkozás A munkanélküliség nem jellemző a falura A rendszerváltás előtt Bogád bányász- településnek számított, hiszen a munkások többsége Széchenyi- és István- aknára járt dolgozni. A bányászok akkori, viszonylagosan magas fizetése a település arculatára is rányomta a bélyegét: az utcákon takaros házak sorakoznak, a lakosság számához viszonyítva magas volt a gépkocsitulajdonosok száma, a háztartások már a hetvenes évek végén rendelkeztek televízióval, (később videóval is), takarítógéppel, mélyhűtővel, a családok rendszeresen jártak üdülni, disznótortól volt hangos a december. A rendszerváltással ugyan folyamatosan megszűnt a megyében a bányászkodás, akik viszont addig föld alatt dolgoztak, nem kerültek az utcára, többségüket az évtizedek alatt összeszedett mozgás- és légzőszervi betegségek miatt korkedvezményesen nyugdíjazták. Ennek köszönhetően a falura ma sem jellemző a munkanélküliség, a lakosság számához viszonyítva elenyésző a segélyre szorulók száma. Jól működnek az itt meggyökeresedett vállalkozások. Van itt megyeszerte ismert pékség, hűtőházzal rendelkező zöldség-nagykereskedés, cukrászda, no meg közkonyha. De a legismertebb vállalkozó, akit Dunántúl-szerte csak úgy ismernek: a Mercedes-doktor Bánkfi. Ha ő egyszer egy kocsi javítását elvállalta, olyan precízen megcsinálta, hogy az a hiba még egyszer nemigen fordult elő.- Valamikor a Volgákba építettem be a Mercedes motorokat - meséli indulását Bánkfi László -, „megbuheráltam” a szocialista gyártmányokat. Kellett volna egy jól felszerelt műhely, amelyet Pécsett, a Nyíl utcában nem tudtam kialakítani. így jöttem Bogádra, most már csak Mercedeseket javítok, de csak az 1985-ös típusokig, mert az elektronikához nem értek, s már nem is akarom megtanulni. A mester már ténylegesen nem is javítja a 20-30 éves járgányokat, hiszen nyugdíjban Bánkfi László (középen) segédeivel fotó: tóth l. van, csak a szervezéssel foglalkozik. A szervizmunkát két alkalmazottja végzi, ugyanolyan precizitással dolgoznak, mint aktív időszakában Bánkfi László. Ez természetes is, hiszen mindketten tőle tanulták a szakmát. /• A k A
