Új Dunántúli Napló, 2001. április (12. évfolyam, 89-117. szám)
2001-04-10 / 98. szám
IH 2001. Április 10., kedd KULTÚRA -RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal Felveszi-e a kesztyűt az orgonagyár? ígért pénzből nehéz mesterség az ipartörténeti múzeum létrehozása Tv-jegyzet Csiszárt intelligencia Államalapításunk millenniuma előtt merült fel az ötlet és szándék Pécsett az önkormányzat és Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara részéről, hogy közösen létrehozzák a megye és a város ipartörténeti múzeumát. Kiállítanivaló bőven van, a pénzes ígéreteket azonban még nem sikerült „tetemre hívni". Jelenleg országosan is csak szétszórtan, különféle múzeumokban, illetve egy-egy ágazatot, szakmát felölelő gyűjteményekben lelhetők fel a gazdaság kultúrájának hazai emléktárgyai: hajdani eszközök, termékek, dokumentumok. A pécsi ipartörténeti múzeum tehát nemcsak helytörténeti, de egyben a témakörét tekintve minimum hazai különlegeség is lenne. Létrehozásának szándéka összhangban van azokkal a nemzetközi kulturális törekvésekkel és ajánlásokkal is, amelyek az utóbbi években erőteljesen szorgalmazzák, hogy a civilizációtörténet ipari, kereskedelmi emlékei is méltó megőrzést és bemutatást kapjanak. Az ötlet a pécsi, baranyai ipar jelentős hagyományokkal bíró reprezentánsainál is ígért támogatásra talált. Lassan azonban eltelik a millenniumi ünnepi év és a pécsi ipartörténeti múzeum ügyét mind vastagabb rétegben takarja a hallgatás.- A célunk változatlanul az, hogy az Angster-házban és manufaktúrában egy pécs-baranyai ipartörténeti múzeumot létesítsünk a megyei múzeumigazgatósággal és a kamarával együttműködve - válaszolta érdeklődésünkre dr. Újvári Jenő, Pécs alpolgármestere. - A Mária utcai épületet továbbra is erre a célra szánjuk. Az ügy valóban időben megcsúszott, a reméltnél jobban elhúzódik, ugyanis a legfőbb mozgatója, a kamara nagy változásokon ment keresztül. Apparátusának nem volt kapacitása még arra, hogy az átállással járó teendőkön túl egy múzeum megvalósításával is foglalkozzon. A feladat egyébként többrétű. Az egyik része a manufaktúra-épület átépítésének megtervezése. Itt lenne a ipartörténeti rész kiállítóhelye. Weiler Árpád építész a vázlattervet már elkészítette, a tervezés is előkészületben van. Idén 60 millió forintot kellene összeszedni az épület helyrehozására, és még továbbiakat a múzeumként való berendezésre. Úgy tűnik, hogy nagy cégek jelentős összegekkel járulnak hozzá. A kamarával most tervezzük, hogy azokat a vállalatokat, vállalkozókat, ahol jelentős ipartörténeti emlék van, újra felkeressük és kérjük az anyagi támogatásukat, emléktárgyaikat, dokumentumaikat, amelyekre korábban, a kamara státusának megváltozása előtt ígéretet tettek. A kiállítási anyag másik részét, a várostörténeti múzeumban lévő ipartörténeti emlékek adják, illetve a nagyon jelentősnek számító kesztyűgyári anyag, amely korábban Siklóson volt. Dr. Síkfői Tamás, a Pécs-Baranyai Iparés Kereskedelmi Kamara titkára megerősítette az általa képviselt szervezet tartósan heveny elfoglaltságát, majd a múzeumlétesítés könnyebbik oldalával kezdte a helyzetelemzést:- Kiállítási anyagban nincs gond, bőven van tárgyi és írásos dokumentum. Korábban több nagy vállalkozás kinyilvánította már támogatási hajlandóságát komoly, milliós sumákkal. Ezeket az ígéreteket most újra vissza kell igazoltatni. Az Angster-ház, illetve manufaktúra felújítása, kiállítás fogadására való átépítése azonban most már aligha kerül ki 50 millió forintból, ahogy azt eredetileg reméltük. A legelső feladat az átépítés megterveztetése, mert anélkül nincsenek pályázási esélyeink központi támogatásokra. Idén erről már le is csúsztunk. A tervezési, előkészületi munkához viszont, szerintem, nem lesz gond viszonylag hamar összegyűjteni 4,5-5 millió forintot. , Az előbbiek miatt nem meglepő, hogy az ipartörténeti múzeum avatásának idejére vonatkozó prognózisra senki nem vállalkozott. DUNAI IMRE SOKAN EGY CSAPATBAN. Amatőr művészek kiállításának adott helyet, a Sásdi Művelődési Központ és Könyvtár nagyterme. A tárlaton többek között a festészet, a fafaragás és a fotográfia szerelmesei mutatkozhattak be. fotó: müller andre* A Balett kollektív elismerése A város képviselő-testületének rövijl időn belül döntenie kell, milyen ajándékot ad a Pécsi Balett születésnapjára. Az alkalmas elismerést a PVSK kosaras hölgyeinek első sikere inspirálta. A Pécsi Balett létrejöttének 40. évfordulója méltó megünneplésére más gondolatok mellett Eck Imre-díj alapítása is felmerült, de végül szakmai megegyezés született arról, hogy leghelyesebb egy városi kitüntetés lenne. Erre a legalkalmasabb a Pro Commu- nitate emlékérem. Ismereteink szerint ilyen javaslatot tesz a közgyűlésnek a kulturális bizottság. A Pro Communitate emlékérmet 1992-ben éppen azért alapította Pécs Közgyűlése, mert az általa adományozható kitüntetésfélék közül hiányzott egy olyan, amely magánszemélyek közösségének is adható a „város és közössége rangját emelő, hímevét öregbítő egyszeri aktuális, vagy kiemelkedő folyamatos egyéni vagy kollektív teljesítmény, eredmény elismeréseként”. Ehhez a hiánypótló felismeréshez a PVSK-Dália női kosárlabda-csapat 1992-es első bajnoki címszerzése vezetett. Művészeti intézmények, együttesek közül megkapta már a Pécsi Nemzeti Színház a színház fennállásának 100. évfordulójára, a Pécsi Szimfonikus Zenekar sikeres munkásságáért, a Mecsek Táncegyüttes négy évtizedes tevékenységéért, és legutóbb a Szélkiáltó Együttes a 25 éves jubileumára. A balettegyüttes aligha vitathatóan megfelel a Pro Communitate emlékérem fentebb idézett adományozási feltételeinek. Bár a külön díj alapítása igen nagy valószínűséggel elmarad a Pécsi Balett évfordulója alkalmából, az együttest megteremtő Eck Imre emléke sajátos módon meg- örökíttetik. A Színház - az önkormányzat kulturális bizottságának anyagi támogatásával - emlékérmet is adományoz a Pécsi Balett 12 kiemelkedő alapító művészének. Ezt a plakettet Eck Imre portréjával Rétfalvy Sándor tervezte, és már folyik az öntésük. D. I. Azt nem lehet mondani, hogy szappanopera-rajongó lennék, néhány töredéket láttam csupán belőlük az elmúlt évek során. A vad angyalt sem ismerem, ennek ellenére az elmúlt fél éven belül kétszer is nálunk járt Natalia Oreiroval történő beszélgetést mindkét alkalommal végignéztem. A decemberi látogatása nyomán készült, közönség előtti stúdióbeszélgetést Csiszár Jenővel két hete, az áprilisi ittléte során készült kis interjút az elmúlt héten sugározta a TV2. Azt, hogy a mindössze 23 éves, umguayi pedagógusházaspár egyetlen gyermeke nem egy buta liba, akinek a szexuális ösztönein kívül nincs egyetlen más jó tulajdonsága sem, már az első néhány válasz során észre lehetett venni. A két beszélgetés folyamán egyértelművé vált, hogy Natalia Oreiro tudatában van annak, hogy élete nem egy átlagos 23 éves lányé, de ezt az életet ő választotta. Örül annak, mondta, hogy egyáltalán választhatott, mert nem mindenkinek adatik meg a választás lehetősége és az, hogy választásának megfelelően is éljen. S bár olykor tömegek veszik körül, élete legfontosabb élményeit mégis egyedül kell megélnie, egyedül születünk és végül egyedül halunk meg, hangsúlyozta, s ez alól nem kivétel sem az énekesnő, sem az író, sem a zöldséges. Az is kiderült, hogy titokban valamennyi bevételéből kórházaknak és segélyszervezeteknek utal ál pénzt, azért titokban, mert úgy gondolja, ha valaki szívből ad, nem szükséges a nevét hangsúlyoznia: az ajándékozás lényegéhez hozzátartozik az intimitás. Értelmes és érzékeny, a világra nyitott ember mutatkozott meg előttünk, akit nem változtatott meg hátrányára a világsiker, s aki nem érdemelte meg, hogy Csiszár Jenő ízetlen kérdésekkel gyötörje. Mindjárt az elején közölte vele, hogy véleménye szerint egy „céltudatos dög”, s miután Natalia megemlítette, hogy kedveli a cirkuszi mutatványokat is, csiszar- ponthu kijelentette: „az ujjamon tudom pörgetni a labdát, csak a farkammal nem tudok csapkodni”. S bár Natalia Oreiro egyértelműen jelezte: olyan emberek társaságát keresi, akik nem egy estét kívánnak csupán eltölteni vele, akik nem a rivaldafényben lévő Oreirát keresik, továbbá azt, hogy soha nem lép át olyan határt, amely ellenkezik az elveivel, Csiszárról mindez lepergett. „Kóbor numerának” nevezte, s megkérdezte, hogy egy szexmagazinban hajlandó lenne-e teljes egészében kitárulkozni, majd arra akarta rábeszélni, hogy csókolózzon vele. „Az én intelligencia-hányadosom egyszerűen korlátlan”, állította a műsorvezető, de a néző számára csupán az derült ki egyértelműen, hogy az inteüigencia- hányadosával valóban valami nincs rendben. Az már csak hab volt a tortán, hogy Lennon Imagine című számát következetesen In magine-ként emlegette. ______________esem László Megoldották a Gordiuszi Ötödször rendezték meg Pécsett a Gordiusz elnevezésű országos középiskolai matematikai versenyt határon túli résztvevőkkel. A verseny előzménye a tíz évvel ezelőtt elindult Zrínyi Ilona Országos Matematika Verseny volt, amely egy Amerikából származó újszerű mozzanatot tartalmazott, mondja Poronyi Gábor, a pécsi Árpád Fejedelem Gimnázium igazgatója. E szerint a feladatokat nem kell megoldani, hanem elég, ha ellenőrizik az általuk helyesnek tartott eredményt, amelyet öt lehetséges közül választhatnak ki. A módszer gyorsan népszerűvé vált a diákok körében, s a pécsi szervezők is ennek alapján bonyolítják most már ötödik alkalommal a középiskolások versenyét. Az első fordulóban közel tízezren vettek részt, közülük 170-en jutottak el Pécsre. Az ünnepélyes díjkiosztóra vasárnap került sor. Két pécsi diák is jó helyezést ért el: a tizedik évfolyam győztese Ruppert László, a Pécsi Janus Pannonius Gimnázium diákja, a tizenegyedik évfolyam versenyében pedig Péterfalvi Ferenc, ugyancsak a Janusból, a második lett. cs. L. Ha megváltozna a halálgyár, amiben élünk Pécsett, Goethe Faustjáról tartott egyetemi előadása után, a Drávára tervezett vízierőmű apropóján, a tiszai árvíz okait, a politika és az ökológia viszonyát érintve ember és természet megromlott kapcsolatáról és a fordulat lehetőségéről beszélgettünk Karnison Gáborral (képünkön).- A horvátok által tervezett drávai vízierőműről a tiszai árvíz jut eszembe. Mintha valamiféle baljós szinkroniátás, isteni pedagógia működne itt: így jártok, ha hozzányúltok egy folyóhoz.- Az Ökotáj című folyóiratban Bartos Tibor nemrég arról írt, hogy minden évben meglepődünk az árvíz érkezésén, a katasztrófát próbáljuk minden erőnkkel elhárítani, s Fest, ír hanem az úgynevezett fokokkal ide- oda terelgették a vizet, amikor jött az ár; és nem volt baj, együtt éltek az emberek a vízzel. (Akkor még persze nem voltak a Kárpátok erdei letarolva, és nem ilyen rohanva jött le a víz, mint most.) Ha pszichologi- kusan nézzük, akkor az elfojtás működött a Tisza szabályozásánál is: meg kell fegyelmezni a folyót, ne folydogáljon összevissza, hanem Karátson Gábor 1935-ben született Budapesten. Festő, író. A Pécsi Tudományegyetemen és az Eötvös Loránd Tudomány- egyetemen tanít. 1968 óta számos egyéni kiállítása volt. Budapesten él. Főbb munkái: Miért fest az ember? 1970.; Hármaskép 1975.; Ulrik úr keleti utazása, avagy a zsidó menyasszony 1992.; Világvége után 1993.; Az együgyű Isten 1997.; Tao te king (fordítás és kommentár) 1990., 1997. A közeljövőben jelenik meg Ji king-fordítása. miután elhárítottuk, jön az aszály. Bartos Andrásfalvy Bertalannak a fokokról, a régi magyar vízvezetésről szóló könyvére alapoz. Régen nem szabályozva voltak a folyók, egy csatorna legyen. Ezt meg lehet csinálni, de belepusztulunk.- Mintha a mindenkori politikai vezetés csak valamiféle tüneti kezelést alkalmazna.- Bántja őket, hogy még mindig létezik ez a probléma, s a környezetvédőkre is haragszanak, mert emlékeztetik őket a kérdésre magára. Amikor meg már muszáj tenni valamit, mert kiderül, hogy nem költői sirámokról van szó, hanem igazi katasztrófáról, akkor minél gyorsabban túl akarnak lenni rajta.- A környező országokkal nem tudunk jól együttműködni, pedig egyedül nehéz lesz eredményt elérni.- Nyilvánvaló, hogy a Kárpátmedence egyetlen ország. Bármit ki lehetett volna találni annak idején, föderációt svájci mintára mondjuk, de az, ami itt sokak közös akaratából lett, egy rossz teória következménye (többek között). Mi, magyarok jártunk a legrosszabbul, itt vagyunk a teknő alján és minden jön le ránk. Lehet, hogy akkor is lett volna a Kárpátokban tarvágás, ha egyetlen ország marad itt, de a szomszédainknak úgy sajnos könnyebb, hogy szinte mindennek a levét mi isszuk meg. Azt a soknemzetiségű országot, ahol a népek ráadásul keresztül kasul házasodtak egymással, fenn kellett volna valahogy tartani. A tiszai cián is rögtön politikai kérdéssé vált. A környezetvédő mozgalmaknak ezért a határok felett meg kéne találniuk egymást, hiszen a természet nem ismer határokat. Az országok politikai rendszerei elkülönülhetnek, de a természeti valóság egy másik, egy hatalmasabb, nyitottabb rendszer, amelynek meg kellene kapnia a maga valódi képviseletét a politikumon belül.- Van valami intuíciója az elkövetkezőkről, lát valami rést, amerre menekülhetünk?- Jelen pillanatban sem az államok, sem a világgazdasági érdek- csoportok nem képesek mély változásra, úgyhogy nekünk kell felébrednünk, embereknek.- Egyelőre annyi látszik - az állatvészekre, árvizekre, más természeti katasztrófákra és persze a folyton fellobbanó háborúkra tekintve -, hogy megyünk a lejtőn lefelé, s a végén majd lesz valami, amiről a többség nem nagyon akar tudni.- Az értelmiségnek nagy szerepe lehetne a helyi problémák megvizsgálásában, és a hozzájuk kapcsolódó megoldási javaslatok kidolgozásában. Ezt nem lehet felülről levezényelni, nem lehet rákényszeríteni még a jót sem senkire. Viszont késésben vagyunk, a romboló folyamatok pedig gyorsak. Nem nagyon bízom abban, hogy a kormányok végre rájönnek, mit kellene tenniük. Nem vagyok pesszimista mégsem. Az élet nem mindig racionális, és betekeredhet a katasztrófák következtében várhatóan összeomló ilyen-olyan szisztémák közé valami egészen más.- Milyen forrásból táplálkozhatna egy ilyen fordulat?- Az eseményekben fordulat akkor következhetne be, ha ez az egészen más sok emberben megjelenne. Ezt akadályozza viszont az a megmerevített tu- datállapot, amelyben felnevelnek mindenkit. A természetet ellenségnek tekintjük. Az emberek valamikor nem úgy gondolták, hogy a természettel, mint halott, idegen anyaggal bármit meg lehet tenni. Védtelenek vagyunk, mert a természetet arra kényszerítjük, hogy védtelen legyen velünk szemben. Felfordul a gyomrom attól, hogy dögliszttel etetik a teheneket: égbekiáltó gaztett. Az állatokkal saját fajtársaikat zabáltatják meg: ez a bűnösség végső pontja, és valami ezért megbünteti az embert. Kémiailag vizsgálgatják, miért lett baj belőle, és nem akarják elismerni, hogy van valamiféle morális aspektusa az egésznek. Sok embernek lángoló szavakkal kéne ezt elmondania. Bekövetkezhet a robbanás, amikor sokan kimondják egyszerre, hogy nem akarnak tovább így élni. Én láttam ilyet 1956-ban. Akkor sem lehetett arra számítani, hogy Budapest fellázad, hirtelen azonban bekövetkezett a metamorfózis. Lehet, hogy a benső fordulat ragályos, ha végignézünk a történelmen, sok minden alátámasztja ezt. A kereszténység például úgy kezdődött, hogy néhány szegény ember beszélgetett, a helyzetük teljesen reménytelen volt, üldözték, kivégezték őket. Viszont az a régi világ egyszerűen nem volt már élhető, és bekövetkezett az átalakulás, igaz, sajnos nem elég mélyen. Nekünk most nagyon jól jönne, ha legalább ilyen mélységben megváltozna az a halálgyár, amiben élünk. Halotti hangulat van, de nincs rá mentség, mert az emberek a saját rövid távú érdekeiket ugyanakkor nagyon hatékonyan tudják képviselni. Korábban mély szeretet fűzött minket a földekhez, a patakpartokhoz. Nem értem, hogy ez miért szűnt meg, bennem nem szűnt meg. Lehet, hogy bizonyos dolgokra meg kéne tanítani a gyerekeket, másokra meg nem. Ha egy városban volna mondjuk száz ember, akik együtt lépnének fel, s ha ezek időnként elérnének valamit, akkor egyre többen ismernék fel, hogy nem mindig alakulnak rosszul a dolgok. NIMMERFROH FERENC N i l
