Új Dunántúli Napló, 2001. március (12. évfolyam, 59-88. szám)

2001-03-25 / 82. szám

2001. március 25. ★ SZTÁROK ★ 13 Hofi már sok mindent nem ért „..sok, sok éve, az Óperencián, meg mit tudom én min, a választásokon is túl, volt egy csaj, úgy hívták, hogy Sehere Sezádé. Nem. Valami ilyen. Na, az arra tette az agyát, hogy ezeregy éjszaka elmondott valamit. Na, innen az ünnep. Ma este van az 1400. előadás”- kezdte Hofi Géza Az élelem bére műsorát még tavaly május 28-án. Most hamarosan az 1500. előadás követke­zik, s a lemez is bearanyozódott. Karácsonyi kiadása után gyor­san arany, majd platina lett Az élelem bére lemez. Az arany- és platinalemezeket a héten adta át a Hungaroton ve­zérkara Hofi Gézának és állan­dó társainak, Malek Miklós­nak és Szenes Ivánnak.- Egy ami számít, az a néző - szögezi le Hofi Géza. - Min­den színház a pénztárnál kez­dődik. A lemezfelvételes elő­adáson is elmondtam, hogy tulajdonképpen nekem kéne tapsolnom, mert ugye a mai hülye világban az van, hogy ez nem jött volna létre, ha a szponzor, a bugyigyár, meg a kotongyár nem jánil hozzá. Hát ez teljesen másképp van. Ha a „Te, drága sziveim” kö­zönség nem ülne be a Madách Kamarába ezerötszázszor, mehetnék én a francba... Ettől egyelőre nem kell tartanom, június közepéig minden jegy elkelt. Nem biztos, hogy amit sokan megvesznek az rossz... A munkamódszerei persze változtak az idők során. Régen hetekig megélt egy poénból, most nem győzi kapkodni a fejét. Lehet, hogy amit reggel látott, hallott, s fejében meg­született a fricska, az estére már nem érvényes.- Nyolc távirányító is van a kezemben, úgy lövöldözöm körbe a csatornákat. Mondják, hogy sok van. Technikailag. Teljes a hígulás. Az a jó, hogy a szomszédaink nem tudnak magyarul... Mert a magyar műsorvezetők, riporterek sem. A nyálpörgetős vagy pö- sze-mösze beszédhordozásról már nem is szólva. Azért egyik kedvenc téma a tévé. Ha a színpadon vagyok, együtt fő­zünk a közönséggel. Csak az a baj, hogy van, akinek nincsen ízlelő a szájában. Annak magyarázd el, hogy milyen a só. Az még a jobbik eset, hogy egyik este így, a másikon más­képpen veszik az adást. Ami pedig a témákat illeti, a ma­gyar foci is ugrott. Ilyen már nincs. Nézem a meccset, és megmagyarázzák, hogy amit látok, az jó. Lehet, hogy tizenhétszer műtötték a jobb szememet, s meg is va­kulok rá, de a bal szemem azért még jó, s állítólag a fe­jemmel sincs baj... Igaz, hogy sok mindent már nem értek. Például azt, hogy egy tévémű­sorban már mindenkit sztár­vendégnek kiáltanak ki. Lát­tam olyan műsort, hogy a résztvevők közül csak a csim­pánz tudta a szerepét. A sztár­vendégekről annyit, hogy eze­ket régen, az én időmben jó nevű útiköltségnek hívták, aki még le is nyeli. Ezt a címet. Arról, hogy őt viszont so­kan hiányolják a képernyőről, megint csak sommás a vé­leménye.- Nem a pénz miatt, de volt, hogy nem tudták fel­venni a poént. Most ismétel­jem meg? Ez olyan, mintha futballistának azt monda­nák, hogy Albert, de szép volt, rúgd be újra... Marad a Madách Kamara. Mikor Ádám Ottóval ezt elkezdtük, azt mondta, ha te vállalod a Madáchot, a Madách is vállal téged, itt írd alá! Ennek ti­zennyolcadik éve. Turnékat módjával, de vállal, legutóbb kedvenc vá­rosában, Dunaújvárosban lé­pett fel, de előtte úgy dobta vissza Győr város meghívá­sát, mint az Aranyzsiráfot. Harminc évvel ezelőtti sére­lem munkál benne, amikor az akkori tanácselnök a fel­lépése előtt cenzúrázta.- Ne mondják, hogy azok az emberek már nincsenek. Akik tönkre akartak tenni egy pályakezdőt, bevonatni a mű­ködési engedélyét. Hogy ezzel a győrieket büntetem? Na, ez demagóg szöveg! Szöveg helyett pedig válto­zatlanul szeret énekelni. Új CD-je sok zenével készül.- Az Egy kiöregedett va­dászkutya múltkori előadása után lehalkul a zenei alap, s hallom a sorozatpattogást a nézőtérről. A retikülök gomb­jai, csatjai. Ez engem is majd­nem megkönnyeztetett. Hogy meddig lehet mind­ezt csinálni?- Volt egy orvosom, aki azt mondta, Gézukám, csak egészség legyen! Meg beteg... (Sipka) Hofi Géza Született Budapest, 1936 július 2. Színészpálya: Kőbányai Téglagyár Színjátszó Csoportja, 1960 Csokonai Színház, Debrecen, 1963-tól ORI-engedéllyel járja az országot paródiáival, 1969-1982 Mikroszkóp Színpad, 1983- Madách Kamara Színház Kitüntetésele Jászai-díj, érdemes művész, kiváló művész lesen Előadás az árvízkárosultakért A nyíregyházi Musical Színház nagy siker­rel játszott Békéscsabán a Dr. Jekyll és Mr. Hyde című darabot, s a színészek úgy dön­töttek: az eredetileg tervezett 25 előadáson kívül tartanak egy ráadást is, melynek bevé­telét az árvízkárosultak megsegítésére for­dítják. A közönség csak drága jegyeket vehetett, s így összejött 310 ezer forint. Ezt az összeget végül is nem osztják szét, ha­nem annak a károsultnak adják, aki a leg­inkább rászorul. Maszkmester Hollywoodból A Kecskeméti Katona József Színházban teg­nap este mutatták be A szörny és a szép című tragikomédiát. A teátrumok nemzetközi vilá­gában népszerű szerzőnek, Pozsgai Zsoltnak ez volt a harmincadik színházi bemutatója, a maszkmester pedig nem más, mint a Holly­woodban dolgozó Csisztu' Péter, aki az ösz- szes Terminátor-film maszkmestere is. Fesztiválzáró négy pedálra A Budapesti Tavaszi Fesztivál különleges eseménye a III. Fazioli Fesztivál. A rendez­vényt Kárászy Szilvia zongoraművész hívta életre. A zárókoncertet ma este fél nyolckor a fesztiválalapító művésznő adja az Akadé­mia dísztermében. „Maga a monstrum instrumentum kalandos úton Hollandiából érkezett - mondja. - Rekordméretű, három méter hosszú és négypedálos. Csodákat le­het vele művelni, így egy kicsit félek is tőle.” Egyenruhás kabaré Az éveken át fergeteges sikerrel játszott Zsarukabaré után A közös bűn címmel újabb „egyenruhás” kabaréra készül a Mik­roszkóp Színpad. A rendőrök mellett új „szereplők” lesznek a vám- és pénzügy­őrök, a határőrök, sőt a bűnözők is. Támo­gatói között az Országos Bűnmegelőzési Tanács is szerepel. Bemutató: 2001. már­cius 30-án. Márta visszatérne Brunner Márta két éve - amióta véget ért a Mindent vagy semmit című vetélkedő - nemigen látható a televí­zióban. Ám ő ezt saját bevallása szerint nem bánja, mi­vel elsősorban színésznőnek vallja magát.- Tragikának vagy komikának tartja magát?- Tragikának! Mindenképpen.- Ebben az esetben nem furcsa, hogy a Playboyban meztelenül fotóztatja magát?- Hát igen, ezen én is sokat vajúdtam. De úgy gondo­lom, a kettő nem zárja ki egymást. Ettől én még lehetek jó és hiteles Elektra a színpadon. S talán nem szerény­telenség, de ezeket a fotókat kimondottan jól fogadta a közönség. Végül is örülök, hogy elvállaltam.- Nem rossz érzés, hogy ezekkel a képekkel került ismét reflektorfénybe?- Nem, mivel tudomásul veszem, hogy Magyarorszá­gon hamar elfelejtik az embert, ha lekerül a képernyő­ről. Ezenkívül én a székesfehérvári Vörösmarty Színház­nak vagyok a tagja, s így nem élek reflektorfényben.- Nem vágyik vissza a képernyőre?- Amikor véget ért a műsor, kaptam ajánlatokat, de csak azért nem akartam semmit elvállalni, hogy min­denáron televíziózhassak. Azóta eltelt két év, s nem vagyok egy kilincselős típus. LINDA, A SZÁZADOS Veszprémi Linda, alias Görbe Nóra ismét színre, il­letve képernyőre lép. Ugyan még a tévé nem fizetetett, de valószínűleg szeptem­berben már műsorra tűzik az új sorozatot.-Mindig akkor cserélő­dött a „királyi" tévénél a vezetőség, amikor a folyta­tás szóba került - ecseteli Görbe Nóra. - Múlt őszön aztán felgyorsultak az ese­mények. Két hónap alatt felvettük az öt új részt. A hosszú idő után külföldről hazatérő Linda most is so­kat meditál, vegetáriánus, és olyan filozófiai iskolából érkezik, amit tükröz is az öt rész. Ugyan szolgálati éve­im alapján már előbbre ké­ne lennem rangban, de még csak százados va­gyok. A takewandóról át­tértem az aikidóra, ami már harcművészet. Egy is- ’ merős edző, az ötdanos Michel Gollo személyében - civilben Malév-pilóta - ki­váló mesterre akadtam, aki szerepel is. A régiek közül apu, Bodrogi Gyula autodi­dakta természetgyógyász lett, s Tomi, Szerednyei Bé­la is megmaradt. Fridi mozija könyvben is- Ha hiszik, ha nem, mindenki annyit mondott el magáról, amennyit akart, s még ha többet is tudtam az illetőről, s a dolgokról, mint elhangzott, nem fesze­gettem - fejtegette Friderikusz Sándor Az én mozim pénteki könyvbemutató­ján. - Ahogy öregszem, úgy tartom egy­re inkább tiszteletben alanyaimban az embert Ezek a kis filmek ugyanis nem oknyomozó riportok. Azzal úgyis tele van a szakma. Mármint hogy elkezdik a témát, de nem jutnak a végére... A megrázó vagy éppen szívmelenge­tő történetek után Friderikusz nem ma­rad adós a Mi történt azóta? prológu­sokkal, a filmek utáni sok évet átölelő és nyomonkövető helyzetjelentésekkel.- Amikor Az én mozimba kezdtem, mondták rám, persze, megszedte már annyira magát, hogy szépet csináljon, igényeset, komolyat- idézi Sándorunk. - Nem a „van már elég pénze" miatt vág­tam bele, hanem azért, mert ha elkezdek valamit unni, akkor átnyergelek egy má­sik műfajra. Mindenesetre messzire ke­rültem a heréjével teherautót húzó ven­déget hívó Friditől. Egyébként most, ami­kor látok egy csomó szórakoztató mű­sort, viszket a tenyerem, hogy rákontráz­zak, s egy új típusú show-val álljak elő. Ennek jövőre jöhet el az ideje. Mindenesetre Az én mozim folyta­tódik. Kivált, hogy kiderült, nem veszett el a filmszerűség, s irodalomként is megállja a helyét.- Meglepődtem magam is, hogyan él a film lapokon, mint ahogyan azon is, hogy a kiadó csendesen erőszakos igazgatója mit hozott ki belőlem rá­adásmozinak. A kérés az volt, hogy te­gyek közzé egy fejezetet magamról. Az életemről nem akartam írni, viszont ami az elmúlt évek meghatározó ténye­zője benne, az édesanyám halála. így lett az utolsó fejezet személyes, mint Anyám mozija. (síp-)- Legutóbbi három francia filmjével nem aratott túl nagy sikert. Azután New Yorkba ment, hogy a Broadway színházban játsszon. Menekült? B.: - Örültem, hogy elme­hetek. Jól akartam magam érezni. Ha az ember kreatív munkát végez, szüksége van a pozitív reakciókra. Kissé tanácstalan vagyok abban a tekintetben, hogy otthon Franciaországban mit akar látni a közönség, mik az elvárásai.- Azt mondja, hogy fil­met forgatni mindig koc­kázattal jár. A biztos élet­hez a színészet sem a meg­felelő terület. Mi volt a leg­újabb filmjében, a Csoko­ládéban a kockázat? B.: - Egy komoly témát olyan könnyedén elmesélni, amennyire csak lehet. Ez már önmagában elegendő kockázatot jelent.- Nemrégen azzal kelt Michael Haneke védelmé­re, akivel a Kód: ismeretlen című filmet készítették, hogy ő az egyik utolsó bá­tor filmrendező. A legtöb­ben cukros mázzal borít­ják be a keserű valóságot, hogy a néző jól érezze ma­gát. Nem ugyanez történik a Csokoládé című filmben? B.: - De igen. Éppen ezért Juliette Binoche is esélyes az Oscar-díjra a Csokolá­dé című film főszerepéért. Igaz, olyan vetélytársai vannak, mint Julia Roberts és Ellen Burstyn. A csoda­szép francia színésznő egyébként most New Yorkban él, s ha nem forgat, a Broadwayn is fellép. CSOKINŐNEK? ^Osca^dí^es^^ Traffic Gladiátor Erin Brockovich Tigris és Sárkány Csokoládé 4,0% kedvelem Hanekét, mert nem akarja manipulálni a közönséget. Csodálom őt, de ha csak az ő filmjeihez hasonlókat forgatnék, nem lenne munkám.- Állítólag ön nem hajlandó többé meztelen jeleneteket forgatni. B.: - André könnyen beszél, ő még sosem állt meztelenül a kamera előtt. Egyébként nincs semmi kifogásom a meztelen je­lentek ellen, ha a történet­hez tartoznak, és nem pusztán a nézőszám növe­lését szolgálják.- Godard, aki az első filmszerepet ajánlotta önnek, most volt 70 éves. Jelent ő még valamit? B.: - Természetesen. So­kat jelentett annak idején a mozi fejlődésében. Én ma­gam is nála tanultam meg, hogy a rendező nem foglal­kozik folyamatosan a szí­nészekkel, nem segíti okéi feltétlenül, hanem legin­kább saját, meglehetősen sajátos életét éli. 4 T l i X

Next

/
Thumbnails
Contents