Új Dunántúli Napló, 2001. február (12. évfolyam, 31-58. szám)
2001-02-11 / 41. szám
4 * RIPORT ★ 2001. február 11. Özvegyi vallomás 1993-ban a jogászbálon megismertem Imit. Ő akkor ott zongorázott és énekelt. Már akkor is mindenkit megfogott gyönyörű hangjával. Mondhatnám: szerelem első látásra. Miközben megbabonázva hallgattam dalait, pillantásunk találkozott, és ez elég volt ahhoz, hogy az egyik szünetben udvariasan megszólítson. Én magam konzervatív lévén megnyerő volt, hogy nem tegezett le, rendkívül előzékeny volt. Megkérdezte, hol tud elérni telefonon, mire én azt válaszoltam, hogy ha az élet úgy akarja, akkor fogunk találkozni, de telefonszámot nem adok. De ő odaad- É ja a telefonszámát - mondta -, amit én megköszönve visszautasítottam, hiszen még alig voltam túl egy csalódáson. Aztán pár nap múlva „véletlenül” találkoztunk a Deák Ferenc utcában. Éppen a munkahelyemről jöttem ki, és ő ott állt velem szemben a járdán. Mint kiderült, várt rám. Nem tudtunk sokat beszélgetni, mert én a kislányomért, Anitáért mentem az óvodába. El akart kísérni, de én nem tartottam szerencsés ötletnek. Megértette, és telefonszámot váltottunk. Este megcsörrent a telefonom: ő hívott. Sokáig beszélgettünk, így elmondta, hogy a saját házassága is megromlott, és van egy kétéves kisfia, Krisztián. Ezután minden nap beszéltünk, de csak telefonon, mivel állandó időhiányban szenvedtem, hiszen a két gyermekem és a munkám sok időt igényelt. Egy hét múlva találkoztunk személyesen, és egy óriási, igaz szerelem bontakozott ki. Szerelmünket mindkettőnk szülei ellenezték. Utólag persze már megértem az aggódásukat, hiszen mindkettőnknek volt már családja. Az én szüleim előítéletét is megértem, hiszen egy zenész az ő szemükben nem volt megbízható társ. Szerettük egymást, így minden akadályt le tudtunk győzni. Nem járt énektanárhoz, naponta zongorázott és énekelt. Hangját csak mézzel és tojássárgájával tartotta karban, no meg a napi két doboz cigarettával. Sokszor aggódtam is emiatt. A manduláira viszont nagyon kellett vigyáznia, mert rettentő nagyok voltak, és könnyen begyulladtak. Ezért aztán fagylaltot vagy hideget sohasem fogyasztott. Jégkrémet vettem neki, csak akkor ette meg, ha már egészen elolvadt. Háziorvosunk is csodálkozott, elmondása szerint ritka az ilyen nagy mandula, Nem vállalta az eltávolításukat. Sajnos ezt a gyerekek is megörökölték. A férjem egyre többet turnézott, egyre több és nagyobb lett a siker, jöttek a lemezek. Rajongótábora egyre nagyobb lett, egyre kevesebb ideje maradt ránk. Nagyon vártuk második közös gyermekünket, aki 1995- ben született, Adrián Márk. Teljes volt az öröm, a boldogság. Nagy szerelem volt a miénk. Ha azt mondanám, hogy soha nem volt köztünk veszekedés, akkor hazudnék, de mindig kitartottunk egymás mellett. Volt olyan is, hogy egy évre elköltözött, de én visszavártam. Ez persze igazából a mi magánügyünk, megbocsátottam neki, kár hánytorgatni a múltat. A tragédia és a temetés között eltelt 18 nap alatt sok-sok tennivalóm volt. Sokat segítettek a barátaim. Bár az RTL Klub és Magneoton saját halottjuknak tekintették a férjemet, és a temetéssel kapcsolatos ügyek intézését nagyrészt magukra vállalták, nekem is akadt tennivalóm bőven. A fájdalomtól sokszor úgy éreztem, hogy nem bírom tovább. Adrián még nem tudta, mi történt. Bár egykét elkapott szó, a testvérei bánata valami nagy bajt sejtettek vele. Két bátyja az emlékműsorokat látva keserves sírásra fakadt, nem találták helyüket a lakásban. Elmentek a barátaikhoz, csakhogy ne kelljen itthon lenniük. Ilyenkor a kicsit is többször elvitték, ezzel is segítem akartak nekem. Prodán Gábor először felajánlotta a templomban lévő ravatalt, mivel férjem két koncert bevételével segítette a templom építtetését. Meghatottan fogadtam el, és beleegyeztem abba, hogy a ravatal 19- én du. 2-kor legyen felállítva, s emlékkönyvet csináltasson. A bevételt szintén felajánlottam a templomnak. A temetés előtti napokban egy megbeszélésre hívtak, ahol Prodán Gábor közölte velem, nem engedi, hogy a ravatal a templomban leZámbó Edit: „Ha azt mondanám, hogy soha nem volt köztünk veszekedés, akkor hazudnék, de mindig kitartottunk egymás mellett.” meg Prodán Gábor. Megértem, hogy a kivitelezést nem tudta elképzelni ennek a kis templomnak a lelkésze. Végül is a szakemberek fegyelmezetten vezényelték le Hangját csak mézzel és tojás- sárgájával tartotta karban, no meg két doboz cigarettával. gyen. Felajánlotta a templomkertet, ahol egy sátorban helyezték volna el a koporsót. Féltette a templomot a tömegtől. A megdöbbenéstől szólni sem tudtam. Pár perc múlva a döbbenetét fájdalmas düh váltotta fel. Sértettségemnek erélyesen hangot adtam, közöltem, hogy nem fogadom el, inkább a temető ravatalozóját választom. Végül még aznap este úgy fordult, hogy mégis az első, a templomi ravatalozás maradt. Mint később kiderült, a média találgatásai miatt ijedt a rajongók kegyeletének lerovását. Elérkezett az egyik legfájdalmasabb pillanat. Adrián 18-án megkérdezte:- Anyuci! Nem hiányzik Apuci?- De nagyon hiányzik - mondtam.- Ugye meghalt? - kérdezte.- Igen - válaszoltam.- Es most hol van? Összeszorult torokkal mondtam:- Apuci már az égben van az angyalkáknál.- Az angyalkáknál? Akkor jó! Látszólag megnyugodott. Pénteken többször voltam a templomban délelőtt is és délután is. Azután a barátaimmal és a gyerekekkel késő este újra elmentünk. Adrián is kérte, hogy jöhessen, így elvittük. Beültünk a padokba és néma félelemmel figyeltük a kicsi reagálását. Tiszta ártatlan leikével megérezte a veszteséget, kicsi kezeit imára kulcsolta, és mereven nézte a koporsót. A szívem majd megszakadt. Kérte, menjünk oda a koporsóhoz, el szeretne búcsúzni. Odamentünk, egyik kezében Apuci fényképével ráborult a koporsóra és keservesen sírt, majd a fényképet puszilgatta. Közben látta, hogy az emberek leteszik virágaikat és megkérdezte, hogy mi miért nem hoztunk. Megmutattam a nagy fehér csokrot, amin az ő neve állt. Ez megnyugtatta. Jimmy a fő művem A király címmel a Hungalibri Kiadó gondozásában könyv készül Jimmyről. A kiadó engedélyével közöljük az alábbi visszaemlékezéseket. „Csak turnézik valahol...” Kezdetben Zámbó Jimmyt legfeljebb egy jó torkú vendéglátósnak tartották, mégis akadt egy menedzser, aki meg nézte őt „munka” kézben, majd elviselve a kollégák gúnyolódó nevetéseit, kitartott mellette. így lett Joós István 1990-ben Jimmy producere, menedzsere.- Ha hinni lehet a pletykáknak, már a megismerkedésük is megért egy misét...- Első feleségemmel, Zoltán Erikával már válófélben voltunk, amikor Erika megkért, hogy találkozzam az egyik kollégájával. Jimmy volt ez a kolléga, aki felfigyelt feleségem sikereire, és megkérte őt, hogy hozza velem össze, mert ő is sztár szeretne lenni Magyarországon. 1990-et írtunk, amikor lementem a Casanovába, hogy ígéretemhez híven egyszer meghallgassam, mit is tud valójában Jimmy. A vendégkör kicsit megijesztett. Persze akkoriban egy ilyen mulatóban valódi produkcióval lehetett csak sikeres valaki. Mindenesetre hajnali fél egy körül, amikor Jimmy lépett a zongorához, a közönség egy pillanat alatt elcsendesedett, és rajongva figyelte a fiatal zongorista-énekes produkcióját.- Még azon a hajnalon aláírták a szerződést?- Hát nem egészen, még két- szer-háromszor megnéztem Jimmyt, de be kell vallanom, már az első előadásával meggyőzött. Megbeszéltük, hogy segítek neki, és a már elkészített demofelvé- teleket felnyalábolva meg sem álltunk egy komoly stúdióig. Kaszás Péter pesterzsébeti stúdiójában rövidesen elkészült Jimmy első CD-je, a Csak egy vallomás, amelyen Péteren kívül rengeteget segített Novai Gábor is. Ezt a hanghordozót azonban nem a Magneoton, hanem akkori társcége, a Magneton adta ki. Egy biztos, a munka alatt rájöttem, hogy ennek a fiúnak mindenképpen szerepelnie kell az éppen felvétel alatt lévő Filmslágerek magyarul című albumon is. Onnantól kezdve pedig teljesen összekötöttük az életünket, hiszen több mint ü'z éven át én irányítottam Jimmy reklámjait, szlogenjeit, klipjeit és fotózásait.- A szakmában hogyan fogadták az ifjú titánt?- Eleinte mindenki azt mondta, hogy mit akarsz ezzel az énekessel, hangja ugyan van, de a külleme miatt lehetetlen lesz eladni. Amikor Jimmy a Fészekbén játszott, fogadást ajánlottam Rózsa Istvánnak, a Rózsa Records vezetőjének, hogy Jimmyből rövidesen Magyarország ünnepelt sztárja válik. Az asztalnál ülők nevettek a kijelentésemen. Istvánnal egy láda francia pezsgőben fogadtunk, amelyet igaz, legalább egy év késéssel, de megküldött nekem. Ő is elismerte, hogy a jó hangú vendéglátósnak tartott Jimmy az ország legnagyobb popsztárja lett.- Milyen volt Jimmy azután, hogy sztár lett?- Akárhová mentünk szórakozni, ha volt zongora, Jimmy odakönyörögte magát a hangszer mellé, és néhány nótát eljátszva megmutatta a közönségnek, hogy ő bizony nem akárki. A kilencvenes évek második felétől kezdve aztán leszokott erről. Emlékszem, amikor kint voltunk Görögországban a Jimmy's Roussos című lemez klipjeit forgatni, az ötcsillagos szállodában is megkérte a bárzongoristát, engedje egy kicsit zenélni. Amikor odaült a zongorához és elkezdte egymás után énekelni Roussos dalait, a közönség majd szétszedte a bárt.- Jimmy saját kiadó alakítását tervezte, az önök kapcsolata hogyan alakult volna?- Életem egyik legkegyetlenebb döntése lett volna. Am reménykedtünk Pásztor Lászlóval, hogy Jimmy elfogadja az általunk készített szerződést. Ha mégsem, a mi munkakapcsolatunknak is vége szakadt volna.- Hogyan értesült a tragédiáról?- Negyed hét lehetett, amikor felhívott az a mester, aki Jimmy arany- és platinalemezeit készítette, és csak annyit mondott a telefonba: ,Jimmy főbe lőtte magát.” Azonnal felébredtem, de nem hittem el, amit hallottam. Akkor kezdtem el felfogni, amikor a rádióban is bemondták a tragédia hírét. Tíz év közös munkája elveszett, nem könnyű ezt feldolgozni. Ráadásul, nekem Jimmy volt a fő művem menedzserként. Manapság a kiadóhoz való hűség olyan, mint a fehér holló. Zámbó Jimmy mégis egy évtizede kitartott egykori választottja, a Magneoton és annak vezetője, Pásztor László mellett.- Éppen idén lett volna tíz éve, hogy egymás tenyerébe csaptak Jimmyvel.- A tragédia óta szinte alig múlik el óra, hogy ne jutna eszembe az elmúlt tíz esztendő számtalan együtt eltöltött perce. 1991-ben kötöttünk szerződést egymással, és azóta, noha ebben a szakmában tényleg nem jellemző a hűség, jóban-rosszban kitartottunk egymás mellett. Igazi zenészbarátság alakult ki köztünk, hiszen az első albumait nemcsak kiadtuk, hanem én magam zenészként, zeneszerzőként és zenei rendezőként is részt vállaltam bennük. A közös munkával eltelt napok alatt 1991-ben a Filmslágerek magyarul című hanghordozó anyagát készítettük, bejött a stúdióba, és szinte azonnal hiba nélkül felénekelte a Ghost című film betétdalát, a Unchained Melodyt, azaz a Nagy út vár rámot. Ahogy ezt hallgattuk, rájöttem, hogy ez az ember úgy énekel, ahogy akar. A felvétel olyan fantasztikusan sikerült, hogy elhatároztuk, Jimmy kell nekünk.- Milyen volt Jimmy mint munkatárs?- Van egy . mondás: a .:SÍMÉ s ze gé a profi előlegre vár. Noha Jimmy teljesen profi volt, neki mindig ihletre volt szüksége a jó munkához. Az egyik legnagyobb sikert arató albuma, a Jimmy’s Roussos felvételeinek kezdetén két szám szövegét mással írattam meg. Amikor Jimmy a kezébe vette a szövegeket, félrehúzott és közölte velem: „Lacikám, ez nem én vagyok!” Elvonult a világtól egy hétre, majd amikor ugyanolyan váratlanul előkerült, már kész volt az egész album szövege.- Érezni a hangján, még mindig nem hiszi el, hogy Jimmy nincs többé.- Akkor, január másodikán reggel sem tudtam elhinni, amikor egy ismerősöm felhívott a hírrel, de még most is leginkább az van bennem, hogy nem ment el, csak turnézik valahol. A hírt hallván egyébként egy percig sem hittem, hogy öngyilkos lett, hiszen pár nappal előtte még a terveiről, terveinkről beszélgettünk, és úgy nyilatkozott, hogy a saját kiadóját is azért akarja létrehozni, mert még na- y o b b anyagi biztonságban akarja tudni a családját. Én végig bíztam abban, hogy aláírja majd az újabb hároméves szerződést, amelyet szinte kizárólag az ő igényei szerint állítottam össze. Biztos, hogy belátta volna, hogy a lemezkiadás nemcsak éneklésből és pénzszámolásból áll, hiszen a promóció, a marketing és a szállítások felügyelete külön-külön is egy teljes embert igényel. Persze azon a januári reggelen nem ezek a dolgok jártak a fejemben. Amikor nem sokkal tíz óra előtt felhívott Kozsó, és elfúló hangon csak annyit tudott mondani, hogy kész, vége, Jimmy halott, rádöbbentem én is a szomorú és megváltoztathatatlan valóságra. Bár sokszor próbáltam, de csak dél körül tudtam beszélni Edittel, akinek az első, részvétet nyilvánító mondatok után azonnal felajánlottam a segítségemet.- Állítólag többen nem kaptak VIP-belépőt a temetésre és az azt megelőző búcsúztatásra.- Bárki megkereshetett volna telefonon, hogy legyek a segítségére, mert el szeretné kísérni Jimmyt az utolsó útjára. Aki pedig jelezte részvételi szándékát, annak biztosítottunk a VIP- belépőkből. Egyébként pedig azt mindenkinek illett volna tudomásul venni, hogy ez nem esküvő, nem küldözgettünk meghívókat. Az nem igaz, hogy a testőrök egy- egy neves művészt nem engedtek volna be a kordonon belülre. Erre jó példa Bálint Antónia esete, aki mindenféle belépő és előzetes telefon nélkül jött el a temetésre, de felismerte a testőr, és ermészetesen beengedte őt a templomi szertartásra. i
