Új Dunántúli Napló, 2000. december (11. évfolyam, 329-357. szám)

2000-12-17 / 345. szám

4 ★ RIPORT ★ 2000. december 17. SZUPERPRODUKCIÓK HELYETT SZEMFORGATÁS Miért nem filmváros Budapest? Egy-egy hollywoodi szuperprodukció forgatása a világon mindenütt hatalmas üzlet. Hazánkban is az lenne, ha az arra illetékesek hajlandók lennének tenni valamit a stábok idecsalogatásáórt. Ám a hely­zet az, hogy az utóbbi időben Magyarországra szinte csak véletlenül esik a választás, mivel a hazai mű­termek elavultak és a gazdasági környezet sem mondható barátságosnak. Nem csoda hát, ha a nyuga­ti filmesek többsége Prágát választja, ahol megújított stúdiókkal és jelentős adókedvezményekkel várják a forgatócsoportokat. Mostanában ritkán téved Budapestre egy-egy holly­woodi stáb, ezért volt üdí­tő kivétel a Robert Redforddal és Brad Pitt-tel az élen hazánkban „állo­másozó” Spy Game-pro- dukció. Ám üröm az öröm­ben, hogy még ebben az esetben sem sikerült kiak­názni az összes bevételi le­hetőséget, mivel a forgató- csoport a magyar műter­meket használhatatlannak találta. így a magyar film­szakma jobbára csak az in­vesztációtól független kö­rülményeket tudja biztosí­tani: a külső forgatási hely­színeket (magyarul: utca­kép), néhány kiegészítő technikai szolgáltatást (ka­merák, lámpák, kellékek, jelmezek), illetve a hazai stáb olcsó, ám színvonalas munkaerejét (díszletezők, világosítók, maszkmeste­rek, statiszták). Pedig nem volt tfz min­dig így. Nem is olyan régen még volt olyan esztendő, amikor kétmilliárd forintot Brad Pitt és a Kémjáték stábja november végén érkezett mdKyai fizetés Maszkmester 100 ooo-120 000 -y nap 18 000 40 uoo Ft/n«y díszletező 30000 "V nap i3 300 H/nap statiszta 20 000 -y nap 5 OOO Ft/nap költöttek el nálunk a nyu­gati filmesek - állítja Helle László producer, aki 1989- en megalapította a TMA magyar-amerikai produce­ri irodát. Tíz év alatt több mint ötven külföldi filmet forgattak hazánkban. Olya­nokat, mint Josephine Ba­ker élete, az Evita, vagy Michael Jackson videoklip- je, a HiStory. Ám Helle sze­rint ők hiába voltak szor­galmas szervezők, ha a Mafilm technikai háttere egyre elavultabb lett. A TMA a folyamat megállítá­sa érdekében 33 százalé­kos részesedést vásárolt a filmgyárban.- Az lett volna a kon­cepció, hogy a Mafilm adja a felszerelést, a technikát, a TMA pedig a szervező- munkát - állítja Helle Lász­ló. - Ám a filmgyár egy idő után túl mohó lett. Azt mondták: a külső produce­rek nyelik le a nagy pénzt, nekik alig marad valami. Saját kézbe akarták venni a szervezőmunkát is, amely­nek az lett az eredménye, hogy a TMA eladta a rész­vényeit, s a tíz évig virágzó külföldi jelenlétnek is be­fellegzett. A nyugati filmesek mindeközben felfedezték Prágát. A cseh főváros tárt karokkal várta a forgató- csoportokat, hiszen tud­ták: a filmes szakma nyil­vánvaló nyereségén kívül a szállodák, éttermek szá­mára is óriási bevételt je­lent egy-egy produkció, nem is szólva a kedvező országkép nyomán elköny­velhető haszonról. A cse­hek tehát fejlesztettek, adókedvezményt adtak, s erőfeszítéseiknek meg is lett az eredménye: egyes sajtóértesülések szerint csak az amerikai filmesek évente immáron 70 millió dollárt hagynak Prágában. A Mafüm vezérigazgatója, Sipos Kornél szerint ha; sonló intézkedésekre ná­lunk semmi esély.- A magyar pénzügyi politika nem kivételez - ál­lítja. - Legfeljebb utólag több támogatást ad, ám ez csak akkor működik, ha a produkció már itt van Ma­gyarországon. Sipos Kornél - aki mindössze négy hónapja a Mafilm vezérigazgatója - nem tagadja, hogy jelentős a magyar filmes infrastruk­túra lemaradása.- A műtermekben nem történt fejlesztés, a szak­képzés elmaradt. A Mafilm jelenlegi anyagi helyzeté­ben inkább az adósságok törlesztése a cél, a minőségi váltást képtelenek vagyunk kigazdálkodni. Az előnyök között kell azonban említe­ni a magyarországi helyszí­nek sokszínűségét, vala­mint a hazai szakmai stáb képzettségét és olcsó mun­kaerejét. Egy magyar filmes a harmadát keresi annak az összegnek, amit egy tenge­rentúli kollégája kérne (lásd táblázatunkat!). A Mafilm első embere Helle László kritikájára csak annyit mondott: a cég­nek a TMA volt az utolsó magántőkés tulajdonosa, s mint ilyen, valamelyest ö is felelős a jelenlegi helyze­tért. Ugyanakkor Sipos Kornél állítása szerint a Mafilm egyáltalán nem gondolkodik saját produce­ri iroda létrehozásán, mivel annak még „nem jött el az ideje”. D. T. Egy-két soros szerepre várva Sok emberben jogosan vetődik fel a kér­dés, ha a sok amerikai produkció Ma­gyarországra jön forgatni, miért nem si­került eddig egyetlen magyar színésznek sem nemzetközi karriert befutnia a film­vásznon.- Én pedig azt kérdezem, hogy miért kellene a magyar szí­nészeknek meghódítaniuk mondjuk Hollywoodot - mondja Réz András filmesztéta. - A skandináv országokban is csi­nálnak nem egy filmet, még­sem tud a legtöbb moziba járó egy-egy világhírű norvég, dán vagy svéd színészt megnevezni. Ráadásul azokra a sztárokra, akik az itt forgatott filmek főszerepeit ala­kítják, pályájuk kezdetén vagyonokat köl­töttek, hogy felépítsék, előkészítsék őket. Persze ez a pénz az illető sztárrá válása után busásan megtérül, de egy magyar szí­nész sem rendelkezik olyan mecénással, aki mindezt számára is biztosítani tudná. Legfeljebb a színház esetében tudom elképzelni, hogy valaki valóban csak a te­hetségének köszönhetően érjen el nem­zetközi sikereket és kapjon szerepeket kül­földön színre vitt darabokban - vélekedik a filmesztéta. Egyébként még statisztaként is nehéz egy-egy nálunk forgatott szuper- produkcióba bejutni, hiszen az EgyesültÁI- lamokban több 10 ezerjói képzett színész pályázik az egy-két soros szerepekre, re­ménykedve abban, hogy a meghallgatáso­kon vagy már a forgatáson felfigyel rájuk egy producer vagy rendező. Különben is a magyar színészek, tisz­telet a kivételnek, legfeljebb csak apróbb szerepre lennének alkalmasak a nyelvtu­dás hiánya miatt - állítja Réz András. ­Ugyanis megint divatba jött az úgyneve­zett hasznos hang használata, éppen ezért egyre kevesebb utószinkront készíte­nek a stúdiómunkák során. Tehát aki karriert szeretne befutni, ne­tán Hollywood meghódítását tervezi, az feltétlenül tanuljon meg angolul. Az meg más lap­ra tartozik, hogy egy nemzetkö­zileg is elismert sportoló vagy modell sokkal hamarabb kap­hat főszerepet egy filmben, mint a legtehetségesebb, ám külföldön még névtelennek számító színész. Annak idején a második világháború előtti és utáni korszak legnagyobb magyar sztárjai sem tudtak sikereket arat­ni nemzetközi szinten - kivéve Gábor Zsázsát és Lugossy Bélát -, pedig Kabos Gyulát, Jávor Pált, Karády Katalint valószí­nűleg senkinek sem kell bemutatni. Koncz Gábor színművész sok mindenben egyetért a film­esztétával. Véleménye szerint a pénz és a befolyásos mene­dzserek hiánya jelentősen be­folyásolja, hogy a magyar szí­nészek nem futnak be külföldön.- Épp az elmúlt héten fejez­tem be egy kisfilm forgatását, amelynek rendezője Jonathan Glaser volt - meséli a színmű­vész. - Olyan jól tudtunk együtt dolgozni, hogy már szóba került, hogy az ál­tala rendezendő mozifilmben is szerepelni fogok. Játszottam már több, nagy sikeres filmben is, például a Vörös zsaruban vagy Belmondo társaként a Germinalban. So­sem vállalt próbafelvételt, úgy érzi, talán éppen a tartása miatt szerződtették, rá­adásul minden esetben megadták neki azt a gázsit, amit kért. A nyelvekkel sosem volt gondja, hiszen franciát tanult fiatalon, míg németül ma sem lehetne eladni.- A két lányom segít, több nyelvet be­szélnek kiválóan - állítja Koncz. - Lefor­dítják nekem a szöveget magyarra, hogy amikor például franciául vagy angolul ját­szom, noha egyiket sem bírom társalgási szinten, ne csak mondjam a bebiflázott szöveget, hanem el is tudjam játszani. Oberfrank Pál színművész, aki jól be­szél angolul, többször játszott már külföldi filmekben, legutóbb 8 napig dolgozott együtt Brad Pitt-tel és Robert Redforddal a Kémjáték című mozifilm forgatásán. Sze­rinte nem a nyelvtudás miatt nem kapnak nagyobb szerepet a magyarok egy-egy itt forgatott szuperprodukcióban.- Hiába beszélünk jól angolul, akkor is magyarosan gondolkodunk és nem amerikaiul, mint a sztárok - érvel a fiatal színész. Természetesen azzal egyet­ért, hogy egy-egy statisztasze­rep tökéletes eljátszása esetén felfigyelhet rájuk egy producer vagy rendező. A hírnév felé ugyanis nem elég a színpadon jól játszani, be kell minden­áron kerülni a film világába.- Azt csak kevesen tudják, hogy én játszom a West Side Storyban Tony szerepét, de ar­ra már a fél ország emlékszik, hogy szere­peltem a Barátok közt című magyar szap­panoperában - jegyezte meg Oberfrank Pál, aki elárulta, hogy rövidesen újra visz- szatér a Berényi-klán életét nyomon köve­tő sorozatba. (b. molnár) Tanítanak, bérbe adnak, A szegény ember megúszhatja, legfeljebb vízzel főz. A szegény egyetemnek, főiskolának azonban ennél jóval nehezebb dolga van. Ha a felsőoktatási intézmények csupán az állami támogatásból próbálnának megélni, már a tan­év közepén lehúzhatnák a rolót. Mindenki úgy próbál pénzt szerezni, ahogy tud. Az már közhely, hogy a felsőoktatási intézmé­nyek alulfinanszírozot­tak. Túl az állami támo­gatáson az egyetemek, főiskolák kénytelenek lobbizni, hogy egyál­talán fennmaradjanak. A Miskolci Egyetem 6,2 milliárd forinttal gazdál­kodhat idén. Kétharma­da költségvetési támoga­tás, a többi saját bevétel: például a pályázatokból befolyt forintok, illetve a különböző alapítványok­tól kapott juttatások - ezek 500 millióra rúgnak -, valamint a csaknem másfél milliárdra tehető működési bevételek. Ez utóbbi körbe tartozik a költségtérítéses oktatás­ból származó pénz a ku­tatás, fejlesztés területén nyújtott szolgáltatás, to­vábbá a termek, eszkö­zök'bérbe adása, rendez­vények szervezése. Mint dr. Magyar György gazdasági főigaz­gató lapunknak elmond­ta, az egyetem vezetése folyamatosan korszerű­síti az oktatási struktú­rát, és a társadalmi, gaz­dasági igényekkel össz­hangban álló, államilag jobban preferált szakok­ra - például környezet- védelem, informatika - helyezik a hangsúlyt. Terveiket az Oktatási Mi­nisztérium világbanki források bevonásával 6,7 milliárd forinttal fogja tá­mogatni. Korábban a fel­sőfokú nehézipari kép­zés fellegvárának számí­tó intézmény ma már je­lentős összeghez jut a különböző megrendelé­sekből is: ilyen például a terület- és ágazatfejlesz- tési, környezetvédelmi koncepciók kidolgozása. Ám az ország gazdasági fejlődése ellenére csök­ken a régióból származó ipari megrendelés, mert itt még jelenleg is tart az ilyen tevékenységek le­épülése, másrészt meg­jelentek és erősödnek a kisebb, de rugalmasabb cégek, amelyek komoly konkurenciát jelentenek. A Budapesti Közgaz­daság-tudományi Egye­temről azt feltételezné az ember, a közgazdá­kat, pénzügyi szakem­bereket képző intéz­ménynek gyerekjáték le­het fenntartani magát. Ám itt is rendszeres fej­törést okoz, honnan sze­rezhetnek pluszpénzt, hiszen csupán állami tá­mogatásból - amely az éves költségvetésük 60 százalékát fedezi - nem működtethető az egye­tem. A világtendencia is az - állítja dr. Bakacsi Gyula rektorhelyettes -, hogy az egyetemek nemcsak az államra támaszkodnak. A köz­gáz számos piacképes szolgáltatását tudja jó pénzért eladni, például oktatási programjait. Másoddiplomákat, szak­okleveleket, egyéb bizo­nyítványokat lehet ná­luk szerezni, hatalmas a kereslet például a szak- és a mérnök közgazdá- szi képzésre. Amíg disznót tenyésztenek azonban Amerikában egy négy negyedéves kurzusért a hallgató egy­éves fizetésének 40-60 százalékát kérik el, ad­dig nálunk a tandíj jóval kevesebb. Az egyetem bevételhez jut kutatási eredményeinek, szelle­mi potenciáljának piaci alapú értékesítéséből is. Olyan hallgatókat ké­peznek, akik keresettek a vezetői munkaerőpia­con, a cégek készek fi­zetni az állásbörzékért, vagy a karrieriroda szol­gáltatásáért is. Még az is megéri a vállalatoknak, hogy ingyenesen vagy olcsón különböző tech­nikai eszközöket, pél­dául számítástechnikai szoftvereket, hardvere­ket adnak, hiszen az évi kétezer végzős agyába beépül, hogy az egyete­men kinek, milyen ter­mékét használta. S később is eszébe jut, amikor arról dönt, hon­nan szerezzék be a be­rendezéseket. A Nyíregyházi Főis­kola 2,5 milliárdos költ­ségvetésének 80 százalé­ka az állami támogatás, Immár hagyományosnak számít az állásbörze a Közgázon hiszen főleg pedagógu­sokat képeznek. A költ­ségtérítéses oktatás ná­luk is rendkívül fontos pénzforrás, a diplomák, oklevelek mellett alacso­nyabb szintű bizonyítvá­nyokat is lehet szerezni. S aki vadőr vagy mezőőr szeretne lenni, az is be­iratkozhat hozzájuk. Csonka László gazdasági főigazgató rendkívül fontosnak tartja a pályá­zatokat, az alapítványi segítségeket. Idén 100 millió forintnál is több pénzt kaptak ily módon. Emellett a helyiségeik - főleg nyáron az 1200 fős kollégiumuk - bérbeadá­sából is milliókat kasszí­rozhatnak. Kutatásból, fejlesztésből túl sok nem folyik be az intézmény­hez - bár a szükséges szellemi tőke meglenne -, hiszen az elszegénye­dett térségekből megren­delések alig érkeznek, s a gazdálkodók nem ve­vők az újra. Másrészt a főiskola infrastruktúrája sem alkalmas igazán er­re, de például vetőmag­nemesítés folyik náluk. A tangazdaságuk viszont kifejezetten jól jövedel­mez: 172 hektáron ter­mesztenek növényt, s a gabonaféléket - búzát, triticalét - eladják. Van­nak állataik is, sertést te­nyésztenek. A munkák dandárja persze a külön személyzetre hárul, de besegítenek az agrár­hallgatók is, mondván, az elméleti tudás mit sem ér a gyakorlati isme­retek nélkül. A. B. Cs.

Next

/
Thumbnails
Contents