Új Dunántúli Napló, 2000. október (11. évfolyam, 270-299. szám)

2000-10-11 / 280. szám

Él 2000. Október 11., szerda POLITIKAI Új Dunántűu Napló - 13. oldal VITAFÓRUM Pécsett a helyzet változatlan Az 1998. október 18-i polgármester- és helyi képviselő-választással szocialista polgármestere és függetlenekkel kiegé­szülő szűk baloldali többségű testületé lett a városnak. Ezen status quo mellett az elmúlt két évben két időközi válasz­tás volt Pécsett. Az elsőt 26%-os részvétel mellett a polgári pártok közös jelöltje nyerte elsöprő, 63:32 arányban a baloldallal szemben úgy, hogy a MIÉP nem indított jelöltet. A másikat 16%-os részvétel mellett a baloldal közös jelöltje szo­rosabb versenyben, 48:36 arányban nyerte a mérsékelt jobboldal közös jelöltjével szem­ben, a MIEP pedig önállóan indult a választá­son. Az első esetben ún. tradicionálisan jobboldali választókerületről volt szó, míg a másfél héttel ezelőtti választásban érintett kerület legalább annyira kötődhetett az 1985 óta folyamatosan dolgozó mandátumáról most lemondott képviselőjéhez, mint a bal­vagy a jobboldalt megtestesítő pártokhoz. Nem kívánom szaporítani azok sorát, akik a két alacsony részvételű választásból messzemenő következtetéseket vonnak le, ezért szándékosan nem térek ki a jelöltek, a jelölő pártok - esetünkben először a Fi­desz, másodízben az MDF - helyi szerve­zeteinek eredményt befolyásoló szerepére sem. A két időközi választásból anélkül, hogy bármelyik oldal becsapná önmagát mégis a következők álla- ppHB píthatók meg: a kettőből egyet a polgári, egyet a H baloldal nyert, mindkét ■l <$?- választás pártszövetsé­gé ja I gek versenyében dőlt el: az alacsonyabb részvétel továbbra is a baloldalnak kedvez, a MIÉP szavazói HhIKHHI a legfegyelmezettebbek, hiszen 1998-ban 45%-os részvétel mellett 108 szavazatot kapott je­löltjük a Szigeti városrészben, míg ugyan­itt a mostani 16%-os részvétel mellett is 113 vokssal jutalmazták a pártot a megje­lentek. A két választásból meglátásom szerint az állapítható meg, hogy Pécsett a helyzet 1998 végéhez képest változatlan: két hasonló tá­mogatottságú erő feszül egymásnak, akik között alapvető értékbeli, társadalomfilozófi­ai különbözőség van, és az MSZP-t megtes­tesítő polgármester stílusa és kapcsolatrend­szere miatt ez a szemben állás áthidalhatat­lan. A polgári értékek, erények felmutatása, és a város fejlődése érdekében kifejtett mun­kánk, küzdelmünk a kedvező, vagy kedve­zőtlen választási eredményektől függetlenül mindennapi helytállást igényel tőlünk és szövetségeseinktől. Már csak azért is, mert az időközi választások eredményei szerint egyik oldal sem dőlhet hátra a 2002-es pécsi polgármester- és képviselő-választás meg­nyerésének biztos tudatában. Körömi Attila Fidesz-Magyar Polgári Párt pécsi elnök A rémhírterjesztés hazaárulás Életünk egyszeri Amikor a harmincas évek végén először láttam ezt a feliratot, nem értettem, hogy mit jelent. Már a szavak ér­telme is kissé homályos volt. Mi az, hogy hazaárulás? Kissé úgy képzeltem, gyermekfej­jel, hogy feketeruhás, cilinderes emberek ülnek valahol, és haza­árulással foglalkoznak, adnak, vesznek, cserélnek. Na, de ki vesz hazát? És miért? Mit kezdenék egy hazával, ha ven­nék egyet? Az mire jó? Azt sem ér­tettem, hogy rémhírterjesztés. Na de mi az, hogy rémhír? Azt értet­tem, hogy mi a rémes hír, de rém­hír? Egy szép napon rájöttem, hogy ez abba az undok válfajba tartozik, mint a rágalmazás, a hamisvádas­kodás, a pletyka, abba a rettenete­sen utálatos és aljas eszköztárba, mely sokszor borzalmasabb sebe­ket tud ejteni, mint a legkegyetle­nebb fegyver! Kegyetlen, mert ké­pes egy életet, egy családot, egy kö­zösséget örökre tönkretenni! Képes ártatlan emberek becsületét sárba tiporni, és sokszor úgy, hogy ter­jesztőjével szemben teljesen tehe­tetlenül áll a megrágalmazott. Mert hiába tudom, hogy Juliska néni azt mondta, hogy a Szabó Pista lánya... Mert ő is úgy hallotta az öreg Gertrúdtól, akinek az Odették lánya mondta, hogy az üzletben... Hiába, ő nem rágalma­zott senkit, ő csak elmesélte, hogy mit hallott. De akkor már a baj megtörtént. Mert ugye a közmon­dás is azt mondja, hogy nem zö­rög a haraszt, meg hát nincsen füst, de bárki is bizonyítaná, tanú­sítaná, hogy a Szabó Pista lánya akkor ott sem volt, azt akkor már mindenki szóbeszédnek tartaná. És ez akkor sem megbocsátható, ha a pletyka egyszerűen egy félre­értett megjegyzésből indul. Hát még akkor, amikor azt rosszindu­latból, szándékosan, másnak ártani akarással indították el. Mert ilyen is van! Sőt, van, amikor a saját aljas­ságáról, vétkéről, erkölcstelenségé­ről akarja valaki a figyelmet elterel­ni egy ártatlan bemocskolásával. Van, amikor egyszerűen hatalom­vágyból vagy elért helyzete biztosí­tásáért képesek másokat bemocs­kolni. Van, hogy az irigység az indí­tója egy rágalomhadjáratnak, mert annak többje van, vagy az sikere­sebben érvényesült. Es ez sokszor egyszerűen csak azért, mert az ille­tő lusta volt, hogy ő is úgy harcol­jon a cél eléréséért, mint a másik. Sőt, van olyan is, aki ebből még di­csőséget is akar formálni, mutogat­va így a bátorságát, hogy látjátok, én meg merem mondani! Mit? Az aljasságot, a mocskot, az igaznak mondott hamisvádat, az alaptalan gyanúsítást? Mert az a legegyszerűbb, a legkönnyebb má­sokat bemocskolni, hírbe hozni. És az ilyen még tükörbe mer nézni? Még azt meri állítani, hogy neki tiszta a lelkiismerete? Csak az vigasztal, hogy néha visszafelé sül el a puska. vitéz lovag oroszi Marton György, a Magyar Nemzetőrség pécs-baranyai elnöke Csak az egymás megbecsü­lésén, a tudás és az erkölcs tiszteletén, a törvények be­tartásán, valamint az alko­tó munkán alapuló társa­dalomban van értelme az életnek. Kötelességünk a „ne lopj, ne ölj, szeresd felebarátodat” elvek sze­rint működő, tisztességes, ren­dezett, fegyelmezett, emberköz­pontú és környezetvédő társa­dalmat felépíteni, - hirdeti a Ke­reszténydemokrata Néppárt a most közreadott Stratégiai Tézi­seiben. Ebből emelünk ki két alapvető követelményt az aláb­biakban a táplálkozás és lakha­tóság kérdéséről. A kommunizmus első három évtizedében, 1950-80-as évek folyamán a kezdethez hasonlít­va egyre jobban láthattuk el ma­gunkat élelemmel. Többet fo­gyaszthattunk és javult a minő­ség is, mert a nettó nominál át­lagkeresetek jelentősen - 655% - növekedtek, s ettől lényegesen elmaradt a fogyasztói árindex - 270% - növekedése, de a reálbé­rek indexe- - 243% - is. A rend­szer utolsó évtizedében a reálbé­rek csökkentek kb. 10%-kal, az árak pedig jelentősen - közel kétszeresére - növekedtek. Éhe­ző ember azonban még akkor sem volt az országban. Lényegesen rosszabbodott azonban a helyzet 199Ö után, a rendszerváltást követően. Sajná­latos, hogy drasztikusan romlott az életszínvonal a lakosság több­ségénél. Felmérésünk szerint a lakosság több mint fele jövedel­méből kevesebbet vásárolhat most a kiemelt alapélelmisze­rekből, mint hatvan évvel ez­előtt, a hárommillió koldus Hor- thy-országában a napszámosok. Tragikus, hogy az eddig folyta­tott gazdaságpolitika tömeges szegénységet hozott létre, és az élelem termesztésére kiválóan alkalmas magyar földön a lakos­ság jelentős része, sőt még a gyermekek ezrei is szükséget szenvednek. Ezen szégyenletes állapot megszüntetése érdekében az ál­lamnak korlátoznia kell a sze­gény sorsú lakosságba létmini­mum alatt élők számára az alap- élelmiszerek árát, aminek egyik módja az áfa megszüntetése. Az alapélelmiszerek vonatkozásá­ban a rászorultak segélyezése ál­lamilag ellenőrzött kereskedel­mi hálózaton keresztül - kizáró­lag hazai termékek igénybevéte­lével - valósuljon meg. A táplálkozáshoz hasonlóan siralmas a lakhatóság is a sze­gény sorsú emberek számára. Az államnak vállalnia kell a szegény sorsú lakosság lakható­ságának biztosítását, jövedel­müknek megfelelő, elviselhető bérleti díjért. A saját otthon te­remtését a fiataloknak hosszú lejáratú, öt százalék alatti kama­tozású hitellel szükséges biztosí­tani. Ezek forrásához értelem­szerűen hozzá kell járulniuk az újkori vagyonelosztás kedvez­ményezettjeinek, a magánosítás haszonélvezőinek is - például átmenetileg a legmagasabb adó- kategóriában történő adókivetés teljesítése révén. Ugyancsak ál­lami feladat a szegény lakosság energiaszükségletének ártámo­gatása is. A Kereszténydemokrata Nép­párt a politikai tevékenysége el­sődleges feladatának tekinti a szegény sorsú lakosság számára a táplálkozás és lakhatás elvisel­hető színvonalú biztosítását. Mándoki Andor Kereszténydemokrata Néppárt Szakértői Tanácsának elnöke Koszorúzás Október 22-én 15.00 órakor az 56-os Diákparlament Társaság megko­szorúzza az 1956. október 22-i diákparlament emléktábláját. A meg­emlékezésre az egyetem hajdani központi épületének udvarán kerül sor (Pécs, Rákóczi út 80.) ■ _________________________________■ Mi történik a Magyarok Világszövetségében? Nehéz elhinni, de igaz. Van egy szervezet, amelynek a ne­ve Magyarok Világszövetsége (MVSZ), de ez a szervezet ma minden, csak nem a világban szétszóródott magyarság ér­dekvédelmi szervezete. Évente mintegy 300 millió forint közpénzt, a magyar adófizető polgárok pénzét „emészti el”, s közben nincs tagnyüvántartása. Nem lehet tudni, hogy ötszáz, öt­ezer, ötvenezer, ötszázezer, vagy akár ötmillió tagja van-e. Tagnyil­vántartás nélkül viszont egyetlen szervezet sem képes törvényesen működni. Ezért a tagnyilvántar­tás szabotálása törvénysértés. Egységes, ellenőrizhető tagnyil­vántartás nélkül minden manipu­lálható, a küldöttek állítása is és következésképpen a demokrati­kusnak látszó választások is. Ma már teljesen bizonyos, hogy az egységes tagnyilvántartást, a be­lépési nyüatkozatok archiválását, a tagsági igazolványok kibocsátá­sát az MVSZ-nél azok szabotál­ták, akik már az 1996-os közgyű­lésre is (amikor még nem sikerült elérni a céljukat) és most a 2000. május 15-27-i küldöttközgyűlés­re is úgy manipulálták a küldött­állítást, hogy egy demokratikus­nak eljátszott választás után az MVSZ vezető posztját, vezető posztjait megszállhassák. A manipulált küldöttek által május 26-án megválasztott, de mind a mai napig törvényesen be nem jegyzett elnök az eltelt négy hónap alatt több mint 50 súlyos törvénysértést, szervezeti alap­szabálysértést követett el. Med­dig lehet ezt folytatni közpén­zen? Ez a kérdés ma az MVSZ névvel visszaélő szervezetnél. Minden adófizető polgár tud­ja, hogy az a szervezet, amelyik nem tudja igazolni hány tagja van, valójában nem is létezik. Biztosan nem kaphat a működé­séhez közpénzt. Ha viszont „ön­ellátóvá” válna a Magyarok Vüág- szövetsége, vagyis valamiféle pénzt „szerezne”, esetleg valami­képpen „tisztára mosott” pénz­forrásokból részesülne támoga­tásban, az ármány még súlyo­sabb lenne. Súlyosabb lenne, mert a nevet, Magyarok Világszö­vetsége nevet meghazudtolva nem a szétszóródott, a nagy baj­ba jutott magyar nép érdekét vé­dené, hanem nyilvánvalóan az „adományozó” érdekét, az „ado­mányozó” célját szolgálná. A tizenkét megválasztott el­nökségi tag 2000. május 26-án, azaz rögtön a manipulált válasz­tások után állj-t kiáltott a tagnyil­vántartás szabotálásának, a ma­nipulált küldöttállításnak, és minden más törvénysértésnek. Szeptember 30-án a még be nem jegyzett elnök újabb hazug­sága került a hírekbe. Hiszen ő nemhogy beengedni nem akarta az előzetes tárgyalási szándékkal megjelent, négy hazai régióhoz tartozó elnök­ségi tagot, ha­nem mindent megtett, hogy menjenek be, kapcsolódja­nak be a „mun­kába” (értsd törvénysérté­sekbe). Számá­ra elég lett vol­na az is, ha csak belépnek az el­nökségi tárgyalóterembe. Készen álltak, hogy rögtön fotót készítse­nek a belépőről. (Kinn készítettek is fotót rólunk.) Hiába nem írta volna alá a terembe belépő elnök­ségi tag a jelenléti ívet, már nem tagadhatta volna, hogy jelen volt. Az alapszabály szerint, amit gátlástalanul szegnek meg, csak akkor határozatképes az elnök­ség, ha az összlétszám 50%-a plusz 1 fő, s régiónként legalább 2 elnökségi tag jelen van. Az anya­országi régióból megválasztott 7 tag közül csak egy van, aki részt vesz a még be nem jegyzett elnök sorozatos törvénysértéseinek szentesítésében. (Ennek az elszo­morító, bizonyára kellően át nem gondolt, egyedi „közreműködés­nek” a fonáksága éppen az, hogy az illető a „magyar igazság és élet” színeiben ül a Parlamentben. így neki mindenkinél jobban kellene tudnia, hogy milyen súlyos vétség törvénysértésekben tudatosan közreműködni). A május 26-án 1,5 évre megvá­lasztottak mandátumából már csak 12 hónap van hátra, vagyis kevés idő arra, hogy a tagnyilván­tartás rendezésével meg lehessen teremteni az MVSZ törvényes működésének első és legalapve­tőbb feltételét. Egy biztos, egysé­ges tagnyilvántartás nélkül a má­jus 25-27. közti küldöttgyűlést a manipulált küldöttállítás alapján megismételni súlyos és tudatos törvénysértés. Ez akkor is igaz, ha valamilyen szabályra hivat­kozva egy megszakadt küldött- gyűlés azonos módon való össze­hívására próbálnának jogalapot fabrikálni. Mindenkinek, az Or­szággyűlésnek, a kormányok­nak, de minden adófizető polgár­nak is tudnia kell, hogy az MVSZ törvényesen még be nem jegy­zett elnöke, a választási ered­mény előre tudásának gőgjében, határozatképes elnökség nélkül, azt akarja elérni, hogy a manipu­lált küldöttközgyűlés pont úgy legyen összehívva, mint 2000. május 25-27-én. Ami most az MVSZ-ben zajlik nem más, mint az elmúlt 40 év alatt „kimunkált”, demokratikus­nak tettetett nemzetártás átörökí­tése. Dr. Kellermayer Miklós egyetemi tanár Hazádnak rendületlenül...? Opponálás A Politikai vitafórum rovat egyik - kereszténydemokrata szel­lemiségű - írójától az alábbit olvastam „...a kommunista rend­szer évei alatt a társadalom tudata degenerálódott”, (sic!) Vagyis szerinte az előző hatalmi éra alkotásokban gazdag negyven esztendejében a magyar állampolgárok elkorcsosod- tak, elfajultak, elcsenevészedtek. Egy éve már, hogy ott áll a tábla! Szégyenkezem. Az aradi tábornokok kivégzé­sének 150. évfordulójára állította a Magyarok Világ- szövetsége és a jelenlegi városvezetés. A MIÉP tiltakozott. Az MVSZ elnöke először mellébeszélt, majd egy zavaros válaszlevél­ben ígéretet tett arra, hogy ki fogják cserélni. Hogy kik? Az nem derült ki. A balliberális önkormányzat kárörömmel mutogat az MVSZ-re, mossa kezeit. Ismét október van. Gyászév­forduló. A réztábla még mindig ott éktelenkedik. Október 6-án Damjanich Já­nosról (Horvátország), Aulich Lajosról (Szlovákia), Nagysán­dor Józsefről (Románia), Lei- ningen-Westerburg Károlyról (Németország) emlékeztünk, mert nem volt más választá­sunk, de fenntartásainkat meg kell fogalmaznunk. Ki kell mondani: ez csalás! A történe­lem elferdítése, ez gyalázat. Annak a táblának, ott az Aradi vértanúk sétányon semmi he­lye. Ott Batthyány Lajos szob­rának kell állnia, aki közéjük való és akit parkolópályára he­lyeztek a Kossuth téren. Azokról, akik a táblát elkö­vették, nehéz feltételezni, hogy legalább kisiskolás fokon ne ismernék a magyar történel­met. Fel kell tenni a kérdést: ki­nek az érdeke? Kinek a célja a magyar szabadságharc és Tria­non összemosása? Jugoszlá­via, Románia, Szlovákia? Hay- nau, Arad, Világos. Mi ez? Vilá­gos, hogy fegyverletétel. Palotás Attila MIÉP Ha megállapítása fedné a valóságot, alighanem jaj lenne neked Magyaror­szág. Akkor a megváltoztatott társa­dalmi viszonyok közepette csupa szellemileg leépült korifeus marko- lászná időről időre a kormányrudat, viselne felelősségteljes tisztségeket. A szerző által nehezményezett dege- nerálódási folyamat hatásának követ­kezményeit ugyanis az ország tőke­párti vezetői sem kerülték volna el. Mi motiválta vajon a cikkírót ef­féle lódításra? Hiszen olyanokkal igyekezett megetetni e blődián szellemi kaját, kik gondolkodó lé­nyekként éltek az előző rendszer­ben: következésképp állításának épp az ellenkezőjét tapasztalták meg. S mindazok, akiken máról holnapra nem vett erőt a politikai indítékú amnézia, tisztelettel em­lékeznek vissza az epigonok által vég nélkül gyalá- zott időszakra. A kommunis­ta jelzőnek pejo­ratív kicsengése van manapság. Nyilván, ez ösz­tökélte a szerzőt is arra, hogy az előző társadalmi-gazdasági alakula­tot demagóg módon kommuniz­musnak titulálja. Tudomásul vehet­né végre, hogy sehol a világon nem volt még kommunizmus. A szocia­lizmusnak bizonyos törtető káde­rek haszonelvűség függvényében lejáratott válfaja volt. A szerző megállapítása szerint „gazdasági bajaink, szegénységünk is ebben (mármint a létezett szocia­lizmusban) eredeztethetők”. Más szóval az utóbbi tíz évben végbe­ment egyetemes gazdasági-társa­dalmi leépülés nem a termelési esz­közök magántulajdonná válásának, tehát nem az ország termelőszerve­zetei szemérmetlen kiárusításának, s általa százezrek munkából való kiszorulásának, biológiai szerepre kárhoztatásának, hanem a szocia­lizmusnak róható fel. Fölösleges a többség ártalmára elkövetett jóvátehetetlen tett követ­kezményeit egy olyan rendszernek tulajdonítani, mely évtizedekig épp a társadalom többségének ja­vára funkcionált. Dr. Südi Bertalan Párthírek ADY MAGYARSÁGA: Magyar sorskérdés címmel tart előadást dr. Bíró Zoltán, a Bocskay Szabad- egyetem „Harmadik út” irodalmi kurzusán október 13-án, pénteken este 5 órakor a Dominikánus Ház­ban (Pécs, Színház tér). A FELVIDÉKRŐL Áttelepítettek Baráti Társasága október 21-én Somberekén országos találkozót rendez (Mohács mellett, a Lajos- szobomál kell elkanyarodni). Gyülekezés 9.00 órától, az ün­nepség 10.00 órakor kezdődik, az elűzöttek emlékművének megko­szorúzása fél 12-kor lesz. Közös ebéd majd kötetlen beszélgetés, ismerkedés, emlékezés követke­zik. Minden áttelepített sorstár­sunkat szeretettel várjuk. A még nem tagok az ebédlétszám miatt jelentkezzenek közvetlenül a mű­velődési ház igazgatójánál, vagy telefonon: 69/338-134 (Pereszlé- nyi Ernő elnök). _____________■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents