Új Dunántúli Napló, 2000. október (11. évfolyam, 270-299. szám)
2000-10-11 / 280. szám
2000. Október 11., szerda HATTER RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal ■hetedik oldal — Halálközeli állapotban Ha úgy tetszik, az egész élet legnagyobb misztériuma a halál. Hogyne lenne izgalmas feltevés, hogy vannak, akik már életükben „megízlelték” a nemlétet. Nemzetközileg már hosszú évek óta tanulmányozzák azokat az eseteket, amelyek - úgymond - halálközeliek voltak, vagyis a páciensek a klinikai halál állapotából tértek vissza. A Revital Alapítvány most országos körúton próbál minél több adatot gyűjteni e témában. Világvallások jöttek létre annak a titoknak a fürkészésére, vajon van-e valami az emberi életet követően, ám mindeddig meggyőző, fogalmazzunk úgy: tudományos bizonyítékot senki sem tudott az emberiség elé tárni. A Halálközeli Élmény (HkÉ) kutatói abban reménykednek (hisznek?), hogy azok a páciensek, akik operáció közben, vagy bármely más válságos helyzetben a „tudat kitágulását” élik meg, végül is valami olyasmit tapasztalnak, ami a halál titkának legalább egy kis szeletéről lebbenti fel a fátylat. Sőt, mint a részben Münchenben dolgozó dr. Liptay András fogalmaz, bármilyen nagy szónak is tűnjék, egy, a miénktől idegen, a halált értékelő kultúrát is szeretnék terjeszteni - mindezt ideológiamentesen, bármiféle térítő szándék nélkül, pusztán tudományos esetekre támaszkodva. fölött lenne. Néhány számadat: fájdalmak elmúlása, kellemes érzet - 61%, tudat és test elválása - 58%, látja saját testét - 41%, sötét alagúton át repül vízszintesen - 32%, az alagút végén fényt lát, ami kiszippantja - 38%, látja az életfilmet - 21%, zajt, csilin- gelést, sóhajtást avagy harmonikus zenét hall -13%.- Természetesen a legjobban az mérhető, hogy ezen élmény hatására az egyes emberekben milyen változások következnek be, mert a változás ténye elvitathatatlan. Általános megfigyelés, hogy a halálközeli élmény után ugrásszerűen növekszik a IQ-szint, sokan úgynevezett „tisztán látók” lesznek, vagyis látják az aurát, ami napjainkban szintén műszerekkel mérhető fizikai jelenség. Azok, akik látták az életfilmet, beszámoltak róla, hogy akármilyen rövid időről is legyen szó, még azokat az érzéseket is érzik, amiket valaha ők váltottak ki másokban. Az viszont nagyon fontos, hogy akik halálközeli állapotból tértek vissza, mintegy életcélt kapnak, akik korábban öngyilkossági gondolattal foglalkoztak vagy drogfogyasztók voltak, az ilyesmitől teljesen elfordulnak, jóllehet, ugyanakkor kissé különccé válnak, jellemző, hogy elkezdenek moralizálni. Még a gyerekek is korukat meghazudtolóan felnőttesekké válnak.- Miről is van szó? - teszi fel a csak első hallásra költői kérdést Liptay András. - Jelen ismereteink szerint Magyarországon legalább 400-an élnek, akik valamikor a klinikai halál állapotában voltak. Kérdés, hogy vajon tudják-e, mi történt velük? Víziójuk volt-e, átmenetileg megőrültek, esetleg skizofrénekké váltak? Ennek az ősidők óta meglévő fenoménnek az átélése, illetve az arról való megnyilatko- ■■■■■■■■■■■ zás manapság mintha eltévelyedésszámba menne. Az esetek többsége során - nagyon redukálva és sematizálva, hiszen nincs két egyforma halálközeli élmény - azalatt a 3-5 perc alatt, míg az agy a klinikai halál állapotában még teljes kapacitással képes működni, a páciens a következőket érzi: kiszáll a testéből, egyszerre nyugodt, fájdalommentes állapotba kerül, s azt látja, hogy porhüvelyét lények veszik körül, akik közül kitűnik egy különös fénybe burkolózó, szinte nem is látható, csupán érezhető lény, aki szinte felszólítja az illetőt, hogy nézze véA Revital Alapítvány Az alapítvány magyarországi tevékenysége során nem csak abban bízik, hogy minél több HkÉ jut a tudomására, hanem hogy ezeknek az embereknek segíthet a pszichés egyensúly helyreállításában, a megrázó élményt átéltek rehabilitálásában, szükség esetén speciális gyógyító pszichoterápia kezdeményezésében. Céljuk a külföldi szakirodalom és több szakágazat alapján a know-how felépítése, az esetek tudományos elemzése és rendszerezése. A lakosságot a jövőben az internet segítségével is szeretnék tájékoztatni, valamint készülnek helyi csoportok létrehozására. Természetesen a baleseti és intenzív osztályok irányába megkezdik a hálózatépítést is a közeljövőben. gig az életét. Ugyanakkor „ő” az, aki utóbb rábeszéli - jobb híján mondjuk így: - a lelket, hogy térjen vissza a testébe. Egy nagyon alaposan dokumentált németországi statisztika szerint ezek a sémák olyannyira rugalmasak, hogy egyetlen motívum sincs, aminek az előfordulása 65% látta, ahogy a teste küzd az irányíthatatlanná váló járművel, arcán a halálfélelem torz vonásaival. Ide tartozó általános megfigyelés, hogy pl. a hegymászók is átélik az életfilm leper- getésének szörnyű élményét, mégpedig szinte „automatikusan” akkor, amikor egy- egy kő megindul a lábuk alatt... Dr. Sárosi István, aki a PTE Orvostudományi és Egészségtudományi Centrum intenzív osztályán dolgozik, hosszú évek óta maga is figyelemmel kíséri a halálközeli állapotba jutott betegek felépülése utáni életét. Sokan hasonlóképp emlékeznek ILLUSZTRÁCIÓ: TÓTH L. 1. eset: Egy tizennégy éves lányt vakbélgyulladással operáltak, de utóbb komplikáció lépett fel, hashártyagyulladása lett, ami állapotát súlyossá tette. A láza 42 fokra szökött fel. Szülei rendszeresen látogatták, ám édesanyja nem bírta látni a szenvedését, kiült egy kicsit a folyosóra. A lány felépülése után arról számolt be, hogy látta, amint az anyja kint zokog a kórház folyosóján, és azt mondja az apának: - Meg fog halni! Mi több, arra is emlékezett, hogy az ablakpárkányon egy fehér tornacipő volt, aminek a fűzője a cipő talpa alá volt begyűrődve. 2. eset: Egy asszony, aki 18 éves korában megvakult, szívinfarktust kapott, amibe szerencsére nem halt bele, és így később módjában volt beszámolni tapasztalatairól. Vak létére meghökkentő részletességgel el tudta magyarázni, mi történt az infarktusa után. Elbeszélte a mentősök tevékenységét, pontos leírást adott olyan orvosi műszerekről, amiket sose láthatott, hiszen hajdani megvakulása idején még nem is léteztek ilyenek. Külön szólt arról, hogy az őt ellátó orvos kék köpenyt viselt. 3. eset, Liptay András saját „gyűjtése” egy hamburgi kollégájától: A férfi egy német autópályán 140 km/h-ás sebességnél kapott durrdefektet. Abban a pillanatban, amikor az agyába eljutott, milyen bajba került, elmondása szerint mintegy tíz méterrel a kocsi előtt találta magát [a „lelkét”), és- Amit mindenképp le kell szögezzek: nem nagyon hiszek ezeknek az élményeknek a transzcendens jellegében. Ugyanis azt figyeltem meg, és kísérletekkel igazoltuk is, hogy effajta élmények az élettani paraméterek eltolásával bárhol, bárkivel modellálha- tóak. Tehát a vérgázszint elmozdulása, a vérnyomás gyors csökkenése pontosan ugyanolyan „élményeket” idéznek elő, mint amikről a halál közelében jártak beszámolnak. Számtalan esetben történt már meg, hogy fogtam a betegem kezét, és egyszerre eltűnt a pulzusa, de én közben a monitoron, ha úgy tetszik, helyszíni közvetítésben láttam, mi a helyzet, és lehet, hogy utána az illető arról számolt be, hogy elsötétült előtte a világ, könnyűnek érezte magát stb. Ez sokszor azokkal is megtörténik, talán enyhébb formában, akiktől egyszerűen vért vesznek... Ami a mai gyakorlatban az újraélesztés során nagyon fontos feladattá lépett elő: a klinikai halál után az agy megvédése. Egészen biztos, hogy itt van a titok nyitja. Dr. Trixler Mátyás, a Pszichiátriai Klinika első embere (kis képünkön) természetesen ismeri a halálközeli élményekről szóló nemzetközi kutatások eredményét, bár nyilatkozata előtt hangsúlyozta, hogy szerencsére ilyen típusú saját élménye nem volt, és a pécsi intézetben nem végeznek efféle kutatásokat.- Úgy vélem, hogy a sok egybehangzó vélemény után alapvetően el lehet fogadni, hogy ilyesmi van, de mindenképp azon legyen a hangsúly, hogy ennek a biológiai hátterét megtaláljuk. Az is biztos, hogy nem lehet kizárni a lélektani-kulturális aspektust sem, elsősorban a katolikus tanítás hagyományát (alagút-fényesség, pokol-mennyország). Nyilvánvalóan érdemes ezzel a témával foglalkozni, de ezúttal sem vagy-vagy alapon. Ezeknél a betegeknél adva van egy biológiailag determinált tudatváltozás, ez biztos - de az is, hogy ennek a minősítése már kultúrafüggő, és ezért a szociál- pszichiátriai tényező is fontos. méhes k. MÉSZÁROS B. ENDRE Adomány Örök kérdés marad, hogy mikor segítünk igazán a rászorulókon, a hajléktalanokon, az áruházak előtt, a Király vagy Citrom utca kövezetén pénzért koldulókon. Legtöbben elintézik egy kézlegyintéssel: életerős még, menjen dolgozni! így szembesülve a nyomorúsággal hamar elfelejtjük a munkanélküliségi rálát, melyet a HVG legfrissebb adatai alapján időnként alaposan kielemzünk barátainkkal, egy üveg bor mellett, miközben a háttérben netán éppen Beethoven Örömódája zeng. Aztán időnként megszállja a ház asszonyát is a jótékonyság, s összegyűjti a polcok mélyén megbújó divatjamúlt ruhaféléket, kinőtt gyerekholmikat, kopottas vagy egyszerűen csak megunt pulóvereket, blúzokat és nadrágokat, s valamelyik alapítványnak adja, netán vallási felekezetnek, hogy osszák szét a szegények között. A brit kormány most kampányt indít azért, hogy az emberek ne adjanak pénzt a koldusoknak. A csaknem negyedmillió fontba kerülő reklámhadjárat karácsony előtt négy héttel startol, és arra buzdítja a lakosságot, hogy pénz helyett ajándékokkal kedveskedjen a rászorulóknak, ha lehet, jótékony szervezeteken keresztül. Vajon összejön-e akkora összeg így, mint amennyit a reklámkampányra fordítanak? Másrészt arrafelé bizonyára még soha nem történt _ meg, hogy az adományként kapott használt holmikat egyes „jótékony alapítványok” másodkézből pénzzé tették. No, nem azzal a szándékkal, hogy aztán a bevételt szétosszák az utcán koldulok között! Mert ugye, a pénzt italra is lehet költeni, az ajándékot meg nem. Hál erről csak annyit, hogy a frissen házasodók is többnyire azt kérik a násznéptől, hogy inkább a tömött borítékok szaporodjanak, mint a kávéfőzők, porszívók és mosógépek nyiladozó háztartásukban. Közelegnek az ünnepek, a hideg idő. Úgy gondolom, a rászorulók szükségleteik szorításában a pénz jó részén mégis élelmiszert vesznek majd, vagy a számukra legfontosabb meleg öltözetet, tehát bátran adakozzon mindenki ebben a formában is. De esetenként egy tál meleg äelt is szívesen fogadnak, s nem lökik félre a kuka mellé csomagolt élelmiszert sem. LERÓVA! DÁVID _________________________ Pe kingi kacsa? Mindenekelőtt: 189 centiméter magas vagyok. Hogy ez sok vagy kevés, relatív, mindenesetre hogy egy példával éljek, a gimnáziumi kosárcsapatban öt fiú is magasabb volt nálam. Ez persze még nem volt elég nekik, mert ráadásul jobban is játszottak mint én, úgyhogy nem csoda, hogy g. kezdőbe csak véletlenül kerülhettem be, lévén egy kosár- csapat éppen öt főből áü (25.000 forintos kérdés). Irigységre és féltékenységre éppen elegendő ok. A fentieket azért bátorkodtam megosztani az olvasóval, mert itt van most ez a Demszky-ügy, miszerint a főpolgármester - állítja a kormányhoz közel álló napilap - azt találta vöt mondani pekingi látogatása során, hogy Orbán Viktor féltékeny és irigy rá, merthogy a miniszterelnök alacsony, ő pedig magas. Demszky ezenkívül állítólag még a metróperről is beszélt a kínaiaknak, de ez most nem annyira érdekes. Az alapállítást (értsd: Demszky magasabb Orbánnál) igazolandó, ismét egy személyes emléket csempésznék ide. Nekem ugyanis már mind Orbán Viktorral, mind pedig Demszky Gáborral volt szerencsém interjút készíteni. Igaz, akkor Orbán még nem volt miniszterelnök, Demszky pedig még nem volt pártelnök (na jó, még most sem az), viszont mindketten pont olyan magasak voltak, mint ma. Ebben tehát nincs hiba. Tételezzük föl, hogy Demszky Gábor az egyébként alacsony termetű kínaiak körében valóban ezt találta volt mondani, és nem a jobboldali budapesti sajtó különösen áberrát lejáratókampányának egy szép darabjával állunk üten szemben. (Lévén itt mégiscsak a négy százalékon vegetáló SZDSZ leendő pártelnökéről volna szó, lejáratásra tehát minden ok megvan, hiszen Demszkyvel könnyedén elérhetik akár még a négy és felet is.) Ha ugyanis ez a helyzet, akkor Demszky egyszerűen - már bocsánat - hülye (és nem rasszista, miként a fővárosi ellenzék aposztrofálta). Ha azonban mégiscsak pekingi kacsa az egész, akkor ezzel a kormányhoz közel álló napilap elérte azt a szintet, aminél még egy kínai béka hátsója is magasabb, hogy finoman fogalmazzunk. hetedik oldal HOLNAP Riport Az informatikus pálya a legnépszerűbbek egyike. Több százezres fizetéseket, külföldi munkalehetőséget várnak tőle, de arról gyakran nem tudnak, hogy nem szoftvergyártókat, játék- programok készítőit keresik, hanem a hosszú éveket végigtanuló hálózatfejlesztőket, új rendszerek tervezőit. Portré Gyenes Zsoltnak, a PTE Művészeti Kar tanárának idén jelent meg első könyve, a Kreatív gyakorlatok, de készülőben a következő is, az Értelmező szótár a művészeti neveléshez. Portré Aki más, még nem elveszett gyerek Még a pedagógusok is nehezen fogadják el az olyan kisiskolások másságát, akik magatartási, beilleszkedési, tanulási zavarokkal küszködnek - vélekedik a pécsi Nevelési Tanácsadó új vezetője. Pedig ezeknek a gyerekeknek az érdekeit törvény védi, ugyanakkor kis segítséggel akár az egyetemet is elvégezhetik.- Új igazgató, új szervezet?- Valóban történtek szervezeti változások, de a személyemtől függetlenül. A Nevelési Tanácsadót eddig az önkormányzat működtette, most pedig a Nevelési Központ tag- intézménye lett. Szakszolgálatként a tanulási, a beilleszkedési, a magatartási zavarokkal küzdő 3-18 éves gyermekekkel foglalkozunk.- Milyen tanulási zavarokról van szó?- Nem a kisiskolások intellektusával van általában baj, hanem egyes képességeikkel. Az olvasási, írási és számolási gondokkal küszködőkön igyekszünk segíteni, akikkel szemben sajnos sokszor a pedagógusok sem mutatnak megfelelő magatartást. A törvény ma már védi ezeket a gyerekeket, fölmenthetők például adott tantárgy osztályzása alól.- Milyen jövő áü így előttük?- Ha a gyerek időben terápiában részesül, akkor ilyen problémákkal akár egyetemet is végezhet. Ha valakinek nagyon jó az intellektusa, de például rosszul olvas, valószínűleg nem lesz költő vagy műfordító, de még ragyogó matematikus lehet belőle. Állítólag Einstein is diszlexiás volt.- Sokan szorulnak segítségre?- Évente körülbelül 600 gyerek. Ebből százan lehetnek azok, akiket az iskolaérettségi vizsgálatok során szűrünk ki. A szám sajnos egyre nő, két éve még feleennyien küzdöttek tanulási nehézségekkel.- Más a helyzet a magatartási zavaroknál.- Ez főleg az óvodásoknál és a kisiskolásoknál fordul elő, amikor a gyermek nem tud beilleszkedni a számára új közösségbe. Általában rövid távú terápiával lehet ilyenkor segíteni, öt-tíz feszültségoldó beszélgetéssel.- A szülők nyilván vonakodva keresik fel a tanácsadót.- A gyereket sokszor viszik egyik iskolából a másikba, s csak ha már nem látnak más kiutat, akkor jönnek el hozzánk. Ezért az elsődleges célunk azt elérni, hogy a városban tudjanak rólunk, mert így a munkánk valóban megelőző jellegű lehet. Azt azonban sajnos mindenkinek tudomásul kell venni, hogy csodára mi sem vagyunk képesek, nem tudjuk a gyerek közegét kicserélni, legfeljebb megváltoztatni a látásmódját. MÉSZÁROS B. E. Benkő Vanda 1964-ben született Pécsett. A Gyógypedagógiai Főiskolán logopédusként végzett, majd az Eötvös Lóránd Tudományegyetem pszichológia szakán szerzett diplomát. Egyedül neveli négy gyermekét: Donát tíz-, Vanda nyolc-, Kyra négy-, míg Kolos kétesztendős.
