Új Dunántúli Napló, 2000. szeptember (11. évfolyam, 240-269. szám)

2000-09-06 / 245. szám

ill 2000. Szeptember 6., szerda HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — Akiknek kizökkent a világ Élnek közöttünk emberek, akik nem képeslapot, szalvétát, vagy bélyeget gyűjte­nek, hanem kukákból származó szemetet, kidobott használt ruhákat, üvegedé­nyek maradványait. Szenvedélyük riasztó méreteket ölt. Elsősorban a szomszé­dok rettegnek a felhalmozott holmi begyulladásától, s attól, hogy a rágcsálók ideális táptalajra lelnek itt. Az orvosok szerint a tett nem közveszélyes, gyakor­latilag lehetetlen fellépni az ilyen magatartás ellen. Pécs-Erzsébettelep házai úgy 80 éve épül­tek, angol típusú, szoba konyhás bányász­lakások sorakoznak egymás mellett. Persze az évek során sok minden megváltozott. 'Volt, aki hozzáépített, akadt, aki két lakást nyitott össze, s van olyan is, aki semmit sem változtatott az eredeti, komfort nélküli ingatlanán. így aztán igen vegyes a kép kí­vülről, az egyik helyen takaros, pázsitfüves otthon áll, mellette meg düledező falú ház­rész, gazzal és szeméttel borított kerttel.- Húsz éve lakunk itt, s azóta ő nem az ajtón, hanem az ablakon jár ki-be, s gyűjti a szemetet - panaszkodik szomszédjára, egy 80 éves idős nénire az egyik közeli la­kó, akinek láthatóan szorgos kezekkel rendben tartott az otthona. A néni a vásárcsarnokban árus, s amit ott papírt, rongyot talál, azt hazahordja. Te­le van szeméttel a szobája, konyhája. Pár éve egyszer a szerzeményét zsákokba gyűj­tötte, s kirakta a kertje végébe. Egész télen áztak aztán a csomagok, jöttek az egerek, a rágcsálók. Kijött a köztisztasági hivatal néhány embere is, hogy elviszik a zsáko­kat, de a dolgozók, amikor meglátták, hogy mit kell elvinniük, nem voltak hajlandók hozzányúlni. Másnapra markolóval érkez­tek, de addigra a néni meglátta, hogy mit akarnak, s a csomagok nagy részét vissza- hordta a lakásba. Azóta ott rohad bent.- Hogy miért csinálja? - kérdez vissza a pedáns szomszéd. - Talán, mert húsz éve elűzte a férjét, s azóta nem beszél itt senki­vel. Akkor roppant össze. Mi takarítjuk az utcarészét, lesarlózzuk a gyomot a bejárata előtt. Az ajtót már ha akarná, sem tudná használni, mert a bejárati rész romokban hever, a faszerkezet is elkorhadt. Tovább rontja a helyzetet, hogy évtizedekkel ez­előtt lebontatták a fából készült, rottyantós WC-ket a házak előtt, de hiába vezették be az utcába a vizet, gázt, szennyvizet, egyik hálózatra sem kötött rá. így reggelente, amikor munkába indul, kis műanyagpoha­rakba, edénykékbe hozza ki az ablakon, amit éjszaka termelt, s dobja el a kertjében a kerítésünk mellé, úgyhogy nem tudunk ablakot nyitni. Leveleket sem vesz át, telje­sen elszigetelte magát a külvilágtól. Nem lehet vele kommunikálni, nem áll szóba senkivel. Szerintem az a kiváltó ok, hogy amikor a férje itthagyta, akkor szekrényt, asztalt tolt az ajtó elé, hogy ne tudjon visz- szajönni. De lehet az is a magyarázat, hogy tudomásom szerint egy dunai hajón volt felszolgáló fiatalkorában, s a hajó elsül­lyedt, úgy kellett a vészkijáraton elmene­külnie. Lehet, hogy ezért jár az ajtó helyett az ablakon ki-be. A másik pécsi eset több vonatkozásban kísértetiesen hasonló. Ugyancsak idős hölgy gyűjt a kukákból, meg innen-onnan a szemétre; szánt ruhákat, egyebeket. A felhal­mozott zacskók azonban sok­kal szembetűnőbbek, mivel a város egyik legfrekventáltabb részén, a Jurisics utcában ta­lálhatók, egy kertes családi házban. A szomszédja így lát­ja az eddig történteket:- Ötven éve élek itt, de ami­óta ismerem, azóta gondok vannak a személyiségével. Amikor ideköltöztem, akkor már elvált a férjétől, aki épí­tészmérnök volt. A fiukból pe­dig közgazdász lett, ma egy neves pesti bank igazgatója. Ismertem a szüleit is, nagyon rendes emberek voltak. A hölgy azonban elég agresszív, ha megtudja, hogy nyilat­koztam, akkor az isten óvjon engem. Jár­tam a házában is, ahol bundák, komoly ér­tékű ruhák találhatók. A szemetet öt-hat éve gyűjti, szerintem a szellemi leépülése az oka. Persze ez egy egészen sajátos le­épülés. A napi dolgokat, a rádió híreit nyo­mon követi, s egyébként is értelmes ember. Műszaki rajzolóként ment nyugdíjba úgy 15 éve a tervező vállalattól, akkoriban hal­tak meg a szülei is. A szemétgyűjtés miatt aztán két éve egy másik szomszéd fel is jelentette, mivel el­szaporodtak a rág­csálók a környéken. Az illető el is vitt egy döglött patkányt az ÁNTSZ-hez, amikor a hivatalból a kivizs­gálási kérelmére azt jelezték vissza, nincs itt semmiféle gond. Akkor odavágta az il­letékes íróasztalára, megjegyezve, hogy ez az, amit nem ta­láltak. Az más kér­dés, hogy a hölgy er­re teljesen logikusan megmagyarázta: a nála található szemét mind szervetlen anyag, azaz nem rohad, attól patkányok nem jönnek a környékre. A szomszéd úgy gondolja, a nő inkább segítségre szorul, mint összehangolt táma­dásra. Ugyanakkor attól is fél, hogy a sok papírdoboz, szemetes zacskó egyszer be­gyullad véletlenül, s akkor nincs megállás, égni fog a környék.- Azért nem volt hiábavaló az ÁNTSZ- nél panaszkodni - teszi hozzá. - A feljelen­tésre a hatóság, a házi orvos, az önkor­mányzat együttesen reagált, elvitték a sze­metes zacskókat, kétszer kellett fordulnia egy pótkocsis IFÁ-nak. De újra gyülekeznek a frissen szerzett csomagok, a begyűjtött bűzbombák. Sőt a legújabb hobbija az a hölgynek, hogy meszes és diszperzites mű­anyagvödröket szed össze, van már a kert­jében vagy száz ilyen semmire sem jó edény. A szemközti kocsmáros arról számolt be, hogy a hölggyel gyakran elbeszélget, de ezt főként a késő esti, hajnali órákban lehet megtenni, mert olyankor kint ül háza lép­csőjén, és eszik. Délután és éjszaka él, dél­előtt alszik. Mintha attól félne, hogy a sö­tétség leple alatt meglopják. Kizökkent az értékrendje a tárgyakkal kapcsolatban. Az is látszik, hogy a padlásig minden tele lehet szeméttel, mert a pinceablakon már ki­buggyannak a csomagok. A háziorvosát nehéz szóra bírni. Azt mondja, hogy nincs arra jogszabály, ami alapján kitakaríthatnák az udvarát. Hogy mitől ilyen? Akadnak érelmeszesedéses be­tegségek, amelyek ilyen tünetekkel járnak és a beteg azt hiszi, hogy amit összegyűj­tött, az érték, s majd egykor pénzzé teheti. Szinte semmit nem lehet ez ellen tenni. A kérdés jogos: közveszélyes-e az, aki mentálhigiénésen rombolja a környezetét? A valóság: pszichiátriára beutalható, de ezért a tettéért senki nem fogja bent tarta­ni. Mindenesetre ő maga még megvizsgálni sem hagyja magát, amit orvosi szempont­ból tudni lehet róla, hogy nincs meleg vize, nem tud fürödni. Az ÁNTSZ városi főorvosa, Ruppert Fe­renc arról tájékoztat, hogy nincs arra a szolgálatnak szabálya, amely alapján az ilyen esetekben rendcsinálásra, takarításra lehetne valakit felszólítani. Az önkormány­zati rendeletek között kell keresni a megol­dást. A Jurisics úti esetben is ez történt, az ÁNTSZ szerepe annyi volt, hogy a szemét- szállítás után fertőtlenítették a területet, s berendelték a hölgyet pszichiátriai vizsgá­latra. Itt kiderült, hogy csak részlegesen szorul gyámra (eszerint csak vagyona érté­kesítésekor lehet beavatkozni), azaz élheti tovább eddigi életét. A tisztiorvos szerint ez csak egy furcsa szenvedély, olyan, mint amikor valaki jelvényt, vagy bélyeget gyűjt, ő éppen a szemétből kiturkált használt ru­hákra vadászik. MÉSZÁROS B. ENDRE Beavatkozási lehetőségek Minden önkormányzatnak van egy köztisztasági rendelete, mely pontosan előírja a magán- és közterületek rendjére vonatkozó tisz­tasági kritériumokat, milyen anyagokat milyen mennyiségben lehet tárolni, ha az gyúlékony, vagy például robbanásveszélyes. Létezik egy általánosabb érvényű környezetvédelmi törvény is. A jegyző és a város köztisztaságáért felelős szervezete kérheti szá­mon a közigazgatási szabályok megsértését. A szankció: szabály­sértési bírságot lehet kiszabni. Közegészségügyi szempontokat érintő esetekben az ÁNTSZ is belép az eljárásba. Az elmegyógyászati vonatkozásokat az egészségügyi törvény sza­bályozza. Ez a jogszabály fokozott védelmet biztosít a rászorulók­nak, a normálistól eltérő viselkedésüeknek. Jogaikat három esetre bontja a gyógykezelést illetően. Kérhetik az érintettek önként (ilyenkor a bíróságnak 72 órán belül kell megvizsgálni, hogy a gyógykezelés feltételei fennállnak-e), lehet sürgősségi eset (ekkor 24 órán belül kell a bírósági határozat, hogy az illető zárt intézet­ben maradjon) és van az úgynevezett kényszergyógykezelés. CSERI LÁSZLÓ, Nyissz-nyassz Furcsa dolog történt Peru fővá­rosában, Limában. Egy 34 éves férfi, tiltakozásul amiatt, hogy egy beadvány átadásá­nak óhajával nem engedték be a parlamentbe, levágta saját nemi szervét. Később vissza­várnák ugyan neki a kórház­ban, ahol még megfigyelés alatt tartják, de aligha kétsé­ges, hogy ezzel a gesztussal nem sok eredményt érhetett el. Az ügy nagyon érdekes és tanulságos, bár nehezen érthe­tő, hogy miért a sajátját kellett levágnia, miért nem vetette rá magát egy-két képviselőre, ha már ott őgyelgett a parlament körül, volt választék tehát bő­ven. A képviselők „megrövidí­tésével” nyilvánvalóan köze­lebb került volna a megoldás­hoz, így most az egész parla: ment rajta röhög, jobb esetben sajnálkozik. Tekintettel arra, hogy minden áj jelenség „raga­dós”, nem kizárt, hogy pénisz- kaszaboló hullám indul el vi­lágszerte, amely hozzánk is be­gyűrűzik. Nem fogadja el az el­lenzéki képviselő interpelláció­ját a miniszter, erre az előránt­ja kését, és nyissz. A miniszter pedig, hogy ne maradjon alul e nemes vetélkedésben, szintén előkapja pengéjét, és nyassz. Ebből a szempontból a képvi­selő hölgyek kétségtelenül elő­nyös helyzetben vannak, őket nem fenyegeti ilyen jellegű ve­szély. Felmerül persze a kérdés, hogy ha péniszek hullanak ha­marosan a porba a parlamen­tek környékén és főleg azokon belül, a képviselők nemek sze­rinti aránya miképpen válto­zik. Nyilvánvaló, hogy a válto­zás pozitív lesz, ugyanis ma még nagy többségük férfi. Magyarországon például a képviselők 11 százaléka nő. Ezzel nincs okunk dicsekvésre, hiszen a világ 41.256 parla­menti képviselőjének 13,1 szá­zaléka hölgy, mi tehát ebből a szempontból is lemaradtunk. Svédországban a legjobb a helyzet, ott a parlamenti kép­viselők közül 42 százalék, az­tán Dániában 37,4, Finnor­szágban 37, Norvégiában 36,4, a Benelux államokban pedig 36 százalék a nő. A töb­bi, legalábbis nagy valószínű­ség szerint férfi, bár e tekintet­ben alapos, részletekbe menő vizsgálatra nem került sor. De a változások finom fuvallata már elindult az óceán túlsó partjáról. KOZMA FERENC ______________ A hosszú élet A baranyai mediterrán ősz rendezvényeit áttekintve szinte csordul a nyál az ember szájá­ban és a bélbolyhai örömük­ben táncolni kezdenek. A jó borok, a muzsika mellé példá­nak okáért még paprikáscsir- ke-főző versenyre is sor kerül, s ha ismerjük a készítés mód­ját (a tejfölös habarást egy marék petrezselyemzölddel ki­egészítjük), fejedelmi étket rakhatunk az asztalra. Ha az emlékezetem nem csal, annak idején a bécsi Mathias Keilerben a Rolling Stones frontemberének, Mick Jaggemek az eljegyzésén is a szaftos csirkének és a töltött káposztának volt a legna­gyobb sikere. A mediterránum étkeiről a minap neves hely- történészünk is szólt a pécsi rádióban, mégpedig korabeli utazók feljegyzéseiből. Egy bi­zonyos Hofmannsegg úr is (valamikor a 18. században) a csirkére esküdött, amit sze­rinte itt készítenek a legjob­ban, s áldotta mellé a házi­gazda ürmösborát. Persze ál­dották a pincepörköltet is; és minden olyan finomságot, amit a szabad levegős tűz­helyről vehettek le, bármine­mű sült is legyen az, bárány, ökör vagy kappan. Minderről azért próbáltam szólni, mert olvasom, hogy a világ tudósai keresvén a hosz- szú élet titkát, újabb ered­ményre bukkantak. Angol öre­gedésbiológusok találtak egy olyan anyagot, amivel uszkve nyolcvan százalékkal meg­hosszabbították a caenorhab- ditis elegáns névre hallgató fé­regfajta élettartamát, s bár messzemenő következtetést eb­ből levonni nemigen lehet, mégis feltételezhetjük, hogy előbb-utóbb nem csak ez, az egyébként mindössze 18 napot élő féreg élete hosszabbodik meg, hanem az emberé is. Hiszen nem mindegy, hogy az áldott földi javakból miként és meddig fogyaszthatunk ál­talában a mediterrán őszö­kön, és konkrétan, e hirtelen nyakunkba hullott korai szüre- telési kampány idején, s vajon ezek a magyaros, életrövidítő étkek hogyan illeszthetők a génmanipulált jövőnkbe. Mert ha e sok földi jót kerülni kell, minek a hosszú élet ? Marad­jon meg az a férgeknek. hetedik oldal HOLNAP Riport Senki nem tudja, hány közté­ri szobor és emléktábla van Pécsett: a katalógus elveszett. Pedig szükség lenne rá a szobrok állapota miatt. A megmentésükre létrehozott alapítvány fokozottan közcé­lúvá minősítése elhúzódott. Közben a szobrokról az ala­pítvány művészettörténész el­nökének nézetkülönbsége tá­madt a közterületeket gondo­zócéggel. Portré Szénást János református lel­kipásztor szerint olyan legyen a gyülekezet, mint egy csa­lád, ahol ismerik egymás örömét, osztoznak egymás bánatában. Portré Birkózva olykor a lehetetlennel is A professzor szobájában a falon lévő képek mesélnek. A nagy elődök (Kerpel-Froniusz, Ángyán és a legendás Romhányi), londoni és oxfordi légi felvételek (mindkét egyetemen egy-egy évet töltött), néhány külhoni kolléga, akiktől sokat tanult, és Mikszáth Kálmán, a kedvenc író.- A nagy elődök okán lett gyer­mekorvos. Milyen érzés éppen itt ülni, a professzori székben?- Valóban egy olyan időben lehettem medikus, amikor a szakma krémje oktatott a pécsi egyetemen, s ez életem nagy szerencséje is. De azóta óriásit változott a világ, s aki intézetve­zetésre vállalkozik ma - három éve ülök ebben a székben -, és szeretne az orvoslásban, a tu­dományos kutatásban, az oktató munkában és minden egyéb szervezési teendőben egyaránt megfelelni a kihívásoknak, az a lehetetlenre vállalkozik. De van e nagyobb öröm az életben, minthogy birkózzunk olykor a lehetetlen­nel is?- Ön ma­ximalista?- Nem is tudom. Ak­kor vagyok nyugodt, ha rendben mennek körülöttem a dolgok, ha a felve­tett kérdésekre mindig megtalá­lom a választ.- Talán kevesen tudják, hogy ön annak az európai diabetoló- giai hálózatnak a vezetője, mely­nek Pécsett van a regisztrációs központja. Ide fut be minden adat.- Egy óriási felmérés van mö­göttünk közel tízesztendős kuta­tómunka eredményeként, sok mindent tudunk a gyermekkori Dr. Soltész Gyula, a pécsi gyermekkünika intézetvezető professzora, 1942-ben született Kiskunfélegyházán. Gyermekgyógyász, speciális kutatási területe a gyermekkori cukorbetegségek. Az Európai Diabé­tesz Társaság alánoké, Széchenyi-díjas. Nős, felesége fogorvos, a szájnyálkahártya specialistája Fiuk joghallgató. cukorbetegségről, annak szövőd­ményeiről. Csak közbevetném, a skandináv államokban a leggya­koribb a betegség előfordulása Európában, nálunk közepes, Olaszországban pedig nagyítóval kell keresni cukorbeteg gyereke­ket. De vajon miért ez a különbö­zőség? Szervezetünk - az EURO- DIAB - most újabb tudományos feladat kidolgozását végzi, a jövő kutatási irányait próbálja megha­tározni. Én is ezen dolgozom jelenleg teljes erőmmel, sokat töprengve. Ezen morfondírozva mentem be a sza­badságom alatt gyakorta hajnal­ban a tükörsima Balatonba, egye­dül és senkitől sem zavartatva.- A csend a inspiráló?- Az utóbbi években azt ve­szem észre. Persze olykor nagyon jó kikapcsolódni hosszú erdei sé­tákon, olvasva vagy zenét hallgat­va. De nagyon fontos az a kör­nyezet is, ami az embert nap mint nap körülveszi. A család és a kol­légáim. így, együtt. A frekventált helyen lévő családi ház kertjében csak a felhalmozott zacskók mennyisége változik fotóí tóth László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents