Új Dunántúli Napló, 2000. szeptember (11. évfolyam, 240-269. szám)
2000-09-02 / 241. szám
10. oldal - Új Dunántúli Napló KULTÚRA 2000. Szeptember 2., szombat ISHI ^ UVELODES Velencei Atlantiszok Pécsi alkotók a nemzetközi építészeti seregszemle magyar pavilonjában A velencei idegenforgalmi és kulturális látványosságok sora kétévente a képzőművészeti, építészeti biennálé- val bővül - az idei október 18-ig tart. A Gardini Palota romantikus parkjában 29 ország állított ki, köztük Magyarország. A kiállításnak pécsi résztvevői is vannak. Baj van a huszadik századi városokkal: nagyok, levegőtlenek, zsúfoltak, elidegenedtek az embertől. Sok helyütt az alapvető létfeltételek is hiányoznak. A nagyvárosok lakói magányosak, hajszoltak, gyakran érzik úgy, hogy ezért maga a város felelős - miközben életmódjuk visz- szahat a város életének szervezésére, szerkezetére is. Művészek, tudósok sokan gondolják úgy, hogy katasztrófa kö- ' vetkezik be, ha nem lesznek emberibbek nagyvárosaink, ha nem sikerül javítani az ember és a természet közti párbeszédet, helyreállítani a természet, a város és lakói között az egyensúlyt. A kutatók a legendák és a valóságos történelem határán lebegő Atlantiszban találták meg azt a jelképet, amelynek segítségével bemutatható egy ideális város és a város sorsában ránk leselkedő veszély. Atlantisz szigete a biennálé mani- fesztuma szerint azért süllyedt eí, mert az ember és a Föld együttélésének harmóniáját az ember megbontotta, és ily módon maga okozta a katasztrófát. A kiáltvány leszögezi: a lelkiismeretlenül mérgezett természet miatt újabb városok halála közelít. Új Atlantiszra van tehát szükség az új évezredben, és ebben az építészeknek nagy a felelősségük, mert csak új elvek szerint megtervezett városok segíthetnek visszaállítani a harmóniát az ember és a Föld, az ember és önmaga között. Ennek a gondolatnak jegyében fogalmazták meg a rendezők az idei kiállítás mottóját: „Kevesebb esztétikát, több etikát!” vagyis: praktikusabb, kényelmesebb, komfortosabb, jobban lakható városokat! A kiállító országok igen különbözőképpen mutatták be erről szóló elképzeléseiket. Sokan szinte csak „a szakmához” szólnak, az építészet berkeiben kevéssé járatos látogató nemigen tud elmélyedni a formai kísérletek, a műhelymunkák, tanulmányok látványában. Voltak rendezők, akik megelégedtek újságcikkek fotókópiáival vagy fotók - rendkívül hatásos - bemutatásával, esetleg hírek, információk, kiáltványok, agi- tatív szövegek közreadásával. Mások a tudományos, művészeti eredmények populárisabb megjelenítésére is törekedtek, és ehhez sok technikai eszközt igénybe vettek: filmet, televíziót, dia- porámát, lézert. A japánok még a pavilon környezetét is berendezték, a hollandok pedig tévével, üdítőautomatákkal, gumiágyakkal pihenőparkot rendeztek be. A magyar pavilon mint épület a legszebbek közé tartozik a nemzetközi együttesben. Maróti Géza tervező, díszítőszobrász elképzelései szerint készült 1909-ben, rekonstrukciója 1992 óta folyik, a felújítás mostam szakaszát Csete György vezeti. A szecessziós stílusú épület a hatalmas park egyik dísze, célszerű belső terei áttekinthető kiállítás lehetőségét nyújtják. A magyar anyag jó középút az elméleti kutatási eredmények és a gyakorlati hasznosítás bemutatása között, nem bánjuk, hogy a látnivaló kissé „földhözragadtabb”, mint másutt. (Tervezők Sümegi György és Csete György). A bejárat előtt Maróti Géza Atlantisz-kutatásai alapján készült hatalmas makett, amely megadja a kiállítás fő témáját és hangulatát - a pécsi Varga Péter mozaikrestaurátor építette. A termekben magyar, angol, olasz nyelvű feliratok igazítják el a látogatót, fejezetcímek jelzik a sokféle látnivalót: Város a tájban, táj a városban, Múltbeli/jövő épületek és tájak (Makovecz Imre fantáziaképeivel például), Kommunikáció ember és társadalom között. Külön fejezet az Atlantisz-variá- ciók: itt van Maróti Géza Atlantisz City művének rekonstrukciós terve 1937-ből, és itt van GellérB. István Talált kövek című műve is - a pécsi művész Növekvő város néven évek óta dolgozik saját Atlantisz-verzió- ján. A Hitelesség a várostörténetben cím alatt a Kecskemét- belvárosi rekonstrukcióról vallanak fotók, gyermekrajzok, a budapest-józsefvárosi rehabilitációról készült fotódokumentáció és A kávéház ébredése című fotóösszeállítás is ebbe a gondolatkörbe tartozik. A szakirodalomban a kultúra és a kultusz szétválásáról is beszélnek: ennek jegyében két fejezet foglalkozik azzal, milyen feladatot jelent templomot építeni a 20. század végén Magyar- országon (Szakrális geometria, Isten helye a városban). Az ún. Pécs Csoport falán Blazsek Gyöngyvér „az organikus bútor archetípusaként” egy ún. zsom- békülőkét mutat be, Jankovics Tibor és Deák László egy kultúrközpont tervét készítette el, Kassai Lajos pedig egy Ezeréves íjat. A biennálé megtekintése akár egész napos program is lehet: a látnivaló lelkesedésre és elutasításra, de legalább elgondolkodásra mindenképpen alkalmat ad. Mindezt kiegészítheti a kellemes séta a parkban, a csatorna partján, a kézművesműhely munkájának megfigyelése stb. Egyébként pedig Velence gyönyörű, és a turista rengeteg. GÁRDONYI TAMÁS Atlantisz City makettje a biennale magyar pavilonjából Kórussiker a világkiállításon Augusztus IS. és 23. között hangversenykörúton járt Németországban a pécsi Mátyás Király Utcai Általános Iskola nagykórusa a Rostocki Zeneakadémia egy neves karnagyának meghívására. Oldalszerkesztő: Hírcsatorna MEDITERRÁN ŐSZ. Mától két hónapon át zajlik a megyében a Mediterrán Ősz 2000 rendezvénysorozat. A sellyei Dinnyefesztivállal és a Siklósi ősz ünnepe című eseménnyel ma kezdődő programfolyamban a Baranya Megyei Kulturális és Idegen- forgalmi Központ összefogásával 26 esemény lesz, szeptemberben például Mágocson, Harkányban, Somogyhárságyon, Mohácson, Pellérden, Kozármislenyben, Szederkényben, Nagytótfalun, Hosszúhe- tényben, Szentlőrincen, Bicsérden és Pécsett. A legtöbb településen szüreti fesztivállal ünnepelnek, ám érdekesség lesz a villányi „Étkek-borok-korok kerámiákban és képekben” című kiállítás, vagy a bólyi csirkepap- nkás-főző verseny. A Mediterrán Ősz a millenniumi Vendel-napi búcsúval zárul Magyarlukafán, október 22-én. (ly) SZÍNHÁZSZERETŐK. Nagy az érdeklődés a Pécsi Nemzeti Színház bérletes előadásai iránt. A hűséges bérletesek azonban megújíthatják régi helyüket, mert ezeket 4-én 17 óráig fenntartják számukra. Újdonság, hogy a színházbarátok részletes információkhoz juthatnak a PNSZ idei évadáról az interneten is, a www.pecsinemzetiszinhaz.hu oldalon. (ly) KÉPEKBEN. „Két évezred öröksége: Pécs” a címe annak a kiállításnak, amelynek keretében 4-én 17 órakor a pécsi Művészetek Házában Csonka Károly fotóművész mutatja be a várost. Az érzékeny kamerával rögzített képeket a Janus Pannonius Múzeum tárgyi emlékanyaga egészíti ki. A város a témája Mészáros Józsefnek is, aki Harkányról készített felvételeket. A „Részletkérdés” című tárlat 3-án 11 órakor nyílik a harkányi múzeumban. (ly) ANYANYELVŰNKÉRT. A magyar nyelv védelmének jegyében tart évadnyitó irodalmi délutánt a TESZ Toliforgatók klubja 4-én 16 órakor. A bevezető előadásban a Dunántúli Napló állandó szerzője, dr. Rónai Béla beszél az anyanyelv jelen helyzetéről, ápolásának új feladatairól. E szempontokat három társadalmi szervezet fogalmazta meg, akik tervezik országos program kidolgozását is a nyelvi kultúra jobbítása érdekében. _________________________Bű Herbert Schoof, a Rostocki Zene- akadémia Gyermekkarának karnagya invitálta a pécsi diákokat warnemündei illetve hannoveri vendégszereplésre, a Kunváriné Okos Ilona karnagy által vezetett Mátyás-kórus augusztus 13- án a Csontváry Múzeumban mutatta be a pécsi közönségnek a németországi hangversenyek műsorát. Augusztus 19-én az észak-németországi Wamemündében lépett először a kórus a német hallgatóság elé a rostocki gyerekkarral együtt. A zsúfolásig megtelt helybéli evangélikus templom közönsége előtt főleg magyar szerzők műveiből - Kodály, Bárdos, Karai illetve az európai kórus- irodalom remekeiből (Mendelssohn, Debussy) énekeltek a pécsi dalosok. Mindkét kórus tudásának legjavát nyújtotta. A koncertet meghallgatta Elisabeth Ziegler asz- szony, a Bécsi Operaház Gyermekkórusának karnagya is. Elismerő, meleg szavakkal méltatta a pécsi diákok teljesítményét. A kórus számára a legnagyobb megtiszteltetés augusztus 20-án a Hannoveri Világkiállítás magyar pavilonjában volt. A „Magyar Hét” megnyitója alkalmával öko- menikus istentiszteleten énekelt a pécsi együttes. Szent István napján, a magyar államalapítás 1000. évfordulóján megrendítő, életre való élményt jelentett Kodály Zoltán „Ének Szent István királyhoz” és Bárdos Lajos „Jubilate Deo” című művének előadása a jelenlévő magyarok és külföldiek számára egyaránt. A Hannoveri Világkiállítás több helyszínén adott a továbbiakban közös hangversenyt a rostocki és a pécsi gyermekkar. A siker és elismerés mindenütt jelentős volt. A közös művek megszólaltatása mellett barátságok szövődtek a két kórus diákjai között. A sok-sok művészi élményen túl a pécsi kórustagoknak alkalmuk nyűt megismerkedni Berlin és Potsdam nevezetességeivel, ellátogatni a strahlsundi halászati múzeumba, hajózni és megmártózni a Keleti-tengerben és számos különleges pavüont megtekinteni a Hannoveri Világkiállításon. A Mátyás-kórus németországi vendégszereplését egyebek közt Pécs Város Önkormányzata és a Baranya Megyei Közgyűlés támogatta. Törtely Zsuzsa Lengyel irodalom a Jelenkorban Tematikus vendégszámmal jelenik meg a Jelenkor szeptemberi száma. A folyóirat lengyel számának szerkesztője, Pálfalvi Lajos, a Pécsi Tudományegyetemen is oktató polonista az északlengyel kortárs irodalomból nyújt válogatást, a jelentősebb alkotók közül Wlodzimierz Kowalewskitől hosszabb elbeszélést is olvashatunk. A fordítók közt ott találjuk Csordás Gábor költőnek, a Jelenkor Könyvkiadó vezetőjének nevét is. Ágoston Zoltán, a folyókat főszerkesztője ezekben a napokban a szigligeti JAK-napok vendége, ahol a tegnapi fórumon egyebek közt Rockenbauer Zoltánnal, a nemzet kulturális öröksége miniszte- rével beszélgetett. _________bji Fut nak a képek NAGY IMRE FILMJEGYZETE Térj vissza hozzám! Vajon hol lakik a lélek? Az agyban talán? Modern, racionalista korunk emberei néha úgy képzelik, hogy a fejükben ül egy kis törpe, önnön kicsinyített másuk, és ez irányítja a viselkedésüket, tárolja az emlékeket, s vezérü az érzékelést és a gondolkodást. Ezzel szemben hajdan a lélegzettel kapcsolták össze a lelket (a lélekzettel, ahogy szemléletes magyar szavunk jelzi), amely az utolsó lehelettel eltávozik testünkből. Később viszont, az anatómiai ismeretek bővülésekor úgy gondolták, hogy a lélek helye a tobozmirigyben van, még Descartes is ekként vélekedett. A romantika pedig, amely az érzelmeket tekintette az emberi minőség meghatározójának, a szívet részesítette előnyben. A dobogó szív az élet jelképévé vált, biológiai és spirituális értelemben is, „mert tudtuk, egy isten is óv és szavainkra figyel, meghitten zeng a szívünkben”, ahogy Hölderlinnél olvashatjuk. Érre a - nem éppen tudományos igényű - fejtegetésre a Return to me (én így fordítanám: Térj vissza hozzám!) című film indított, amelyet nálunk Szívedbe zárva címmel játszanak. A történet hőse Bob Rueland építészmérnök (az X-akták Mulder ügynökeként ismert David Duchovny játssza), aki egy autóbalesetben elveszíti szeretett feleségét, Elizabethet. Mélyen gyászolja az asz- szonyt, akinek emlékére - Elizabeth zoológus volt - új gorillaházat épít az állatkertben. Beletemetkezik a munkába. Aztán egy év múlva megismerkedik egy kedves, magányos lánnyal, úgy érzi, valami különleges erő vonzza őket egymáshoz, szerelem szövődik közöttük... És akkor kiderül (romantikus történetekben ilyenkor mindig valami megrázó, nagy titokra derül fény), hogy Grace, aki szívbajos volt, halálos beteg, egy évvel ezelőtt szervátültetés révén új életlehetőséget kapott, s most Elizabeth szíve dobog a mellében. Ezt a helyzetet kell feldolgozniuk a film hőseinek. Sok ez egy embernek. De hiszen csak egy szerv, egy izomkö- teg, mondhatná valaki. A film szerint azonban ez nem így van. Hiszen a gorilla, aki búskomorrá vált gondozója halálakor, meg az asszonyát azóta is visszaváró, hűséges kutya egyaránt felismerik, hogy Grace valójában Elizabeth. Miközben Bob, sőt Grace maga is úgy gondolja, hogy a másik asszony jelenléte életükben örökös vád: elorozták az életét, a boldogságát. Mindebből látható, hogy ezt a filmet a női princípium uralja. Nem véletlen, hogy a rendező is nő, a kedves Bonnie Hunt, aki egyben Grace barátnőjének alakítója. És neki is nagy szíve van. Ezért aztán valósággal dúskálunk az érzelmekben. Még a kitűnő operatőr, Kovács László is papucs alá került ezúttal: lovagias férfiként olyan színpompás felvételeket produkált, hogy azok felérnek egy-egy vallomással. Az ír-olasz kocsma festői bemutatása egyaránt dicséri a rendezőnőt és az operatőrt. Látszik, hogy Bonnie Hunt milyen jól érzi itt magát, Kovács László pedig szívesen vállalkozott arra, hogy kísérője legyen, s még régi, realista énjét is meg-megcsil- logtatja. Egy kicsit azért sok a könny meg a virág. De a könnyek tisz ák, a virágok pedig szépek. Tényleg. Szívem, ki vagy te? (David Duchovny és Minnie Driver 4 á I t é
