Új Dunántúli Napló, 2000. augusztus (11. évfolyam, 209-239. szám)
2000-08-15 / 223. szám
MB 2000. Augusztus 15., kedd — HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — Kőbe zárt legendák Már maga a völgy valamit sejtet. Sőt, a Zobákpusztától a magyaregregyi strand leágazójáig szaladó szép rész is. Ám a vár alá vezető úton már sejlik a legendák ereje és a különös, pataklocsogás kísérte aszfaltcsík a múlt súgásaira figyelők alatt feloszlik, a kerekek surrogását lópaták ütemes dobbanása váltja fel, és elhaló sikoly torpantja meg a régi korok üzenetét értőket. Rettenetes alak. Erős, öblös hangú, senki sem tudná megmondani, hány éves. Ahogy felbukkan, teljesen váratlanul, a pusztulást hordozza magában.- Beste kurafi, átkozott rokon! - És már pendült is a hüvelyéből kirántott szablya, villant a penge. A tragédia nem páratlan a buja baranyai erdők mélyén. Máré lovag, ez a kardjával hadonászó, öccse fejét vevő, asszonyát meggyilkoló behemót alak csak a szomszéd receptjét vette kölcsön. Vagy adta ő a megoldás kulcsát a másik sötét alaknak, ennek az ugyancsak testvérpusztító Kanta lovagnak.- Borzasztó dolog, borzasztó! - pislant rám Pista bácsi. Kérdeztem ugyan a nevét, de sokadik alkalommal is csak „hát Pista bácsi!” - Akkoriban félrelépett az asszony, vagy kellett egy más ember menyecskéje, elintézték röviden ezek a vitézek. Itt volt ez is, felettünk - bök az ég felé barna kezével -, ez a Máré. Régen nekem azt mesélte az öregapám, hogy itt a völgyi patakban a régiek szerint piros volt a víz a sok vértől, olyan haragra gerjedt az uraság. És hogy még mindig látni a falon a vérfoltokat. Lehet, az öccséét, vagy az asszonyét... Pista bácsi kicsit fészkelődik a rönkpq- don, előredől, szinte súgva mondja:- Én még nem jártam odafönn...- De hiszen állandóan az erdőt, ezt a környéket bújja!- Az már igaz. De én oda nem megyek. Mennyi sok vért folyt ott! Azt mondják, most le is rombolják a várat, nyoma se maradjon a gonoszságnak. Itt-ott megrezdülnek a lombok, pár méterrel alattunk a patak vize pofozgat egy jókora szikladarabot, egy kis vörösbegy rebben a mellettünk lévő rönkre, a velünk szemben lévő meredek oldalú, felhagyott bánya tetejéről apró kövek kocognak lefelé, talán egy őz jár arra, vagy feketerigó pattog a bokrok aljában. Csend van, szép nyári béke. Szinte a földig lekopott már ez a vár. Egy szakember boldog időknek minősíti a hatvanas éveket, amikor a műemlékvédelemnek még olyan célokra is volt pénze, mint például a baranyai Máré-vár. Akkoriban húzták fel a falakat - amennyit és ameddig -, s épült ki a hegytetőn a régi alapjaira támaszkodva a ma már sok ezer turistát vonzó emlékhely. Persze nem a régi korok várépítői dolgoztak. Az új szisztéma szerint kettős kőfal közét homokkal tömítették. Ez felülről minden évben leázik, télen a fagyott homok szétnyomja a falat. A vár a Kincstári Vagyonügynökségé, kezelője a Mecseki Erdészeti Rt.- Minden évben milliókat költünk rá, másfél-kettőt biztosan - mondja Steiner László, a részvénytársaság gazdasági igazgatója. - Ez az év azonban kivétel, mert az Országos Erdészeti Hivatal Közjóléti Alapjától hétmillió forintot kaptunk a vár restaurálásához. Úgy látszik - teszi hozzá - elfogadták az érvelésünket, hogy nagyon fontos műemlékről, turisztikai célpontról van szó. Az erdészet kezét bizonyos értelemben megköti, hogy a vár fokozottan védett természeti környezetben van. Akármennyi pénz is jönne össze a műemlék rendbe tételére, csak arra és annyit költhetnének, amennyi eddigi terheltségét tovább nem növelné. Ebből a hétmillióból most a beomlott belső falat teszik rendbe, kijavítják a beázó tetőt, kicserélik a villanyvezetéket és igyekeznek megoldani a vízelvezetést is. A Máré-vár a Keleti-Mecsek talán legszebb részén áll- Ez a munka azonban egyelőre még nem kezdődött el - egészíti ki a legújabb kori várépítés történéseit Lápold Dezsőné, a kárászi erdészet főkönyvelője. Kárász a közvetlen gazdája Máré-vámak, ennyiben a főkönyvelő asszony a vár kincstárnoka is. Valóban, teljesen friss adatokkal tud szolgálni.- Az év első felében a várban a tiszta bevételünk 170 ezer forint volt. A műemlék könyv szerinti értéke 3,8 millió forint, a közvetlen környezetében lévő turisztikai centrumé - forrás, szalonnasütő, erdei bútorok - közel kétmillió. Az építkezés pedig egyelőre azért nem kezdődött el, mert lévén műemlékről szó, a szakmai felügyelőség nagyon szigorúan kiköti, milyen anyagokat lehet felhasználni, milyen módon beépíteni a véres emlékű Máré lovag várához. A „Mecsek és környéke” útikalauzban Máré-vár neve tizenhatszor fordul elő. Minden irányból érkező és tovaszaladó turistautak érintik a Keleti-Mecseknek ezt a talán legszebb környékét. „Réges-régen két vár állott két közeli hegy tetején, két testvér, Máré vitéz és Miklós vitéz vára. Az idősebbet, Márét a király hadba szólította. Amikor búcsút vett szépséges feleségétől, megfogadtatta vele, hogy hűségesen visszavárja. Teltek-múltak az évek, Máré vitézről azonban semmi hír sem jött. Mivel felesége is úgy gondolta, hogy biztosan elesett a csatában, szívesen vette a szomszéd rokon, Miklós vitéz látogatásait. Megszületett a szerelem gyümölcse, egy szépséges leánygyermek. Már serdülőben volt, amikor Máré mégis csak hazakerült a háborúból. Amikor megtudta, hogy távollétében mi történt, haragjában mindkét várat elpusztította, hűtlen feleségével és csábító öccsével együtt. A leányt pedig megátkozta. Az elátkozott leány még mindig a hegy belsejében várja szabadulását.” Kiszabadítja-e valaha valaki, egy derék vadász, aki megcsókol egy kígyót, egy békát és egy tüzet okádó bikát, nem tudni. Eddig még senkinek sem sikerült, s azt sem tudja senki, mi lett a másik várral, hogy annyira nyoma sem maradt. A másik hírhedt lovag, Kanta vára azonban megvan. Nincs oly messze Márétól, hogy a meséik sokban különböznének egymástól. Rossz hírű volt az előbbi. Rablólovag volt Kanta, embereket, közöttük egyszer egy szépséges lányt is elrabolt. Ez a leány azonban hűséges maradt a fogságban is jegyeséhez, egy deli vitézhez, aki a fogoly felkutatására indult. így jutott el a Mecsek rengetegében, sötét erdők, mély szurdokok védelmében álló Kanta-várhoz is. A rablólovag azonban a vetély- társ ifjút meggyilkoltatta, a halott nyakáról hozzá került nyakláncból pedig megtudta, hogy gyermekkomkban elrabolt öccse életét vette el. A leány meghalt bánatában, Kanta felhagyott régi életmódjával és remeteként élt tovább az erdők mélyén haláláig. A várat 1972-ben nyüvání- tották védetté, 22 hektáros környezetével együtt. Az erődítmény a tatárjárás után épült, de római kori őrtorony alapjaira. A Gúnya, majd a Várday családé volt. A törökök birtokba vették, hosszú ideig használták, de a hódoltság után már csak romjai maradtak.- Ott csak legenda volt, vár nem - mondja Steiner László. Az épület maradványai évszázadokig porladtak, amíg a műemléket helyre nem állították. A Mecseki Erdészeti Rt. kezelésében 1978 óta van, bár a kincstárral erről szerződést még nem írtak alá. Most a várban két kiállítás is van. Egyik a történetét mutatja be, a másik a Keleti-Mecsek élővilágának egy szeletét. Sokan látogatják. Az egyik kulcs gazdája - mondhatnánk, most a vár kapitánya - Fóris László gondnok, aki nem érzi teendőit abban kimerültnek, hogy kinyitja a vár kapuját, hanem igen avatott és élvezetes idegenvezetői kalauzolásra is vállalkozik. Ha kell, az április 15. - október 15. közötti „hivatásos” nyitva tartáson túl, alkalmi igényeknek is eleget téve.- Építkezés lesz Pista bácsi, nem bontás.- Tudja hányadszor? - legyint az öreg. - Ezeknek az a bajuk, hogy nem tisztelik a történelmet. Azt hiszik, merő zagyvaság, ami a mesékben van. Csak keresnek valamit, nekem elhiheti. Hiszen akkor minek jönnének majd minden évben újból és újból, ha már egyszer megcsinálták? Csak nem találják, amit keresnek. A leányt persze nem is fogják, hogy bírná ki az ennyi ideig étlen-szomjan egy sötét barlangban? Szerintem kincs után kutatnak. Hallott már maga olyan várról, ahol ne ástak volna el kincset? Itt is lennie kell, én mondom magának! MÉSZÁROS ATTILA FOTÓ: TÓTH L KOZMA FERENC Hazatérés Tamás András hazatért és TAJ-számot kapott. Útközben az autóbusz ablakából figyelte a tájat, életében először repülőre ült, s amikor Budapestre érkezett mintha kizökkent volna abból a fél évszázados apátiából, ami osztályrésze lett, s egy könnycsepp gördült végig borostás arcán. A szerencsétlen sorsú ex-hadifogoly 53 éve került be a kotyelnicsi pszichiátriai intézetbe, ahol magányban, külön ebédlőasztalnál, társaitól félrehúzódva élte le ezt az iszonyatosan hosszú időt. Előtte pedig négyet, ötöt, hatot - ki tudja mennyit? - hadifogolytáborban, szintén embertelen körülmények között. Azt mondjuk gyakorta, hogy kinek-kinek az élete előre meghatározott, sorsa elől nem tud kitérni. Vajon mit véthetett, hogy Moszkvától 700 kilométerre és a világtól fényévnyi távolságtól elzárva kellett leélnie életét? Vajon mennyi véletlen szabta sorsát és adta meg az alkonyi napokra a kegyet, hogy valaki megtalálja és rájöjjön; az a különös motyogás, amit hallat, nem más, mint a magyar nyelv, s a szavak a többi szláv, tatár, kazah és egyéb szó tengerében is érthetőek. Tamás András ugyanis (bár értette az oroszt) sosem volt hajlandó más nyelven megszólalni, mint magyarul, s talán éppen ezqrt hitték azt, hogy meghibbant, s tették elmegyógyintézetbe a szerencsétlent. A világ minden tájáról a repülőtérre érkező riporterek számára szenzáció lett ez a féllábú ember. A sztorira éhes zsurnaliszták és paparazzók gyűrűjéből alig lehetett kiszabadítani szegényt, s minden bizonnyal bekerülhet majd a Guinness-rekordok kötetébe, amellé a japán katona mellé, aki vagy 25 évvel a háború után még mindig a császár katonájaként védte azt a korallzátonyt, ahova annak idején némi lőszerrel és élelemmel kitették. Különleges emberi sorsokról gyakorta hallhatunk. Meg merem kockáztatni, hogy jelenleg Tamás Andrásénál nincs különlegesebb. Azt mondjuk róla, hogy a második világháború utolsó hadifoglya. De vajon tényleg az utolsó-e? Rejtélyes sorozat Ezúttal két-értékes majom pusztult el a pécsi állatkertben, s nem zárható ki, hogy megmérgezték őket, ám erről még szakértői vizsgálat folyik. A hetekkel ezelőtt történt esetet megpróbálták titokban tartani, mert hát az intézménynek nem hiányzik a botrány, volt már körülötte fölösen. Ámbár érdemes lenne végre különbséget tenni a botrány és a rejtély fogalma között. Pár hónappal ezelőtt kengurukat és kecskéket tépett szét egy kutya, és a felelősöket még keresik. Mivel nincs konkrét személy, akit háborgással illethetnénk, az efféle ügyek inkább rejtélyesek, mint botrányosak. És láncszerű sorozatukat tekintve - évekre visz- szamenőleg - mind sűrűbbnek tűnik a talány körülöttük. Kezdődött a farkas kiszökte- tésével, a fajtájára jellemző viselkedéstől gyökeresen eltérő állítólagos ámokfutásával, és a nyakába varrt tragikus kimenetelű támadással. Ám azt, hogy a harapások neki tulajdoníthatók, egy „nem kizárt” végkövetkeztetésű szakértői vélemény bizonyította a kártérítési perben. Másmilyen nem volt, mert nem lett meg a „futtatója”, aki az acélrudak kitörésével azt a látszatott próbálta kelteni, hogy az ordas öntevékeny volt, a ketrec pedig elrozsdásodott. Aztán néhány hónappal később lépfene járvány tört ki a pécsi zoo-ban. Csak éppen az élelemnek használt hús előzetes mintáiban nem akadt nyoma, továbbá híre sem volt annak, hogy akkoriban több száz kilométeres körzeten belül másutt is felbukkant a lépfene. Ez legalábbis gyanús belterjesség. Aztán következtek a kutyának tulajdonított vérengzések. Több ilyen volt, és a tettes (tettesek) megint csak ismeretlen(ek). Ám egy biztos: ilyesmit szinte semmiféle éhes ragadozó nem művel, ellenben ha rászokott egy vadászterületre, akkor nem vár hónapokig a visszatérésre. Kivéve, ha öldöklésre idomították be és így irányítják. Az esetek között láncolatként nem látszik más összefüggés, csak a pécsi állatkert elleni konok és brutális tettrekészség. De vajon valóban a zoo ilyen sok egymást majmoló ellenségében fortyog a méreg, vagy ez mégsem csak az áldozat számára sorozatügy? hetedik oldal HOLNAP Riport Holnapi számunkban exkluzív interjút olvashatnak Orbán Viktorral. A kormányfőt Baranya fejlődési lehetőségeiről, a régiós vetélkedésről, az egészségügy helyzetéről az olajügyekről, külpolitikáról, a ciklusból hátralévő kevesebb mint két év kormányzati feladatairól kérdeztük. Portré Az érintetlen természet festője. Takács Ferenc Zomborból települt át a közelmúltban Magyarországra, s Orfűn talált új otthonra. Pedig sokáig azt hitte, hogy ha mindenki elmegy a Vajdaságból, ő akkor is maradni fog. Portré Lézerrel a fájdalom ellen Az egykori bencés diák kezébe sokféle könyv került annak idején, köztük a keleti gyógymódokról szóló, amit különös előszeretettel olvasgatott. S hogy hogynem, 1972-ben, remegő kézzel ugyan, de kipróbálhatta az ősi kínai akupunktúrát; a tűkkel akkor fájdalmat csillapított.- Kézenfekvő, hogy megkérdezzem; nem félt attól, hogy sarlatán- sággal vádolják?- Mi tagadás, volt benne némi izgalom, hiszen az akkori időkben az egészségügyi kormányzat nem nézte jó szemmel a dolgot, de mindig akadt egy-egy segítő ember, alti úgymond a hátát tartotta. Például Bauer Miklós a Fül- Orr-Gégeklinikán, vagy Bank József, a MÉV-szakrendelés igazgatója, és Tóka Jenő, az uránbánya vezérigazgatója. Utóbb aztán mint alternatív gyógymódra, s mint kísérletre, rábólintott az egészségügy is.- Mikor volt ez?- Az akupunktúrával 1972-ben kezdtem el foglalkozni, a lézerterápiával pedig 1983- ban. Alighanem úttörőként Magyar- országon, mégpedig szakirodalom nélkül. A tapaszta- li üdvözítő. A magam munkáját latokat magam gyűjtöttem be, rá- avval tudnám a legegyszerűbben jőve, hogy a lézer mire jó, milyen megvilágítani; az erős lézerekkel betegségek gyógyításában, milyen fájdalmak csillapításában lehet igen hatékony. Életem szép és izgalmas időszaka volt.- Avasson be a titkokba.- A mozgásszervi, ízületi bániaknak, a gerincfájdalom gyógyítására, az allergiás megbetegedések ellen igen hatékony a lézer, sőt például a kínzó övsömörben szenvedők számára ez az egyedüDr. Rédey Tibor 1934-ben született Pápán, bencés gimnáziumban érettségizett, majd Pécsett végzett orvosegyetemet. Dolgozott sebészként kórházban, szakrendelőben. Ma a lézerterápiával foglalkozik, a Magyar Akupunktúra Társaság főtitkára. Nős, felesége orvos, négy felnőtt lánya van. a sebész dolgozik, műtéteket végez, a gyengébbel pedig dolgozom én, aki a gyógyuláshoz szükséges megfelelő terápiát adom, felhasználva a lézernek azt a különleges hatását, amellyel regulál- ja a szervezetet, feljavítja, megerősíti az immunrendszert.- Azon kevés hazai lézerterápiás szakrendelést vezeti, melyet a társadalombiztosítás is finanszíroz, s ahova bárkit beküldhet a családorvos.- Valóban.- Kollégái nem irigylik ezért?- Nem hiszem. Legfeljebb akkor irigyelhetnek, amikor elmegyek horgászni, vagy ha kikocsizom a meszesi kertembe egy kicsit kikapcsolódni. De ezekre nincs sok időm. A munkám leköt; a lézerfelhasználás nemzetközi szakirodalma naponta bővül, s bizony állandóan követni kell, mert különben köny- nyen lemarad az ember. KOZMA F.
